Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1891-03-15 / 11. szám

6.

TOLNA VÁRMEGYE.

1891. márczius 15.

kedvező. Az első korosztályból 429 hadköteles közül a sorhadhoz 167, a póttartalékba 18, — a második korosztályból 381 hadkötelesből a sorhadhoz 101, a póttartalókhoz 12-en soroztattak be.

— A dunaföldvári kir. járásbíróságnál albi- rói állásra hirdetett pályázat tegnap járt le. Beérkezett összesen 38 pályázat Szép szám !

— Községi iskolaszék tegnap, márczius 14-én délután 2 órakor, ülést tartott, melynek lefolyásáról jövő számunkban referálunk.

— Adófizetők figyelmébe. Szegzárd nagyközség elöljárósága közhírré teszi, hogy az 1891 évi I. és II. osztályú keresetadó lajstrom márczius

17-ig közszemlére van kitéve a község házánál.— Ezen osztályokba az iparosok keresete, segédeik, családjukhoz tartozóik után stb. fizetendő adó so- roltatik. A kivetés elleni felebbezések tehát e napig a községnél benyújtandók. — Továbbá a IV. oszt. adólajstrom, mely az állandó fizetést huzó egyének adóját tartalmazza, márczius 21-ig a városházánál közszemlére van kitéve. A kivetés elleni felszólamlások a m. kir. pénzügyigazgatósághoz nyújtandók be. Egyúttal figyelmeztetnek az adózó polgárok, hogy az adónem fizetés miatt lefoglalt zálogok összehordása közelebbről megkezdődik, a kellemetlenségektől szabadulni akarók tehát az I. negyedévi adót lefizetni siessenek.

— Névmagyarosítás. Frühzeitig Sámuel lo- vasberényi illetőségű s nagyszokolyi lakos vezetéknevének „Korai“-ra kért átváltoztatása a m. kir. belügyminisztérium által megengedtetett.

— Szegény tanulók segélyezése. A közoktatásügyi miniszter a polg. iskolaszék felterjesztésére szegény tanulóknak a szükséges tankönyvekkel leendő'ellátására 100 írt segélyt engedélyezett.

Országos vásárok. Kalocsán ma, már- fcfcius 15-én és holnap, 16-án tartatik az országos, úgynevezett Józsefnapi vásár. A j á r v á n y m e n- tes területről bármiféle állatok behajthatok e vásárra. Dun a-F öldvárott pedig az idei első országos vásár, a Gyümölcsoltó-Boldogasszony- napi, márczius 23-án és 24-én fog megtartatni.

— Az Eötvös-alap járulékait (1—1 frtot) megyénk tanítói közül közelebbről következők fizettek be: Bitter Péter apari, Breyer Eudolf, Blumenstock Jakab, Hoffer Istváü, Müller József és Práger Izidor bonyhádi tanítók.

VIDÉK.

— Bölcskéről vettük a következő levelet: Tekintetes szerkesztő ur! Becses lapja híven referált farsangi mulatságainkról; igy hát a böjtben is eleijeit szándékozunk adni magunkról, hogy Tolnavármegye központjában is tudjanak valamit rólunk, a melyről becses lapja megjelenése előtt mi is csak vajmi keveset hallottunk, hacsak a fővárosi lapokból nem olvastunk valamit Szegzárdról. Igaz, hogy félre eső hely vagyunk és közlekedésünk nem a központ felé irányul, de mégis szeretnénk szorosabb érintkezést a központtal. Ezt reméljük elérhetni becses lapja által, a mely mintegy összekötő kapocscsal szolgáland nekünk ezentúl, miután irányával teljesen rokonszenvezünk. — Ezért üdvözöltük volna az első nagy lépést is, a felvetett vasúti kérdés eSzméi ót, melyre nézve nem dementit akarok közölni, csak tudósításként hozom nyilvánosságra, hogy e tárgyban Bölcskén a lefolyt közgyűlés igen viharos volt. — Voltak heves és lelkes szónoklatok pro, s annál naivabb érvelések contra. — Á képviselőtestület legnagyobb részben negyedtelkes gazdákból áll, kiknek apró répa-földjeit hasítaná keresztül az építendő vasúti vonal. Szavazásra kerülvén a dolos:, többen lettek azok, kiknek répára van szükségük (ubi est nóta 50,000 frt?). Ez idén azonban a vasúti szerencsétlenség nem keserített el bennünket, mert sokkal biztosabb közlekedési eszközre tehettünk szert a szilárd Duna jegében, a melyen keresztül megrakott Wertheím szekrényeket szállítottak Pestraegyéből hozzánk a nélkül, hogy baj történt volna. Van is nálunk bank in floribus „So't-vidéki takarékpénztár fiókja“ czim alatt. Ta- gadhatlan, az odatódulók nagy tömegéből következtetve, hogy szükség volt ily intézetre; ámbár némelyeket az aggaszt, hogy megszokja népünk az

