Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1891-06-21 / 25. szám
TOLNA VÁRMEGYE. 1891. junius 21. is bátran gondolhattam, hogy ismeretségünk csak eddig tartott. De csalódtam ; mert aznap este, úgy 7 óra tájban, a mint hazafelé ballagok, az én emberem oly nagy hévvel igyekezett a velem ellenkező irányba, hogy majd be ütötte az orromat. Csak akkor vettem észre, mennyire ki van kelve képéből és nem minden nyugtalanság nélkül kérdem tőle, mi baja, és hogy hová siet ily lelkendezve ? De ő jóformán rám sem hallgatva, közbekiált: „Jaj kérem, meneküljön ! Hallja ezt a vérfagyasztó orditozást | Valami pórlázadás tört ki, s most a kereskedők kirakatait verik be, az üzletek előtt künnlevő árukat szétszórják és elhordják, az utczán járó-kelő békés polgárokat inzultálják, sőt még a rendőröket is megtámadták. Jaj, kérem, ereszszen, futok; rohanok a postára, a távírdára, és megsürgönyzöm a gyárosomnak, hogy én itt egy perczig sem maradok, rögtön fogadok kocsit és megyek Tolnára, mert itt reggelre borzasztó dolgok lesznek!“ „De barátom“, mondom nevetve, midőn végre szóhoz juthattam, „az ön felhevült képzelete önnel ez egyszer igen furcsa játékot űzött. Hisz itt szó sincs lázadásról! Ne féljen, nem bántanak itt senkit. Nem látja, hogy ezek az iskolából hazatérő iphros tanonczok, kik két órán át kénytelenek voltak az iskola padjai közt nyugodtan ülni, és most a hevesen lüktető fiatal vér annál hangosabban követeli a mozgást ? Önnek ez feltűnő ? pedig lássa, nálunk ez egész rendes, megszokott dolog, még pedig egész rendszeresen hetenként kétszer, kedden és pénteken esti 7 órakor mindig újra, meg újra tanúja lehet ennek a látványosságnak, a melyről még azt sem lehet elmondani, hogy hallatlan, mert bizony eléggé* hallható. De azért rendesen nem történik nagyobb baj, mint legfeljebb az, hogy a zaj lecsendesitésére kiküldött rendőröket kissé abrichtolják, meg az üzletek előtt, különösen a ládákban kitett narancsok és ezitramok oly gyors elárusitását eszközük, hogy a kereskedők az ár beszedéséhez hozzá sem jutnak; no meg hogy a házak csengetyüit sorban meghuzogatják s más ilyen- féle pajkosságok, a melyekről azt mondják, hogy az aranyos ifjúságnak oly jól állnak.“ „De hát a hatóságok nem tesznek semmit ez állapotok megszüntetésére ?“ „Ah dehogy nem; hisz látja, hogy rendőrök vannak kiküldve a rend fentartására; de hát kitehet róla, hogy azok nem bírnak velők, sőt mi több, hogy éppen őket választják ki pajzánságuk czéltábláiul ? „No, köszönöm én ezt az idylli életet, melyet önök itt élnek! én majd csak mégis megyek innen és ha csak lehet, többé ide vissza nem jövök, azt tudom.“ Én lokálpatriotizmusomban kissé megsértve éreztem magamat, hogy az iparosinasok után itélé meg Szegzárdot, viszonzom:. „Isten vezérelje, kedves ur; de meglássa, jön ön még ide vissza és szerez majd Szegzárdról jobb véleményt is a mostaninál.“ Este jót nevettünk a dolgon és én azt az urat egy évig nem láttam. Most nem rég ismét találkoztunk. A véletlen úgy akarta, hogy nemcsak ugyanazon a helyen, de éppen olyan napon és órán történjék a találkozásunk, midőn az iparostanonczok megint az iskolából jöttek. Én rögtön felismertem és megszólítom: „No mégis csak eljött ide?