Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1891-12-25 / 52. szám

.4 TOLNAVÁBMEGYE. 1891. december 25. Hyilt levél a szerkesztőhöz. Tekintetes szerkesztő ur! Becses társlapja: a „Tolnamegyni Közlöny“ utolsó számában Kis'eleky Dániel ur tollából meg­jelent „A nagyvilági hölgy“ cimfi csinos tárcát igazán élvezettel olvastam. Egyúttal megőrültem annak is, hogy egy régi jó ismerősömmel találkoz­tam l enne, Nem értem ezalatt Kisteleky urat, kit nemcsak személyesen ismerni nincs szerencsém, de akiről (szégyenemre be kell vallanom), mint íróról eddig egyáltalán nem hallottam; hanem ér­tem dr. Závodi Arszlán urat, a kit még rövid idővel ezeiőit dr. Richard Ruhlandnak hittak és a ki — honfiúi büszkeséggel látom — raegmagya- rositotta nevét. Kedves doktoromnak ez az elhatá­rozása kétszeresen is becsületére válik, minthogy ő, a mint Kisteleky ur sziutén és ujra konstatálja, még mindig nem tért vissza Keletről. Elutazása óta, a hogy az az írottakból tisztán kiolvasható, teljes 10 esztendő múlt el és engem a mesék országából jövő baratsag lágy fuvalma gyanánt érint az, hogy uj családi nevét az én uj lakóhelyemhez legközelebb €ső „Závodu falutól vette. Én ezt nem a véletlen­nek tulajdonítom, hanem inkább gyengéd figyel­met találok benne magam iránt ; mert a milyen Fülönc volt, elhiszem, hogy ő épen akkor a Bos­porus partján dr. Závodinak nevezteti magát, mi­kor én a „Schwäbische Türkei“-ban találtam meg az én „Rnhelando“-mat (nyugvó helyemet.) Vagy talán tévednék ? és dr. Závodi nem Azonos dr. Ruhlanddal? én azt hiszem, hogy igen, mert századunk korszakot alkotó és a csodálatossal határos tüneményei dacára a teremtés gyenge arra, hogy egy évtizedben | ily szigorú erkölcsű férfiút alkosson, mint dr. Ruhland volt. József és Potifáraó, meg dr. Ruhland és Lizi grófné közt az idökülönbség ezer évnél is több, s azt hiszem.’hogy ismét több kell hozzá ezer esztendőnél, mig dr, Závodi Arszlán és Alice bárónő, no meg Kisteleky Dániel ur a megérdemelt csodálatot fel fogj ik ma­guk iránt kelteni. Lipcsében Wariig Ede kiadásában 1883-ban egy könyv jelent meg Balduin Groller hazánk fiától, „Weltliche Dinge“ eim alatt. Ennek 92-ik óldalán a „Die grosse Dame“ cimii elbeszélés igy kezdődik: „Gräfin, ich grüsse Sie!“ (Grófné, üd- özlöm Önt!) Kisteleky ur igy kezdi elbeszélését: „Bárónő, üdvözlöm Önt!“ Csakhogy Kisteleky ur kevésbbé udvarias, mint Groller, mert azt ön t kis kezdőbetűvel mondja; egyebekben azonban az ■egész szerelmi história szóról-szóra ugyanaz. Hát nem csodálatos ez ? termében. Minden alkalommal más-más párt szem­pontjából világítom meg a helyzetet. Szabadelvűén mérsékelt ellenzékiséggel vegyes szélső báli beszé­deket dörgők el, elárusittatom (azelőtt Tiszával, most Szapáryval) az imádott hazát, megmentem a népszabadságot és azzal végzem hogy: „igenis uraim, mindennek meg kell változnia, mert ez nem ma­radhat igy!“ ígérem az adók teljes elengedését, sőt kilá­tásba helyezem az állami dividendák osztogatását. ígérem a mielőbb létesítendő közvetlen vasúti -összeköttetést Subaháza és Turin közt. ígérek Subaházának királyi tábláf, pénzügy- igazgatóságot, szabad ég a'att működő pénzverő­hivatalt, fiók-operaházat, főhadparancsnokságot és önálló magyar udvartartást. Általános bünbocsánatot hirdetek a kerület működő és működendő sikkasztóinak. Hadmentességet biztositok a subaházi ifjúság­nak és önálló vámterület é kerekítem ki af subáházi kerületet. Fölösleges mondanom, hogy minden kijelen­tésemet dörgős éljenzés szokta követni. Csak azok morognak néha, a kiknek pénzt kölcsönöztem. Mindezen bokros teendőim közepette, még arra is időt kell találnom, hogy szemmel tartsam, megfigyeljem a kerületem jelenlegi képviselőjét, Pagát Vendel urat. Ez rendkívül flegmatikus egy ember, a ki úgy látszik nagyon bizlomak tartja a dolgát, mert sem­mibe se veszi az én titkos aknamunkámat, bár — Tisztességérzetem tiltja itt azt hinni, hogy fordilással van dolgom, mert hisz akkor meg volna nevezve a szerző, vagy legalább meg volna említve, hogy forditá«». De azt mégsem értem, hosry ha már ez az egósz érzékeny történet, annyira szó- szerint az, mint a melyet említettem, mért nem lehet éppen az elbeszélés címét és a hősnő nevét visszaadni? Én legalább ivy kisére'tem volna meg: „Grófné, üdvözlöm Önt!