Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1891-03-22 / 12. szám
12. szám. Vasárnap, márczius 22. Szegzárd, 1891. Előfizetési ár: Egy évre . . 6 frt — kr. Fél évre. . . 3 n _ Negyedévre . I „ 50 „ Egy szám ... . |2 „ Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kívül' elfogad Krarameí Yii- 100N könyvkereskedése Szefárdon. VEGYES TARTALMÚ POLITIKAI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utcza 1079. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Főmunkatárs: BODNÁR ISTVÁN. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetősek és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. A tüdövész pusztítása Magyar- országon és külföldön: Az egész müveit emberiség lázas és örömteljes izgalommal fogadta az elmúlt év őszén ama híreket, a melyek a világot bejárták : hogy Koch Róbert berlini orvos felfedezte a gümő bacillusokaf s feltalálta a tuberkulózis biztos ellenszerét. A nagy öröm kissé korai volt ugyan, — mert utóbb kiderült, hogy a hozsannával üdvözölt találmány a tuberkolózisnak csak legelső keletkezési stádiumában alkalmazható s akkor sem teljes biztossággal s tulajdonképi értéke nem is abban rejlik, hogy a bajt gyógyítja, hanem hogy azt már keletkezésekor felismerhetővé teszi, — de az a lázas izgatottság, a melyet világszerte okozott, a dolog nagy jelentőségénél fogva teljesen indokolt volt. Mert az emberiségnek a betegségek között aligha van kegyetlenebb ellensége, mint a tuberkolózis sokfélegép váltakozó formájában, úgymint bőr-, bél-, agy-, gége- és általános szervezeti tuberkulózis, de legfőkép mint tüdő tuberkulózis vagy tüdövész. Az ügy nagy fontosságánál fogva, de meg a Koch-féle felfedezés által támasztott aktuális érdekeltségénél fogva is, azt hiszem, a „Tolnavármegye“ tisztelt olvasóközönsége szivesen érdeklődéssel fo* Dr. Vizneker Antal miniezt. fogalmazó ur, jeles fiatal tudós, e nagyérdekö ezikkére különösen felhívjuk olvasóink figyelmét. gadja alábbi kis összeállításomat, a melyben a tüdővész által előidézett halálozás nagyságát Magyarországon és külföldön egymással párhuzamosan kívánom szem elé állítani, természetesen különös tekintettel Tolna és a vele szomszédos vármegyékre. A hivatalos adatok, a melyek a belügymi- nisteriumban gyüjtetnek, sajnos, csak 1887-ig terjednek, minthogy azonban valami jelentékeny változás az egyes évek között nem tapasztalható, a számok igy is elég tanulságosak. A tüdővész által okozott halálozás nagyságát Magyarországon (csupán az anyaországban Fiume beszámításával) 1881. óta évről-évre és pedig nemcsak abszolút számokban, hanem az összes halálesetek °/o"óban és a népesség arányában is az alábbi táblázatból láthatjuk: Halálozás tüdővész folytán év szám szerint az összes ha- . 100000 lalálesetek kosra szá%-ban mítva 1881 59.575 12-32 429 1882 57.355 11-44 410 1883 56.029 12-43 397 1884 57.242 13.04 399 1885 56.701 12-24 891 Átlag 1881—85 57.380 12-37 404 1886 60.359 12-88 409 1887 61.730 12.21 415 A tüdövész által előidézett halálozás e szerint összes halálozásunknak rendszerint jóval több, mint 12°/0ára rúg s 100000 lakosból évenkint 400-nál több esik áldozatául. Ha az egész időszak egyes éveit egymással Összehasonlítjuk, azt látjuk, hogy viszonyaink inkább rosszabbodnak, semhogy javulást mutatnának; mert úgy az abszolút számoknál, valamint a viszonyszámoknál is többnyire emelkedést tapasztalunk. "• A statisztikai adatok tulajdonkénem jelentősége, azoknak kedvező vagy kedvezőtlen volta rendszerint a többi országokkal való összehasonlítás á Ital lévén helyesen megállapítható, lássuk tehát a tüdövész által okozott halálozást Európa mindazon országaiban, a melyekből adatokat szerezni sikerült: Halálozás. Az ország neve átlag 1881—85-ben 1886-ban 1887-ben a) Abszolút számokban: