Tolnavármegye, 1892 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1892-01-10 / 2. szám

VÁRMEGYE. — Vármegyei közgyűlés. Tolnavármegye fő­ispánja a következő meghívót bocsátotta ki: „Tan szerencsém a törvényhatósági bizottság t. c. tagjait a folyó évi január hó 14-én délelőtt 10 órakor, a vármegyeház gyűlés termében meg­nyitandó rendkívüli közgyűlésre tisztelettel meghívni, s egyszersmind az állandó választmány t. c, tagjait értesíteni, hogy az állandó választmány ülése folyó évi január lió 13-án délelőtt 10 orakor a közigaz­gatási bizottság üléstermében fog megnyittatni. Kelt Nagy-Doroghon 1892. évi január hó 6-án. ■Gr. Széchenyi Sándor. Tolnavármegye főispánja úgyis mint az állandó választmány elnöke.“ — A központi választmány folyó hó 15-én gyűlést tart a küszöbön álló képviselő választások tárgyában. — Simontsits Béla vármegyei alispán a kép­viselőválasztások alkalmából a következő hirdetményt tette közzé: „Hirdetmény. Az 1874. évi XXXIII t. c. 96—106. §-ai, nemkülön­bén a magyar büntető törvénykönyv (1878. évi Y. t. c.) 8. fejezete, az országgyűlési képviselő választások körüli mindennemű viszaétésekre szigorú büntetéseket szabván, figyelmeztetnek a választók s általában a vármegye összes lakossága, hogy az «lőbb idézett törvénycikknek, az 1878. évi V. t. c. 178—189. §-ai által hatályon kívül nem helyezett rendelkezéseit, valamint az utóbb idézett törvénycikk 8. fejezetében foglaltakat, úgy a választási mozgal­mak alatt, valamint a választás alkalmával, a tör­vényes következmények terhe a'att szigorúan szem előtt tartsák. Szegzárd, 1892. január hó 7-én. Simon sits Béla, alispán.“ TÖRVÉNYKEZÉS. — A dunaföldvári kir. járásbíróságnál az ügyforgalom 1891. évben következő volt: polgári 5840 drb, büntető 2785 drb., vidéki megbízás 2840 drb., kis polgári 239 drb.. telekkönyvi 3237 drb. — A tamásii kir. járásbíróság 1891. évi ügyforgalma: Polgári beadvány 10012, telekkönyvi beadvány 7046, büntető beadvány 3386, elnöki beadvány 728 és kisebb polgári ügy 432 érke­zett. — Az 10012 polgári beadvány között van 804 sommás per, 228 örökösödési- és 1140 folyó ügy. — A sommás perek a pertárgy értéke szerint következőkép oszlanak meg: 1 frton aluli volt 1., 1—5 frt közötti 20, 5—20 frt közötti 86, 20—50 frt közötti 144, 50—200 frt közötti 384, 200—500 frt közötti 92, 500—1000 frt közötti 6. és 1000 frton felüli 2 volt; — azon pörök száma pedig, melyek nem számszerűleg előre meghatározott ösz- szeg iránt tétettek folyamatba és a melyek értéke meg nem becsülhető (végrehajtás, megszüntetési és igényperek, visszahelyezési, apaság fölismerése iránti keresetek stb.) 69. A járásbíróság föntartására és pedig: tiszti illetményekre 11562 frt 55 kr, dijnokok díjazására 2224 frt 80 kr, lakbérre 500 frt és egyéb dologi 4. ____________ ki adásokra (tűzifa, nyomtatványok, irodaszerek) 649 frt 60 kr kiadása volt az állampénztárnak, mely- ! lyel szemben a járásbíróságnál az 1891. évben felhasznált bélyegek árából 20250 frt jövedelme volt. Bélyegrövidités 148 esetben fordult e'ő mind­össze 175 frt 20 kr erejéig, — a lefolyt évben lelet jutalékok fejében kifizetett összeg dedíg 214 frt 37 krt tesz. Híreké — Személyi hír ; Perczel Dezső országgyű­lési képviselőt az országos szabadelvű párt végrehajtó bizottsága alelnökül vá­lasztotta meg. — Halálozások. Folyó hó 4-én halt el buda­vári palotájában özv. báró G e r 1 i c z y Vincéné, szül. Sztankovánszky Erzsébet úrnő 91. éves korában. Az elhunyt matróna mint megyénk | uóhai főispánjának Sztankovánszky Imrének nővére és Sztankovánszky János tekintélyes megyei nagy- birtokos nagynénje, Tolnavármegye szülötte volt, megáldva a lélek nemessége, a szellem előkelősége és a szív jóságának ugyanazon bő mértékével, mely boldog emlékű fivérét oly általán tiszteltté és sze- j retettó tette; s a véletlen úgy hozta magával, hogy a két testvér, kik között a testvéri szeretet és ra­gaszkodásnak