Tolnavármegye, 1892 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1892-04-03 / 14. szám
II. évfolyam. 14. szám. Szegzárd, 1892. április 3 TOLNAVARMEGYE Előfizetési ár: Egy évre . . 6 frt — kr. Pél évre . . . 3 „ — Negyedévre . I „ 50 Egy szám .... 12 Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kivül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése SzegzárdoD. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1079. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Főmunkatárs: BODNÁR ISTVÁN. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, Vala nint az elööze-1 tések és a hirdetések is a_szerkesztőséghez iutézendők. ■ Hirdetések mérsékelten megállapított | árszabály szerint számíttatnak. Előfizetési felhívás! 1892. évi április hó 1-vel uj előfizetés kezdődik a „TOLNAVÁRMEGYE“ politikai heti lapra. A „TOLNAVÁRMEGYE“ hetenként legalább 8 oldalnyi terjedelemben jelenik meg és arra törekszik, hogy a köz- és társadalmi élet minden terén gyors és megbízható értesülései legyenek és hogy érdekes, változatos és igazi zsurnalisztikái színvonalon álló tartalmával mindennemű igényeknek megfeleljen. Rovatai felölelik a politikai, vármegyei és községi élet, úgyszintén az irodalom, törvénykezés, tanügy és közgazdaság körébe vágó eseményeket és azokat mindenkor tárgyilagosan ismertetik; szépirodalmi részében szintén választékos és gazdag tartalomra törekszik. Előfizetési ára: Egész évre . . . . 6 frt — kr. Fél évre .......................3 „ — „ Eg y hóra.......................— „ 50 „ Há tralékos előfizetőinket az előfizetési díjak mielőbbi szives beküldésére kérjük. Hirdetéseket mérsékelt árszabály mellett közlünk. A „T(MAVÁME&YE“‘ kiadóhivatala. A közgyűlés és a fögymnázium. —lk. Tolnavármogye törvényhatósági bizottsága az elmúlt csütörtökön tartotta tavaszi rendes közgyűlését, a melyre a bizottsági tagok a tárgysorozat némely pontjának kiváló érdekességénél fogva szokatlanul nagy számban jelentek meg. Mielőtt e helyen a közgyűlés legfontosabb tárgyára, a fögymnázium kérdésére, áttérnénk, meg kell még emlékeznünk az alispáni jelentésről is. Az alispáni jelentés hű képét adja vármegyénk múlt évi közigazgatási állapotának és a kép, melyet a nagy gonddal, kimeritőleg és mégis könnyen áttekinthető alakban szerkesztett jelentés elénk tár, valóban minden irányban megnyugtató. Fő jellemvonása a jelentésnek az a nyíltság, a mely minden sorát átlengi és leplezetlenül birálja s Ítéli meg anyagát. Közigazgatásunk örvendetesen kielégítő állapotát mi sem igazolja jobban, mint az a tény, hogy a múlt évi ügyforgalom szerint összesen beérkezett 94602 ügydarab közül csupán 1788 drb maradt, mint hátralék, az idei évre. Ezen fényes eredmény pedig első sorban a tisztikar megfeszített munkásságának köszönhető, mert csak igy volt lehetséges, hogy dacára az ügyforgalom óriási emelkedésének (csupán az utóbbi négy év alatt 28584 számot tesz ki az emelkedés) és a változatlan létszámnak a tiszti karban, az ügyforgalomban nemcsak, hogy torlódás nem állott elő, hanem az, csekély hátralékkal, elintézést is nyert. Az alispáni jelentést tehát a közgyűlés méltán vehette örvendetes tudomásul. A fögymnázium kérdésében, bár hiányzott rá a direkt alkalom, a vármegye törvény- hatósága azzal a lelkes éljenzéssel, mely Szegzárd nevének olvasásakor a bizottsági tagok részéről felhangzott, már állást foglalni látszott. E kedvező hangulatot jó előjelnek tekintjük a mi ügyünk, a szegzárdi fögymnázium megvalósithatása mellett. Helyesen és tapintatosan járt el az állandó választmány javaslatára a közgyűlés, a midőn azt határozta, hogy mielőtt a í fögymnázium kérdésében nyilatkoznék, előbb az érdekeltektől az adatokat kéri be, melyek megvilágítják mindegyik érdekeltség- ' nek helyzetét, igényeinek jogosultságát, mely