Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1891-11-15 / 46. szám
1891. november 15. TOLNAVÁRMEGYE. 8. De ha bár mi, a szegzárdi ügyvédi kar, oly szerencsesek voltunk is, hogy a szegzárdi kir. törvényszék emelkedett szellemében és ernyedetlen tevékenységében a jogélet legfőbb és legerősebb garanciáit bírtuk is eddigeló — mégis azon kormányzati intentióban — mely méltóságodat körünkbe Yezet e. igazságügyi kormányunknak azon nemes törekvését látjuk érvényesülni, mely* hazai igazságszolgáltatásunknak országszerte annak egyeuletes fejlesztését és annak minél magasabb színvonalra , való emelését tűzte ki célul. Örömmel és tisztelettel üdvözöljük azért méltóságodat nagy és fonlos feledatainak szép munkaterén És midőn őszinte hazafias hálánknak adunk kifejezést igazságügyi kormányunk azon bölcs választásán, hogy szükebb jogéletünk igazságszolgáltatási fontos ügyét épen méltóságod kezébe, kit egy fényes bírói múlt díszes és tisztes hírneve előzött meg magas állásában - tette le, Méltóságodtól csupán csak azt kérjük, hogy nagy és fontos feladatainak teljesítése közben a mi nehéz és jogos, de mindenkor a törvénytisztelet által vezérelt munkánkat nagybecsű figyelmébe méltatni és hatalmas támaszában részesíteni móltóztassék. . Isten éltesse méltóságodat! A kir. táblai elnök ur erre megköszönve a megtiszteltetést, érdeklődéssel tudakozódott az itteni ügyvédi kar viszonyai felől. Ö is konstatálta a t ú 1 p r o d i k c.i ó t ezen a téren, a mely ellen •— úgymond — nehéz segítő szerre találni. Pénteken meglátogatta még az iktatói, kiadói és irattári hivatalokat, délután pedig a telekkönyvi hatóságot. Szombaton az egyes bírákat hivatalos helyiségeikben kereste fel ő méltósága, a hol, valamint mindazon helyeken, melyeket csak a kir. táblai elnök meglátogatott, mindent a legapróbb részletekig beható vizsgálat tárgyává tett, semmi sem kerülvén el figyelmét. Tegnap délben az alispáni család vendége, este pedig ő méltósága tiszteletére bankett volt, melynek lefolyásáról jövő számunkban számolunk be. Mint halljuk, a kir. táblai elnök ur legnagyobb elismerését,és megelégedését fejezte ki az itt tapasz taltakfö- lött, a mi különben előrelátható volt, mert a szegzárdi törvényszék és járásbíróság valóban minden tekintetben hivatása magaslatán áll és az érdemnek illetékes helyről jövő méltatása kétségkívül legszebb jutalom a fáradozások és elért sikerekért. És hogy ebben a pálmaág bíróságaink kitűnő és nagy tevékenységű vezetőjét Dezseöffy Gézát illeti első sorban, azt mindenki készséggel tartozik elismerni. A kir. táblai elnök ur egyénisége rokonszenves, szivélye's modora által annyira megnyerő, hogy mindenkit azonnal meghóditott. Összébb huzza felöltőjét s megrázkódik . , . i Maga sem tudja, mi az, a mi oly csüggesztőleg hat reá egyszerre, mintha most érezné az ut fáradalmait és izgalmát. Oly jól esnék most szivének egy megnyugtató, vigasztaló szó, csak egy, egyetlen egy, maga sem tudja miért. Oda támaszkodik a kijárat havas léckerítéséhez s aggodalmasan tekint körül. , Csak már legalább jönne a kocsi!... Azt,hiszi, már órák hosszú sora óta vár, lázas izgalom uralja, ügyel a legkisebb neszre, ösz- szeszoritja apró fehér fogait és vár . . . Mindenütt csend! Az éjszaka készül felváltani az estét,, komor felhők bujkálnak, Váltakoznak, lomha, nehézkes úszással az égbolton, mint hogy ha valamely láthatlan erő tolná őket előre, mindinkább, mindinkább . . . Végre meghallja a kocsi zörgését, ki is veheti, a mint egy sötét pont mindinkább közeleg felé .., Pár perc még s ott áll előtte. — Irgalmatlan hideg idő ez, megyünk kérem ? Gyorsan emeli fel fejet : — Igen ! Elhelyezkedik a kocsiban, a málhát, azt ráér kiváltani holnap, gondolja. — Mehetünk ! Értekezlet a főgymnasium ügyében. Si montsi.ts Béla vármegyénk alispánja, mint a 3 év előtt a Szegzárdon létesítendő főgyra- nasium érdekében alakult bizottság elnöke, e bizottság tagjait folyó hó 9-én délután 5 órára érte- l kezletre hívta egybe. Jelen voltak az elnökön kívül: Hanny Gábor, M i k ó György, B o d a Vilmos, dr. K rámol in Emil, dr. Szigeth Gábor, Steinekker Ferencz, Z á v o d y Albin, V a- r a s d y Lajos, M ó d 1 y László, Leopold Sándor, Ő r f f y Lajos, Fejős Imre, dr. Hangéi Ignácz, H i r 1 i n g Adám, F ö g 1 e i n János és dr. Leopold Kornél. Simontsits Béla elnök üdvözölve a megjelenteket, egy nagy szabású, tárgyát teljesen felölelő és minden oldalról megvilágító beszédben vázolta ä főgymnasium kérdésének történetét a múltban, az ez iránt kifejtett tevékenységet, és e kérdés jelentőségét a jelenben. A 3 év előtt megindult mozgalom oda törekedett, hogy egy Szegzárdon létesítendő főgymnasium tanári kara a -bencések rendjétől kieszközölhető legyen. De ez keresztülvihető nem volt, mert az alap már az újvidéki főgymnasium részére volt lekötve. E tárgyban Széchenyi Sándor gróf főispán elnöklete a’att kül- döitség is járt Osáky miniszternél, valamint V a- s z a r y Kolos akkori főapátnál, a mi, mint tudva van, sikerre nem vezetett. Az érdeklődés azonban a közönség részéről az ügy iránt, már akkor is meg volt, mert közel 60 ezer forint' gyűlt Ö*szé rövid idő alatt. A kérdett legújabban a helyi lapokban megjelent cikkek és a bonyhádi algymnasiumnak főgymnasiummá való átalakítását célzó mozgalom helyezték előtérbe. A bonyhádi küldöttségnek, mely a fő- és alispán uraknál ez ügyben tisztelgett, adott válaszokat múlt számunkból ismerik' olvasóink. A szónok azon meggyőződésének ad kifejezést, hogy úgy kulturális, territoriális, valamint a tanuló ifjúságnak érdekei azt követelik egyaránt, hogy e főgymnasium a megye székhelyén, Szegzárdon létesüljön. Legüdvösebb volna, ha a két mozgalom, a magasztos czél érdekében egyesülne, ez pedig csak egy felekezet nélküli főgymnasium alakjában volna lehetséges. De mikor ezen egyesülés méltányolható okokból nem remélhető,. Szegzárdnak kötelessége most résen állnia, hogy főgyinnasiuraot kapjon. A gyönyörűen előadott beszédet a jelen levők élénk éljenzéssel fogadták és hosszabb eszmecsere utján, — melyek folyamán Boda Vilmos meleg szavakban mondott az elnöklő alispánnak köszönetét azon korrekt, a viszonyoknak megfelelő válaszáért, a melyet a nála járt bonyhádi küldöttségnek adott és a mit tőle, ki az itteni mozgalomnak éltető lelke és szelleme volt, el is várt, — abban állapodott meg a bizottság, hogy minden telhetőt elkövet arra nézve, hogy — Hova kérem ? — Persze, el is feledtem mondani! Ugy-e Bálinth Jenőóket ismeri ? — Hogyne! Itt laknak nem nagyon messze a városháza mellett. Hát oda ? — Oda! A kocsi nehézkes dübörgéssel halad a gyéren világított utczán, néha közbe megcsillan egy- egy nem régiben aranyozott ezég félirat, nézi a járókelőket, a rossz kövezetü kopott járdát s szívdobogva arra gondol, ő itt járt és jár naponta! . . . Erre a gondolatra fény futja be előtte a homályos utczát félmagas házaival, a gőzbe burkolt lámpáival együtt . . . — Itt vagyunk! Alig birja kifizetni a bérkocsist, kis keztyűs keze reszket az izgalomtól, pár perez még s sziv- dobogva siet fel a lépcsőn . . . Reszketve teszi kezét a zárra, haboz kissé, aztán gyors elhatározással benyit. Megáll, körülnéz. Egyszerű, tiszta szoba, magas, ódon szekrényekkel, melyek komorrá teszik kinézósét, sötét függönyök az ablakon, az asztalnál két alak, mogorva