Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1891-12-25 / 52. szám
2. TOLNA VÁRMEGYE. 1891. december 25. Paco cruentos! Megk on dúltak a téli j hideg levegőben a karácsonyi harangok. Ünneplés, mélységes zúgásuk elhal a messzeségbe, s odakint 1 határtalan mezőkön gyengéd rezgéssel ugy hangzik el, mintha olyan finoman hangolt aeol-hárfán támadt volna, melynek húrjaiba az emberi béke géniusza könnyű, lepke szárnycsattogással kapott volna. Ahová | e hangok eljutnak : édes muzsikájuk békével, nyugalommal tölti el a sziveket. A szegényeknek és nyomorultaknak úgy hangzanak, mint a távolból jövő vigasztalás, mint az elérkező boldogságnak és áldásnak titkos Ígéretei. Hízelkedő gyengédségkép játszadoznak a betegekkel és fáradtakkal és olyan álomba ringatják őket, melynek kéjei telidestelvék frissen lüktető élettel, verőfényes, gondtalan békével. Odalent az egyházak csarnokaiban az egybegyült hívőknek hirdet békét az áldo- zár, ott fenn pedig a magasban, a hit érc- nyelvü, szentelt hirdetői az egész emberiségnek beszélnek e békéről. Mélységes, titokzatos kongásuk megnyugtatja a felforró vért, és lecsendésiti a harcvágyó lelkeket és nyugalomra hivja az emberiséget. Paco cruentos! Megbékítem az elkeseredetteket ! E szavakat írták a középkorban a harangokra. Abban a sötét időben, mikor az emberek folytonosan szemben állanak egymással, küzdelemre készen, harcra ittasan, mikor az emberiséget nem szelídítette meg meg a humanizmus, s az egész társadalom testén szünös-szüntelenül görcsös rángatózások vonaglot.tak végig, mikor széles e világon sehol sem volt béke, csak a szentelt falak között, a magasztos harang- szó körében. Ma pedig, a százados munka után, a tudomány és felvilágosodás századának utolsó tizedében, az emberiségen csakúgy, mint hajdanta, ismét végigvonaglanak azok a fájdalmas, szenvedéses erők. A munkás- légiók vaslépéseitől megremegnek, alapjukban megrendülnek azok az állami és társadalmi alkotások, melyeken nemzedékek nagy sora fáradságosan dolgozott. Hozzánk is beköszöntött már a veszedelem. Hazánk szivében, az istenáldotta Alföld mélyében, e nyáron megszólalt a szocializmus vészt hirdető szava. De nem elegendők már védelmet adó egyházfalaink, hogy a béke menedéket találjon közöttük, s a harangzúgás meg nem értve vész el a küzködő pártok zajában, az elégedetlenek kusza, elkeseredett gúnykiáltásai közt., • / Es csakúgy, mint hazánkban, odakint, a határokon túl is titokz atos földrengés zúg. Akár a messziről villogó rézvörös északi fény, újra feltámadt Moszkva géniusza és dacosan szált szembe a nyugati kultúrával, felvilágosodással. Ismerjük ezt a géniuszt. Vakon őrjöngő, gyilkos szellemként kelt lábra s a fegyverzete, a vérté: a türelmetlenség s a gyülöiség. A gyülölségben szövetségest talált. Azt a nemzetet, mély világéletében elöljárt az emberszeretet tövises utján, a szabadság és világosság felfelé szegő, meredek ösvényein. A gyűlölet vad örömétől eltelten, a két nemzet megcsördíti kardját, s a békés emberiség megdöbben e zajtól és aggódva, félve, nézi nagy munkájának fenyegetett vívmányait. De e veszedelmektől már nemcsak a templomok falai s a békét hirdető harangok szava védnek meg; erőt ád a magyarságnak, bátorságot önt leikébe egy eszme, mely valamennyinket egy táborba gyűjt és egy lelkesedéssel tölt el. A magyar nemzeti állam eszméje. Nem eszme csak, nem ideál már. Valósággá lett, hatalommá, mely folyvást öregbe,űik,( .ei-Asbödik. Ez .eszmét., ezt a valóságot szolgálja nemzeti kormányunk. És szolgálja céltudatosan s az eszközöket ismerve. Határainkon kívül megbecsülik hatalmunkat. Erősek vagyunk a magunk ereje által is, de a nagy centrális hatalmak hű szövetkezése által is. S ennek a szövetkezésnek hatalmát még gyarapitotta annak a gazdasági bekének megkötése is, melyet a magyar kormány energiája a szövetséges államokkal kötött. Ez a béke' azokban a kereskedelmi szerződésekben nyilvánul, melyeket az országgyűlés csak az imént szentesített. De erősek vagyunk befelé is. Pénzügyeink baja, eredendő nyomot uságunk megszűnt, az államháztartás egyensúlya már nem ábránd. Kultúránk minden ágában szakadatlan munka folyik, s minden magyarnak szivét öröm töltheti el, ha visszatekintő