Tolnavármegye, 1892 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1892-04-17 / 16. szám
TOLNAVÁRMEGYE. 3. részeit tesszük ismertetésünk tárgyává, fenntartva a jogot, hogy alkalomadtán esetleg még visszatérhessünk rá. A közgazdasági viszonyok tekintetében szórványosan mutatkozott haladás, de a javulás csak a legnagyobb erő megfeszítéssel volt elérhető. Közép jó termés csak helylyel-közzel volt. A gabona-árak jó magasra emelkedtek s tartósak is voltak úgy, hogy a gazdaközönség némileg kárpótolhatta magát a termés miatt. A bortermelés azonban az ismeretes elemi csapások miatt nagy visszaesést mutatott. A bor ára példátlan magas volt, de ez sem egyenlítette ki a terméshiányt. Az osztrák iparcikkek behozatala emelkedett, a mi nem annyira a szükséglet növekedésére, mint inkább arra mutat, hogy a tömegesen előállított iparcikkeken minden áron túladni igyekeztek. Ez a körülmény okozta azt, hogy élénkebb vállalkozói szellem nyilvánulásai. jelentősebb ipari mozgalmak a kamara területén sem voltak észlelhetők. Az üzleti tevékenység általában nem a terjeszkedésre, hanem csak az önfenntartásra szorítkozott. Az adófizetési képesség ellen az államkincstárnak panasza nem lehetett; az összes adók, díjak, illetékek stb., melyek Baranya, Somogy és Tolnában 1 1.655,601 frtnyi összeget tettek ki (Tolnában 3.264,736 frt) a törvényes kényszereszközök tömegesebb alkalmazása nélkül folytak be. Örömmel fogadja a kamara az ipari és gyári alkalmazottaknak betegség esetében való segélyezéséről szóló törvényt, valamint-a balesetek ellen való biztosításról szóló javas'at elhalasztását helyesli. Szükségesnek látja a kereskedelmi-, csőd-, bagatell-, több adó-, különösen pedig a kereseti- és cukorfogyasztási adóról szóló törvények módosítását. A vasúti forgalom örvendetesen fejlődik, de a vasútépítési ügy fejlesztése úgy az állam, mint az érdekkörök komolyabb és hathatósabb akciójára érdemes. Különösen a Dunának Baja-Báttaszéknél való áthidalása, a szegzárdi vonalnak Baranyavárig vagy legalább Bonyhádig kiépítése és Pécsnek Szlavóniával direkt összeköttetése elsőrendű érdek. A termés roszaságát tudvalevőleg az abnor- mis időjárás okozta ; a jég Tolnamegyét háromszor sújtotta. A búzatermés magyar holdanként átlag Somogy és Tolnában 4, Baranyában 5—6 mm. volt. A rozs roszul fizetett. Egyedül a kukorica fizetett jól mennyiség és minőség tekintetében is. A rizstermelést a kamara területén egyedül gr. Somsich József (Kapos-Ujlakon) űzi és egy kát. hold 63 frt tiszta jövedelmet eredményezett. A bortermés rósz volt. Tudjuk okait is. Tolna- megyében 1891-ben 111 község szőlőterülete találtatott inficiálva a fillokszerától. 1892. április 17. A donánytermelők száma a tolnai kerületben 360 volt, termeltek pedig 573 kát. holdon 2472 mm.-át o8557 frt beváltási árban; a fa dd i kerü'etben pedig 1108 termelő 971 kát. holdon 7186 mm.-át 129348 frt árban. Egy kát. hold átlag 120 frt 50 kr brutto jövedelmet eredményezett A kereskedés a rósz termés miatt pangott. Iparhatósági igazolvány kiadatott megyénkben 74 kereskedésre és 46 szatócsüzletre. A szegzárdi törvényszék területén bejegyeztetett a múlt évben 35 egyéni, 6 társas cég, törültetett 26 egyéni, 3 társas ; maradt tehát összesen 370 egyéni es 82 társas cég. A búza legalacsonyabb ára 7 frt 30 kr, a legmagasabb 11 frt 25 kr volt. A borkereskedóst rósz termés, csekély kivitel, a bevásárlásban nagy versengés jellemzi. Érdemesnek tartjuk erre nézve Leopold Sándornak a kamarához küldött je'entésóböl közölni a következőket : „Szomorú évről kell jelentést tennem, tekintetes kamara ; a kereskedelem és forgalom pangott s a csapások egész sorozata érte ez évben vidékünket ! A fillokszera átkához az idén a peronospora pusztításait is mérte ránk a sors, s