Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1891-01-18 / 3. szám

2. TOLNA VÁRMEGYE. 1891. január 18. vármegyének intelligens fia, ki az öröm mámorában megtagadja pár fillérét a szent ügytől. Tekintélyes összeg gyűl igy egybe. Ez elég lesz a szerzők tiszteletdíjára. Szer­zőket mondtunk, mert az idő rövid, váll­vetett erővel kell dolgozni, hogy a nagy mű akkorára készen legyen. Kämmerer Ernő dr., megyénk tudós fia, mint halljuk, régen dolgozik már a nagy munkán. Bízza meg annak elkészítésével a vármegye őt, vagy vele együtt Wosinszkyt, Hőkét és Széliét is, s hozzon egy kis áldozatot, adja ki azt saját költségén. De itt meg ne álljon. A hazafíui lelke­sedéssel írott műből szaggassa ki az arany lapokat s e részeket népies, csekélyebb mű­veltségű elemek által is megérthető modor­ban bocsássa ponyvára, vagy adja egészen ingyen a nép kezébe. Adja oly alakban, hogy azt a köztünk élő, idegen ajkúak is megértsék. Magyarnak magyarul, németnek németül, s igy tovább... Lesznek, kik utóbbi ténye miatt a germa- nizálás vádját szórják reá. De ne törődjék e váddal. A magyarosodás szent ügyét mozdítja elő ez által, mert az idegen ajkuakat először érzelemben kell ma­gyarrá tenni, s ha ez meg van, meg­tanulják azok maguktól is zeng- zetes nyelvünket. Könyvet a jóindulatú német s más ajkú nép kezébe, melyből megismerje saját föld­jét, saját hazáját, könyvet a kezébe, melyből megtanulja, hogy a vele együtt élő, talán félreértett magyar nép, nem ellensége, de rokona, testvérje. Mély, hazafias érzés- és lelkesedéssel megirt monográfiát Tolna vármegyének ! SZEMLE. A mérsékelt ellenzék — mint hivatalos köz­lönye jelenti — megint keresztelőt tart és a „nem­zeti“ párt nevet veszi fel. A szabadelvű párt nem közeledett a mórsé­Ekkor a kép kezd megelevenülni. A láthatáron egy hajó tűnik fel. A főárboczra halálfejes lobogó van felhúzva; a fedélzeten marczona alakok állanak; kezeikben revolvereket tartanak, fogaik közt élesre fent késeket szorítanak. Kalóz hajó ez. Szélgyorsasággal halad, s a kikötő közelébe ér. Ekkor lassan czirkálni kezd, s nagy óvatossággal közelit egy kereskedelmi hajó felé, a mely a kikötő szélén horgonyoz. Most az ellenadmiral leül a pianinó mellé. Sas szemekkel figyeli a kalózhajó mozdulatait, a mely csendesen halad a czélba vett hajó felé. Csak­hamar közvetlen közelébe ér. A martalóczok csák- lyákat vesznek kezeikbe, s várják a döntő pillana­tot. Ekkor a kalózhajó oly pontra ér a hol a ten­ger alatt egy csillagocska fénylik a képen. Az el­lenadmiral most megnyomja a pianiónak egyik bil­lentyűjét. Tompa durranás hallatszik. A képen pe­dig látható lesz a mint a kai >zhnjó légbe repül s martalóczai összeroncsolt tagokkal bukfenczeznek fel a magasba, s onnét le a kavargó hullámokba. Azután egyszerre villamos fény világosítja be a képet, a melyen minden él, mozog, sürög, forog. Elragadó látvány! A felkelő nap első sugarai rá­mosolyognak az árbocz-erdőre s fényűk a pajzán hullámokkal enyeleg. Útra kész hajók kéményéből sűrű füst felhők gomolyognak felfelé. A kapitányok emelvényeikre sietnek s a rakpart tarka tömege megmozdul. Elet, mozgás, pezsgés mindenütt. — Lássa ön coonte Karesay, ez a mesterség egészen ördöginek látszik ! Pedig hát nem az. Egy­kéit ellenzékhez és tartózkodó magatartása okozta az ellenzéknek uj erővel megindult actióját. Valóban eredeti eljárás a közjogi alapon álló mérsékelt ellenzék részéről. Hát csak most jutott eszébe, hogy