Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1891-01-11 / 2. szám

6. TOLNA VÁRMEGYE. 1891. január 11. Önerőnk. Rájön a bölcs ez igazságra :j — Addig keres, kutat, — Hogy önerőnk csupán a mások Nagy gyengeségére mutat! Bodnár István. Egy férfi gondolatai. Ne higyj oly gondolatnak, mely női ajkakról hangzik el. * Bánatát kevés asszony rejti el szive mélyébe — hisz ott senki sem láthatná. * Mihelyt felszáll egy leány a pegázusra, férj­hez ne menjen soha, vagy ha igen, úgy válasz- szon férjül egy jó szakácsot. * A fogakkal vagyunk úgy, mint a nőkkel, fájnak, mig megkapjuk őket, fájnak, ha már meg: vannak és a legnagyobb fájdalmat okozzák, ha el­hagynak bennünket. * Nem azon pő a legjobb, kiről a világ legke­vesebbet beszél, hanem az, ki legkevesebbet beszól a világról. * • A hidegséget, tartózkodást és büszkeséget mutató nők a legveszedelmesebbek, mert elméjök számitó és szivük üres és a legkaczérabbak is, mert ily álszenteskedéssel akarnak hatni és hódítani. * Tannak teremtések, kiknél nem hiányzik semmi, csak a szárnyak, hogy tökéletes angyalok, vagy tökéletes libák legyenek. * Mekkora különbség, ha fiatal leánynak, vagy ha öreg asszonynak mondja az ember: boszorkány. Meg nem érdemelt bókok igen gyakran meg­érdemelt gorombaságok. * Vannak nők, kik elég hiúk, hogy mindenki­ben irigyet lássanak; különösen azok, kikben alig van valami irigylésre méltó. * Sok nő arra hiú, hogy nem hiú és arra büszke, hogy nem büszke. Csak azért utasítják vissza a nők a bókokat, mert kellemes nekik azokat mégegyszer és mege­rősítve hallani. * Egy nő a másikon rendesen csak azt dicséri meg, a mit saját magán kíván észrevótetni. IRODALOM. TUDOMÁNY. Kassay Adolf müve: A földbirtokosok kézi könyve e napokban jelent meg Buda­pesten Lampel Róbert kiadásában. Ara 2 frt 50 kr, de ezen összeget, senki sem fogja soknak tar­tani, aki fáradtságot vesz magának arra, hogy ezen 394 lapra terjedő vaskos kötetet átlapozza. Nólkü- lözhetlen munka ez földbirtokosoknak, bérlőknek, mérnököknek, közs. elöljáróknak, telekkönyvi, erdé­szeti, rendőri stb. hivataloknak, ügyvédeknek, mert bő felvilágosítást nyújt az összes birtokjogi viszo­nyokról. Ezeken kívül a mezei gazdászatra és jogi szükségleteikre vonatkozó legújabb törvények, minisz­teri rendeletek, legf. törvényszéki, pénzügyi, bíró­sági döntvények gyűjteménye. — A munka négy fejezetre oszlik, melyek közül az I. a földbirtok­viszonyokról általában, a II. a mező- gazdasági viszonyokról, III. az adó­ügyről és IV. a kereskedelmi ügyről, vételről, tőzsdebiróságról, budapesti áru és. értéktőzsdei áru­üzleti szokásokról stb. szól. Végül igen hasznosak a munka betűrendes tárgymutatója, valamint a magyarázatok, példák és iratminták is. Ajánljuk olvasóink figyelmébe. „Az értéktőzsde“ czim alatt Havas An­tal József, a Koritz Antal és társa ismert bu­dapesti bankház főnöke, Grill Károly kiadásában, hasznos és megbízható útmutatót és tanácsadót szerkesztett a nagy közönség részére értéktőzsdei ügyekben. Összefüggő előadásban tárgyalja ebben ama sokféle viszonyokat, a melyek a magán ember és tőzsde között előfordulnak. Sok téves fogalmat eloszlat e kis könyvecske használata és a laicus elölt nagyobbára ismeretlen tőzsdei üzletviszonyo­kat szakértelemmel és világos előadásban ismer­teti meg és behatóan tárgyalja, különösen a ma­gyar értékpapírok jelentőségét, azok hasznát és fontos czélját. E munka nálunk — mint azt álta­lánosan elismerte a fővárosi sajtó is — hézagot pótló. Ára 1 frt 50 kr. „Magyar Kertész“ czim alatt még a múlt év­ben egy gyümölcsfa tenyésztési és konyhakertószeti szaklap látott napvilágot Bornemissza Zoltán és Czapáry Dénes gazd tanárok szerkesztése