“ „Bizony nem is szívesen jöttem, de gyárosom parancsának engednem kellett; hanem szerencsére most nyugodt is minden és nincs ok a félelemre.“ Ejnye, mondok s hát csakugyan nem fél ? Nem bizony; de mitől is félnék ? No lássa, pedig a kiket itt lát maga előtt az utczán nyugodtan és egymással csendesen beszélgetve végig haladni, ugyanazok az inasok, a kik önt tavaly úgy rémületbe ejtették. Az Jehetetlen! hisz ezek egész rendesen mennek ; nem lármáznak, nem bántanak senkit, sót úgy látom, hogy az ismerőseiket udvariasan köszönt- getik. Mi történt hát ezekkel ? ki cserélték őket ? vagy a hatóság most nagyobb, szigorúbb fegyelmet gyakorol velők szemben, mint a múlt években, —^ ugy-e bár? 6. ___________________________________ Bi zony nem, sőt tán még akkorát sem, mint azelőtt. No csak nem hiteti el velem, hogy ezeknek most egyszerre, mint egy varázsütésre, megjött az eszük, és megbánva eddigi rosszaságukat, nyakra- főre törik magukat valami erénydij elnyeréséért? Azt nem is mondtam; mert a kik az iskolában tavaly rosszak voltak, ott most sem jobbak; de az utczán, a mint látja, mind kifogástalanul viselik magukat. De hát az Istenért, mi okozta ezt a szörnyű nagy változást ? csak nem szállta meg őket valami jó lélek és ők minden külső ok nélkül elhatározták, hogy ezentúl tisztességes magaviseletét tanúsítanak ? Ah nem ! de lássa, ha megmondom az okát, csodálkozni fog e Columbus tojásán, s azt mondja, hogy bizony erre már eddig is rá lehetett volna jönni. A tanonczok t. i. a mint látja, most nem este jöDnek ki az iskolából, hanem nappal, mert a tantestület megváltoztatta az eddigi tanítási rendet és most kedd ói péutekestiö—7 helyett a 4 órát csütörtökön 1—5-igegyfolytában adja; ezzel pedig nemcsak azt érte el, hogy a tanulók fényes nappal jővén ui az iskolából, nem mernek még csak gondolni sem olyan do'gol^ra, a miket a sötétség mindent eltakaró leple alatt nyíltan, bátran elkövethettek (no meg most rögtön fel is ismernék az illetőt, nem köszönné meg, ha áz okozott károkat meg kellene térítenie,) hanem maga a tanulás is egész más arányokat ölt. Az eredmény jobb, a tanítás is könnyebb, meg a rajznál, hogy nem kell lámpákat használni, különösen jó hatással van mind a tanulók szemeire, mind pedig a rajzolásban elérendő sikerekre nézve; nem is számítva azt az anyagi hasznot, a mely a petróleum megtakarítása által elérhető. De meg az iparos gazdáknak is előnyösebb ez az uj^ beosztás, mert igy csak egyszer nélkülözik az inast, holott azelőtt kétszer ; az egész dolog csak a tanárokra nézve lett terhesebb, mert most egyfolytában kell végezniük azt a munkát, a mit máskor kétszerre végezhettek. No, de reményiem, az iparhatóság, vagy a hová ez az ügy tartozik, meg az iparos gazdák örülnek is a megváltozott viszonyoknak s az illető bizottságok csak méltó díjazásban részesítik a tanárokat e szép eredményekért ? Ah, de mennyire, édes barátom! a gazdák egy része, a mint megtudták, hogy a tanárok mit akarnak, rögtön csoportosultak és kérvényeket szerkesztettek, hogy a szándékolt reformot, az Isten tudja, mért, meghiúsítsák, és az eddigi gyönyörű állapotokat továbbra is fenntartsák. Sőt a