Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1891-03-08 / 10. szám
Szegzárd, 1891, Vasárnap, márczius 8. 10. szám. TOLNAVÁRMEGYE VEGYES TARTALMÚ POLITIKAI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utcza 1079. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Főmunkatárs: Dr. LEOPOLD KOHNÉL. BODNÁR ISTVÁN. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetősek és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Előfizetési ár Egy évre . . 6 Ért — kr. Pél évre. . . 3 „ — Negyedévre . I „ 50 Egy szám .... 12 Előfizetéseket és hirdetéseké' a kiadó- hivatalon kívül elfogad Ki ammer Vi mos könyvkereskedése Ü/.cgzáidon. A közgyűlések saisonja. Februárban kezdődik és márcztusban ér véget. Körülbelül egy hónapig tart ez a saison, mely Magyarország gazdasági fejlődésének nem egy nevezetes mozzanatáról hű képet állít elénk különböző üzleti mérlegek számaiban. Magyarország gazdasági életének nagy része ezekben az üzleti kimutatásokban tükröződik vissza és a ki ismerni óhajtja a gazdasági viszonyokat, annak legjobb lesz alapos tanulmánya tárgyává tenni ezeket az évi mérlegeket, melyek a hanyatlás okait és az emelkedés föltételeit félremagyaráz- hatlan igazsággal tárják föl a szemlélő előtt. Az eddigi kimutatásokból már is azt az örvendetes tényt vonhatjuk le, hogy Magyarország gazdasági élete az utolsó esztendőben határozottan megélénkült és hogy majdnem minden ágában szép lendület mutatkozott. Persze, hogy ez eredményben a kormánynak jelentékeny része van f mert a siker első sorban ama pénzügyi politikának tulajdonítható, mely tavai a deficzitet megszüntette és ezzel úgyszólván más irányt jelölt ki a magán tőkének, mely defíczites években már hozzá volt szokva, hogy ösz- szes erejét az elmaradhatatlan uj államköl- csönökhöz kösse. Az ipar- és kereskedelmi vállalatoktól ekkép elvont tőke az idén azonban már visszatérhetett a nemzeti yagyono- sodás vércsatornáiba és megtermékenyítette iparunkat és kereskedelmünket, mely eddig oly mostoha viszonyok között tengődött. Azonban még mindig nem értük el azt a pontot, mely teljesen kielégíthetné vágyainkat. Ma még csak a kezdet elején vagyunk és még sok fáradtságba, sok áldozatba fog kerülni, mig megérjük a valódi jólét boldog napjait. Sok nehézség és viszontagság után jutottunk csak a mai állapotokhoz. A magyar ember olyan helyzetben volt eddig, mint hajdan a makabeusok, kiknek egyik kézzel a talajakadályokat, a másik kézzel pedig az ellenség támadásait kellett leküzdeniük, hogy győzelmesen előre nyomulhassanak a mindenkép kedvezőtlen viszonyok között. És bármennyi áldozatot, erőfeszítést és fáradtságot követel is ez a munka, ne riadjunk vissza tőle továbbra sem. Kövessünk el mindent, a mi erőnktől telik a nemzet gazdasági helyzetének javítására. Mert ez az a pont, mely körül összes állami és nemzeti érdekeink forognak. Azon kell lennünk, hogy Magyarország ipara és kereskedelme fölvirágozzék, mert csak ez a virágzás termi meg a nép jólétét és megelégedését. Zsarnokok, kik abban lelik gyönyörüket, ha a népek porban görnyednek előttük és a kik oda törekednék, hogy a szivekből az önérzet utolsó szikráját is kioltsák, mindenekelőtt koldussá igyekeznek tenni a népet; mert tudják, hogy a vagyon önállóságot ad és méltóságot kölcsönöz és nem görbíti hátát képzelt hatalmasságok előtt. De nem csak a szabadság eszméjének tesz nagy szolgálatot a nemzeti vagyon gyarapodása, hanem kiszámithatlan előnyöket biztosit az egységes állami eszmének is, mely legjobban akkor lesz garantirozva, ha boldog lesz, ki magyarnak vallhatja magát, abban a tudatban, hogy e hazában mindenki becsületes