mellett. — A „Magyar Kertész“, mely kóthetenkint másfél ívnyi tartalommal jelenik meg, mondhatjuk e téren a legkitűnőbbek közé-tartozik s bebizonyítva látjuk, hogy vidéken is lehet jó szaklapot szerkesz- tani, a mennyiben elismert szaktekintélyek látják el a „Magyar Kertészt“ hasznos dolgozataikkal. S minthogy számos vidéket lehet felhozni, hol a gyü­mölcstermelés és a konyhakerti termények nagyban termelve, a lakosságnak ezreket jövedelmeznek, nem mulaszthatjuk el a „Magyar Kertészt“, mely a Il-ik évfolyamot kezdi, különösen papok, tanítók s a gazdaközönség figyelmébe ajánlani, mint oly köz­lönyt, mely hivatásának magaslatán áll A lap elő­fizetési ára oly csekély, hogy azt bárki is meg­szerezheti egész évre 2 frt 40 kr, félévre 1 frt 20 krért. Az előfizetési pénzek a „Magyar Kertész“ kiadóhivatalába Nagy-Szőllősre (Ugocsa-megye) küldendők. EGYLETEK, TÁRSULATOK. A kaszinó január 4-én tartott közgyűlésén tisztujitás történt, a mikor is megválasztattak, el­nöknek : F ö r d ő s Vilmos (44. sz,), alelnöknek Török Béla (37. szav,) igazgatónak: Varga La­jos (42. szav.), ügyésznek dr. Haidekker Béla (25 szav.), jegyzőnek: Morvay László (31. szav.), pénz­tárnoknak : Antal Ferenez (35. szav.), könyvtárnok­nak : Gál Kálmán (36. szav.). Választmányi tagok lettek : Örffy Lajos (43), Totth Ödön (39), Boda Vilmos (38), dr. Steiner Lajos (35), Ágoston Ist- (35), Szondy István (34), dr. Szigeth Gábor (34), Krammer János (30), Fejős Imre (30), Goldberger Mór (28), Tóth Károly 22 szavazattal. A házépítő bizottság elnöke lett Boda Vilmos, tagjai: Ágoston István, Leopold Sándor, Örffy La­jos és Tóth Károly. Az 1890. évi számadások meg­vizsgálására felkérettek : Módly László, Goldberger Mór és Szondy István. A szegzárdi kereskedelmi egylet végkép meg­alakult és tagjai részéről már is nagy látogatott­ságnak örvend. Az egylet helyiségei a Pirnitzer-féle ház földszinti részében vannak, a berendezés Ízlé­ses és eléggé díszes; van egy tágas játszó, és egy kisebb olvasó terme, a hol a napi- és helyi lapo­kon kívül számos szépirodalmi és szaklap található. A tisztikar következőkép alakult meg: elnök: U d- vardy Sándor, alelnök: Háry Ede, titkár: dr. Spányi Leó, pénztáros: Bedő Sámuel, háznagy: Steinsdörfer J., háznagyhelyettes :. Hirsch­feld Ignácz, könyvtárnok: Schloss Lajos. Az egyletnek eddigelé is 70 tagja van, és azok száma napról-napra növekszik. Újabban tag"kul felvétet­tek : Boda Vilmos, Vargha Lajos, Bátory Elek, Strausz Mór, dr. Steiner Lajos, Leopold Lajos, dr Leopold Kornél, Holub János, Leicht Lajos, dr. Braun Bernát, Ferdinand Béla és Leitersdorfer Aurel. A tamásii izr. nőegylet folyó hó 7-én tartott közgyűlésén a múlt évben elhunyt Grätzer Fülöpnó helyébe elnökké: Heiman Dávidnévolt egyleti al- elnököt és ennek helyébe Hirsch Ignácznét. vá­lasztmányi tagokká pedig : Abelesz Józsefnót. Abe- lesz Mártonnet, Barna Adolfnét, Braun Dávidnál, Gottlieb Salamonnét, Klein Jakabnét, Spitzer Jó­zsefnót és Strausz Antalnét választotta meg. A szegzárdi Népbank IV. és V. csoportja a múlt évet oly fényes eredménynyel zárta le, a mi­lyennel eddig még egy csoport sem. A zárszám­adások elkészítésével most foglalkoznak, de már eddig is hozzávetőleg tudják, hogy a tisztanyere­mény megközelíti a 30,000 frtot. A IV. csoport a jelen 1891. év végén fog likvidálni. A dombóvári takarékpénztár részvénytársa­ság 1891. év január hó 18-án délelőtt 10 órakor az intézet helyiségében tartja IX. rendes közgyű­lését, melynek tárgyai: az igazgatóság és felügyelő­bizottság évi jelentése, az 1890. évi mérleg előter­jesztése és a felmentvény megadása, a tiszta nye­remény mikénti felosztása iránti határozathozatal, az elnök s 10 