I határozattal a vármegye közgyűlése egyúttal kimutatta azt is, hogy a helyi érdekeknek 1 felette állva, csupán a közérdek lebeg sze- I mei előtt. Fontos feladat vár tehát fögymnáziumi végrehajtó bizottságunkra, a melynek az adat gyűjtést első sorban kell kezébe vennie, hogy tényekkel és adatokkal győzze meg a vármegye közönségét arról, hogy a Tolnavármegyében tervezett, mint a miniszteri leirat mondja „állami színvonalon álló“ fő- gymnáziumnak helye egyedül a vármegye szive és székhelye: Szegzárd lehet. TÁRCZA. A tavasz nem jön . . . A tavasz nem jön lassú szárnyon, Csak úgy egyszerre itt terem, S körülvesz fénylő sugarával, Mint a szivet a szerelem. Mikor itt van, akkor tudod csak, Csak akkor látod, ismered, S ha édes-bús költészetével, Bearanyozza szivedet. Hözelgését mi sem jelenti, Egyszer csak diszben áll a rét, Madár dalol minden bokorban, És illat árad szerteszét. Nem látod meg bimbót, rügyet sem, Csak akkor ha már megfakadt, Mikor már ragyogó pompában, Látni virágot, lombokat. S a kis fecskét sem veszed észre, A mint közeleg messzirül, Csak mikor már megrakta fészkét, Valahol a szived körül ... Yesszel Károly. A tyúkokról. Ajánlva a gazdasági egyesület baromfi-tenyésztő osztályának. — A „Tolnavármegye“ eredeti tárezája. — Ha .áll az, hogy a nyelv bősége a nemzet intelligenciájának fokmérője: ál ez az igazság talán az állatokra is. Házi állataink közt pedig a tyúkok nyelve a legkifejlődöltebb. Hányféle érzésre, észrevételre bírnak ezek külön-külön hanggal, majd azt mondhatnám, szóval I Már a kis csirke „csip-esip-csip“ anyját kereső szava az emberben is szinte fölkelti a részvétet, mintha egy eltévedt gyermek síró hangja volna. Azután, az az örvendezést kifejező csicsergés, midőn anyját föltalálja és a csirkesereg megelégedését, éd s boldogságát jelentő, szinte álomra hívogató, az előbbiből egészen megkülönböztethető csicsergése anyjuk szárnyai alatt. Egészen más csicsergés midőn jóízűen esznek és midőn az egyiknek egy kedves falat jutott, a melyet azonban egyszerre le- nye'ni nem tud, de a melyért a többi üldözőbe veszi, olyan sipogó hangokat ad, mintha mondaná: „Hagyjatok békével, engedjétek szerencsés zsákmányomat legalább nyugodtan elkölteni.“ Mikor a csirkét megfogják: „krikikiki“ vagy mikor az anyjuk vésztjelző szavára a megdöbbenés visszhangjával fe'elnek. Hát a tyúknak mily gazd.g szótár áll rendelkezésére ! Midőn a jórczike audalogva, sétálva kárálgat, olyan nótázásra gyújt rá, mint a hogy Petőfi mondja: „Szitál a szolgáló, behallik nótája.“ Azután a tojást megelőző és követő kotkodácsolás, a melybe az apai boldog öröm hangján belevág a kakas is, országnak-világnak jelentve az örvendetes családi eseményt. Es mily egészen megváltozik a tyuk szava, természe'ével együtt, a mint kotlóssá, va'óban anyává leszen. Még a legvadabb is, a mely sehogy sem volt megközelíthető, most ülve marad, s tolláit felborzogatva, mintegy tiszteletet parancsolva vertyog, mintha mondaná: „Ne közelíts hozzám, én anya v, gyök“. Es ha mégis háborgatod tolakodásodért bizony meglakolsz, olyanokat csipdes kezeden, hogy majd kiserked a vér. Aztán az ő világtól elvonuló magányosságának napjai eltelvén, mily örvendező „tütütü“ hangokon üdvözli pelyhes kicsinyeit. E hangon hívogatja enni is, mig a ..koty koty-koty“ szóval vezéreli és midőn elérkezettnek látja idejét, hogy kis serege az anyai szárnyak alatt elszunnyadjanak, egészen a bölcsődal hangján kurrogja altató danáját. Mily kifejezésteljes a rémületnek hangja, a mellyel egy kányának láthatáron feltűnését jelzi: a csicsergő csirkék, hogy meglapulnak, mennyire elhallgatnak. Mig azelőtt csakúgy félve közelített a tyúk, ha eleséget szórtál eléje, most lábaid alatt settenkedik, nem is kór, hanem követel, felugrál reád s kikapja kezedből sa-
