Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1891-11-15 / 46. szám
2. TOLNA VÁRMEGYE. 1891. november 15. mánk, hogy van önmagában,is elég vállalkozási szellem s ne riadjon vissza..életképes vállalatok a 1 a 1 i t á s á t ó 1, melyekkel együtt a fíllokszerától sújtott népnek is ad foglalkozást. A most sajtó alatt levő „Tolnavármegyei Naptár “-ban bátor voltam egy t o 1- namegyei cukorgyár felállításának célszerűségét kifejteni; szabadjon még egy nagyszabású szegzárdi gőzmalom eszméjét felemlítenem. E rövid vázlatban igyekeztem igazolni, hogy segítséget csak az egész vonalon megindított harctól Várhatunk, s. ha csüggedés helyett bízunk erőnkben, úgy győzelemmel kell, hogy végződjék az a nagy küzdelem, melyet népünk a létért folytat, s melyben segédkezet nyújtanunk hazafias kötelességünk! Leopold Samu.. — A delegációk. Ő Felségének a magyar delegátusokhoz intézett beszéde foglalkoztatja jelen- lenleg nemcsak hazánk, hanem egész Európa politikai köreit. Mint a béke apostola jelenik meg előttünk koronás királyunk, a ki a béke fentartása érdekében még soha ily erőteljes szavakat nem használt. — A megnyitó beszédnek hatalmas súlyánál fogva meg lesz egyelőre az a hatása, hogy a háborús híreket szolgáltató és terjesztő körök egyelőre szintén békében maradnak és nem zavarják minduntalan vak lármával a világot. A kir. tábla elnöke Szegzárdon. Üdvözöljük Blaskovich István pécsi kir. táblai elnököt városunk íalai között! Népek és országok sorsa össze van forrva az igazságszolgáltatás állapotával. Különösen áll ez nálunk Magyarországon, a jogászok nemzeténél. A magyar igazságszolgáltatás pedig a legújabb, időkig sem állott azon színvonalon, a melyet egy modern jogi állam keretében elfoglalnia kell; úgyszintén jogi életünk sem nyújtott eddigelé — hogy őszintén kimondjuk — kedvező képet. Ezen viszonyok hatása alatt vette a közelmúltban kezdetét egy uj aera *— a magyar igazságügy reformkorszaka. Reform! * volt a jelszó, mely alatt a jogi élet minden ágában fris tevékenység indult meg. Az igazságügyi kormányzat vas kezekkel és szilárd eltökéltséggel fogott nagy és nehéz munkájához. • r Es Magyarország közönsége rokon- szenvvel, jogászsága pedig lelkesült bizalommal tekintett a nagy reformmunka minden egyes fázisa elé. A reformok legfontosabbika — a kir. táblák decentrálizációja már életbe lépett. S ennek következményekép vagyunk most szerencsések a szegzárdi kir. törvényszék és Tolnavármegyében levő kir. járásbíróságok fölöttes bíróságának, a pécsi kir. ítélő táblának nagyérdemű elnökét körünkben üdvözölni. A decentrálizált kir. tábláknak egyik elsőrendű feladata és hivatása a jogszolgáltatás emelését, a jogi élet fejlesztését és biztonságát az eddigi mereven bureaukrati- kus rendszer helyett a közelebbi érintkezés és közvetlen tapasztalatok utján is megvalósítani. ; Ezen hivatás jelentőségétől vezetve sietett körünkbe a pécsi kir. tábla elnöke, ki a magyar jogászvilágnak egyik elismert kitűnősége és a magyar bírói karnak egyik kimagasló dísze. Midőn tehát e kiváló férfiú, súlyos és nagy fontosságú feladatának teljesítésére — felügyeleti és ellenőrzési jogának gyakorlására — először jelen meg városunkban, őszinte tisztelettel járulunk eléje »és örömmel üdvözöljük szerény körünkben. Isten hozta őt Szegzárdon! Blaskovich