Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1891-01-11 / 2. szám

TOLNAVÁRMEGYE. 1891. január 11. A rövid életű rendezett ta­nács pedig öszszes előnyei da­czára nem használhat annyit, a mennyit árthat a kétszeres át­alakítás, a rövid idő alatt léte­sített kettős nagyszabású re­form. De ezenkívül a küszöbön állö községi reform számos kiviteli nehézséget is fog gördíteni a rendezett tanács megvalósítása elé. Ki fogja például — hogy egyebet ne említsünk — elfogadni a polgármesteri ál­lást, ha le kell mondania eddig viselt tisz­téről, és aztán rövid idő múlva a kineve­zés estélyeinek lesz kitéve és a rövid életű 'polgármesteri dicsőség Után már előbb vi­selt hivatalát vagy állását nem nyerheti vissza ? Sőt lehet, hogy az uj községi törvény a 10 ezer lakosnál többel biró nagyközségekre oly szervezetet, oly hely­zetet fog teremteni, a mely által a kitűzött czél minden nagyobb anyagi áldozat nélkül is el lesz érhető. De ez és az ehhez hasonló tekintetek csak mellékesek azon döntő jelentőséggel biró és már említett körülménynyel szem­ben, hogy az egymás utáni kétszeres vál­tozás, kétszeri gyökeres átalakítás, csak magának az intézménynek kárára, a várt siker meghiúsítására és mindenesetre sok felesleges munkára és pénzkiadásra vezetne. Mi örömmel üdvözlünL|minden olyan |; tényt, minden olyan cselekményt., a meíy-p ben bármely téren is a haladásnak legki­sebb csínjával is találkozunk. De bármily nagy is erre néz ve bennünk a készség és elisftíeres, az észszerüségi, a gyakorlati élet által. követelt tekinteteket, különösen ily na­gyobb fontosságú actiónál, szintén szigorúan mérlegelni kívánjuk és épen ezen tekinte­tek utalnak bennünket arra, hogy a ren­2. _______________ de zett tanács mostani életbe léptetés é t időszerűtlennek tartsuk. A rendezett tanácsnak tervezett meg­valósítása egyébként is hosszabb időt ve- endene igénybe; ám hagyjuk a teendőket függőben addig, a meddig az u j tör­vény által a viszonyok és hely­zet tisztázva állnak előttünk, hogy az akkori alkotás legyen egy hosszú időkre szóló, a fennforgó körülményeknek megfelelő, üdvös, mindnyájunk által öröm­mel üdvözölt reform. SZEMLE. Az országgyűlés szünetet tart és ez a politi­kai életben is szünetet jelent. Legalább az utolsó időben ez irányban nem merült fel egyetlen ese­mény sem, mely a közvélemény figyelmét magára vonta volna. Mert az újév alkalmával úgy a sza­badelvű párt-clubbaD, mint pedig a miniszterelnök részéről elhangzott nyilatkozatok még azokra nézve sem lehettek meglepők — legfeljebb csak ke'le- metlenek — a kik a szabadelvű pártban létező el­lentétekről, az ott uralgó meghasonlásról, klikkek­ről minduntalan merész híreket terjesztettek. Ille­tékes helyről nyílt és határozott szavakban nyert újból kifejezést ama tény, a mely a szabadelvű párt összetartását, a párt és feje között létező összhan­got és teljes bizalmat hirdeti. Csakis ily összetartás mellett valósíthatók és oldhatók meg mindazon reformok és kérdések, a melyek megvalósítást és megoldást sürgetnek. A sikeres munkálkodhatásnak törvénye pa­rancsolja, hogy ama párt, mely az ország ügyeit mfcézni fvan hivatva a megbomlására .czójy.ott és si­keres. akaró , alaptalan