szemmel újra végignéz azokon a szenvedéses stációkon, melyeket államiságunk végigjárt. . ■ V-ü Örüljünk az elérteknek, de óvakodjunk a megállástól. A milleniurn küszöbén kétszeres erőmegfeszitéssel kell iparkodnunk, hogy utódainknak a megerősített magyar birodalmat hagyjuk örökül, mint ahogy őseink régente az első évezrednek vetették meg alapját. Fenyegessen bár száz veszedelem, nyugodtan állunk elébük. Nyugodtan, reménykedve, győzelmünkben bízva. Az a sok ezer kis gyertyaláng, mely a karácsonyi fenyők ágain lobog, nemcsak a gyermekeknek hirdet örömet, a mi boldogságunkat és re-, ménységünket is jelképezi. Ez örömforrások nagy őspéldája, az a ragyogó csillag, mely hajdanta a keleten támadt, egy szebb jöyő reménységét hirdette az emberiségnek. Es késő . szimbólumai vigasztalást és világosságot jelentenek nekünk, s e kettőt nem zavarhatják meg gonosz hatalmak iparkodásai sem. Reménységünkben, győzelmünkben bízva tekintünk a jövőbe. S ha valamikor kitör majd a döntő harc, nem kerüljük ki, bátran megyünk bele. Mert bennünket, nem úgy mint elleneinket, a gyülöiség szellemé vezérel,., hanem. nemzetünk . géniusza-:-- a szabadságnak és türelemnek géniusza. — Képviselőválasztások Tolnamegyében. A bonyhádi és központi kerületben, az előjelek szerint, egyhangn választásokra van kilátás. Az' előbbiben Perez e l Dezső, az utóbbiban B o d a Vilmos lesznek a jelöltek. Annál nagyobb. lessz a harc a kölesdi és p-ak'si választókerületekben. Az előbbiben, mint hírlik, D ö r y Pál a völgység! járás érdemes; főszolgabirája fog szabadelvű párti programmal fellépni. A kölesdi kerületben-nagyon TÁRCZA. fi—— Corona Christi. Bolyongva csöndes éjszakákon A külváros Sikátorán Hol egy elalvó lámpa vet csak Csekély, halvány sugárt reám. Benézek olykor egy tört táblán A. nyomor kis kunyhóiba, Hová magasból is-sodor le Egy-rgy lelket a bűn s hiba . . . S elnézem pisla mécses mellett A vérkarikás szemeket A mik vírasztnak sírva, éhen, Fázva az öltések felett. A kis szugolyban egy poronty sír. Hideg van. Fölóbredt szegény. ttíh rongyait magára húzza, S szepeg forgácsos szegletén. A padlaton buta mámorban Alszik hörögve az apa. Valamit tart ölelve. Üres Palack. Mellette tört kapa. Az asztal sarkán kék kendőben Elrakogatva gondosan Utolsó tápjuk . . . kis kenyérhaj Megégett maradéka van. i S az anya ölt . . varr . . foldoz és fejt, Félszemmel férjén, gyermekén . . Másikkal a sötét . . sötét jövőben . . S ujjába végig szúr szegény ... S ha sápadt homlokára nézek Úgy tetszik, mintha a fölött Egy koronát látnék ragyogni Vércseppek és dicsfény kö2ött. Becsesb ez a királyokénál Pedig egyenrangú velők, Születés adta ezt is, azt is •—. S közös végük a sirí rög . . . De míg az a királyi főkön Elolvad mint a napsugár — Emez, a sápadt arc fölött, a Halaiban is ragyogva jár. Amaz aranyból vert tövis csak S csupán a síron innen van hona — Ez — a sir on túl kezd ragyogni És neve : tőviskorona ! Yárady Antal. Az én kerületem. Rettenetes bakot lőnék, ha elárulnám, .hogy hol van. Tetszik tudni, roppant sok a haragosom, meg az irigyem ; még el találná halászni előlem valamelyik azt az aranyos kis kerületet. Ámde, hogy félre ne értsenek kérem. Nem vagyok én képviselő, csak az szeretnék lenni. Egy füzesabonyi tenorista — a ki öt forint fejében-egy órakulcsot meg egy hímzett nadrágtartót hagyott nálam zálogba -— két palack bor közt bevallotta előttem, hogy nekem rokonszenves bariton hangom van, a melylyel még Mező-Keresztesen is bizonyos hatást tudnék elérni a Szi.lhalom- ból elillant színtársulatnál. Azóta föltettem magamban, hogy hangom van. ügy tudom Apponyi Albert is ezen kezdte a parlamenti tcaíriére-jét Yan továbbá egy ambiciózus vidéki nagybátyám, (Apponyinak nincs !) a kinek ismét egy kis ratler-kulyája, nagy köszvónye és fölösleges ezer fr tg a van, melyet már régóta az én választási céljaimra szánt. (A kös2fvényről és a kutyáról eleve lemondtam.) Mindez azt a tervet érlelte még bennem, hogy a jövő évi választásnál föllépek képviselő-jelöltnek. Készülök is azóta ernyedetlen szorgalommal. Lefekvés előtt a tükör elé állok és személyes kérdésben kérek szót. Azután ’ élénken íielyeslek, hatássá,! szólok közbe a, saját beszédembe és időn-