Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1891-03-29 / 13. szám
oltárán, akkör kell, hogy az, a mi a romokból támad, jó, igaz és áldásihoz ó alkotás Jegyen. Kell, hogy ezen uj alkotás ne a kormányhatalom túlnövelósére, hanem a mai kor színvonalán álló jó közigazgatás és az országot megszilárdító j o g b i z t o n- ság megteremtésére *- a fogalom legtisz- tultabb jelentősége szerint — vezessen. Kell, hogy ezen uj alkotás öszhangban álljon a közszabadság igényeivel és felölelje s betöltse teljesen azt a missziót, melyet egy modern jogállam keretében teljesítenie kell, hogy ne sokaljuk az áldozatokat, melyeket érette hoztunk, sőt, hogy büszkeséggel mutathassunk majd reá, minta haladás és a magyar nemzeti állam egyik szép, üdvös és közhasznú vívmányára. És, ha ezen vívmány ily értelemben valósul meg, ha ily módon, ily szellemben fogja gyümölcseit megteremni, ha sikereivel könnyen feledtet és gazdagon kárpótol, ha a régi vármegye sírjából feltámadása lesz egy u j Magyarországnak: — akkor lesz majd csak igazán szép husvétja e hazának. A közigazgatás államosítása. A forradalom előtti korban, midőn csak a nemesség képviselte a magyar nemzetet, midőn csak ő volt tagja a szent koronának, csak ő hivatalképes, csak ő adómentes, mig a jobbágy mivelte robotban földét, a közép birtoku nemesnek természetesen volt elég ideje a politizálásra. Nem is volt még akkor minden nagyobb helységben kaszinó, hol vig társaság kártya mellett mulathatott naphosszat, de nem is lehetett minden nap vadászni, agarászni, s vendéget látni: a tétlenség unalma nehezedett tehát ólomsuly- lyal sok földesurra. Országgyűlés csak minden három évben hivatott össze egyszer, a fővárosi élet sem birt annyi csábbal, hogy JL ____________________________________ Pe dig voltak nehéz idők — ezeket azonban Önök, t. olvasóim, kik egy uj szerencsésebb gene- rátió tagjai, — nem ismerték; azon idők: mikor a születéssel öröklött állás — átok vagy áldás lön egy egész életre, — azok az idők, mikor a bölcsőre fektetett korona ágainak száma a megbecsülés, a befolyás, a hatalom fokmérője és kiváltsági oklevele volt. S mindez megszűnt, s mindez elenyészett... Elpusztította egy egyszerű elem, melynek nyilatkozását a házi tűzhelynél minden gyermek ismerte, de hatalmát felfogni senki sem tudta. Elpusztította, megszüntette az előjogokat, a kiváltságot egy megfoghatatlan erő — a gőz, s egy rómületes elem — a villám ! A gőz — a villám... Ezek söpörték el ama régi világot, és keltettek ki annak romjaiból uj életet, uj helyzetet; a tevékenység és az egyéni érték epocháját. Találunk ugyan még itt-ott, az iszap alatt harmad alakulási korszak rétegei közt. ama régi világból fenmaradt „mammuth“ vázakat; de ezek már nem bírnak tényleges értékkel, hanem csak múzeumokba való átalakulási korszakok megkövült emlékeztetői! A mi pedig helylyel-közzel a m a g a- sabb csúcsokon azó világ romjaiból még fennállana is; ezen korhadt emlékeken régóta rágódik már az idő foga, és teljesiti rajtuk végzetszerü munkáját! A gőz — a villám... Egy uj világ, uj rendszerrel, uj eszmékkel! Hiába minden erőlködés, ezen uj eszméket a régi megszokás modelljeibe szorítani: szétrobbantja a szűk és korhadt korlátokat. Csudálatos: szakértelem nélkül egy ökölnyi gőzgépet sem merünk kea középbirtokos oda' vágyódnék, a megye szolgálata volt tehát az úri rend nagy részének sportja, időtöltése, életczélja. Volt azért mindig elég táblabiró is, ki ingyen, nobili officio küldöttségekben részt vett a patriarkális megyei közigazgatásban, mely olcsó volt s elég