Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1891-11-22 / 47. szám
Szegzárd, 1891. 47. szám. Vasárnap, november 22. Egy évre Fél évre . Negyedévre Egy szám Előfizetési ár: 6 írt kr. 3 .. I 50 12 Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- i hivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utcza 1079. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Főmunkatárs : Dr. LEOPOLD KOE1TÉL. BODNÁE ISTVÁN. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. A kaszinó jubileumán. Egy emberöltő története a társaskörök életében mindig érdekes és tanulságos. De kétszerié az nálunk Magyarországban, a hol az egyesülés, társulás eszméje úgyszólván csak e század első tizedeiben kezdett megvalósulni, midőn a legnagyobb magyar nagy reformatori lánglelke szövétneket gyújtott a hazafiak elé, s megmutatta nekik azt az utat, melyen a civilizált államok sorába léphetnek. A nagy Széchenyi teremtette meg az első kaszinót nálunk; ő mutatta meg nekik az irányt, melyben nemes cél- jokat megvalósíthatják : s így minden társaskör jubileuma egyúttal az ő dicső szellemének is ünnepe ! Büszkén, - önérzettel tekinthet vissza a szegzárdi kaszinó is egy félszázados múltra, melyet dicsteljesen töltött be a legnehezebb napokban is; mert a nagy emlékű alkotó intencióinak megfelelően vetette meg alapjait már akkor, — a midőn még talán nem is gondoltak az alapitói arra, hogy a. kaszinók a társasélet, a nemes gondolkozás, finomult Ízlés fellendítésén kívül a nemzeti érzés és alkotmányos érzület ápolóinak, őreinek feladatát is kell, hogy teljesítsék! A kaszinók az „u j Magyarország“ egyik leghathatósabb alkotása! A század elején általános tespedés nehezült a magyar intelligenciára; az elnyomás lidérc álma alatt megzsibbadva vonaglott minden nemesebb intenció ; a szolgaság járma megtörte az önzetlen törekvés szárnyát és mély lethargiába volt sülyedve a nemzeti érzület, melynek fölkeltésén csak néhány ideális lelkű, de meg nem értett költő és hazafi fáradozott! Olyan láng-leiek kellett ehhez, aminővel Széchenyit áldotta meg a teremtő, a ki valóban lázas tevékenységgel igyekezett helyrepótolni századok mulasztását és politikai, társadalmi, szépirodalmi, gazdasági, szóval a közélet minden terén és mezején messzemenő reformot indított meg, s erős agitátori szellemmel igyekezett fölrázni a nemzetet abból a vétkes tespedésből, mely már magát a nemzet életét kezdte megtámadni gyökerében s elfojtani látszott a legszentebb hazafiul aspirációkat. Eme nagyratörő reformmurikájának szülötté a kaszinó i s, mely tehát szvitén a magyar renaissance alkotásai köze tartozik. A kaszinók meg;eremtése tehát Magyarország ujjáalkotásá'iak egyik első és nagy hatású produktuma, melylyel a magyar intelligencia ismét mindenütt öntudatra ébresztetek, a hazafias célok előmozdítására serkentetek, hogy egyesült erővel küzdhes- sen az emberi és nemzeti jogokért, melyeknek már csak foszlányai maradtak meg kezében a hosszú elnyomatás szomorú idejéből. Ebben az időben, az elsők között, alakult meg a szegzárdi kaszinó is. Megalkották azt az „Uj Magyarország“ országos nevű és történeti emlékű nagy férfíai, kik megyénk határain kívül is dicsőséget, hírnevet szereztek magoknak, mert tehetségük, önzetlen hazafiságuk szerepet, tekintélyt biztosított nekik a nemzet újraalkotásának , sisiphusi munkájában is. Hálával, kegyelettel kell tehát visszatekintenünk ezekre a nagynevű alapítókra, kik megértve a korszellem intő szavát, lelkesedéssel karolták fel a társulás eszméjét, hogy általa nagyobb, magasztosabb