tá~ % mádásokKtf teljesen figyel meri kivüí hagyva, .t évé-- kenységében öntudatosan Csak nenaüy Két itáraifeF'' # gróf Szapáry Gyula belügyminiszter — ama időponttól, a melyben a politikai pártokat jelenleg legélénkebben foglalkoztató törvényjavaslat,, illetve annak lényegesebb pontjai és rendelkezései, nap­világot látnak. A közigazgatási bíróság behozataláról szóló törvényjavaslat lesz a sorban az első, mely elé fe­szült várakozással tekint Magyarország közélete. Kell-e politikai lap vidéken?* — Levél a szerkesztőhöz. — Bizony, bizony a „fin du siede“ sok furcsa meglepetést tár a gondolkodó ember ele! Sokszor olyanokat olvas az ember nyomtatásban, hogy meg­döbbenve tűnődik azon : vájjon a század végén nem visszafelé lépdelünk-e; mert olyan retrograd irá­nyú és avas „egyéni nézetek“ merülnek fel néha honatyáink kegyelméből egyes klubbokban és az ujságpapiroson, hogy a felvilágosult század összes vívmányai s a szabadon gondolkodó emberek leg- magasztosabb elvei szinte veszélyeztetve lenni lát­szanak ! Ilyen megdöbbenéssel olvastam azt az önök lapjaiban, hogy a vidéki politikai lapok létjogosult­ságát is már kétségbe vonják ! ? Hát még hová nem jutunk! Utóbb még azt is kétségbe találják vonni, hogy szabad-e gondolkodnunk, vagy lélegzenünk, ha erre előbb patentét nem váltottunk! Édes uram öcsém, hát önöknél már azon is tanakodnak, hogy „kell-e politika!?“ De kell ám, még pedig mennyire! — és pe­dig különösen a vidéken! Nagyon is nagy „ér­telme és létjogosultsága“ van annak a vidék egy­szerű népénél, mely csakugyan önzetlen vezetőkre és jóakaratu felvilágosításra szorul. Mert szó, a mi szó, de ebben a tekintetben még nagyon csehül vagyunk! Az ön programmjából azt értettem meg, hogy független szabadelvű politikai irányban óhajtja szol­gálni a közérdeket. Ez nagyon helyes és üdvös do­log ; az ón véleményem szerint tehát az ön poli­tizálásának nagyon is okos értelme és hiányt pótló létjogosultsága van! Mert higyje el uram öcsém, hogy a mi né­pünk még nagyon is „tudomány nélkül való 1“ Pedig erre már régen azt mondták, hogy elvesz az a-memzet, mely anélkül vagyon. Hát helyesen cs^ek^^^min^piäft^l^öj^zafi. hanem hagyja el homály osu 11 ■ gondolkodási kanj arájiitb A mi jóravalo népünk ertennr* f%íeti%ige ugyanis még nagyon alantas színvonalon van; leg­nagyobb része csak annyit konyit a politikához, hogy választáskor enni, inni és „éljent“ kiáltani szokás. * Nem szándékoztunk e kérdésre ismét visszatérni, de a tisztelt czikkiró személyére való tekintetből köte­lességünknek tartottuk a nyilvánosságnak szánt levelét kö­zölni. A szerk. = Tudom, tudom, csak tovább . . . — Tudja a tekintetes ur ? tehát tetszett is­merni ? nem is hittem volna ? Enynye be helyre leány is vót az a Julis ! Mikor a kéneső termeté­vel végig libegett az utczán, komandirozhatott a kapitány ur akármilyen haptákot, „réksót“-ra állott minden bakának a szeme ! = Siessen, siessen . . . — No hát az ezredes uramat mikor a szom­széd városba letettem — úgy oda repültünk, mint a villám, — olyan ropogós egyest nyomintott a markomba, hogy mindjárást elkezdett viszketni a tenyerem a másik párja után. No mondok, ez a czérnalábu hadnagy se vigye