silány. Qualificatió nem is volt szükséges a megyei tisztségre, de annál inkább családi összeköttetés, mert minden megyében volt nehány tekintélyes család, melyben az alispánságot s egyéb megyei hivatalt csaknem örökségül tekintettek. Ha ezen családok meg tudtak egymással egyezni, s a különös érdekeket már előre kielégíteni, akkor simán folyt le a tiszt- ujitás, ha nem tudtak kiegyezni, heves volt a korteskedés, etetés, itatás, vesztegetés. A politikai elvek csak a követ választásnál voltak mérvadók, a tisztujitásoknál a megyei családi klikkek combinátiója döntött mindig. Az 1848-iki eredmények s az 1867-iki kiegyezés csak némileg változtatták meg ezen állapotokat. A nem nemes hivatalképessé lett ugyan, a gentrynek sem volt többé sok felesleg ideje és pénze, a megyék intelligentiájának nagy része Budapestre költözött, országos képviselőkül, miniszteri hivatalnokokul, s a bíróságokhoz, de a megyei közigazgatás tényleg mégis mindig rendi maradott, a nem nemes köny- nyebben válhatott képviselővé s magas kormányhivatalnokká, mint megyei szolgabiróvá vagy alispánná. De a korszellem kifejlett kívánalmai nem is elégedtek meg többé a régi patriarkalis közigazgatással, a megkövetelt jelentések, kimutatások s nélkülöz- hetlen irka-firkák száma napról napra szaporodott, a hivatal a tisztviselő teljes erejét és idejét vette igénybe, pedig a megyei fizetésből alig lehet megélni, az állás nem is biztos, előbb csak a három évről három évre, most hat évről hat évre állandó, idő- szakonkint ingadozóvá válik, nyugdíj pedig épennem jár vele, mi csuda tehát, ha a megyei közigazgatás az országban egyenetlen, egyik megyében jobb, a másikban rosszabb, a községi állapotok pedig sok helyütt csakugyan ázsiaiak. Mind ez már régóta tarthatatlanná vált, ugyanazért az ellenzék már régóta sürgette _________TOLNA VÁRMEGYE. _______ zeln i, — de országokat, éretlen ószszel, avatatlan kezekkel kormányozni boldog-boldogtalan vállalkozik. A gőz a — villám... Magas bérezek közt, szűk völgyekben, zúgó hegyi patak sziklás medre felett, mély katlanok zöldvizü tavának árnyas partján, vagy zordon hegyek setét gyomrában, hova szomorúan pislogó mécseikkel csak a sápadt árczu bányászok hatoltak be: mindenütt-mindenütt két párhuzamosan nyúló sötét vasszalag végnólküli szálai húzódnak; és ezeken őrült sebességgel robog előre az uj korszak uralkodója — a gőzvonat. Elmaradnak a hegyek, kékes köd fekszik közénk és a bérezek közé; a távolság már csak bizonytalan alakú lomha tömegeket tüntet fel kétes világításban; mig végre teljesen összeolvadnak — hegy és felhő. Elhagytuk ama vad romokat, melyek regélnek régi vadságról, régi szolgaságról; a melyek regélnek zsarnokságról, mely rettegésben tartott fél országokat, s melyn k közelében fü nem zöldéit, ipar nem élhetett, kereskedés nem tenyészhetett. Hajdan „hősöknek“ nevezett rablók tanyái, — ma barátságos virányok, szorgalmas munkásokkal, zakatoló gőzgépekkel... Eobog a vonat előre ... A kép más alakot ölt, kápráztató sebességgel tűnnek el bokrok, fák, folyók, házak, és jutunk egy nagy — virágzó városhoz. Itt az emberek gőzzel kocsiznak, villámmal Írnak vagy beszélnek, napsugárral festenek, emberi és állati munkát villámmal végeztetnek. — A merre a gözvonat rohan — nyomában uj élet fakad; uj élet, uj intézmények, uj rend, uj erkölcsök ! Halad mint a végzet; kíméletlen mint az idő; rombol és alkot mint a természet maga. És ki merné állítani, hogy ez mégis a régi világ?! az államosítást; csak hogy ezen reform, sok pénzbe, legalább is másfél, milliómba fog évenként kerülni, mind addig nem lehetett tehát róla komoly szó; mig az. állam pénzügyi zavaraiból ki nem bontakozott. 