politikai tevékenysége alapját nemzeti eszmék és események képezzék ? Vagy csak most merült fel annak szüksége, hogy e párt a nemzeti aspirácziók érdekében érvé­nyesítse képességeit! Mi a mérsékelt ellenzéknek eddig is föltétle­nül előlegeztük azt a bizalmat, hogy nemzeti ala­pon áll, hát ő most látja be annak szükségét, hogy ezt ekóp demonstrálja? Mintha Magyarországon léteznék olyan poli­tikai párt is, a mely nem nemzeti ! Hisz a nemzeti szellem terjesztése, a magyar kultúra fejlődése, a magyar állameszme érvénye­sítése érdekében az utolsó évtizedben annyi történt, hogy ezért csak dicséret és elismerés illeti a sza­badelvű pártot, a melynek nevéhez ezen eredmé­nyek fűződnek. Midőn tehát a mérsékelt ellenzék a szabadelvű párttal szemben a „nemzeti párt“ nevet akarja felvenni, akkor ezzel a nagyhangú frázissal megsérti nemcsak a szabadelvű pártot, hanem a többi országos politikai pártot is, a nem­zetiségi párt kivételével. Csak elfogultság és pártszenvedély zárkóztat - tik el ama sikerek elismerése elől, a mely a sza­badelvű pártnak nemzeti irányban követett politikáját megilleti. A mérsékelt ellenzék tehát önmagának sem tesz jó szolgálatot azzal, hogy a mivel kérkednie sem oka. mert abban senki sem kételkedett, sem joga, mert a nemzeti politika egyik politikai párt­nak sem szabadalma, hanem csak kötelessége, hogy régi szokásához ismét visszatér és uj nevet ölt magára. A Németországgal kötendő és gr. S z a p á r y Gyula miniszterelnök által nemsokára kilátásba he­lyezett kereskedelmi szerződésről, a mely úgy kereskedelmi/ mint gazdasági viszonya­inknak javulást és előnyöket igér, a német külügyi hivatalhoz közel álló berlini „Post“ a következő érdekes közleményt hozza: A tárgyalások, melyek az egyfelől a német birodalom, másfelől Ausztria Magyarország közt kötendő kereskedelmi szerződés tárgyában folynak, gondosan őrzött titokba vannak burkolva. Meg va­gyunk győződve, hogy ez csak hasznára lehet az szerű emberi találmány. Olyan mint a telegraf, fo­nográf, telefon, villamos vasút és a többi. Most már láthatja ön, hogy ez a nagy kép, nem aquarell festmény. Tiszta üveglemez az egész s erre az üveg­lemezre egy villamos készülék veti rá a kikötő ké­pét. A tenger vize alatt fénylő apró csillagocskák: torpedók. A pianinonak látszó gép minden billen­tyűje egy-egy torpedóval van összekötve. Ha a bil­lentyűt megnyomjuk : a torpedó felrobban, s légbe röpíti a felette átrohanó hajót. Volt önnek szeren­cséje látni, hogy mi történt a kalóz hajóval. * * * A Richmond posta-gőzös sebesen szeli át Oczeán hullámait. Egy kajötben két gentleman ül; szivaroznak és brandyt szürcsölnek. Az egyik gróf Karesay Elemér, a magyar nábob; a másik Mr. Adams a vállalkozó szellemű amerikai yanke. A Richmond sebesen halad Európa felé. (Folyt, köv.) Mindennapi törtéan.et_ (KarezolatJ Cseng, bong, pereg, csattog a. czimbalom, akkordjai hangzanak egy vig dalnak. Meg-megsza- kad a dal egy pillanatra s aztán folytatódik a hol elmaradt, — azt a hézagot pedig betölti a játszó leány mosolyogva adott felelete s feleletét kísérő nevető szemének tekintete a czimbalom oldalánál ülő fia'al ember felé. A kalitkába zárt kanári dalol a czimbalom- mal, tulkiáltani akarva azt, kiséri zaját, nevetését, ügynek és örömest halljuk az ismételt- biztosításo­kat, hogy a tárgyalások legjobb eredményeket Ígérő folyamatban vannak. E közben újból ismétlik azt is, hogy ,raár a komoly jóakarat mindkét