munkája után megélhet és az, a ki dolgozni akar és tud, soha sincs nélkülözésnek és nyomornak kitéve. Ha gazdasági életünk eddig a határig fejlődött, akkor nem kell félteni hazánkat a nemzetiségű izgatok kígyó nyelvétől; és biztosak lehetünk abban, hogy az idegenek, kik oly szívesen hajlanak a bujtogatók szavára, önként fel fogják ajánlani barátságukat, csak hogy engedjük meg nekik, hogy közöttünk élhessenek. Ilyen hatalmas fegyver a jó gazdasági politika a nemzetek életében. ‘ És midőn mi a közgyűlések alkalmával előterjesztett évi mérlegeket áttekintjük és látjuk hogy Magyarország ipari és kereskedelmi vállalatai a lefolyt üzleti esztendőben mily örvendetesen haladtak előre, akkor valóban a kétszeres elismerés érzete támad lelkűnkben ama férfiak iránt, kik Magyarország gazdasági érdekeit oly melegen felkarolták és akik ekkép nemcsak a nép jólétét, hanem a magyar nemzeti állam megizmosodását is oly hathatósan elősegítik. TÁRCZA. Ilang-ylang. Mi bűvös illat, boldogító pára! Kör ülte minden ah I ilyet lehel, Kis halmos keble, ajka, boudoireja .... Mintha Te volnál itt közel, közel! Karomba zárom rezgő termeted, Mámor kötöz le, kábító varázs, Tündérkóprázat, kéjes zsibbadás. E íorró kéz, ez ajk: mind, mind tiéd S a lágyzengésü hang Átrezgi szívem édes illatodra Ilang-ylang-ylang. Hogy mint szeretlek most tudom csak, érted Dobog e szív, érted hévül az agy S szó lázasan csodás tündérmeséket, Melyekben a királyleány Te vagy. Oda borulva lábaid elé Imádlak én, az idegen lovag. S szörnyekkel küzdve érted harezokat Kiérdemellek . . . majd oltár elé Hívogat bongva a harang, Tömjénné válik édes illatod Ilang-ylang-ylang. S távol a vendégvigadók neszétől, Hova pohárcsengése nem hat el, Remegve, vágyva, ittasan kéjtől: Színül tig áll nekünk a mézkehely. S fenékig ürül bár újból telik .... Boldogságunkba nincs se hossz, se vég, Közmondásozza késő ivadék, S szerelmünket költők énekelik .... Ha már borít a hant Csalóka képzelet, óh csalfa illat Ilang-ylang-ylang. Csak epedek, áhitok és sovárgok Pedig tudom, hogy nem leszel enyém, Agyvázak mind e fényes látományok, Más boldogságát álmodom meg én. Hazug vagy illat és csalóka az, Amivel áltatsz, mit ígérsz nekem, Hazug az üdv, hazug a szerelem S csupán a sir, mely ránk borul: igaz. Mégis ha nyugszom egykor ott alant - Köritsen ott is édes illatod Ilang-ylang-ylang .... Vásárhelyi.-A. babona vagy hogyan jutottam én Tinikémhez. —i A „Tolnavármegye“ eredeti tárczája. — — Irta: BAJUSZ MIKLÓS. A negyedik latinba jártam, mikor az első szerelmes levelet Írtam. Az igaz, hogy a kihez érzelmes soraimat intéztem, szerelmem tárgya soha se volt, még pedig abból az egyszerű okból, hogy a kétségtelenül kedves hölgyet nem volt szerencsém ismerni. Voltakópen csak megbízásból Írtam a levelet, szomszédunk, az úgynevezett „ollólábu“ grajzleros megrendelésére, a ki egy napon arra kért fel, hogy egy helybeli özvegy asszony iránti szerelmének egy rekomandirozott levélben adjak rimes kifejezést. A hölgy, kihez a vallomásokat intéztem, igen fogékony lehetett a magasabb poózis iránt, mert a grájzleros három nap múlva ott termett előttem és boldog mosolylyal az ajkán, majd egy fél font szentjánoskenyeret adott át nekem irói honoráriumképen. Azóta sokszor gondoltam a dologra, mert sehogy se tudtam megmagyarázni magamnak, hogy verses levelem miként függhet össze a grajzleros boldogságával. Azonban első irodalmi sikerem mindazáltal nagy büszkeséggel töltó el szivemet és mikor az „érettségit“ letettem, azonnal kiszemeltem magamnak egy hölgyet, kihez a magam nevóbenverset írhassak, hogy én is oly boldog legyek, mint a grajzleros.