Ausztria 87.977 91.555 85.616 Poroszország 86.874 88.288 84.124 Magyarország 57.380 60.359 61.730 Anglia és Wales 48.762 47.872 44.935 Írország 10.470 10.694 10.329 Németalföld 8.3868 694 * 7.925 Szászország 7.534 7.983 7.461 Svájcz 6.805 7.087 6.454 Baden 4.828 4.890 4.486 c) Az összes halálesetek % -ában: Ausztria 18-05 13-60 12-85 Baden 12-68 12-78 12-66 Poroszország 12-31 11-88 12-26 Magyarország 12-27 ’ 12-88 12-26 Írország 11-64 12-25 11-66 Svájcz 11-15 11-80 10-95 Anglia és Wales 9-43 8-91 8-47 Nómatalföld 9-32 9-02 9-01 Szászország 8-47 8.30 8.44 TÁRCZA. Találkozunk. Találkozunk sors irgalmából, Kezembe foghatom kezed ; Közöttünk hogy mégis a távol Végtelenné növekedett! Az elválásnál mint remegtük A végzetet, a tért, időt, Igaz szerelmünk ellen esküdt A rossz világ — mi azt hivök. A nagy mindenséget vádoltuk, Mert két hü szív úgy elszakad, Pedig csupán keblünkbe hordtuk, Szerelem, a te sorsodat. Mitől kegyelmet sohse vártunk A sors, idő, a messziség, Mind irgalommal volt irántunk, Nem gátolák szivünk frigyét. A hibás egyedül a szív volt, Mely gyönge, ingó, mint a nád; Hogy most a régi üdv hideg, holt, Csupán szivünket éri vád. Varsányi Gyula. Inter pocula. — Karozola j;. — — A „Toluavármegye“ eredeti tározója. — Kedélyes egy vacsorakompániánk volt tavaly az Ugron-párti, másként „Mikadó“ vendéglőben, a Vas-utczábao. Volt közöttünk iró, színész, orvos, zsurnaliszta, képviselő, költő, ügyvéd s pár titkos drámairó. Voltak köztünk, kik a nagy pecsenye után még tésztát és vegyes gyümölcsöt hozattak, de voltak köztünk olyanok is, kik egy szerény borjupör- költtel Is megelégedtek. Voltak, a kik lövöldöztek s voltak, a kik czóltáblákul szolgáltak; voltak, a kik meséltek s voltak, a kik hallgattak vagy ka- czagtak. Szóval egy kedves mixtum Compositum, mely a legrosszabb vacsorát is ízletessé tudta tenni. Különösen kellemes esténk volt, ha a szinósz és az iró vitte a szót. Mikor a színész — különben nemzeti színházunk egyik jeles tagja — ifjúkori kalandjait mondá el az ő pajkos humorával és utánozhatatlan gesztusaival: mint lepte meg őt donjuanoskodása közben egy elutazottnak vélt férj, mint akart ő menekülni, mint ugrott ő hirtelenóben a nagy álló tükörbe az ablak helyet — többet nevettünk mi ilyenkor, mint tiz Pry Pálnál. 11 Az iró sem volt az utolsó. O meg rendesen élettörténetét mondá el, a mit mi egyébként már kívülről tudtunk. Nem csoda, nyolczvanadik^ hallásra már megtanulhattuk. De azért szivesen hallgattuk meg újra meg újra, mert előadásában annyi közvetlenség, oly megkapó elevenség, színezésében annyi báj és zamat volt (akkor még nem volt akadémikus !); hogy valahányszor kedvünk a tetőfokra hágott, neki újra és újra azt a jól ismert biográfiát kellett elmondani, melyet mi, mint hálás publikum, mindig zajosan tapsoltunk, meg. Hatodik gymnazista voltam — rendesen igy kezdó — mikor egy füszerkereskedő lányába bolondultam. A versek — hisz tudjátok, ebben a korban ilyenekben nyilatkozik a szerelem — úgy nőttek, mint eső után a gomba. Három óda, négy szonett és őt szorosan vett lira — ez volt átlag a napi minimum. Talán emlékeztek még rá, hogy kevéssel ezután a barna Juliö egy nagy bajuszu szekerészhadnagygyal megszökött. Én epéskedtem és majdnem sírtam. Hát a hadseregnek ébresztettem én fel a szunnyadó érzelmeket Juliskában ? törtem ki boszusan. Hát azért hangoltam ón lantommal Juliska szivét édes szerelemre, hogy annak gyönyörteli mézét más ajk éldelje, pláne egy közös hadseregbeli ? (Borzasztó republikánus voltam akkortájban.) Mikor szerencsésen megmaturáltam, jó öregem tbeologusnak akart kiképeztetni, de ekkorra már oly nagygyá nőtt idealizmusom, hogy elhatároztam, hogy ón is megszöktetek valakit. Ilyen elhatározással azonban nem tartottam összeegyeztet-