adósságcsinálást, másokat az boszant, hogy Pestmegyéből ültetik át a czivilizátiót Toloamegyébe 1 Én tartok tőle, hogy úgy járnak a Soltiak, mint az adomában a templomot építő tótok, kik ablakokat vágni elfelejtettek; kosárral kezdték hát hordani a világosságot; a nagy sötétségben azonban, még kosaruk is odaveszett; úgy mondják, hogy azóta átokként nehezedik rájuk a kiáltás: „Ablakot csináltassanak.“ (Sic itur ad astra!) Hogy ez az intézet össze nem olvadhat — más szóval — hogy mi sem tűztöl, sem víztől, sem nagy áradástól nem félünk, az bizonyos. Van nálunk jól szervezett tűzoltóság, s azoknak most megérkezett tömérdek fényes eszköze. Igaz, hogy e drága eszközök kissé korán találtak megérkezni, mert az őrtanya, a szertár és a tiszteletbeli főparancsnok még nem épült föl; de igy is van valami haszna, mert a lakosság a községház udvarán közszemlére és közromlásra kitett fecskendőkben gyönyörködhetik ; és gyönyörködik is, mert annak éppen fültanuja voltam, mikor egyik polgár a másiktól kérdi; „Komám minek az asoksoróf?“ mire az laconice feleli: „hát erre srofújják a pótadót!“ Ad vocem: pótadó, mely ezután Bölcskén megszűnik ; legalább is igy hírlik ez a most újonnan alakult 48-a s körből, melynek eddig több száz tagja van. Örömmel fogadtuk ezen megalakulást, mert valóban szükség volt már ily polgári művelődési körre, és nagyon sajnálnék, ha ez csak a közelgő követválasztás előszele által összehordott futóhomokból épült volna fel, mely azzal együtt össze is omlanók. 48-as a czime; kormánya gyenge, hivatalos közlönye: a „Tolnavármegye.“ (dictum-factum !)

Egyébiránt közállapotainkat legélénkebben jellemzi, hogy állandó községi végrehajtói állásra van pályázat hirdetve.

Legmélyebb tisztelettel Criticus.

MOZAIK.

Eifertli Henrik sírjánál.

1891. márez. 8.

lm a nemes harez niegharczolva már;

Terhed letéve, kedves pályatársunk I

Hull a szemünkből bánatos könyár,

Hisz sír fed el, hogy már többé ne lássunk.

Oh jaj, hogy a kit annyian szerettünk,

Nincs és nem is lesz már többé közöttünk!

Nagy és sötét az űr, melyet hagyál;

Kétkedve kérdjük: óh ki tölti majd be ?

Mit porba sújtott a rideg halál:

Hervadt reményfánk még egyszer ki hajt-e?

Az erős oszlop vissza lesz-e téve A megingott ház ősi szegletébe?

Megáll lelkűnkben minden gondolat;

Szemünk’ merőn ez új sírra szegezzük

Szivünk’ szorítja fájó indulat,

És vért folyat, bár balzsammal kötözzük;

Mert mindenünk van eltemetve véle,

S minden szem könye méltán hull föléje.

Férj és apa, fi, testvér, jó barát,

Nópoktató, szent énekek vezére,

Dalnok, ki bú és örömnek dalát Plántálja a szerette én szivébe,

A szorgalom, a mr lka mintaképe :

Mi véle szállt a sír sötét űrébe.

Mit fessem én tovább szép jellemét ?

E kép szivünkbe jobban van befestve.

Önkéntelen kínálja kellemét,

S ragyog, miként a csillag csöndes este.

Szaggatni keblet újabb fájdalommal?

Csak ezt tenném több bánatos szavammal.

Vigasztalok. Tudom, csekély szavam,

S elszáll a légben, mint a füst, a pára;

De könnyebbülve érzem magam’,

Ha így hagylak el, bús ország határa.

Vigasztalok az Ur szent vigaszával:

A síron túl szebb s boldogabb hazával.

Ne sírjatok I hisz ő mienk marad,

Csak teste lett egygyé a föld porával;

Emléke rejtve kebleink alatt,

El nem takarja 6Ír éjfátyolával;

Idő repüljön, szálljon fejünk felett Virraszt felette hűn az emlékezet.

— lm a nemes harez megharczolva már;

Terhed letéve kedves pályatársunk 1

Hull a szemünkből bánatos könyár,

De szent hitünkben él vigasztalásunk. —

Isten veled, míg e hitet betölti,

Az Ur, ki hamvunk szebb életre költi!

Tóth István.

IPőváirosi tárczalevél.