nemzeti, hazafiui célokat valósíthassanak meg. S törekvésük nem volt sikertelen ! Mert ime, most már félszázados múltra tekint vissza a hálás utókor és önérzettel hivat- kozhatik arra, hogy a reá maradt intézményt nem hagyta elpusztulni az idők viharában: az map a p is él, virágzik, betölti -hivatását; oly társadalmi és kultúrintézmény, melynek az egész társaséletre domináló hatása van, s mai nap is letéteményese az intelligencia hazafias törekvésének, a nemes, lova- gias gondolkodás és finomult Ízlés ápolásának ! Komor, szomorú lapjai is vannak ez ötven év történetének ! Voltak gyászos idők, amidőn idegen volt a nemzet saját hazájában ; amidőn a hazafias érzés csak titokban lángolhatott: s akkor is a kaszinók voltak TÁRCZA. —••••«••— Özö&séj. Oh hogy az én lelkem, oh hogy az én vágyam Perezre se pihen meg e hiú világban; Nem lelek egy helyre, nem lelek egy zugra, Ahol az én lelkem megnyugodni tudnia. Üz untalan, kerget Szorongató érzet, Keresek, kutatok Enyhét adó fészket. Fényes palotába, ha talán belépek, ügy gyötör ez ékes, hódító igézet, Rohanok a zajgó, mulató tömegből, FéIve, az aranyos palota is megdől. S mint a bedőlt gunyhót #» Orli az enyészet, Fölveri a sár, gyom E sok czifra képet. Árvák zokogása a szivemig ér el, Vert engem is Isten mind a két kezével, S alig-alig akadt egyetlenegy lélek, Ki írt adott volna a sok szenvedésnek. Könyemet gúnyolták, Kaczagtak is rajta, Más baja e könyilt Mégis csak kicsalja. Szomorú egy élet, osztályrésze hánynak, Hogy nem tud örülni se fénynek, se árnynak; Mért hát keseregnem, sírnom szünet nélkül, Hisz a mit a végzet nekem adott részül, Nem nyomja egyedül Az én gyönge vállam, Hány a nyomorultabb, A szegényebb nálam ! Hisz én gazdag vagyok, sokat érő kincsem, Az aranyat gyűjtő fukarnak úgy sincsen: Szent hitem a kegyes Örökkévalóban, Es a drága emlék: mikor gyermek voltam, Kezem összetéve Mondtam el imámat, Szivemben ez emlék Naponta föltámad. S oly jól esik ekkor künn a temetőbe Lehullni a szentelt, könyfakasztó földre, Elzokoyni csöndes, hálatelt fohászom: Te vagy édes anyám az én gazdagságom! Oh hisz vigasztalan, Vak volnék a nélkül, Mit te adtál nékem, Drága örökségül. §czö Rajos. A bankett. Nem tudunk rá esetet, hogy mostanában Szegzárdon bankett minden tekintetben oly jól sikerült volna, mint az, a mely a múlt szombaton Blaskovieh István pécsi kir. táblai elnök tiszteletére lezajlott. A szegzárdi bankettek egyik ősi sajátossága ugyanis az, hogy azok azért nem sikerülnek, mert vagy nagyon feszes a hangulat, vagy pedig túlságosan nagy a jókedv, melynek kitörései néha átlépik a kedélyesség és jó ízlés határait. Épen azért sikerült oly nagyszerűen ez a bankett, mert nem esett egyik végletbe sem, hanem mindvégig az igazi kedélyesség keretében maradt. És hogy ez igy történt, annak első sorban az ünnepelt férfiú maga volt az oka, a ki az ő lényének szeretetre- móltóságával, kedves,humorával, kedélyének melegségével' maga járt a jó példával elől, a ki egyéniségének varázsával mindenkit elragadott és felvillanyozott. Ki hinné, hogy az a magas, szikár alak, azzal a redős homlokkal, halvány arcszinnel, komoly arckifejezéssel és hatalmas bajusszal, *egy magas méltósággal járó előkelő hivatali és társadalmi állásban, ki a száraz akták betűi és a kodekszek rideg paragrafusai között való búvárkodással tölti idejét es töltötte életének javát, szívvel lélekkel részt vegyen egy kisvárosi szerény, de lelkesült közönség által rendezett, tiszteletére gyakorta jelentkező lakoma ünnepi és vigalmi zajában ?
