Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1891-03-22 / 12. szám
TOLNA VÁRMEGYE. 1891. márczms 22. nők, szónok után állt fel. Dunaföldvárnak előbb a biráját erősítették meg. Azután „egy füst“ alatt megszavazták a eivilliítáját is. Az utalványozási jog tudvalevőleg a bíróé. 225 ezer forintot lehet elköltenie, ennyi lett a község rendelkezésére bocsátva. Nos hát dunaföldváriak vigyázzanak, mert nagy veszélyben forog ez a tenger summa! Bírójuk Beiter József a milyen jószivü, talpig derék, becsületes ember, még megteszi, hogy ezt az ösz- szes 225 ezer forintot odautalványozza pártfogolt- jai, a szerencsétlen Soltiaknak, hisz ő tett értük eddig is a legtöbbet Mi történt még, mi nem? Nem tudom. Járjon utána a t. szerkesztő ur. írja meg. — Mert a mint alispánunk szellemesen megjegyezte, ha i betűt Írunk, fel kell tenni reá a pontot is, mert csak igy vindikálhatja az i betű magának azt a jogot, hogy i betűnek tartsák. Öntől várom a befejező pontot. (No meg a poientot is!) S jövőre kérem ne küldjön engem a közgyűlésre, bízza másra a karczolat írását. Én is, ön is, de legfőbbkóp a publikum nyer ez által. •Bár kit küld azonban, ne felejtse el halló kürtökkel felszerelni. Így aztán talán majd csak hall valamit. No de elég legyen a tréfából! Komolyan szólok. Czéíszerünek tartanám, ha a gyűlés 9 órára hirdettetnók, de csak 10 órakor nyittatnék meg. — Egy óra teljesen elég, hogy a viszonlátásnak kellőképen örvendezhessünk s kibeszélgessük magunkat és igy legalább két csendes, nyugodt kaszinózás nélkül eltöltött óra jutna a közügynek is. Ennyit talán mégis csak megérdemel egy vármegye érdeke 1! Mit gondol, szerkesztő ur? Ugyebár azt, hogy sokat fecsegtem, tehát * _______ Csitt! II . Tolnavármegye törvényhatóságának közgyűlése. Tolnavármegye törvényhatósága folyó évi márczius hó 17-én délelőtt tartotta a vármegyeház gyűlés term ében tavaszi rendes közgyűlését. A közgyűlésen a bizottsági tagok nem nagy számban jelentek meg, jóllehet több érdekes és fontos tárgy volt a napirenden. Széchenyi Sándor gróf főispán pont 10 órakor nyitotta meg a gyűlést. A tárgysorozatból kiemeljük a következőket: A közgyűlés egyhangú helyeslés mellett el- | ^.Wltvk hogy- fiavo-s s Gábor kereskedelmi miniszternők a vasúti árudíjszabás körül kifejtett közhasznú tevékenysége alkalmából a vármegye közönsége nevében üdvözlő és bizalmi feliratot intéz, a mint ezt Vas és Somogy vármegyék is tették. A szegzár d-b a r anyavári helyi ér- ' dekü vasút végrehajtó bizottságának előterjesztésére és Veszter Imre országgyűlési képviselő és érdektársai, mint ugyanezen vasút engedélyeseinek anyagi támogatás iránt benyújtott kérvényére a közgyűlés kilométerenként, a vasútnak a vármegye területén elvonuló szakaszára kiterjedőleg, 3000 irtot állapított meg, föltételül kikötvén, hogy az építkezés legkésőbb 1892. évi május 1-ón megkezdődik. Dr. Matkovich Tivadar országgyűlési képviselőnek a veszprém-enying-dom- bovári helyi érdekű vasút támogatása iránt benyújtott kérvénye s a dombóvári járási községeka világ minden drágaságait összehalraozó Bórna „rabigába görbedt “ Ugyan kérem, a ki szememre veti, hogy sötét szemüvegen nézem a világot, tegyen egy kis számítást, mibe kerülhetett a múlt farsang táncz- estélyeinek bármelyikén egy-egy lehető legegyszerűbb báli toilette, és számítson egy 2—8 nőtagból álló családot, a hol az apának évi fizetése 6—800 vagy 1000 forint, és meg kell jelennie 2—3 bálban, el nem maradhat, és mindig más-más öltözékben ........Oh, mikor még az anya megjelenhető tt akárhányszor, hozományul kapott selyemruhájában, és azt diktálta az SS tőrvénye, hogy leányoknak selyem nem való ! Akkor tán kevésbbé jól mulattak, és a lányos apák-anyák kevésbbé érték el czéljukat, a mi a bálnak, ismerjük be, fő czéljok az ismerkedés, nmly oltárhoz vezet. Végül egy komoly szó a hírlaphoz. Egy időben összebeszéltek, hogy nem közük az öngyilkosságot, talán majd nem lesz annyi öngyilkos. Nem volna-e időszerű, összebeszélni, hogy nem közük a báli tudósításokat, különösen a toilettek leírását mellőzik, nehogy a fényiizési