el szárazon, elkezdtem dörmögni magamban: ne, té, ne, hát a hadnagy ur hol marad ? nem látom, mégse látom. Talán csak nem szállott le az utón ? De már tisztára úgy lesz l — Elértette. Jó darabig kotorászott ugyan a zsebében, no de valahára mégis kiizzadmányozott egy kis vergoniára valót. = Mikor tér már a dologra! ? — Hát izé, igen mondok, mán erre csak iszunk egyet. Friss vizet mertem a váluba. Meg- abrakoltam. Magam pedig felfordultam a korcsma garádicsán, — bekukkantok a eöntósbe, hát uram- fia kit látok, — fogadni mernék nem találná ki a tekintetes ur ? ! = Üsse meg a ménkő, még ón talál­gassam ?! — No iszen azért ne tessen haragudni, hi­szen megkérem szeretettel magam sem találtam vóna ki egyszeribe. Teremtuecsegé aligság esmér- t#m reá. Te vagy | Dani hó ? ennye a czizmatti­kát az apádnak be megemberesedtél! Hej az a katonaság, az a katonaság ! Mert tetszik tudni őtet is csak besorozták, hasztalan a gazdag Pityke mol­nárnak a fia. A katonadoktor bizonság csak azt mondta reá: az anyámnak se vót különb fia, — utczu te, gyere be, „tauglik“ vagy te szógám! Még az urak is majd bajba kerültek érte, mivel­hogy hát nagyba rezonórozni kezdett az öreg Pityke Mihály bátyám, mert követem aláson félig meddig rokonságban is volnánk olyan formán, hogy hát az öreg Miska bátyám áng^a testvérének a kisebbik húga — a Csap Józsi vette el instállom alásan, meg az én édes anyám nénjónek a . . . j — De hiszen a hét csillagát a kend feje búbjának, bolondnak tart engemet ?! most már aztán ón kérdezem, ha nem felel tüstént és rövi­den a kérdéseimre — úgy becsukatom, mint a pinty. — U-u-ugy ?! = De úgy ám! No mit csináltak abban a korcsmában ? — Hát ittunk, kérem szeretettel, a Pityke Dani, ugyanám kitett magáért. = Hogy a mennydörgös menkőbe kerül az a Pityke Dani ebbe a históriába, hiszen ezekbe az írásokba, a miket az elődöm vett fel a dologról egy vakarintás sincsen ő róla ? — Én kérem aláson nem tudom, mi van azokban az Írásokban, de hogy ott vót, arra meg­esküszöm, hiszen ő fizette ki az egész czéczót, az­tán meg ő fogta a lábát, a mikor . . . = Hát először a földre tepertők ugy-e? — Nem kellett azt könyörgöm a földre te- perni, hiszen mikor a korcsmáros kocsisa beszaladt utánam, halódott már szegény. = Halódott? hiszen a minapába már beismerte, hogy maga szúrta nyakon. — Én?! = Maga, maga jó madár! — Én? De hát minek szúrtam volna? = Talán haragosa volt?! — Ki,- a — kesely ? Hehehe ne tréfáljon a te­kintetes ur! ’== Megbolondult? mit nevet itt előttem? Fe­leljen: mért szúrta nyakon Czinege Pétert? — Ki legyen az instálom? = No hallja Bakura, már ez szemtelenség! — Hogy tetszett engem nevezni? = Bakura Péternek, tagadja el még a nevét is! — De hiszen instálom, nem vagyok ón Ba­kura Péter. = Ne-e-e-m ? — Szappanos Józsefnek hívnának kérem sze­retettel. = Hogy a mónkő szappanozza meg a kend fejét, hát akkor minek tesz bolonddá engem? — Én!? — Mit kotyogja nekem, hogy mi leli az állát ?! — Hát, ’isz a tekintetes ur biztatott reá, hogy beszéljem ki a dolgok sorát egészen áperte. Épen- ség most akartam rátérni, hogy mikor a Pityke Dani Öcsémmel kifordultunk a korcsmából.. == Bánom is én

Next

/
Thumbnails
Contents