Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1891-02-08 / 6. szám
Szegzárd, 1891. 6. szám Vasárnap, február 8. Előfizetési ár: Egy érre Fél évre . Negyedévre Egy szám 6 frt — kr. 3 n ~ „ I * 50 „ . . 12 .. VEGYES TARTALMÚ POLITIKAI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utcza 1079. sz. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kivül elfogad Erammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. LEOPOLD KORNÉL. Főmunkatárs : BODNÁR ISTVÁN. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetősek és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendök. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Baross Gábor. Férfiú. Öntudatos, de nem makacs; büszke, de nem hiú. Allamférfiu szilárd meggyőződéssel és vasakarattal. Az erő, mely beszédében rejlik, nem a rhetori mesterfogásokon alapuló nyelvelési ügyesség káprázatos játéka és bűvészete, hanem a mélyreható Ítélet és lelki edzettség érczónek törhetetlensége és ha szavát adja vagy Ígéretet tesz, akkor e szóra épiteni lehet és Ígérete olyan biztos, mint maga a megmásíthatatlan tett. Mikor a miniszteri széket elfoglalta, azt az ígéretet tette, hogy Magyarország gazdasági felvirágzását fogja egész erejével előmozdítani és hogy mily komolyan veszi ígéretét és mily szentnek tekinti szavát, az legjobban tűnik ki az ádáz küzdelemből, mely ép most folyik oly kérdés körül, melyben Baross Gábor nem akar engedni. Ben- dithetlenül áll és az ellenséges táborból feléje röpített nyilak czélt tévesztve visszapattannak oda, a honnan kiindultak. Nem tekint se jobbra, se balra; csak előre, mert elve a haladás és czélja Magyarország gazdasági fejlődése. Mi, kik e küzdelem szemtanúi vagyunk, lelkesedéssel sorakozunk zászlaja alá és nincs a nemzetnek oly hűtlen fia, a ki e küzdelmes napokban megtagadta volna a fegyverbarátságot. Egyesek és testületek siettek felajánlani támogatásukat és a képviselöházban ép úgy, mint annak falain kivül egyértelműséggel hangzik fel a bátorító jelszó: csak előre! A kérdés, mely annyira élére állította az ellentéteket köztünk és a monarchia másik állama között, rendkívül fontos. Nemzetgazdasági jelentősége és haszna elvitázhatatlan. A magyar termelés felvirágzását, iparunk, kereskedelmünk és kivitelünk emelkedését ígéri az uj teherdijszabás. Baross Gábor, midőn a magyar államvasutak összes vonalain leszállította a magyar ipar és gazdasági termékek szállítási dijtételeit, csak azzal a>joggal élt. melyet Magyarországnak állami önállósága föltétlenül biztosit.. És ez az a rettenetes bűn, mely az osztrákokat olyan féktelen dühre ragadta, és a mely csak kitörése volt annak az elpalástolt féltékenységnek, melylyel osztrák szomszédaink Magyarország kulturális és közgazdasági gyors emelkedése iránt újabb időben viseltetnek. A ki jog és igazság szerint ítélni tud, bizonyára csak méltánylással fogadja ezt a miniszteri intézkedést, a mely a mellett, hogy az áruforgalmat lényegesen megköny- nyiti, még jelentékeny előnyöket is biztosit a termelő és fogyasztó közönségnek egyaránt. A szállítási tarifa olcsósága az árukat hozzáférhetőbbekké teszi a fogyasztókra nézve és viszont a magyar termelőt arra képesiti, hogy az olcsóbb szállítás következtében a védvámok terheit sokkal könnyebben viselheti. Mivel pedig ez nekünk hasznot és előnyöket igér, ép azért ez szálka az érzékeny osztrákok szemében, kik Magyarországot ipari gyártmányaik lerakodó piaoza gyanánt szeretnék tekinteni. Félnek, hogy Magyarország az uj árudijszabás