igazgatósági tag 3 évre való válasz­tása és netán beérkezendő indítványok lesznek. A gyönki önsegélyző-egylet mint szövetkezet tisztújító közgyűlését múlt hó végén ejtette meg s megválasztalak : elnöknek: Klein Endre, titkárnak: Rothauser Illés, pénztárnoknak: Dobó Lajos. Vá­lasztmányi tagóknak : Ausch Mór, Engelman Fri­gyes, Hilbert Ándrás, Kiss Béla, Ladányi Ignácz, Lorschi Adolf, Schwartz Lajos és Tausig Mór. — Felügyelő-bizottság: Gruber József, Muraközy László és Weinberger Béla. Nehány szó megyénk tűzoltó-egyleteihez! A magas kormány mindenesetre nagy hiányo­kat találhatott az eddigi „tüzrendőrség szervezeté­ben“ s különösen a tüzrendőri szolgálat teljesítésé­ben, midőn az eddigi gyakorlat elvetésével, a ma fennálló törvényes intézkedéseket léptette életbe: kötelezvén minden politikai községet rendszeres tűzoltó-egylet alakítására és fenntartására. Alakultak is megyénkben tűzoltó-egyletek és ott a hol még nincsen — feltétlenül bízva vár­megyei közigazgatásunk erélyes vezetőjében — rö­vid idő múlva létesülni fog. — Ámde minden községben más és más lévén e testület vezetője, következőleg a régi közmondás: „a hány ház, annyi szokás“ — jut érvényre, azon meggyőződésre ju­tottam, hogy a hivatkozott tüzrendőri törvényes intézkedések, melyek az egyes községekre ruház­talak, csak akkor fogják üdvös voltukat bebizo­nyíthatni, ha azok szakszerűen, a legjobb és leg- czélszerübb módon rendeztetnek be, de mindaddig mig ezen egyletek igy elszigetelten magukra hagyva lesznek, nem fognak és a legjobb akaratuk mellett sem tudnak feladatuknak megfelelni. — Felmerül tehát azon körülménynek elvitázhatatln szükséges­sége, hogy megyénkben az összes tüzoltó-testüle- tekből egy „Megyei tűzoltó szővetség* ala­kuljon, melynek feladata leend — alkotandó sza­bályai értelmében — valamennyi megyei tűzoltó- egyletre kötelezőleg egyenlő vezényletet, felszerel­vényt, eszközöket, egyenruhát, szakavatott egyén általi megfelelő kikópeztetóst elrendelni és mind­ezeknek végrehajtásáról és kellő ellenőrzéséről gon­doskodni. Korántsem érzem magam szaktekintélynek, hogy a megpendített eszmét megdönthetetlen érvek­kel támogathatnám, mindazonáltal remélem, hogy az visszhangra fog találni, azt pedig merem állí­tani — s nem hiszem, hogy csalódom — hogy ily szövetség nélkül, azon nemes és üdvös czél, a mely kitüzete t, eléretni sohasem fog; mig ellen­ben e szövetség rendszeres működése által új életre fogja az egyleteket ébreszteni, serkenti, buzdítja és utasítja azokat és igy lesz az ige testté. Végre azon reményemnek adok kifejezést, hogy megyénk központi tűzoltó egyletének vezérei, mint — szerintem — legilletékesebbek meg és átértve e szerény felszólalásomat, rövid idő múlva gyűlésre összehívandják a megyebeli összes tűzoltó- egyleteket, melyről hihetőleg egy egylet sem fog hiányozni és melynek feladata leend a fent csak halványan körvonalazott szövetséget az annyi áldo­zattal járó tűzoltó intézmény szellemi és anyagi javára és a közérdek megfizethetlen hasznára, meg­alakítani s ez által' a pusztítandó vész ellen váll­vetve, siker- és eredmény dúsan küzdeni, hogy itt is érvényre emelkedjék Felséges Uralkodónk jel­szava: „Viribus unitis.“ Simontornya, 1890, deezember hóbm. Löwy Ignácz, a simontornyai önk. tűzoltó-egylet ’ alparancsnoka. KÖZGAZDASÁG. Az országos selyemtenyésztési felügyelőség »agy gonddal egybeállitott és a szerzőnek az ügy iránti nemes lelkesedéséről tanúsító, kimerítő jelen­tést intézett Magyarország selyemipa­ráról az 1890-ik évben gróf Bethlen András földmivelésügyi miniszterhez. Ezen jelentésből kiemeljük a következőket: Magyarország selyemgubó termése tavalyról az

Next

/
Thumbnails
Contents