Tolnavármegye, 1892 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1892-01-03 / 1. szám
lí. évfolyam. 1. szám Szegzárd, 1892. január 3. Előfizetési ár : . 6 frt kr. | Egy évre Fél évre . . . 3 „ — Negyedévre I „ 50 Egy szám .... 12 Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kivtil elfogad Krammer Vil- ] mos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ES VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utcza 1079. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Főmunkatárs : Dr. LEOPOLD KORNÉL. BODNÁR ISTVÁNT 1892. január 1. —lk. Az idő sebesen rohanó árja szédítő gyorsasággal viszi az éveket a megsemmisülés örvényébe. Egy év ismét a múlté. Eltűnt — vissza- jöhetlenül. Csak egy marad meg — a visszaemlékezés, a mely elénk varázsolja az eltűnt idő örömeit és viszontagságait, a nevezetesebb eseményeket és mozzanatokat, hogy elkészítsük a mérleget az elmúlt esztendőről. Bizon sivár képet mutat ez a mérleg, ha a közéletünkben lezajlott eseményekre visszatekintünk. Alert különösen nálunk áll az, hogy a »politika ráüti bélyegét a köztevékenység minden ágára és az egészségtelen politikai viszonyok kihatnak mindenüvé, megakasztják a sikeres müködhetést minden téren és kedvezőtlen közállapotokat teremtenek. A küszöbön álló képviselő választások, ezek az úgynevezett téli választások bizonyítják legjobban, legélénkebben a politikai helyzet, kedvezőtlen voltát. Es ki teremtette ezt a politikai helyzetet, ki juttatta oda a dolgokat, hogy a kormány már fél évvel előbb kénytelen feloszlatni az országgyűlést és téli időben megtartatni a választásokat ? — egyedül az ellenzék.' Egy erőszakos kisebbség, a mely azért, mert többségre jutni nem tud, az eszmék és elvek harca helyett, az izgatás, minden módjával, a támadás minden fegyverével él és űzi vészes játékát. Legyen éles a vita. legyen elkeseredett a küzdelem, legyen kíméletlen a támadás — de maiadjon meg a jognak alapján. Mihelyt azonban ezt a talajai elvesztette lába alól, a fékét vesztett pártszenvedély meg nem áll, hanem tomboló viharként pusztít és rombol. Csak igy válhatik lehetővé, hogy egy hatalmas többséget működésében meddővé tenni, akaratának kellő érvényesítésében megbénítani tud az ellenzék. Jogosult a kisebbségnek ilyetén erőszakoskodása, ha oly többséggel áll szemben, a mely nem halad nemzeti irányban, a mely nem tiszteli és érvényesíti a nemzet jogait és alkotmányát, a mely az ország érdekeit feledi, a mely haladás helyett hanyatlást, fejlődés helyett visszaesést teremt, a mely a közszábadságót sérti, a melynél hiányzik a képesség és az akarat a reá háramló feladatok megoldására és megvalósítására, ez esetben érthető és menthető volna amaz eljárás, melyet a kisebbség követ. De midőn oly többség kezébe van az ország ügyeinek vezetése letéve, mint a Szabadelvű-párt, a mely tisztes és díszes múltjára utalva,, a közhasznú tevékenység és sikerek gazdag láncolatára hivatkozhatik ; a mely ez ország tekintélyét, befolyását, nemzetközi erejét olyannyira fokozta, hogy hazánkét az európai nagyhatalmasságok sorába emelte; a mely a nemzetiségi villongásoknak véget vetve, a magyar nemzeti áltam eszméjét megvalósította, az államháztartásban az eyyesulyt biztositotta, az ország hitelét megsziiárditotta, a nemzeti műveltséget, tudományt és művészetet bőkezüleg felkarolva fejlesztette, a nemzeti szellemnek minden irányban tért hódított, a nemzeti nyelv uralmát biztositotta, a melynek politikája épúgy a gazdasági téren, mint az ipar, kereskedelem, vasúti közlekedés és vizszabálvozás előbbrevitele által az ország anyagi fejlődését nagy mértékben előmozdította, a mely párt legújabban nagy lelkesedéssel bontotta ki a közcélú reformok zászlaját és erélylyel fogott