Bpest, 1891. márczius 12.

(Egy marék politika. — Tere-fere. — A közigazgatási reform. — Újdonsült magyar állampolgár. — Színház. — Duna, vers, u.iság és egyéb áradás.

Politizálunk — ebből áll most majd minden hét története. A költő leteszi tollat, s a vezerczik- kezós sikamlós talajára lep; a színész alig varja, hogy bevégezze szerepét, s azután rohan a törzskávéházba, hogy újsággal kezeben tárgyalja a politikai eseményeket; az ügyvéd ott hagyja klienseit és klubbokban, egyletekben latolgatja a szőnyegen forgó „nagy dolgokat,“ a képviselők — no ezek hivatott politikusok — a megyék sebeit bpnczolják, hol pedig összekötözik, az ingyenélők mar látják az ígéret földjét, hol munka nélkül terem a gyümölcs, a főurak a felekezeti nótát fújják es pro et contra úgy megizzadnak a haza dolgai mellett, mintha csak a totalizatört raknák. Csupa pezsgés, mozgás most mindenfelé: a politika zaja úgy megtölti a kunyhó négy falát is, mint a paloták pazar fényű szalonjait. Egész Oberon-sip hatása. Minden föléledt és forog. Itt a német-franczia közeledés kudarczát tárgyalja nagy fontos arczczal néhány lateiner, amott az osztrák választásokról diskurál két börziáuer; mindenütt jut valami a politikai eszmecserére, tere-ferére.

A függetlenségiek — már mint az Irányisták — megint megoszlanak. Olyanok ők, mint a harmonika, hol széjjel futnak, hol meg összemennek. A közigazgatási reform itt van, a ház asztalán fekszik, de ők nem tudják, beváltsák-e Ígéretüket a sokat emlegetett obstrukczióval, avagy elüljenek. Kudarczuk teljes, mert az a néhány község kérvénye, melyet itt-ott összepréseltek, még nem országos tiltakozás.

Van uj polgártársunk. Ez Lesser Szaniszló, a volt német színház igazgatója. Alig hangzott el az eskü ajkairól, már is német színházat akar építeni, de halvaszületett az eszméje, mert Fekete és Silberstein urak magyar színházat fognak nyitni. Hogy kételyünk ne legyen szándékuk iránt, megnyerték részükre Náday Ferenczet. Hát csak elő a medvével! Hadd igyunk rá, ha meg van lőve.

Alkalmasint meg leszünk lőve mi, s ráadásul iszunk majd — Duna vizet.

Nem tréfa dojog ám, mert a poétáktól meg- ónekelt és zeneköltőktől magasztalt „Szőke Duna habjai“ ugyancsak fenyegető állást foglalnak el velünk fővárosiakkal szemben. Az árvízveszély fenyegető jelleget kezdett ölteni, de nincs mitől tartanunk, mert a jég eltakarodott felülről.

Más veszély van a nyakunkon. A toporzókoló oláhok, s azok kolomposai.

Alig, hogy a főrendek belekaptak a kisdedóvási törvényjavaslat tárgyalásába, már is neki rontottak az oláh püspökök. Velük tartott a szászok püspöke is. De az üres szalmacsépelésnél egyéb nagyobb kárt — ha annak nevezhető nem okoztak. A törvényjavaslatot nagy többséggel megszavazták s csak heten voltak ellene. Heten mint a gonoszok !

A tavasz bevonulását már érezzük mi is. A poéták versei csak úgy özönlenek a szerkesztőségekbe, s elöntéssel fenyegetik a papírkosarat. Ez veszélyesebb árvíz a Duna kiöntésénél, mert mig a szolid Danubius 3—3 évben egyszer bömböl, zúz, tör gátat, addig az alkalmi versfaragók minden ta- vaszszal elárasztanak minket.

Konkurensünk is lesz. Azaz pardon, uj kollegák! Egyszerre három politikai lap indul meg. Az első a „Magyar Hírlap“ szerkeszi i Horváth Gyula. Ez márczius 21-én kerül ki a nyomdafesték alól. A másik napilap a „Független Újság“, szerkesztője Verhovay Gyula. Ne menjünk el mindjárt a temetésére? A harmadik lap „Suhogó“ czimmel indul meg. Szerkeszti Ábrányi Emil. E költői nevű lapnak kiadója hir szerint Bismarck lesz. Aztán panaszkodjunk még, hogy nincs mit olvasni. Ez volna, de olvasó — annál kevesebb!

Karcfalvi.

EGYLETEK. INTÉZETEK.

A szegzárdi kaszinó választmánya márczius

12-én ülést tartván, az egylet tagjaiul felvétettek Heilman Károly, Kenglovits Ferencz selyemgyári tisztviselők és Lantos Ferencz pénzügyigazgatósági