Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1891-03-01 / 9. szám
Szegzárd, 1891. 9. szám. Vasárnap, márczius 1. Előfizetési ár: E«y évre . . 6 frt — kr. Fel évre. . . 3 „ — Negyedévre . I „ 50 „ Egy szám ... . 12 „ Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kívül elfogad Kiaramer Vilmos könyvkereskedése S/.egzárdon* VEGYES TARTALMÚ POLITIKAI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utcza 1079. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Főmunkatárs : Dr. LEOPOLD KORNÉL. BODNÁR ISTVÁN. Eéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetősek és a hirdetések is a szerkesztőséghez iutézendők. Hirdetések mérsékelten megáUapitott árszabály szerint számíttatnak. A politikai helyzet. lk. A politikában nincs megállapodás. Eégi tan, mely mindig uj és igaz marad. Ma az egész vonalon szélcsend uralkodik és a holnap már vihart hozhat, mely felforgató erejével csodákat mível és a mely mint szélvész a tengert, hullámzásba hozza és felkavarja az összes társadalmi és állami tényezőket. A kit ma ünnepelnek és a dicsőség koszorúja övezi, azt a holnap elseperheti, a kinek hírnevét ma ezrek ajkai viszhan- gozzák, az holnap a múltnak sivár emlékei közé tartozhatik. Es a politikának s a politikai életnek eme átalakító hatása legjobban nyilvánul a politikai szereplők folyton váltakozó szerepeiben. A konzuláris bíráskodásról szóló törvényjavaslatról senki sem jósolhatta, hogy az hatalmas parlamenti ütközeteknek lesz előidézője, valamint Apponyi Albert gróftól sem várhatta senki sem, hogy a közjogi alap kérdésében a szélsőbal által elfoglalt álláspontra fog jutni, nem várhatta tőle senki sem, hogy megfogja támadni azt az alapot, a melylyel ő eddigi politikai működésével teljesen össze volt forrva. Nem tudjuk a pillanatnyi hatás, kedvéért, vagy a szenvedély által elragadva intézte-e támadásait a közjogi alap ellen, annyi azonban kétségtelen, hogy ez megtörtént és ezt semmiféle utólagos magyarázatok nem tehetik már meg nem történtté. És hogy ezt nem az elfogultság, nem igazságtalanság mondatja velünk, kitűnik a függetlenségi párt vezéregyéniségei által elmondott beszédekből, a melyek örömmel üdvözlik Apponyiban az uj szövetségtársat. Sőt Eötvös Károly nyíltan kijelentette, hogy ő 15 év . előtt ugyanazt hirdette, a mit ma Apponyi Albert és épen ezen álláspontjából kifolyólag csatlakozott ő már akkor a függetlenségi párthoz. A konzuláris bíráskodásról a vitát nevezetessé, nagy fontosságúvá Apponyi Albert tette nagyszabású beszédével, mert az ő felszólalása minden esetben jelentőséget kölcsönöz az ügynek és mert ö provokálta voltakép Szilágyi Dezső igazságügyministert arra a monumentális beszédre, melyet e kérdésben tartott. Apponyi ragyogó ékesszólásának varázsa nem képes elbűvölni annyira, hogy elfödje az igazságot és hogy gyengítse az értelemnek és a logikának azt a vaserejét, a melyet az igazságügyminiszternek beszéde megdönthetetlen érvekkel tárt fel. p Es ezen szónoki remekművet olvasva, mely az igazságügy miniszter szellemi nagyságát, hatalmas szónoki képességét és államférfiúi hivatottságát fennen hirdeti, pirulva gondolunk arra, hogy megtörténhetett, hogy Szilágyi Dezsőt a magyar parlamentben, — jóllehet csak egy erőszakoskodó kisebbség, — nem akarták meghallgatni, hogy egy negyed óráig tartó zajongás állott útjában, míg szóhoz juthatott. Bár ki lehetne tépni e megszégyenítő jelenet emlékét a magyar országgyűlés naplóiból. Ezen jelenetekért pedig nemcsak az azokban tényleg szerepvivö urakat, Kaast, Csatárt stbt. illeti a felelőség, hanem e pártok komolyabb elemeit is, kik tekintélyük és egyéniségük súlyánál fogva hivatva volnának ezt