'Most azonban,' hogy az államkincstár nem üres többé, s a deficit helyebe kisebb nagyobb felesleg lépett, a kormány sem halasztotta el többé azon nagy^ nevezetességű reformot, mely a megyei közigazgatást állandó, jobban űzetett nyugdíjképes hiva-^ tahiokokra bízva, kiknek nem kell többé attól félniök, hogy .valamely befolyásos megyei családot eljárások által elkedvetlenítik. De miután a kinevezési jog következtében a kormány hatalma növekedik, - szükségessé vált a hivatalnok állásának biztosítása a szolgálati pragmatika által, hogy oknélküli elmozdítás, s áthelyezés ellen meg legyen óva, szükséges másrészről, hogy a közönség is biztosítva legyen, nehogy az állami hivatalnokok választási ügynökökké váljanak, szóval az államosítás szükségképen magával hoz még öt hat nevezetes törvényt, melyek nélkül ez egész intézmény meghiúsulna. Természetes, hogy a közigazgatás államosítása elébb utóbb szétfogja robbantani a megyei családi klikkeknek hol uralkodását, hol háborúját, de a. fennálló állapotokkal káros volnaegyszerre szakítani, az államosítás sem fogja a bajokat egyszerre orvosolni. Azért is szükséges a főispáni hatáskör kiszélesítése az alispáni hatáskörhöz képest, mert a főispán a vármegyék nagy részében nem a megye szülöttje, máshonnan hozták be, holott a mostani alispán, még a legjobb is, annyi szállal össze van kötve a megyei családi cömbinátiókkal, hogy a kormány a személyes ügyekben még is több bizalommal viseltetik a főispánhoz, mint az alispánhoz, s remélheti hogy tapintatossága ki fogja eszközölni az első; kinevezések rokonszenves fogadtatását. Á kormánynak nincs szándékában a megyéket elkedvetleníteni, tudja hogy az ország érdekében fekszik, hogy a változás ne legyen gyökeres s minél kevesebb személyes érdeket sértsen. Azon megyékben, melyekben a lakosság többsége nem magyar, a köz1891. márczius 29. Gőz és villám . .. Eobog a vonat. A távolságok megszűnnek; ellentétes életnózetek összeolvadnak; emberek és szokások átalakulnak; uj foglalkozások, uj keresetek, új ambitiók keletkeznek. — Különböző világrészek emberfajai egymást ismerni, egymás ismereteit, tapasztalatait méltányolni és értékesíteni megtanulják; a munka és tudomány napszámosait éjszakról és délről, keletről és nyugatról összehozza, hogy tanuljanak, tanítsanak ; magukat s tudományaikat értékesítsék és terjesszék. Ki állítja, hogy ez nem egészen uj világ?! Egy uj világ, mely egy rövid emberöltő óta keletkezett, mely eltemette a múltat; elhantolta ennek emlékét is és helyébe uj viszonyokat, uj eszméket, uj embereket, állított elő! S mindezt a gőz, a villám mivelte! Egy mivelődési és társadalmi1 forradalom kéllő közepében élünk; mindenki érezte a régi társadalom bordáinak bomlását ; hallja ropogását, — sokan, kik vezérfórfiakul képzelik magukat, ott állanak a történelem uj alakulásának tüzes kohója előtt nyílt szemekkel; látják összeolvadni, megsemmisülni az egykor összetartó szilárd alkatrészeket; aggodalom és ködös sejtelem fogja el őket, hogy itt rájuk veszély . van keletkezőben; ott állanak siralmas alakjukkal, ösztönszerüen érzik e csodálatos erőnek reájuk nézve végzetszerüsógét, de, mint a sötétséghez szokott rovar, nem nyugszik mig magát az égő lángban meg nem seramíti,— úgy a korszellemek útját elállani akaró előítéleten és elfogultságon keresztül 'gázol a haladásba fejlődés — és ott hagyja őket mint egy rakás hasz- nálhatlan lomot az ut mellett és — robog tova — a világot megífjítani!
