Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1891-03-29 / 13. szám
Szegzárd, 1891. 13. szám. Vasárnap, márczius 29. TOLNAVÁRMEGYE Előfizetési ár: Egy évre . . 6 frt — kr. Pél évre. . . 3 „ — „ Negyedévre . I „ 50 „ Egy szám .... \2 „ Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó* hivatalon kivül elfogad Krammer Vil. mos könyvkereskedése Szegzárdon. VEGYES TARTALMÚ POLITIKAI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utcza 1079. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Főmunkatárs: BODNÁH ISTVÁN. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető 1 öz- lemeuyek, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Előfizetési felhívás. Április 1-vel uj előfizetést nyitnak lapunkra. Azon t. előfizetőinket, kiknek előfizetése e lió végén lejár, felkérjük, hogy az előfizetéseket mielőbb megujitani szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldésében fennakadás történjék. Előfizetési ár: Egész évre . . . 6 frt — kr. Fél „ ... 5 „ - „ Negyed évre ,• . 1 „ 50 „ Egy hónapra .... 50 „ ______A „Tolnavármegye“ kiadóhivatala. Hú s vét. —lk. Lezajlik a mindennapi ólet barcza — a gép, mely a létezés ránk súlyosan nehezülő kérdésének szolgálatában, sebesen őrli az emberi szellem és test munkáját, szünetet tart egy perezre — és tova szálló gőze helyé ben tömjén illatoz Ezrek ajkain zeng a zsolozsma — áhitat kél a szivekben — üdv és hosanna Istenért és a Hazáért! A fürkésző tudás és a tűnődő bölcse- ség minden kutatása, minden törekvése dőre és meddő marad a hit hatalmával szemben. Az emberiség kultúrtörténetének legfényesebb napjai is elsötétülnek, mihelyt a hit erejét laza kételyekkel megbénítani és érvényesülését merész jelszavakkal meghiúsítani törekesznek. Kőszikla, mely századokkal daczol, nem erősebb, mint a hit. Amannak erősségét a természet mys- tikus csodája — ezét az ember erkölcsi lényének diadala adja meg. Az erkölcsiségnek e diadala az érzékiség fölött napról napra jobban érvényesül, folyton utat tör magának és ellenállhatatlan erővel vezeti az emberiséget a tö- kélyesbülés felé. Ez ama erőforrás, melyből épugy a szellem szabadságának, mint az anyagi fejlődésnek minden vívmánya fakad. A vívmányok, melyeket a szellem szabadsága és az anyagi előrehaladás előidéz, nehogy zsibbadás és satnyulás kövesse őket, meg nem állapodhatnak, hanem előre törnek, alkotó és fejlesztő erejüknél fogva folyton újabb meg újabb követelményeket teremtenek. Az előrehaladásnak eme törvénye jelentkezik szintén abban a kérdésben, a mely jelenleg Magyarország egész közéletét foglalkoztatja. Egy ezredéves intézmény eltörlésérő van szó és valószínű, hogy mire hazánk uj ezredévének küszöbét átlépi — a mai vármegye megszűnt lenni. A kegyelet ezer szála fűz bennünket a „vármegyéhez.“ Nemzedékről nemzedékre szállt át tiszteletet parancsoló hagyományaival. Szentelt hajlék volt mindig, mert benne a hazafiság oltárlángja égett. Erőssége, védő vára volt mindig a magyar állameszmének. Féltékeny őre volt mindig a magyar állam tekintélyének és a nemV zeti becsületnek. De e fény nem vakíthat el annyira, hogy észre ne vegyük a foltokat, a melyek — nem önhibájából — hozzá tapadnak. Nem önhibája ütött rajta rést, hanem az átalakult korszellem, melynek parancsoló szava előtt a legszebb tradiczióknak meg kell hajolniok. a mely előtt — a haladás törvénye folytán — a múlt drága emlékei is halomra dőlnek. / Es midőn készséggel hódolunk a kor átalakító szellemének, a midőn száz meg száz gyengéd köteléket áldozunk fel a közjó TÁRCZA. 