legnagyobb gyengédsége magas élet­korukban sem gyengült, sőt ha lehet, fokozódott, az óv ugyanazon napján halt el (1873. és 1892. január 4). Vendégszerető háza az ötvenes és hat­vanas években kellemes gyülhelye volt megyénk legbefolyásosabb egyéneinek és főkép az 1860-tól 1872-ig terjedő érdekes korszakban nem egy, me­gyénkre nézve fontos megállapodás jött abban létre. A csa'ád a következő gyászjelentést adta ki: Sztankováni Sztankovánszky Mária, úgy sztan- kováni Sztankovánszky János, a maga és neje job- baházi Dőry Tekla s gyermekeik nevében, vala­mint aranyi és szentgerlistyei báró Gerliezy Felix cs. és kir kamarás, a maga és neje göncruszkai gróf Kornis Lujza cs. és kir. csillagkeresztes hölgy, gyermekeik s unokáik nevében is, fájdalomtól meg­tört szívvel jelentik forrón szeretett nyagynénjük aranyi és szentgerlistyei özv. báró Gerliezy Vincéné szül sztankováni Sztankovánszky Erzsébetnek, folyó évi január hó 4-én délelőtt fél 12 órakor, a hal­doklók szontsógének ájtatos felvétele után, életének 91-ik és özvegységének 23-ik évében, tüdőszélhüdós következlében történt elhunytét. A boldogultnak hült tetemei folyó hó 6-án délután 3 órakor, buda­vári lakásán (tárnok-utca 1. sz.) aróm. kath. egy­ház szertartása szerifit fognak beszenteltetni s a kerepesí-ul melletti temetőben levő családi sírboltba örök nyugalomra eltétetni. Az engesztelő szent miséáldozatok folyó hó 7-én délelőtt 10 órakor a budavári cs. és kir. helyőrségi templomban, valamint a nagyváradi olaszi plébánia templomban, nemkülönben a kajdacsi, mocsoládi és szőreghi templomokban ugyancsak folyó hó 12-én délelőtt TOLNA VÁRMEGYE. __________ sz erű hang, mire beléptem. Ő most is az ablakná ült. — én, szerelmünk zálogával, az esernyővel kö­zeledtem hozzá. „Kisasszony!“ szóltam, de mindjárt kijavítot­tam szavaimat: „Bájos kisasszony J Az embéri élet­ben a férj nejének védelmet, ez annak menedéket nyújt.“ Itt megálltam; hogy ezen, szerintem pom­pás bevezetésnek hatását meglássam. Nem volt semmi hatása. Próbáljuk meg kissé érzelgősebben, gondolám magamban. „Igen tisztelt, bájos kisasszony! Mi'y boldog az a halandó, a ki az élet viharos tengeréből hosz- szu fáradság után egy szeretve érző szív virágos partjain köthet ki!“ Ismét megálltam, hogy meghalljam, jobban tetszik-e ez neki, mint az előbbi. — Hallgatott. Szóval, hideg, megközelíthetetlen maradt. Ez a tettetés igen boszantott. tegnap elküldi esernyő­jét, mintegy azt mondva: „Jöjj el te is vele!“ és ma rám sem akar nézni. Még néhány kísérletet tettem, mind hiúba. Végre igy szólt hozzám : „Uram ! kérem szépen. | kíméljen meg!“ Ez már több volt a soknál. Bocsánatot kér- ' tem bátorságomért, szenvedélyem hevességét adva okul és igy végeztem beszédem: „Nagysád azon szívességét, hogy esernyőjét átkiildötte, meghívás­nak voltam bátor tekinteni.“ Ezt meg ő tartotta többnek a soknál. Fel­ugrott, bájos arcát pir borította be és kacagva fel­kiáltott : „O ti hiú férfiak ! Tudja meg uram, hogy az ön szerelmes pillantásai és általában jelenléte oly tűrhetetlen, oly kiállhatatlan volt rám nézve, hogy jónak láttam esernyőmet átküldeni és igy ön­től megszabadulni.“ Könnyen elgondolható, mily ostoba arcot vág­tam erre, hanem mégis össze?zedtem magamat és maró gunynyal kérdeztem : „De, édes kisasszo­nyom ! ki parancsolta önnek, hogy az ablaknál ma­radjon, ha már puszta látásom oly kiállhatatlan volt?“ U erre egy gúnyos mozdulatot tett és igy felelt: „Mit szólna ahoz, uram, ha valódi kedve­semet vártam volna? Aláz’ szolgáji!“ Ekkor be­szaladt a mfilókszobába. Én meg letettem a két­értelmű esernyőt az asztalra és lefőzve haza bal­lagtam. Otthon leírtain e történetkét, tanulságul magamnak és például a férfiak hiúságának és ön- szeretetének. 