részről biztosítja a többe-kevesbe kedvező kimenetelt. Az efféle felhivatalos nyilatkozatokból ki lehet venni azt, hogy a nehézségek számosak és nem csekélyek, de hogy annál na- gobb az eltökéltség ezeket legyőzni. És ennek nagyon örülünk, mert a legáldásosabb feladatokról van itt szó, melyeket az állammüvé- szet elé lehet tűzni Németországon és Ausztria- Magyaror&zágon. A két hatalom mindenike, úgy a német bi­rodalom, mint az osztrák-magyar monarchia, oly gazdasági területet képez, mely önmagát kielégíteni nem képes. Vessünk csak egy pillantást Ausztria­it agyaroiv/.ág természeti kincseinek gazdagságára, melyeket távolról sem lehet belföldön elfogyasztani. A következés az, hogy Ausztria-Magyarország me­zőgazdasága felét sem állítja elő azon természeti kincseknek, melyeket előállíthatna. Vegyük most szemügyre a német viszonyokat. Itt az ellenkezőt látjuk, egy oly néo az. melynek iparos nép gyanánt van jövője, sőt mondhatjuk, hogy az már ma is csak iparával képes magát más népekkel egyenrangban fentartani. Ettől a néptől elvárják a termények természetes beözönlését, me­lyet nem nélkülözhet, és kényszerítik, hogy mező- gazdasági szükségletét, melyet jelentékeny részben nem képes maga előállítani, távol világrészekben vásárolja, vagy egy olyan szomszédnál, aki határait légmentesen iparkodik német szomszédjával szem­ben elzárni. Hogy Németország számára ilyen öngyilkos viszony áll fenn, ennek az a hiba az oka, melyet a német politika akkor követett el, mikor 1881-ben elmulasztotta kiterjedt kereskedelmi szerződést kötni Ausztria-Magyarországgal; akkor igen készek vol­tak ott egy ilyen szerződés kötésére; a német po­litika azonban csak saját mezőgazdaságának védel­met tartá szem előtt és hogy ezen oltalmat kieszr- közölje, nem talált más eszközt, mint a magas véd- vámokat; ez egy oly eszköz, mely körülbelől úgy hat a nemzetgazdasági organismusra, mint a mor- phium az emberi testre. így történt az, hogy N é- metország és Ausztri a-M agyarország 9 óv óta vámháborut viseltek, mely mindkét oldalon egy csomó egész­ségtelen érdeket nevelt nagyra. Ezen kis torka csak úgy fiddagad a nagy igyekezet­től. Nevess, nevess kis madárka, hisz nevetni tudsz! Hr — Oly kedvem van ma — szólalt meg a leány hirtelen félbehagyva a játékot —oly kedvem van a vig dalok játszására — pedig a czimbalom mellett jobban lehet búsulni, sírni. A fiatal ember felemelte fejét a czirabalom- ról, hova az utolsó rezgések meghallása végett hajtotta le. — Miért Margit ? — kérdé a fiatal ember — ellenkezőleg; lássa, most hallgatom az utolsó rezgéseket s inkább uevetósnek, mint nyögésnek tűnt fel nekem. A ki boldog, annak talán a bús zene is tréfás, s igy ellenkezőleg. Nekem most minden jó, minden szép, most boldognak érzem ma­gam. S önnek talán, Margit, bús gondolatai vannak most? kórdó megragadva picziny kezét. — Oh nem! sóhajtott inkább, mint felelt, Margit, nem; én, Gusztáv, a meddig szeret, bol­dog vagyok. — A boldogtalanság fogalma nem lehet más reám nezve csak az, ha többé nem szeretne. Kis bohó — felelt mosolyogva a fiatal ember s az átengedett kezet csókolá — igy mi mindég, örökké boldogok leszünk. Igen — rebegé a leányka s mintha álomba merült volna, engedó, hogy a fiatal ember átölelve csókot adjon kipirult arczára. A néni holnap wled jön a tánczmulat- ságba szolt a fiatal ember, s a leányka már­vány homlokára szabadult hajfürtöt simította oldalra

Next

/
Thumbnails
Contents