Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1891-11-22 / 47. szám
TOLNAVÁRMEGYE. 3. nyújtott- állami kedvezmények nemzetgazdasági jelentőseget beismerve, azt is ki kell emelnünk, hogv a háziipar fejlesztését a leghazafiasabb intenció su- galja, az újabban nagy mérvet nyert kivándorlás lehetőleg korlátoztassók. Szakiskoláink és házi-i paritanműhelyeink működését és hatását teljesen kielégítőnek tüntetik fel a jelentés bő adatai. A. közszállitások ügyéről szóló rósz fölötte érdekes, s behatóan ismertet meg a miniszter azon célzatával, hogy a kisiparosok ügyét nagyon is szivén viseli. Az országos vásárok szaporítását a miniszter, a mennyire lehetett, akadályozta. A mintegy 1600 községre vonatkozó s munkában lévő vásárjegyzék mielőbbi kibocsájtása kilátásba van helyezve. A h á z a 1 á s i ügyben Ausztriával tárgyalások folynak, s a versenyt, a mennyire lehetséges volt, mindenkor korlátozta. S miután a jelentés ezen része szól még a zálogházakról, ipari szabadalmak- és áruvódjegyekről, áttér a vasutügyre és hajózásra melyek a minister jelentésének több mint felét foglalják. Érdekes képet nyújt a hazai vasutügy fejlődése 1890-ben. Térszüke miatt tüzetesebben nem foglalkozhatván ezzel, csak egy-két összehasonlításra terjeszkedünk ki. így egyebek között: A forgalmi eszközök állománya 1890. év végén 73 mozdonynyal, 484 személy- és 1911 teherkocsival nagyobb volt, mint 1889. év végével. Első és másodosztályú mozdony volt 1889 vógóp. 1604, 1890 végén 1677; üzleti pályakilométer után 1889-ben 147, 1890-ben 149. Személykocsi volt: 1889 végén 2652, 1890 végén 3086; üzleti pályák összkilomó- terenkint 1889-ben 240, 1890-ben 274. Teherkocsi volt 1889 végén 35,583, 1890 végén 37,494; üzleti pályák összkilomóterenkint 1889-ben 3214, 1890-ben 3272. A vonatforgalomban az összes vonatok által megtett vonatkilomóterek mennyisége volt: am. kir. államvasutakon személyszállító vonatoknál 1889-ben 9.062,417, 1890-ben 10.803 296, teherszállító vonatoknál 1889-ben 11.271.144,1890-ben 13.038.469, munka és anyagvonatoknál 1889-ik évben 435,946, 1890-ben 582,044, az összes vonatoknál 1889-ben 20.769,507, 1890-ben 24 423,809 vonatkilométer. A m. kir. államvasutak vonalain az összes utasok száma 75%-kai, az utasok által megtett kilométerek száma, 36 százalékkal és e mellett a pályakilomóterenkinti utasok száma is 34 százalékkal emelkedett, a mi a személy forgalom intenzív emelkedésének minden irányban örvendetes mértékét fejezi ki. Viszont az átlag minden egyes utas által megtett ut hoszszának csökkenése azt mutatja, 1891. november 22. nek külseje és vidám kedélye is ‘ellentmond, hanem érdemeinél fogva nevezte Nes'ornak, jóllehet ennek meg szerénységénél fogva mond majd ellent. Élteti a szép számban megjelent közigazgatási tisztviselőket. Ezután F ö r d ő s Vilmos Totth Ödönt, majd a kir. ügyészséget, Totth Ödön S z i g e t h Gábort, Biróy Béla Kurz Vilmost, Szend- r ő d y Károly a törvényszék és járásbíróság jegyzői karát, majd Nagy János kir. közjegyzőt, Zá- vody Albin az egykori kollegát, Boda Vilmost éltette. Majd ismét S i m o n t s i t s Béla emelt szót. Az igazságszolgáltatás jelszava: „Fiat justicia, aüt pereat mundus!“ A közigazgatásé: „Salus publica suprema lex!