10 órakor fognak az egek urának bemutattni. — Vettük a következő gyászje'entést Koller Lajosné szül. Szalay Mária és leányai: Manna férjével, Nagy- jeszeni báró Jeszenszky Bélával, és gyermekeivel; Blanka férjével, Szobbi Lucenbacher Miklóssal, és gyermekeivel: Edith és Sárika; úgyszintén özv. Koller Ferencnó szül. Granzov Mária, a maguk és a rokonság nevében mély fájdalommal tudatják szeretett férjének, atyának, apósnak, nagyatyának, illetőleg fiúnak Granzovi Koller Lajos m. k. kereskedelemügyi miniszteri tanácsosnak, a III. osztályú vaskorona-rend s a szerb kir. Takova-rend lovagjának, a hadi-érem tulajdonosának, 1891. évi december hó 31-én délután 6 órakor, rövid szen­vedés és a hallotti szentségek felvétele után, éle­tének 54-ik s boldog házasságának 25-ik esztende- jéden történt elhunytét. A boldogultnak hült tete­meit folyó hó 2-án délután 3 órakor szentelik be Várkert-rakpart 10. szám alatt a róm. kath. anya- szentegyház szertartásai szerint s helyezik a budai németvölgyi temetőben örök nyugalomra. Az en­gesztelő szent mi-e áldozatot folyó hó 4-én reggel 9 órakor Budán a kapucinus atyák alsó-vizivárosi plébániatemplomában mutatják be Mindenhatónak. Kelt Budapesten, 1992. január hó 1-én, Az örök világosság fényeskedjék neki. — Deputáció a miniszternél. A bonyhádiak, mint látszik, elég komolyan veszik az ott létesítendő főgymnásium ügyét és a lelkesült áldozatkészség­gel megindított akciót dicséretes buzgalommal foly­tatják. így, mint értesülünk, jövő kedden, egy a bonyhádi társadalom tekintélyes elemeiből álló küldöttség fog Perczel Dezső országgyűlési képviselő vezetése alatt gróf C s á k y Albin vallás- és közoktatá.-ügyi miniszternél tisztelegni, hogy őt méltányos kérésük teljesítésére, a jelenlegi _ algym- násiumnak fógymnásiummá való kiegészítésére meg- yerjék. A küldöttség egyúttal gazdag adatokkal ki­dolgozott memorandumot nyújt át a minisz­ternek. Kiváncsiak vagyunk az eredményre. A kormánykörök előttannyira kedvelt egyéniségnek, mint P e r ez e 1 Dezsőnek vezetése, már ma­gában véve alapos kilátásokat nyújt a sikerre. — Kivétel a vasárnapi munkaszünet alól. A kereskedelmi miniszter legújabban elhatározta, hogy a mészáros, hentes és kolbász- készítő ipar a vasárnapi munkaszünetről szóló törvény rendelkezése alól kivételt képez. Kimondta ugyanis a miniszter, hogy a nevezett iparágak űzői a munkaszüneti napokon is nemcsak előállít­hatják, hanem délelőtti 11 óráig szállíthatják is áruikat. — Baranyamegyei választási mozgalmak, egyes pártok alakulásairól érdekes képet rajzol pécsi tudósítónk. Az eddigi jelölésekről a követke­zőket Írja: A pócsváradi kerületben S i- m o n f f a y eddigi képviselő az egyedüli jelölt. A dárdai keiületben Antal Gyula egyetemi tanár mérkőzik Szendrey Gerzsonnal. A kor­mánypárt Antal Gyula fivérében bízik, Antal Pál főszolgabíróban. A s z a 1 á n t a i kerületben Czirer Ákosnak nem nagy pártja van és 48-as elvei itt aligha fognak diadalra jutni, ugyszinte V a j a y István megválasztása is kétes, ki egy saját maga által alapított és nálunk még ismeretlen párt programmjával óhajt föllépni, lévén ő igaz kath. centrumpárti. A hegyháti kerületben S z i 1 y Pongrác a jelölt szabadelvű programmal, erős ellenfele lesz neki Czirer Ákosban, kinek jelölését inkább támogatják ebben a kerületben. A siklósi kerületben Horváth István pécs- váradi főnmérnők a jelölt függetlenségi program­mal, vele szemben Nádasy Kálmán földbirtokos áll, ki a kormány hive és vajmi csekély kilátása van. A tartalékos tisztek figyelmébe. A szolga- biróságok utján mindazon tartalékos hadnagyok, a kiket december végén nevezett ki a király, felszó­lítást kaptak, hegy aktiváltassák magu­kat még pedig azok, a kik magyar ezredeknól szolgáltak, a honvédeknél. Oka e felszólítás­nak az, hogy kevés a tiszt. A katonai pálya oly szép, hogy valóban helyesen cselekednének, ha minél többen jelentkeznének a tényleges katonai pályára. Szép kilátás van az előléptetésre és a kevés magyar tiszt-féle panaszokat is se­gítenének megszüntetni. 1892. január 10.

Next

/
Thumbnails
Contents