borbély- fodrászok kérvénye, a mint hallom, még most is fenn van a minisztériumban. A hatóság pedig a tanárokat oly fényes tiszteletdijban részesíti, hogy jobb arról hallgatni, mert bizonyos, ha a környéken ezt tudnák, még el is bíznák magukat. — No meg különösen az a pontosság, a melylyel a fizetés kiszolgáltatása történik, éppen sokszor mintaszerű ; mikor 3 terminus is lejár, mig az elsőnek a kifizetése megtörténik; bizony ha őket a hazafias ügybuzgalom nem lelkesítené, régen elcsapták volna maguktól az ipariskolai teendőt, a mely rájuk sokkal nagyobb terheket ró, mint az ember hinné. Hátha még azt is elmondhattam volna neki, a mi pár hónappal később történt, a midőn t. i. eljött Bernáth István miniszteri biztos és az ország összes iparostanoncz-iskoláinak főfelügyelője, a ki május 21-én az ipariskolát 4 óráig tartó vizsgálat alá vette és a mint nemcsak a helyi, hanem a fővárosi lapokban is olvadtam, ez a szegzárdi ipariskolai vizsga rá nézve egy kellemes meglepetés volt, mert neki, úgymond, elég alkalma van hasonló iskolákat látui és megvizsgálni, de a Szeg- zárdiban sokkal többet talált, mint a mit remélt és hogy eredményeit tekintve, az ország legjobb ipariskolái közé tartozik. Hja, könnyű neki megelégedve lenni, de ő nem is járt az előfcő években kedden és pénteken esti 7 órakor a szegzárdi utczákon, midőn a most megdicsért diákok az iskolából ki szoktak jönni. No barátom, mondja, mosolyogva és búcsúzva, önnek tavaly csakugyan igaza volt és énnekem most jobb véleményem van Szegzárdról, mint akkor volt, de azért most is csak azt mondom, hogy itt még sok, igen sok a teendő és ha az erre hivatottak közönyösek, vagy pláne ellenséges indulattal viseltetnek a saját, rosszul felfogott érdekeik iránt, akkor Szegzárd csak lassan emelkedik a veié egyforma lakosságú városok közé. S alighanem igaza vám_______—x—VA szegzárdi képviselő választók névjegyzéke az 1891—92. évre. (Folytatás.) Kocsi János idősb, Kovács János Szászi, Kai- zer János Ribling, Klieber György, Kovács Mihály Kovács, Káldi János, Kocza Jozseí, Kohn^ Salamon, Karácson Ferencz, Kaizer János Frei, Klezl András Schell Kaizer Mátyás, Krisztanics Sándor, Krausz Lipót, Kapitány Ferencz, Klein Márkus Mayer, Kupsza Sándor, Krammer Vilmos, Kamarás Fülöp, Konstánczer József, Király József Takács, Knor Nándor, Kopeczky Antal, - Kommandmger József, Komáromy Gyula, Korbonics Elek, Kész Gottfried, Klein József Szabó, Kovács József Szaszi, Kocza István Kovács, Kiss Károly, Kovács Dávid, -Kardos József Nagy, Kohn Sámuel, Kovács Dániel, Kovács József Török, Kálmán Károly, Kovács Sándor Cseri, • Kovács Adám Török, Kovács István Morei, Klezl Antal Yas, Karg Károly, Kaszás Kálmán, Keller Antal Krautszak József, Kiss Mihály, Kur Pál, Klézli Ferencz Dóra, Klein Salamon Sámuel, Katona István, Kovács János Töttős, Kovács Mihály, Klézli József Német, Kelemen Mihály, Klézli János Matus, Kocza János Dani, Krausz Mór, Konta Sándor, Klézli Ferencz László, Kovács Péter Csö- tönyi, Kalmár* János Sárközi, Konstánczer László, Klein József, Konstánczer Ignácz, Krámolin Emil, Kaczenbach Lajos, Kaczenbach ,Vincze, Krausz Adolf, Kunczer János, Krammer Ármin, Kron Sámuel, Koldeisz