azok megvalósításához — ezen párt öntudatos politikájának ily eszközökkel való támadása, hasznos munkálkodásának és reformakciójának obslrukcio és más hasonló fegyverek által való meghiúsítása, nemcsak & parlamentarizmus lényeges megsértését jelenti, hanem az ország szellemi és anyagi fejlődésére nézve határozott hátránynyal és károkkal jár. Azért jól fontolja meg Magyarország népe, hogy kire és mely pártra adja szavazatát, a midőn az urna elé lép. Ne higyjen a tetszetős, hangzatos szavaknak, hanem a tényeknek! TÁRCZA, i. Vj év. Mikor az idő komor télbe hajlítír S szárnyakra kel az enyészet dala, Mikor a föld szivén is átvonaglik A haldokló természet sóhaja ; Mikor a, földön minden halni készül ■—: Mi uj életre szorítunk kezet ; S nem borzadva a tél leheletétül, Akkor köszöntjük uj év ! — jattodét. Kifáradtunk a sivár küzdelembe, Meguntuk az örökös rabigát, Oh, semmi sincs, ami főléd emelne: Rabszolga élet, kicsinyes világ! A napi lárma elfojtotta bennünk Azt, ami egykor a magasba tört: Kszmék világát nem keresi lelkünk, Csak az üres, hétköznapi gyönyört. Az életösztön kerget uj csatába, Nem önzetlen cél, tiszta ideál ; Mindenki bűnös öntudattal várja Ijesztő, sápadt arcodat halál! Hányszor hazudtunk örök, szent hűséget, Hányszor nyújtottunk testvéri kezet! De elsöpörtél szárnyaiddal, élet; S nem■ volt erőnk dacolni tevéled. Magunkba szádunk, ki tudja, hányadszor! Ks vezekelve súgjuk: irgalom ! Pihenni térünk hosszú, hosszú harcból S magasba szádunk, ihlet! szárnyadon. Arcunk rédöi lassan elsimulnak, Magába mélyed a jámbor hivő; Nem látjuk rút küzdelmit a múltnak, Csak a te fényes arcodat, jövő! . . . Es jönni fog világra szóló eszme Mely a romokba uj erőt lehel, Sivár, haldokló emberi szivekbe A hunyó szikra uj életre kel. Örök időre elnémul a lárma, A szivekből kihal a gyűlölet ■— Te, a világ örök harmóniája; Oh dicső kor, téged köszöntelek! SÍ lakai Sniif. Az asszonyokról. Szelíd gondolatok és jámbor elmélkedések. Irta s a gvönki kereszt, nőegylet dales'élyén 1811.december 13-án felolvasta: KÁLMÁN DEZSŐ. A magyar szépirodalom egyik geniális művelője dicsekedve szokta mondogatni magáról, hogy ő egész életében folyvást az asszonyokat tanulmányozta. Elhiszem, nem köte kedem igaz mondásában, mert hiszen hátrahagyott szellemes műveinek minden sora arra vall, hogy Írójuk csakugyan e kedves tanulmányt tette élete fő feladatává : de hát én csak azt mondó vagyok, hogy ha teljesóletében tanulmányozta is az asszonyokat, de azért nem tudta őket kitanulni. Mert ez .csakugyan nagy mesterség volna. ; Nagyobb a teiegrafnál, a telefonnál, a fonográfnál, nagyobb a kormányozható léghajónál. És én, kó- j rém alásan — a milyen erősen megvagyok győ- I. ződve arról, hogy a kormányozható léghajó feltalálása csak idő kérdése : éppen olyan erősen megvagyok győződve arról is, hogy nem fog születni soha olyan tudós, a ki valaha olyran elektró-dyna- mitikus módszert találna fel, a mellyel az asszonyokat kormányozni lehetne ! . . . Lám bölcs Salamon is csak a tanulmányozásnál maradt. Nem tudta tovább vinni. Pedig ő neki ugyancsak kellemes helyzete volt. Hétszáz gyönyörű asszonyt tanulmányozott egyszerre . . . Álég gondolatnak is észbontó . . . Mint tudós, mint bölcs lélekbúvár szállott le a kibeszélhetetlen gyönyörök hullámzó tengerébe, de bizony minden tudománya és bölcseségo mellett is csak azzal a tanulsággal evezett ki a partra a sok szép arany hal közül, hogy e világon minden csak hiábavalóság és a lélek gyötrelme. Azt a mit mond a hajó útjáról a tengeren, és ama bizonyos csábitó csúszásáról a kősziklán : azt már Adám apánk is bölcsen tudta, pedig ó csak egyetlenegy asszonyt tanulmányozott Ija.p-u.xxk: ixxslí száma ÍO olcLa.li*a. terjed. “*263®