“ Ő e két fontos hivatás együtt működésére és fennállására emeli poharát. Totth Ödön Varasdy Lajost, Simont- sits Béla pedig, kit egy szellemes asszony „remete vicispánnak“ nevezett, most, hogy „odújából“, mely kifejezés az utolsó megyógyülésen nyert jelentőseget (!) megjelent a társadalom ünnepi köreben, élteti az ügyvédi kar egyik jeles szónokát, dr. Steiner Lajost. D e z s e ö f f y Géza megemlékezik Madách halhatatlan művének, az „Ember tragédiájának“ utolsó jelenetéről, melyben a korcs eszkimó azért jaj dúl fel, hogy sok az ember és kevés a fóka. Ezen a hiányon az orvosok hathatós közreműködése hogy a szomszédos forgalom rendkívüli kifejlődése következtében a rövid utazások száma túlnyomó az összeredményben. A szomszédos forgalom nagyban hozzájárult a személyszállító vonatok jobb kihasználásához is, melynek eredménye a szemóly- vonatonkinti utasok számának növekedésében mutatkozik. A jelentés további részei: a külkereske- d e 11 m-, vára- és tengerészetről igen érdekes mozzanatokat és adatokat tárnak elénk, melyek közül reánk nézve legfontosabb az a 1 d u- nai vaskapu szabályozásáról szóló utolsó fejezet. A vaskos jelentés a miniszter által létesített tisztképzőintózetek ismertetésével záródik. Midőn a fentebbi sorokban rövid, halvány ismertetést kívántunk nyújtani, célunk nem az volt, hogy az egész jelentést felöleljük, hanem csak az, hogy- e néhány sorban felhozottak által is bebizonyítsuk azt,, mit cikkünk élére irtunk, hogy: „mégis csak baladunk!“ C—n. VÁRMEGYE. Hirdetmény. A törvén) hatóság területén az 1891—92. évekre kivetett útadó, valamint az 1890. évi I. t. c. 25. §-a értelmében kirótt váltságösszegek, a törvényhatósági és állami közegek útadójának kivételével, végérvényesen megállapittatván, az idézett törvénycikk végrehajtása tárgyában a kereskedelemügyi nagymóltóságu m. kir. ministerium által 1890. évi 21802. szám alatt kibocsátott rendelet 0. mellékletét képező utasítás 4. §-a értelmében f e 1 h i- vatnak az összes érdekelt útadó kötelezettek (úgy a községeknél, valamint közvetlenül a vármegyei pénztárnál fizetők), hogy adókönyve cskóik megszerzése végett folyó évi december 3-ig az illetékes községnél jelentkezzenek. A fentebb idézett (C) utasítás 7. és 8. §-aiban az útadó befizetésére nézve megállapított határidők, az adókivetés leküzdhetetlen akadályok következtében történt inegkésóse miatt a folyó 1891. évre betarthatók nem lévén, az ott megállapított határidők ez évre való kényszerű mellőzésével kijelentetik egyúttal, hogy a folyó 1891. évi összes útadó, mely folyó évi október hó 15-én, illetőleg részben november hó 15-én már esedékessé vált, az állami és törvényhatósági közegekre kivetett útadók kivételével, melyek még nem emelkedtek jogerőre s igy be sem szedhetők, folyó évi decern b er bó 15-ig, a többször idézett (O) utasítás 10. §. 1. és 2. pontja alatt megjelelt közvetlen fizetők által a vármegyei pénztárnál, a többi szokott segíteni, élteti tehát a jelenlevő orvosokat; majd pedig a törvényszéki kereskedelmi ülnököt, Mehrwerth Ferencet. A mennyire a csalóka emlékezés engedi, felöleltük az összes szónokok sorát és csak azt sajnáljuk, hogy a sok szép beszédet e vázlat szűk keretében kellőleg nem méltányolhattuk. Méltánylást és köszönetét érdemelnek az estély fáradhatatlan rendezői: Ágoston István, Hamza Géza és B a r á t h Zoltán, kiknek nagy részük vo’t az est sikerében És hogy nálunk nemcsak a szép szó, hanem a szép nóta is otthonát találja, fényesen bebizonyították: Steiner Lajos gyönyörű lírai tenorja és Papp Józsinak remek baritonja. Jóval éjfél utánt jelzett a zónás óramutató, a midőn A méltósága, ki Julius Cesarként jött, látott és győzött — a mí sziveink fölött, a jelenlevők harsogó ovációi között, a társaságtól búcsút véve, nagyszámú kísérettel elhagyta a termet. A cigány ráhúzta a Rákócyt, ennek most siránkozó hangja, a gyéren találkozó poharak elhaló