hajlamnak tápot adjanak,? Mert a mai kor mindenből luxust csinál, még a vallás tárgyaiból is: a mai kor böjtje a tul- ságig fokozott inyenczkedés. nek a múlt évi 599. sz- közgyűlési határozat értelmében megejtett és a vasút mellett állást foglaló nyilatkozatai folytán a közgyűlés elvben szintén 3000 irtot állapított meg kilométerenként, ugyancsak ama föltétel mellett, hogy a vasút építése leg? később 1892. évi május elsején kezdetét veszi. Az aüspáni előterjesztést, hogy a k ö 1 e s d i vármegyei műut és ottani vármegyei | i ó-h i I között levő 50 méter feljáró ut a közúti alap terhére kiépíttessék, a közgyűlés elfogadta. A közgvülés Madarász Elemér főjegyzőnek a vármegyei szabályrendelet gyűjtemény egybeállítása körül kifejtett ügybuzgó tevékenységéért és fáradozásáért az állandó választmány javaslatához képest elismerését és köszönetét fejezte ki, és egyúttal Döry Dénes biz. tag indítványa és Simontsits Béla alispán hozzájárulása után elhatározta, hogy a szabályrendeletet az összes megyei és községi hivataloknak és előadóknak, jelesen a jegyzőknek, ingyen adja. D u n a-F öldvár község képviselőtestületének határozata, mely szerint a paks-adony-szabolcs-székesfehérvári helyi érdekű vasút segélyezésére 60,000 frtot megszavazott, a közgyűlés által jóváhagyatott. Kömlőd községnek ugyané tárgyban hozott határozata, mely szerint 10,000 írttal segélyezi a vasutat, szintén jóváhagyatott. A vármegyei gazdasági egyesület előterjesztése az állattenyésztés érdekében alkotandó szabályrendeletre vonatkozólag, az állandó választmány közigazgatási szakosztályának adatott ki. Határozatba ment továbbá, hogy a vármegye 100 forinttal a nemzeti zenede alapító tagjai sorába lép. Az aüspáni előterjesztést, melyet más helyen egész terjedelemben közlünk, hogy a vármegye közönsége 1000 forint alapitványnyal a Dunán túli Közművelődési Egylet örökös tagjainak sorába lépjen, a közgyűlés egyhangúlag elfogadta. Az aüspáni előterjesztés, hogy a vármegye vinczellór képzés czéljából a philioxera- alap terhére négy, egyenként 75 forintos ösztön dijat létesítsen, szintén helyeslőleg elfogadtatott. Nagyobb vitára adott alkalmat C s e f k ó Ferencz és társainak a dunaföldvári b i r ó- választás ellen beadott feíebbezóse. A tiszti ügyészi vélemény szerint a felebbezés elutasítandó, mert ha a meghatalmazás utján szavazók — ebben találtak ugyanis a feiebbezők sérelmet — összes száma a másik jelöltre beadatott szavazatokhoz adatnak, még akkor is a megválasztott nyerte el a többséget. Orosz Endre főszolgabíró bár megelégszik e határozattal, mégis óhajtaná, ha e határozatban a közgyűlés elvben kimondaná, hogy a biróválasztásnál meghatalmazás utján is lehet szavazni és hogy e meghatalmazás nem nyújtandó be a választás előtt egy óraval, hanem elégséges, ha az illető szavazás megejtésekor adatik be a meghatalmazás. Minthogy a községi törvény erre vonatkozó rendelkezése nem elég világos, e kérdés élénk vitát provokált, a melyben az indítványozón kívül Döry Dénes, Si montsits Béla alispán, F ö r d ő s Vilmos tiszti ügyész, B e n c z e István apát-plébános, Döry Pál és Gerenday Lajos főszolgabirák vettek részt. A többség Orosz indítványát elfogadta. A bonyhádi közs. Írnok és végrehajtó választást a közgyűlés Somogyi János és társainak felebbezése folytán megsemmisítette, minthogy az szabálytalan volt. Bölcske község képviselőtestületének a szakcs-adony-szaboles- székesfehérvári vasúthoz való hozzájárulás tekintetében hozott határozatát a közgyűlés minthogy a képviselőtestület gyűlésére a tagok a közlekedési akadályok miatt meg nem jelenhettek, megsemmisítette. J/21 óra volt, mikor gr. Széchenyi Sándor főispán a közgyűlést bezárta. Tolnavármegye és a D. K. E. Örömmel jegyezzük fel, hogy Tolnavármegye közönsége napról-napra tanú- jelét adja annak, hogy a Dunántúli Közművelődési Egylet eszméjét és ezéJjáfc helyesli és már az adakozók egész sora áll előttünk, a kik nagy részt tekintélyes összegekkel az egylet tagjainak sorába léptek. Szegzárúról eddigelé a „Tolnamegyei takarék- és hitelbank,“ a„Szegzárdi takarékpénztár,“ Simontsits Béla alispán és dr. S a s s István megyei főorvos léptek az egylet alapitó, illetve pártoló tagjainak sorába. Továbbá megyénkből: Döry Dénes, Döry József, Perczel Lajos Bi- s chi t z Mór, Döry Jenő, Eos m a- y er Ferencz, Vargha István, a dunaf öld vári kaszinó, a .bölcskei olvasóegylet adakoztak az egyletnek nagyobb összegeket. Legújabban pedig — || mint ebbeh reményünket febr. 15-iki vezérczikkünkben kifejeztük — Tolnavármegye törvényhatósága 1000 forintos alapítvánnyal a Dunántúli Közművelődési egylet örökös tagjainak sorába lépett. 