folytán abba a helyzetbe jut, hogy ipari czikkei olcsóbb árban kerülnek a piaczra, mint az ő gyártmányaik és akkor az utóbbiak nem lesznek képesek kiállani a versenyt és teljesen leszorulnak a magyar piaezról, a mely eddig a lajthántuli gyárosoknak legjelentékenyebb fogyasztója volt. Ilyen körülmények között tagadhatatlan, hogy a derék uraknak elegendő okuk van az ijedelemre, de azért épenséggel nincs joguk a támadásra és lázitásra, mely arra irányul, hogy Magyarország mondjon TÁRCZA. ÜST ein. szeretsz. Oh nem szeretsz te, nem szeretsz, Oh ne is mentegesd magad, Tréfára ne fordítsd a szót, A hideget, a gyilkol ót, Hadd szívemet vérezni, hadd, Hisz nem szeretsz te, nem szeretsz. Hogyha szeretnél igazán. Nem bántanál, nem sértenél, ■ Ki nem lesnéd gyöngéimet, Hogy megsebezzed szívemet, Becsülnél és megértenél, Hogyha szeretnél igazán. Nem éreztetnéd ón velem Hideg gonosz szeszólyidet, Mutatva lépten és nyomon Hogy most tiéd a hatalom S hogy nélküled nem élhetek, Nem éreztetnéd ón velem. Oh ne is mentegesd magad, Hadd mosolyod, hadd kaczajod, Engesztelő kedveskedés Föl nem vidít már, mind kevés, Tudom, tudom, amit tudok, Oh ne is mentegesd magad. Nem fogsz szeretni sohasem, Mert hiú vagy, mert nincs szived, S oh jaj, mi bennem végtelen, Benned nincs egy csöpp érzelem, Lényed számitó és hideg S nem fogsz szeretni sohasem. Palágyi Lajos. Az asszony, mindig asszony. Elbeszélés. Irta: Kálmán Dezső. — A „Tolnavármegye“ eredeti tárezája. — IV. — Bújj be! Eme raorozus szavak zordonultak le a kar- csavári jószágigazgató borostyánkövet csókolgató ajkairól, midőn egy nyári délután ajtaján csendes kopogtatást hallott. A világért sem mondta volna, hogy „tessék“ vagy „szabad.“ A ki akkor ront az emberre, a midőn az utolsó csibukfüst karikánál a szemek már-már hunyódni kezdenek a délutáni édes álomra: annak elég a „bújj be.“ Tartsa szerencséjének még ezt is, és köszönje meg ha a beeresztés előtt ki nem dobják. — No hát bebújtam Gábor bácsi! Kellek-e? —| Kell bizony! Isten hozta méltóságodat! Ha nem hát bocsánatot kérek, hogy olyan udvariatlan voltam. De hát nem is gondoltam arra a szerencsére, hogy méltóságodat ma szinről-szinre láthatom! — Semmi bocsánatkérés. — Ismerjük mi egymást jól, — már gyermekségünktől fogva. Az az, hogy kedves Gábor bácsi ismer engem jól már gyermekségemtől fogva. — Ejnye de szeles is vagyok. No de se baj! Majd elmúlik „mire megvénülünk.“ — Most két.fő dolog forog a szőnyegen: az első: hogy rengeteg módon éhes és szomjas vagyok ; a második: hogy önön kivül ismer-e engem valaki ebben az urodalomban? — Az első fődolgot illetőleg azonnal intézkedem. Meghúzta a csengetyü zsinórt. Pár perez múlva bent volt a sujtásos uro- dalmi hajdú. — Pali! Mond meg a szakácsnénak, hogy azonnal teremtsen elő valami Ízletes ebéd-félét. Vendég van a háznál; Sándor öcsém a debreczeni szénior érkezett meg. Az pedig a jóhoz van szokva. Te meg gondoskodjál borokról. Hozz fel néhány üveg pezsgőt is. Hé! megállj! El ne feledd az ér- melléki fehéret, meg a regedei vizet. Magam is pityizálni akarok. A hajdú sarkon fordulva távozott. — A szőnyegen forgó első fődolog ime el van intézve, — azaz, hogy akkor lesz elintézve, ha méltóságod jól lakott. A másodikra nézve is megnyugtató felvilágosítást adhatok. — Hadd hallom.. — A régi tiszteket és cselédeket mind az újonnan vásárolt heyesmegyeí uroda’oraba helyeztem'át. Itt minden ember vadonat uj. — Helyes ! Tudtam, hogy a mit Gábor bácsi cselekszik, áz helyesen van megcselekedve.