“ természetesen nany Ö-vel; mert az én doktorom képes ugyan a legnagyobb lemondásra (hisz, hogy a dolgot valódi nevén ne­vezzük, a mit ő tesz, az ostobaság) de egyre nem képes: helyesírásilag udvariatlanul beszélni. Ennyit a címre vonatkoz>lag; következik a név, a Li/.i. Én azt bis£-m, hogy Erzsiké elég csi­nosan hangzik. Vannak olyanok is, kik a Liszka névért rajonganak. Magam is ismertem egyet. Lizi rosszul van fordítva Alicera ; vagy itt tán valami psychol. momentum szolgál ennek alapjául ? Alice francia név; s „Alice báróné“ — azt hiszi tán az iró, hogy csak francia és báróné képes ilyenre? A francia nőknek a szerelem dolgában rég mérvadó hire a mi hőseink planotikus szerelmét minden esetre bengáli világításban mutatná. S mért ne lehetne grófné? mert, hogy grófnők ép oly. bá­josak és szeszélyesek lehetnek, mint, a bárónék. erre 3 szór is meg mernék esküdni. Én is voltam Keleten, de más okból, s onnan szépen haza is jöttem, de nevemet nein magyarosítom meg, mert a „schivdbische Türkei11 -bán lakomr a hol ilyenre szükségem nincs. Ha dr. Závodi nem azonos dr. Ruhland bará­tommal, akkor az egész dolgot egyszerűen nem hiszem. Dr. Ruhland vértanú, a ki minden férfi és minden nő bámulatát méltán megérdemli; ő egy évezredért vérzett. Götbe azt mondja: „A mi egyik­nek illik, nem mindig illik egy másiknak is“; a miből egy kis jó akarattal dedukálhatjuk, hogy egy második Ruhland (esetleg dr. Závodi) Lizi grófné szavaival élve. legalább is tökfilkó, holott Alice báróné „tök tejet“ mond, a mi pedig egy és ugyanaz. Hiszen igaz, hogy ezek a díszítő címek, akár tökfilkó, akár tökfejü, egyaránt nem hize'gők arra, a kit velők illetnek, de szem előtt tarthatná az iró ur, hogy az embernek a hölgyek szerefetreméltó- sága iránt valamennyire is fogékonysággal kell bírnia. Melyek után vágj ok a szerkesztő urnák tisztelője Tévéi, 1891. deczember 15. hogy, hogy nem — ismeri annak minden fázisát. Vagy tán a választóit ismeri jobban, sem hogy egyelőre szükségesnek tartaná nyíltan szembeszál- lani az én hatalmas, előzetes agitációmmal ? Nem tudom. Tény az, hogy Pagát ur, az én választókerületemnek ez az államhatóságilag jogosí­tott vitorlája nagy léleknyugalommal tarokkozik a szabadelvű klubban és, úgy látszik, eszébe sincs, hogy lelátogasson az ő ismeretlen kerületébe, a hol még a nevét is elfelejtették. Bevallom elég istentelen voltam, hogy Pagát urat nem rég a képviselőház karzatáról megvizsgál­tattam egy orvos barátom által, a ki éles látcső­vel volt felfegyverkezve. Barátom, mély részvéttel szorított^ meg a kezemet s igy szólt hozzám: — Sajnállak pajtás, de annak az embernek nem elég vastag a nyaka, hogy a közel jövőben pótválasztásra lehetne kilátásod. 52ÉCSI FERENC U. i. A fenti sorok megírása után a követ­kező táviratot kézbesítették nekem: „Subaházi kerület választói határozott pro- grammot és még határozottabb pénzösszegeket kér­nek. Utóbbira mielőbb ezer forintot várok, előbbi­ről még lehet beszélni. Pagát képviselőnk ide érke­zett. Nép magatartása v^akozó. Hangulat lelkes, de ingerült.