megakadályozni és meghiúsítani. Mert azoknak jóhiszeműsége, a kik utólag, midőn már e jelenetek a napirendről lekerültek, mint Apponyi Albert tette a véderővita után, emelik csak fel ez ellen elítélő szavukat és Pilátusként mossák kezeiket — vajmi kevés hitelt érdemel. A konzuláris bíráskodásról lefolyt vitának minden esetre meg van az a hatása, hogy az országgyűlési pártok helyzetét tisztázta. Nem azt értjük ez alatt, hogy bebizonyult, mikép a kormány 86 szavazat többséget képes felmutatni, hanem azt, hogy a Szapáry kormány és a „nemzeti“ párt között nagyobbak az ellentétek, mint csak vaTÁRCZA. ck/idcq asszony * Ha százszor szép is, nincs igézet A hideg asszonyon soha. Nem érdemes rá, meg se nézzed, Vond válladat és — menj tova. Ha álma nincs, ha dalt nem ért meg, Ha csecsemőre nem nevet: A szívet rá pazalni vétek. Bolond, ki rózsát jégre vet! Ha nincs a költészet sugára Szüzalabástrom homlokán, Úgy ékszer ö csak, — megvan ára S az egy unalmas férj talán. Szeretni nem tud, csókja bágyadt, Az ölelése rabbilincs, Nem szül sivár képzelme vagyat S hüséginek értéke nincs. S ha százszor szép is, lant ne légyen, A melyen róla zeng a húr. Tagadja tőle meg kevélyen Édes dalát a troubadour! * E gyönyörű költeményt, az „Élet“-ből, a szerkesztőség jóváhagyásával, vettük at. 5 inkább, ha lel az út sarába Bukott leányt, — ki szeretett, E letörött, szegény virágra Daloljon egy dicséneket! Kozma Andor. Bálkirálynő. — Elbeszélés. — Irta: Szarvas HVTarislia.. ..........Itt van a mérnöki számadás, kérem méltóztassék áttekinteni! Kerek tízezer forintot tesz ki az összeg, ebből aztán kikerül a tiszti lakház, úgy a hogy nagyságod kívánja, díszes kiállítással, épen mint előadni mél- tóztatott, oszlopokon nyugyó előrósszel, széles szárnyajtókkal ! Itt a tervrajza az épületnek! Ezek a világoskék huzalok az oszlopokat jelzik! Emitt a piros pontozások a melléképületeket mutatják. Mig az a komoly arczu fiatalember buzgón magyarázva ide-oda mutat az asztalra terített mérnöki tervrajzon, az úrnő ott áll az ablak mellett, melyen bágyadt szótfolyó sugarait hinti be a halvány téli nap ; cseppet sem mutatja szép üde arcza, mintha kicsit is érdekelné az, a miről gazdatisztje beszól, azt az eleven pirosságot, azt a sajátszerü fel-fellobbanó fényt sötét szemeiben nem az anyagi, köznapi dolgok felizgatása idézi elő ! . . . — Nem tetszik áttekinteni kérem? — Nem!! Erólylyel mondta, s majdnem daczosan, mintha valamely nagyon fontos dolog forogna kérdésben, s úgy mintha hosszas küzdelem után jutott volna győzelemre lelkében ama tagadó szócska. — Sajnálom ! Szerettem volna nagysád véleményét a mérnök úrral közölni — de tán mégis kegyeskednék ? Felemelkedik s kérdöleg tekint a fiatal asz- szonyra. ügy állnak pár perczig. A férfi egyenes, rideg fónynyel sötét szürke szemeiben, olyan alig melegítő sugárral, mely mitsem igér és mitsem kór, meglátszik ezen az arczon, hogy nem látja az előtte álló nőben a szép és kívánatos asszonyt, szenvedélyt, életet sugárzó szemeivel, hogy nem lát benne semmi mást, mint az — úrnőt! Künn fellegek gomolyognak a szemhatáron, majd kiterjeszkedve, aztán összeverődve ismét, valamely gyenge rózsaszínbe játszó pirosság színesre festi a hózománczos vidéket. — Vesse össze az egészet kérem! Sehogyse bírok én ma ilyesmivel foglalkozni! Tegyék ahogy jónak látják vagy gondolják! Untat az efféle — nagyon untat, különösen ma ! Hagyjuk — kérdezni szeretnék valamit! Közelebb lép, fehér pongyolájának hurcza nesztelenül sikamlik a szőnyeges padlón, a karjait, vállait fedő finom csipkék bóditó ibolya illatot lehelnek, úgy, mintha egy egész üde tavaszt hozna magával, tele virulással.