István pécsi kir. táblai elnök S e í c z József titkár kisóretében szerdán a délutáni vonattal érkezett Szegzárdra, hogy az itteni bíróságokat az ügymenet és egyéb működésük tekintetében megvizsgálja. Fogadtatására a vasútnál megjelentek a kir. törvényszék részéről: Dezseöffy, Géza kir. törvényszéki elnök és Ágoston István kir. törvény- széki biró; a kir. ügyészség képviseletében B a r á t h Zoltán kir. alügyész. • A kölcsönös üdvözlések után a kir. törvény- széki elnök ur lakásához hajtattak, kinek vendégszerető házánál vannak a kiváló vendégek elszállásolva. Még az nap a kir. táblai elnök ur tiszteletére ismerkedési estély volt Dezseöffy Géza törvényszéki elnök urnái, a melyhez a kir. törvényszék és járásbíróság bírái, valamint a kir. ügyészség tagjai voltak hivatalosak. Másnap már kora reggel megkezdette ő méltósága hivatalos szemléjét. így résztvett egy az nap lefolyt végtárgyaláson. Tiffinger és társainak válto- hamisitási bűnügyét tárgyalta a kir. törvényszék, melynek büntető tanacsa ez alkalommal. Á g o s- t o n István kir. törv. biró, mint elnök, Z á v o d y Albin és Borsody György bírák és Stépán László jegyzőből állott. Vádlottakat: Dr. H a i d e k- ker Béla és Dömötör László szegzárdi és Brezlmayer József tolnai ügyvédek képviselték. A végtárgyalás igen érdekesen folyt le és délelőtt 9 órától délután % tartott, melyén a kir. táblai elnök és titkár urak mindvégig jelen voltak. Ugyancsak csütörtökön délután meg' az elnökség és irodaigazgató ügykezelését nézte át ő méltósága, a mi közel esti 9 óráig tartott. Az estét ismét Dezse öffy törv. elnök házánál töltötte, a kinél ez alkalomból ismét hivatalosak voltak a kir. törvényszék összes bírái, úgyszintén T o 11 h Ödön és Dr. Leopold Kornél ügyvédek. Pénteken délelőtt egy polgári tanácsülésben vett részt ő méltósága, úgyszintén megjelent a pertárban, to.vábbá fogadta a nála tisztelgő bírói, ügyészi és ügyvédi kart. A bíróságot Ágoston 1st-, ván, az ügyészséget' B a r á t h Zoltán, az ügyvédi kart pedig T o 11 h Ödön vezette. Mindhárom küldöttséget ő méltósága a legszivélyesebben fogadta. T o 11 h Ödön a nála megszokott ékesszólással a következő szép és eszmékben gazdag beszédet mondotta: Méltóságos kir. táblai Elnök ur! A szegzárdi ügyvédi kar tagjai — a legnagyobb tisztelettel méltóságod és fontos missiója iránt — megjelentünk im méltóságod üdvözlésére. Az intézmény, méltóságos uram, melynek első tényleges újraalkotásaként van szerencsénk most körünkben tisztelhetni, egészen új jogéletünkben. Létesülóse — állambölcseleti és igazságügyi politikai indokok következménye. Lételemét azon erős bizalom képezi, mely hazánkban igazságügyünk vezetőit környezi. Azért mi, a szegzárdi ügyvédi kar, mint az igazságszolgáltatásnak szerény segédmunkásai, teljes tisztelettel hajiunk meg azon igazságügyi politikai motivumok előtt, melyek hazai törvényhozásunkat és1 igazságügyi kormányunkat, a kir. táblák decentrálizaciójának nagy kérdésében vezérelték. Ismerjük minden uj intézmény életbevágásának és minden kezdetnek természétes nehézségeit, és azért a legjobb reményekkel és nyugodt bizalommal nézünk a jövő elé. nyok, a havas hegyek, a házak zuzmarás fényes tetőzetükkel, elnyeli a sürü reggeli köd, elhagyja a robogó kocsisor. Délfelé már egészen más