csengése, — a bágyadt milli gyertyák szomorúan pislogó, fénye mellett — mind csak azt mondogatták : A viszontlátásig! .... L—d K—1. adófizetők által pedig a községeknél, az idézett szakaszban megjelelt módón egyszerre egy összegben befizetendő. A folyó 1891. évre esedékessé vált útadó összegek után késedelmi kamat nem. fog szedetni. A vármegyei pénztárnál közvetlenül fizetők adókönyvecskéi után, melyek ez évben kezelési könnyebbségből kivételesen a vármegyei pórztári hivatalnál lettek kiállítva, kiállítási díj a folyó évben nem számittatik; egy-egy adókönyvecskéért tehát az átvétel alkalmával, csupán két krajcár lesz lefizetendő. A községnél fizetők részéről ellenben, a többször idézett (C) utasítás 4. §. c) pontja értelmében, az adókönyvecskét kiállító közeg számára, az adókönyvecske árán kívül még egy krajcár, összesen tehát könyvecskénket három krajcár fizetendő. Az 1892. évi útadó esedékességére és befizetésére, továbbá a késedelmi kamatokra nézve, az idézett (O) utasítás 7. és 8. §-aiban foglaltak az irányadók. Kelt Szegzárdon, 1891. évi november hó 16-án. Simontsits Béla, Tolnavármegye alispánja. Hírek. — A királyné névnapját, Erzsébetet, az ország több nagy városában ünnepi istentisztelettel ülték meg az idén is. Szegzárdon a középületeken lengő nemzeti szinti zászlók jelezték, hogy november 19-én a magyar királynénak is névnapja van. — Kinevezés. Br. Hornig veszprémi püspök Kom mandinger Vilmos lengyeltóti plébánost, Szegzárd város szülöttét, a kaposvári kerület esperesévé nevezte ki. — Magyarország háztartása. Az 1892-ik óv bevételei és kiadásai akkora összegre rúgnak, a mekkora ez ideig még nem volt. 390 millió forintnál nagyobb azon összeg, melyet az állam heves?, de egyúttal ki is ad. E szerint napjára egy millió forintnál több esik. — Jegyzőválasztás. Váralja község folyó hó 14-én Horváth Ér nő ottani segédjegyzőt választotta meg rendes jegyzőnek. — A kaszinó 50 éves jubileuma. Ma délelőtt 11 órakor a megyeház nagytermében tartja a kaszinó díszgyülését, melylyel 50 éves fennállásának emlékét ünnepli. Lapunk vezérczikkében foglalkozunk az eseménynyel, e helyen csak felemlítjük, hogy Totth Ödön egyleti tag tart emlékbeszédet s a gyűlésen nem tagok is részt vehetnek. Este a kaszinó helyiségeiben társas vacsora lesz, a mely az aláírásokból ítélve igen népesnek ígérkezik. Mikszáth, előszava.4 Nemrégen, de még I. Tisza alatt egyszer a szabadelvű clubban, elszólit a taroktól „egy percre“ Ivánka Imre. (Kár azért az időért.) Átadtam a kártyámat Dániel Gábornak, mindjárt meg is bukott a nyakamra egy kettest. ■— Parancsolj, kegyelmes uram. — Egy szívességre kérlek. A trónörökös, Károly Lajos, magyar könyveket kíván olvasni. Válogass össze számára 10 darabot! —- Csak ? — Természetesen egyelőre. Ezekből kell megkapnia a kedvet a többiekhez. — Az igaz! No majd kiválogatom, de milyenek legyenek körülbelül ? A kegyelmes ur egy levelet huzótt ki a zsebéből: — Itt van az instrukció. Elbeszélő müvek legyenek, könnyed, mulattató olvasmány, de mégis, melyből a magyar nép szokásait, kedélyét, modorát, észjárását meglehessen ismerni, úgy a mint a valóságban vannak, túlzások nélkül. * Ma jelenik meg a könyvpiacon Singer és Wolf- n er. az „Egyetemes Regénytár“ derék kiadóinak, kiadásában az 1892. évre szóló Almanack, mely ismét a kiválóbb magyar novellistáknak találkozó kelye. Az uj „Almanack“ méltó utóda a korábbiaknak. A közlés végett kozzánk beküldött cikkekből izleltetőül ide iktatjuk az „Almanack“ szerkesztőjének, M i k s z á t k Kálmánnak szellemes és ku- moros előszavát. a szerk.