“ Ep e pillanatban tűnődtem azon a gyászos tapasztalaton, hogy a nagybátyám ezer forintja vég­kép elfogyott. Föntebbi. Hírek. — A karácsonyi ünnepek miatt lapunk va­sárnap helyett már ma, azaz karácsony első napján, legközelebbi számunk pedig január 3-án jelenik meg, melyben Kálmán Dezső irótársunknak az „Asszonyokról“ cimü, a gyönki kaszinóban tar­tott felolvasását fogjuk tárcarovatunkban közölni. Tisztelt olvasóinknak és munkatársiaknak boldog ünnepeket kívánunk. Mellékleteink tartalma. Pap Zoltán: —-Dtlaim- ból. — Márkus József: — Két költemény prózában. (I. Költői hasonlatok. II. Az asszony-k ésI hogy. — Viharos : — Mikor a konyha virágzik. — Pulszky Ferenc: — Bisiuark- nál. — Szarvas Mariska: — Kép a Kárpátokból. Pa- lágyi Lajos : — Víztükörén tündérek varosaink. (Velence) (Költemény.) Rákosi Viktor (Sipulusz:)— Utazás a holdba. — Vojtkó Pál : — Akárhová.. . (Költemény.) — Fernando: |g§ Szerkesztői pályafutásomból. — Ger8 Károly: — Részlet „A vadonban“ cimü szomoruj.itekböl. ,— Bodnár István : A habard mandátum, vagy a kerület boszu-ja — Vessze! Ka­roly; _ Percekből . . . (Költemény.) — Biberacb: — Gon­dolatok. — Cello: — Minek is? (Költemény.) Hirdetések. — Karácsony. A, keresztény világ egyik leg­szebb iegesaládiasabb ünnepét üli e napokban, Öröm, boldogság sugárzik a szent estén és kará­csony ünnepén minden arcon; mert a jósagbs lelkek gondoskodnak arról, hogy a szegény ruha és étel nélküli teremtések is részesüljenek azon örömben, melynek nyújtását a szeretet nagy apos- ola,'az emberiség megváltója tett, mindnyájunk köte­lességévé — A Dunántúli közművelődési egyesület igazgató választmánya december 20-án ülést tartott, a melyen megyénkből gr. Széchenyi Sándor főispán is jelen volt. Az egyesület vagyona meg­haladja az 50,000 fit,, a melyből 25,653 frtot fizettek be. Másfél esztendő alatt költsége volt az egyesületnek 1198 frt, gyűjtőivek, alapszabályok nyomatására és bólyegköltsógre. Az összes kész­pénz a magyar leszámítoló és pénzváltóbanknál kamatozik. Bejelentették, hogy Tál lián Béla fő­ispán megalakította a somogyinegyei vidéki test­ver. gyesületet.. H é r i c s Márton plébános tudatta, hogy a koinárommegyei egyesület alakítására megyei bizottság küldetett ki; H e r t e 1 e n d y Béla a nagykanizsai egyesület alakulási . mozgalmairól tett jelentést. Porzsolt Kálmán titkár a balatoni köz­művelődési egyesület megalakulását jelentette. A tömeges kivándorlás megakadályo­zása végett a dunántúli lapok szer­kesztői felkéretnek, hogy ne közöl­jék a gőz hajós ügynökségek birde- té se 11. Széli Kálmán elnök bejelentette, hogy Porzsolt K. titkár az egyesület javára A Dunán­túl írásban és képben cimü irodalmi válla­latot indított. A vállalatért jegyzőkönyvi köszönetét szavaznak, mert a teljes hasznot, az egyesületnek biztosította, anyagi garanciát pedig vállalt a kia­dás tekintetében is. Még e hó folyamán körlevelet küldenek az összes tagokhoz, a melylyel az alap­szabályokat is elküldik s "a tagok felkóretnek a tagdíj befizetésére. —í Esküvő. Felsőőri Nagy István árva­széki ülnök jövő hó 15-ón tartja esküvőjét Papp Mariska kisasszonynyal özv. Papp Lijosné szül. Szenei Fördős Etelka úrnő bájos leányával. — Halifax uralma. E héten már a maga teljességében kezdetét Vette Szt. Halifax uralkodása. Nagy társaság áldoz már neki, mert a korcso­lyázás nemes, testedző sportja Dalunk nagy hódí­tásokat tesz. Osak. legalább néhány hétig tartana e hideg tél, hogy e sport barátai annál tovább él­, vezhessék gyönyöreit. — Hitközségi közgyűlés. A szegzárdi izr. hitközég január másodikén tartja rendes évi köz­gyűlését. A közgyűlés tárgya az elnöknek, elöljáró­ság és képviselő testület tagjainak megválasztásai — Fogházvizsgálat. Ki es marik Pál svegzardi kir. ügyész a tamásii kir. járásbíróság börtönügyi kezelését és a járási fogházakat meg­vizsgálván, a kezelést kifogástalan rendben, a fog­ház helyiségeket azonban elégtelennek talált 1 és minden valószínűség szerint illetékes helyen meg teszi majd a szükséges lépéseket, hogy a zárdák száma szaporiltassék, mivel f\z a förga'om nagysá­gához mérve arányta'anúl kicsiny. Stockinger.

Next

/
Thumbnails
Contents