vidékre érnek, a köd kissé szétoszlott, bágyadtan, sápadt sugarával világit a halvány téli nap, nincs melege, nincs fénye, se éltető vagy élesztő képessége, olyan, mint egy fájdalmas arcon végig futó mosoly, mely nem mond és nem mutat semmit. Délután kiszállt az elegáns öltönyü hölgy valamelyik állomásnál, jön helyette más, egy bőbeszédű felvidéki asszony, töméntelen csomaggal, egy kockás, nehéz plaiddel s egy termetes női bundával, mely alig fór be az ajtón: Nagy nehezen elhelyezkedik, a sok holmit felgyömöszöli a kis piros falusi leány segítségével a hálóba, aztán körülnéz és leül. Az utazó ügynök összébb húzódik, boszankodva gyűri a valószínűleg kiolvasott lapot bőröndjébe, kalapját felcseréli egy kötött kék pamut sapkával és 'behunyja szemeit. Eközben egészen bealkonyul. Keskeny, piros sávok támadnak a komor felhők között, ezeket a piros vonalakat követi a szőke asszony tekintetével. A hosszú ut nem merítette ki, erőt kölcsönzött gyenge kis alakjának a tudat, hogy minden pillanat, minden * tova tűnő perc, közelebb viszi a — célhoz. Almadozásra.hajló lelke a viszontlátással foglalkozott. Látni vélte a fiatal embert, régi kedves, bizalmas modorával, érezte képzeletben keze forró szorítását, hallani vélte jól ismert hangját, a mint beszól s kimenti édes anyja előtt. Édes, megnyugtató képeket lát maga előtt, szelíd arcú öreg úri asszonyt fehér, fodros főkötőben, a ki megkönyezi az „ő“ pzomoru sorsát, aztán maga mellé ülteti a magashátu pamlagra s az övébe teszi remegő kezeit, fogadja kézcsókját. A vonat megállt egy nagyobb állomásnál, bent gyújtogatni kezdték a lámpákat, gyenge, alig észrevehető világosság támadt a kupéban, az utazó ügynök aludt, á falusi ur azonban kiszállt két leánykájával, az öreg asszonyság kalácsot és sonkát szed elő ósdi „kézitáskájából“ s jóízűen falatozni kezd. Nem birt enni semmit, majd le késett a vonatról, szerencse, hogy a leánya, kinél látogatóban volt, ellátta az útra ilyen dolgokkal, bezzeg megéhezne most! Bajos az ilyen öreg asszonynak az utazás, bajos nagyon, az étterembe nem mehet, hogyan hagyná a sok csomagot. Bólint reá, de alig hallja szavait, a nélkül is nagy a lárma künn és beverődik az ablakon. A gyorsvonatot jelzik, a villanyos csengetyü rezgése összevegyül a kiömlő- gőz sustorgásával, s ide-oda tologatott kocsik füttyögetésóvel. A fejé nehéz és zúg. Oáak már vége lejine. Nyolc óra, este van, midőn a vonat berobog az „ő állomásának“ pályaudvarára. Most már itt van. Gyorsan, majdnem lázas izgalommal száll ki, átadja a jegyeket s kocsi után lát Alig talál egyet s erre is várakoznia kell, mig a másik utast beszállítja a vendéglőig s újból vissza jön. Tehát vár. Lassankint elfogynak az utasok , ki erre, ki arra, vele ugyan nem törődik egy sem, a forgalmi tiszt, a mint végig megy a pályaudvaron, megnézi kissé, aztán szemébe huzza aranyzsinóros sapkáját s fütyörószve halad tovább. Az idő kellemetlen. A nedves, nehéz köd még mindig ott terjeng a. levegőben, átcsillan rajta gyengén a vasúti lámpák világossága. Olyan nyugtalan! Reszket az izgalomtól, fel s alá lépked á csillogó hótakaróval borított fagyos utón, lábacskái, melyek a puha neszfogó szőnyeghez vannak szokva, fázni kezdenek a vékony cipőben,- ez a hideg, isten tudja, tovább terjed, felhat egészen a szivéig.