György, Kiinger Ferencz, Klemént Ferencz, Krammer János, Kelemen Kálmán, Korbonics Dezső, Kurz Vilmos, Kristofek Béla, Kardos Kálmán, Kovács Aladár, Koszorú István. Lau- rencsics János, Lauber József, Lendvay Ferencz, Lendvay István, Lengyel Ferencz, László Pál, Dr. Leopold Kornél, Linhárdt Ignácz, Liszbauer Ántal, Laskó István, Lipovszky Adám, Lichtenberg Miksa, Lengyel János Ranga, Leopold Lajos, Lencz Károly, Lederer Ábrahám, Lauschmann Ferencz, Linka Kálmán, Lantos Ferencz, Lónhárd János, Lőrinczy József, Dr. Lévai Ignácz, Lipóvszky Ádám ifj. Lővy Bernáth, Liebhauszer Antal, Leicht Lajos, Leitersdorfer József, Leopold Károly, Leopold Sándor, László Lajos, Ludvig Ferencz, Ludvig József, Lengyel László, Lauschmann Ödön, Laki József, Laki Otmár. Módly László, Majer Antal, Mut-, schenbacher Lipót, Molnár György, Molnár Ferencz, Molnár György, Mirth József, Mutschenba- cher Ödön, Máli Vilmos, Méth Ferencz, Mitrovics Pál, Mészáros Mihály Hesz, Márton Kálmán, Mohai József, Müller Bernáth, Mészáros Károly, Molnár János Budai, Molnár Ferencz Eszterbauer, Mészáros József Gsötönyi, Márkvárt István Steiner, Molnár János Miszlai, Majsai János, Mehrverth Lajos, Madaras József, Melczer Venczel, Molnár János Benedek, Marton József Stier, Magyar Ignácz, Markvart Ferencz Baka, Majsai József Török, Mikó György, Majsai György Szikszai, Mészáros István Szűcsén, Müller Bernáth szabó, Marth János, Müller Bernáth czipész, Mészáros József Kocza, Mehrverth Sándor, Majsai József Csanádi, Mandl Lajos, Majer János idősb, Majer János ifjú, Mautner József, Mehrverth Ferencz, Matzon Béla, Mittermayer Frigyes, Molnár János, Mihálovics István, Molnár István, Madarász Elemér, Miskolczi Kálmán, Mihályfy Lajos, Mehrverth Gusztáv, Má- licsek Ödön, Dr. Morvay István. Nemes Károly, i. Nikitics Imre, Német Imre, Nikitics Eiek, Novák Simon, Nagy József Tam, Német András Kun, Nagy József Kovács, Nagy Ignácz Frei,. Nyéki István Steiner, Nagy György Hangonyi, Nyirő József, Nagy János Csötönyi, Nagy József Takács, Nagy Sándor Cseri, Nemes János Csötönyi, Nemes György Sörös, Nagy János Prantner, Nichter József, Nagy József Török, Novák Mór, Nagy János Novák Sándor, Nyitray Lajos, Nagy István, Nagy Samu Sándor ifjú, Nunkovieh Ferencz. Ónodi András, Orbán József Csárdás, Orbán „György, Oszoly Károly, Orbán József Kaizer, Őrffy Lajos, Oláh András. Polgár István, Pernicz József, Péter Benedek, Prantner József- Klézli, Pirisi István, Prájmajer József Hahn, Prantner János Prantner, Pere József Szabó, Prantner István Klézli, Panta János, Prantner Ántal Porkoláb, Pápó Sándor, Pollerman József Vesztergombi, Popper Jakab,. Prantner János Szauer, Posta György, Parragh János, Parragh József, Petries Antal, Pirnitzer Antal, Papp Gyula, Perl Simon, Dr. Papp József, Papp László, Palásty János, Prantner Mátyás, Prantner Mihály Finta, Parragh István, Pöndör Ferencz, Pekari János Vég, Péter Bencze György, Prantner Márton Dorogi, Pál Lajos, Pollák Ignácz, Pappert Ferencz, Pirni- czer Béla, Prantner Antal Pöndör. Pukk Ferencz Ribling, Pojman Vincze, Pirnitzer Manó, Pirnitzer József, Perlaki József, Perczel Tivadar, Philipovics Zsigmond, Polgár Alajos. (Vége köv.)