hogy teljesen tönkre tegye egy évi fáradozásunk gyümölcseit, többször iszonyú jégvihar látogatott meg bennünket; rombolva, mit emberkéz alkotott; pusztítva, miért annyi verejtékünk hullott! S mikor ott állunk elpusztult szőlleinknél aggodalommal tekintünk egyik legfontosabb kereskedelmi águnk : a borkereskedelem jövője elé ! — Ha meg is történik szőlőink újjáalakítása amerikai szőllővesszővel, ha be is ültetjük homoktalajunkat széliével, mégis nagyon sok idő fog elmúlni, inig ennek bora a szőllőhegyót pótolni fogja. Magyarország — tekintetes kamara ! — jóllehet csak egy ideig nem lesz elég bora, s mitől leginkább félünk, Magyarország borkivitele st ag n.á 1 n i fo g : vevőink elszoknak tőlünk s hozy az elpirtoltakat nehéz, sőt sokszor lehetetlen visszahódítani, azt mondanom sem kell. Ezen stagnálást akarnék, tekintetes kamara, mindenképen megakadályozni; az abból következő óriási nemzetgazdasági hátrányt óhajtanok elhárítani nemzetünkről, s o tekintetben szabadjon Franciaország példájára utalnunk. Franciaország széliéit tudvalevőleg először lepte meg a fillokszera és mégis ez a nemzet megtudta őrizni a francia bornak jó hírét. „Bordeaux“-bor ma is szerepel a piacon, bár ott alig terem; s Ghampagne-levót nem-e isszák még ma is mindenfelé, bár azt sem kimél'e meg a pusztító rovar ? ! Ezez óriási nemzetgazdasági előnyt pedig a franciák élelmességüknek köszönhetik. A francia ezernyi operációt végez borán, s inig Magyarországban legalább is hamisításnak tartják, ha borunkban cukrot, vizet vagy szeszt teszünk, Franciaországban ez igen természetes, mert hiszen teljesen igaz, hogy ezek a bornak különben is természetes alkatrészei. A chaptalizláás, gal- lizálás, petiotizálás stb. a bor mennyiségét, sőt sokszor minőségét is emelik, igy hata'munkban van, hogy borunk kvantitását, esetleg kvalitását fokozzuk. Csak ezen eljárásoknak tu'ajdnithatjuk, hogy Francia- ország oly sikerrel állotta ki a létérti küzdelmet, s ha nekünk is meg kell vívnunk ez elkeseredett harczot, úgy tanuljunk a franciáktól. Hozassunk be francia pincemestereket hazánba, küldjük szét őket az egész országba, tanítsák, oktassák a s z ól 1 ő b ir.t o k o sokat, s az eredmény ki fogja mutatni feltevésünk helyességét. Különös súlyt fektetnénk arra is, ha a kereskedelmi miniszter úr ő nagy méltóságát felkérnék, hogy a menynyiben hatalmában áll, oda hatni kegyeskedjék, miszerint bármilyen létesítendő gyár, a amennyiben a természetrajzi viszonyok is megfelelők, afillokszeralepte területekre jussanak. S most mélyen tisztelt kamara, midőn reámutattam közgazdaságnak ezen óriási bajára, mely csak pusztulást mutat és szomorúságot szül, szabadjon szerény jelentésemben még forgalmi politikánkról is megemlékeznem. Ha Európa bármely nyugoti államában annyi zsákut lenne, mint a mi vidékünkön, akkor azt hiszem, tekintetes kamara, azok már rég össze lennének kötve; s ha ez nálunk mindez ideig nem történt meg, úgy tudjuk, hogy milyen óriási haladást vitt véghez e téren a kereskedelmi miniszter ur párját ritkító akaratereje, tudjuk, hogy csak halasztást szenvedett az ügy, de annak sürgős voltához Képest az nemsokára a megvalósulás stádiumába fog lépni. A szegzár d-b a r a- nyavári vasút kiépítése első rangú nemzetgazdasági fontosságú halaszt- hatlan ügy. De ha még annyira mennénk, hogy a vonal egyes szakaszai között is kiválasztjuk a legeslegsürgősebbet, úgy azaszegzárd b á t fasz ó k i rész, természetesen a bajai vas hid megalkotásával. Mert e vonal kiépítésével nemcsak azt órnők el, hogy a Bácskával direct vasúti összeköttetésünk lenne, hanem megadná Szegzárd és vidékének azt az óriási előnyt, hogy a Dunántúl egyik legfontosabb kereskedelmi gócpontjával, hova ezernyi érdek — legújabban a sorban, gyönge vállán