arezu szikár férfi, hírlappal a kezében. Mig a mellette kötögető termetes öreg asszony oda dobja drót kosarába a javításba veti kék harisnyát s meglepődve, kíváncsian veti rá tekintetét. Szegzárd már a közel jövőben főgymnasiumot kapjon és e célból a főispán ur ő méltóságát és a bizottság elnökét, felkéri, hogy az irányadó köröknél a szükséges lépéseket a Szegzárdon létesítendő főgymnasium érdekében megtegyék. M i k ó plébános indítványára elhatározta a bizottság, hogy V a s z a r y Koloshoz, kinek vendégszeretetét élvezte e bizottság, hercegprímássá történt kineveztetése alkalmából üdvözlő feliratot intéz; végül a bizottság Dezseöffy Géza kir. törvényszéki elnök, Madarász Elemér megyei főjegyző és T aki er József községi biró urakkal egészítette ki magát. Az ülés ezzel az elnök éltetésével véget ért. Örömmel konstatáljuk, hogy a biz. tagok között nagy lelkesedés uralkodott a főgymnasium ügye iránt. A főgymnásium ügye után Simontsits Béla alispán a jelenvoltaknak, mint a szegzárdi intelligens társadalom képviselőinek, figyelmét egy nem kevésbbó fontos tárgyra, a Szegzárdon létesítendő dohánygyár ügyére hívta fel. Tudvalevő, úgymond, hogy Wekerle pénzügyminiszter a pénzügyi bizottság egyik ülésén azon fontos nyilatkozatot tette, hogy. a kormány 2—3 dohánygyárat szándékozik, különös tekintettel a fillok- szera sújtotta vidékekre, felállítani. Már pedig Tolnavármegye és első sorban Szegzárd mint, fájdalom, mindenki előtt ismeretes, a fillok- szera által rendkívül sokat szenvedett már eddig is és a lakosság legnagyobb része szőlőművelésre lévén utalva, csaknem az anyagi tönk szélén áll. Ezen nagyfontosságu körülmény, valamint az is, hogy Tolnavármegyének meglehetősen kiterjedt dohánytenyésztése van két dohánybeváltási hivatallal remélni engedik, hogy a kormánynál egy Szegzárdon felállítandó dohánygyár érdekében sikerrel lehetne eljárni. Tolnavármegye közönségének érdekeire lelkes szavakban való utalás mellett indítványozza tehát, hogy Szegzárd. n minél előbb társadalmi utón indíttassák meg egy mozgalom a dohánygyár érdekében. Ennek legegyszerűbb módja, hogy e célból tömeges aláírások gyüjtessenek és Tolnavármegye törvényhatóságához kérvényben benyujtassa- nak, hogy a vármegye a maga egész sulyá- valós befolyásával álljon az ügynek élére. Lelkesült óljen/.éssel fogadták alispán urnák eme újabb közhasznú akcióra irányuló indítványát és a jelenlevők egyhangúlag elhatározták, hogy ezen ügyben legközelebb egy nagyobb szabású értekezletet — az aláírások foganatba vétele céljából — tartanak. Mi is őszinte örömmel járulunk e mozgalomhoz, melynek jelentőségével és előnyeivel már mull számaink egyik vezérczikkében foglalkoztunk és most csak ismételve felhívjuk a közönség figyelmét. A fiatal asszony zavartan tekint körül. Nem jó helyen járok, gondolja, ez a barátságtalan szoba komor félhomályával nem lehet az ő otthona, ezek a rideg kinézésű emberek nem lehetnek az „ő“ szülei! . . . Kérdezni fogja! — Bocsánat! Bálinth Jenőéket vagyis Bálinth Jenőt keresem. Az öreg asszony felemelkedik. •— Akkor a legjobb helyen, keresi kegyed, mi vagyunk azok . . . tessék közelebb ! . . . A fiatal asszony szive megdobban, s elpirul egészen fehér válláig. — Igen — de én — ón az ifjabb Bálinth Jenőt keresem, a ki a nyáron Perlakon . . . Erre már az öreg ur félre tolja a lapot, felemelkedik s vizsga szemmel kémleli a piruló zavart asszonyt . . . — Ja! A fiamat tán? — Igen! . .. — Az más! — Foglaljon helyet. Tán valamely régi ismerőse ugy-e? Szive kínosan elszorul erre a megjegyzésre, akadozva válaszol. — Beszélnem kell vele! — Beszélnie? Abból pedig bajosan lesz valami.