2iuzv átkoz. Mi a te sorsod, mennyből jött igazság ? A rövidlátók bekötik szemed; Sárral dobál a ferde képű gazság, Elárul, megfeszít és eltemet. Ragyogtál egykor, mint éjben tüzoszlop, Nyomban járt az élet vándora ; Most lángod, \ fényed elhamvadt, eloszlott, Mennénk s nem tudjuk, merre és hova. Nehéz az élet, gond s bú táborával Megütközünk s gondbú könnyen lever; Ki lent vagy a bún alacsony porában, Fel, a magasba ismét ki emel ? Alig, hogy zengett bölcsőnk dajkadala, Koporsónk mellett bus dallam zokog — Boldog, ki érti, boldog, a ki hallja, Örök igazság, a te szózatod. Oh égi vallás, mennyből jött igazság, Te kincsnél többet érő drága hit, — S te, kiben „együtt mélység és magasság“: Isten, hintsd fénynyel éltünk útjait / Teremtsd meg e viselt világot újra, Lebegjen lelked a világ felett, Szűnjék meg a szegény nép bűne, búja S hordozza, Isten, a te képedet / Letöredeztek képednek vonási Az emberekről, bűn s nyomor miatt; Az üj időnek zúgnak már folyási S az alvó, renyhe álmából riad. Köszöntlek szebb kor hajnalhasadása, Hol édent szül az istenfélelem S munkaveríték, eszme sarjadása Gyöngyözve hull, kellő áldást terem. Ez lesz a kor ! Szép lelkek fényes álma Valósul s lesz „egy pásztor, egy akol A szeretet, mint angyal, földre szállva, Testvériségben szív a szívbe forr. Egy Isten napja süt közeibe, távol, Egy Isten áldott jó esője hull: Előttünk egy felséges czél világot S vizét egy forrás ontja vigaszul. Ez lesz a kor! Igazság, templomodban Igaz lesz a nép. boldog és szabad; A koldus- és királyszív összedobban S a szolgaságnak járma szétszakad. Istent imádni és hazát szeretni, Szabadon, szívből — mily üdv, mily dicső! Megszülni a jót, az ó-t eltemetni: Jer, áldott husvét, boldog, szép idő! SántAa cfCázotiv. A gőz- és villany korszaka. A „Tolnavármegye“ eredeti tárczája. — Irta: BTJSBAOH PÉTER. — Az élet repül mint szól kergette pára; eltűnik a nagy űrben nyom nélkül. Csak kiváltságos szellemeknek adatott meg ; kisebb vagy nagyobb körökre vagy épen államokra és korszakokra egyéniségük hatalmas bélyegét reá nyomni. A nagy tömeg a nagy szellemeknek staffageát képezi; arra jó, hogy belőle a fény jobban kiélesedjók. Tolnavárraegye az újabb történeti korban miudig birt egyes kiváló szellemeket, melyeknek hatalmas emelkedettsége az egész hazában rokonszenves viszhangot keltett. Ott a Bezeródjek, Per- czelek, Bartalok, Vizsolyak stb, kikre az egész ország büszke volt. íme egy emberöltő s mindez már csak — emlék! És ez emlékek mily varázserővel kötik le mégis kedélyünket, mily édes rajongással vonzanak vissza a múltba. Talán óppeu; mert születésünk helyére — mint az üldözött vad : fekhelyére — egy hosszú élet súlyos küzdelmei után alkonyaikor azért vágyakozunk vissza, mert ott gyermekkorunkban háboritlan volt az élet! háboritlan és gond nélküli! Azon emlékeknek, melyek netán fájdalmasak lehetnének, érdességét leköszörülte az élet, mint szikla éles hegyét a vihar. Ma már csak a kellemes oldalát látjuk a múltnak. A távolból elenyésznek a síkság mocsarának undorító kigőzölgései; és csak a tündér délibáb csalékony képei kápráztatják szemeinket. Lapunk mai száma 12 oldalra terjed. .