irga'matlan nehéz vasrudat hurcolva. — A kis babának gyönge a melle, — magyarázta Eeögh a kiváncsiaknak, — edzeni fogjuk. Az edzés érdekében Ada a vadászatra is elkísérte férjét, halálra fáradtan gázolva utána a sásban és cipelve a vacsorára szánt szalonkákat, melyeket a hadnagy csalhatatlan biztossággal dur- rantott le röptűkben. A vadászzsákraányt otthon közős erővel készítették el. A konyha volt különben a háztartás leggyöngébb oldala. Takarékosságból az inas mellett csak egy cselédleányt fizettek és mivel a kis baba szakácstudománya még a kisérletezés*stádiumában volt, Eeögh, aki mindenhez akart érteni, előszedte a tábori konyha gulyásos bográcsai körül gyűjtött tapasztalatait, háznépe és vendégei nem kis rémületére. Egy nap eszébe jutott, hogy megtanítja a feleségét lovagolni. A szegény Ada semmiféle sportérzékkel nem birt és maga volt a testté vált gyávaság, de azért néma megadással emeltette magát a tizenhét markos irlandi hátára, melynek minden prüszkölése halálos feleletemmel töltötte el a szivét. — Fel a főt, kis baba, ki a mellet! — hangzott aztán heteken át. Eeögh, ki a fé'elmet csak híréből ismerte, feleségéből egy második Eenz Oceánát akart nevelni. Egyszer egy vadász-kirándulás alkalmával ketten egy szénaboglya tetejére másztak uzsonálni. Eeög állítása szerint onnan felülről igen szép kilátás nyílt a kaszárnyára. Mikor Adának ismét lekellet volna jönnie, a meredek létra láttára egyszerre elvesztette minden bátorságát. — Ugorj le, majd felfoglak, indítványozta Eeögh. Ada nem mert. A hadnagy komolyan megharagudott és felrúgta a létrát. Most már vagy le ugrik vagy fenn marad az ezüst-lakodalmáig A kis baba szája sírásra állott, de amint férje haragosan villámló szemébe tekintett, lehunyta pilláit és Isten nevében levetette magát a mélységbe. Férje felfogta mint egy labdát, aztán homlokon csókolta és talpra állította. Ada dobogó szívvel, sápadtan és mégis boldogan mosolygott. A kapitány véletlenül éppen arra lovagolt és tanúja volt a jelenetnek. — Vétek volt ezt a szegény kis bolondot odaadni annak a medvének, dohogta magában. III. Eeögnek az őszi gyakorlatokra kellett mennie ezredével. Először esett meg életében, hogy nem vonult szívesen a táborba. A szegény Ada nagyon kritikus időszak előtt állt, Eeög pedig meg volt győződve, hogy ő reá most nagy szükség volna odahaza. Mikor a svadron kivonult a faluból, nehéz szívvel intett fel az ablakba, honnan Ada kisirt szemmel és szorongó szívvel tekintett utána a hajnali ködbe. Három hét múlva a gácsországi táborban éjnek idején vad riadás támadt, mintha orgyilkos kozákok törtek volna az alvó harcosokra. Pedig csak Eeögh hadnagy robogott végig a tiszti-barakon, távirattal a kezében. — Hej, urak, gyerekek ! keljetek fel, mindenki k ljen fel — apa vagyok. A tábori kantin gyertyái kigyultak, hajnalig pedig elfogyott a kantinos egész borkészlete, ráadás egy pár tucat pohár, asztal és egyéb törékeny holmi. Megint három hét múlva véget értek a gyakorlatok. Mig az ezred lassan a magyar határ felé vonult, addig Eeögh hadnagy, szabadságlevelóvel a zsebében már az alföldi róna közepén gorombás- kodott a vasúti állomásfőnökökkel, állitólagos vonatkésések miatt. Késő este ért haza. Kardcsörömpölése felverte az egész házat. A kis baba kacagva és sirva futott a nyakába. A hadnagy az asztalra állította a feleségét, hogy közelebb érje. Az asszony csudálatosán megszépült az alatt a hat hét alatt. Mintha megnőtt volna; a vállai is fejlődtek, a szemei csillogtak, az ajka vérpiros volt. —- Testi épsége érdekében félbe kellett szakítani az üdvözlést. — Hol van a poronty ? kiáltotta Eeögh. Ada végre lélegzethez jutott s ajkához emelte ujját. — Pszt 1 ne kiálts ! — Eh, mit! — látni akarom a kölyköt. Ada ijedten csitította.