0 A folyó hó 17-én megtartott törvény- hatósági tavaszi közgyűlés szavazta meg Simontsits Béla alispán indítványára ez összeget. Az erre vonatkozó, meleg hangon irt alispáni előterjesztés a következőkép hangzik: „Tekintetes törvényhatósági bizottság! A nagy nemzeti feladatot vállalt Dunántúli Közművelődési Egyesület megalakulván, a Dunántúl valamennyi vármegyéjében teljes erővel indította meg azt a hazafias tevékenységet, melynek czélja a magyarosítás és a magyar nyelv teipesztése, s egyszersmind pedig a kivándorlás megakadályozása, esetleg annak irányítása. — Az egész Dunántúl osztatlan lelkesedése s legmelegebb érdeklődése Jdséri ezt a tevékenységet, s azt gondolom elmaradhatatlan, hogy Tolnavármegye törvényhatóságának egyeteme azon mozgalommal szemben is, következetesen múltjához, az érdeklődők között azon helyet foglalja el. mely őt hazafias érzelme, minden magasabb czél elősegítésénél tanúsított mindenkori áldozatkészsége s a nemzeti czélok iránti lelkesedésnél fogva méltán megilleti. — Ezen meggyőződésben azon tiszteletteljes javaslattal járulok a tekintetes törvény- hatósági bizottság elé, hogy mint azt a Dunántúl több törvényhatósága már megtette, a „Dunántúli Közművelődési Egylet“ elnöksége részéről megküldött taggyüjtő ivre Tolnavármegye törvényhatóságnak mint 1000 frtos örökös tagnak bejegyzését, az ezen összegnek ä vármegye tulajdonát képező ínséges alapból való kiutalványozását elhatározni méh tóztassék.“ Bethlen András gróf földművelésügyi miniszter szemleutja. Gróf Bethlen An d r á s földmivelés- ügyi miniszter B a p a i c s Badó miniszteri tanácsos, K v a s s a y osztálytanácsos, S z i n y e i titkár, továbbá D o 1 e c s k ó folyam főmérnök, H e k- 1 e r és F ü 1 ö p folyammérnökök kíséretében a z árvíz .'által elöntött községeket meglátogatta s személyesen meggyőződött ama rombolásokról, melyeket a, Duna mentén fekvő községek szenvedtek. A miniszter kíséretével, melyhez Halász duna-vecseí főszolgabíró csatlakozott, 19-én reggel 6 órakor indult el Budapestről a dunagőzhajózási társulatnak Minerva hajóján. Az első megállóhely Duna-Föld vár volt, ahol 101/2 órakor kötött ki a hajó. Nagy néptömeg várta az érkező minisztert, ki mozsárlövések és a jelenvoltak harsány éljenzése között lépett ki a kikötő-hidra. Itt Orosz Endre, a dunaföldvári járás főszolgabirája üdvözölte a minisztert és részletes jelentést tett ama károkról, melyeket a Duna árja okozott, különösen ezen járásban s pedig B ö 1 c s k é n, Ma- docsán, Pakson, Gerjenben,D.-Szt.- G y ö r g y ö n és F a d d o n, egyúttal háláját fejezte ki a főszolgabíró, hogy a miniszter kegyes volt személyesen eljönni, „mely ténye által — úgymond — vigaszt és bizalmat fog önteni a nagy csapás által sújtott lakosokba.“ A miniszter a főszolgabíró beszédére válaszolva, különösen hangsúlyozta s' megígérte, „hogy minden lehetőt meg fog tenni,hogy mindama akadályok, melyek a Dunán a'jóg. torlódását s* ez által a viz áradását okozzák, minél előbb elháritassanak, hogy a Duna mentén fekvő közsógek az ideihez hasonló veszélytől mentve legyenek.“ A miniszter eme kijelentését zúgó éljenzés fogadta. Orosz főszolgabíró ezután a dunaföldvári, bölcskei és madocsai elöljáróságot, továbbá a miniszter fogadtatására megjelent dunaföldvári járásbíróság személyzetét, úgy szintén a kivonult tűzoltók parrnesnokát mutatta be a miniszternek, ki a főszolgabírót-még megkérte, hogy mutatná be neki Beiter Józsefet is, ki a Soltiaknak az elmúlt veszély idején oly nagy segélyére volt. A
