Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1891-11-08 / 45. szám
1891. november 8. TOLNAVÁRMEGYE. 3. Bevárandonak tartja azon kérdésnek mérvadó helyen való eldöntését, vájjon a szegzárdi főgymná- sium felál itása lehetséges-e? A küldöttségnek figyelmébe ajánlta azon körülmény latba vetését, mily káros következményű lehet, ha egy főgymnásiuin felállítása érdekében két irányú mozgalom fejt ki tevékenységet, s másfelől, hogy mily előnyös helyzetet teremtene, ha a ma különvált, erők egyesítése mellett tűzetnék ki célul egy felekezet nélküli középiskola felállítása. Végül kijelenti, hogy ha a szegzárdi főgym- násium létesítésére törekvő mozgalom eredményre nem vezetne, kész örömmel nyujtand segéd kezet a bonyhádi mozgalom támogatására. Ezzel a tisztelgés véget ért. Itt az idő, hogy Szegzárd is kilépjen a cselekvés terére, nehogy késő legyen az ébredése. Az alispáni beszéd befejező szavai képezik a mi álláspontunkat is : „Ha nem létesülhet Szegzárdon, örömmel járulunk a bonyhádinak megvalósitásához.“ Bonyhádi főgymnásium. * * A bonyhádi főgymnásium kérdésében igen sok félreértést; nem jól értesültséget tapasztalván, engedje meg a tekintetes szerkesztőség, hogy én is hozzá, járuljak ezen kérdés felvilágosításához. Általánosan azon felfogás kapott lábra, hogy Bonyhád a gymnásium ügyében Szegzárddal. versenyezni akar. Ez tévedés. Ezen gyranásiumnak főgymnásiummá átalakítása már az 1860-ik évben keletkezett, és most — jóval a szegzárdi főgymnásium tervezése előtt — újra felmerült és pedig a taníttató szülők által mindjobban sürgetve. Ha egy újonnan alapítandó főgymnásiumról volna szó, elismerném az államinak és Szegzárd- nak előnyeit, — de mi egy már virágzó, népesedésében évrőr-évre emelkedő, a kormány illetékes közegei által kitünően dicsért tanodának fejlesztését akarjuk. Hogy a szülőket a bonyhádi algymnásium felekezetisóge nem aggasztja, mutatja az, hogy az 1889— 90. évi tanévben a katholikus tanulók száma épen csak egygyel volt kevesebb, mint az ág. evangélikus és református tanulók összesen, az 1890— 91. tanévben az evang. tanulók száma volt 49, a kath. tanulók 67, a két protestáns felekezet tanulói együtt 74, nem protestáns 84, vagyis a 49 evang. tanuló ellenében 109. nem evangélikus volt. Ezen évben is túlnyomó a más felekezetű, rmrt van 67 kath., 22 reform., 15 izr. és igy 104 nem evang. van 58' evang. ellenében. * Mi sem németesítéssel, sem mással nem vádoltuk a bonjhádi gymnásiumot, de nem is hiszszük, hogy ezt valaki nekünk imputálná. A kik ezt tették, azoknak szolgáljon felvilágosításul a fenti eikk. A szerk. Beleunt a zöld léczkeritésü házba, nyikorgó kis ajtójával, egyformán bólintgató akáczasorával, a melyek között oly gyakran megvillant a kis szerelmes asszony kékszalagos tüll kalapja — mindenbe — mindenbe. Nem okozott neki többé örömet, még csak nem is szórakoztatta. Még barátai is abban hagyták az évelődést, s nem bosszantották többé a kis szőke asszonynyal. Szépen belenyugodott mindenki. De ő nem. Szabadulni kivánt a helyzettől. Uj élet, uj küzdelem után vágyott. Mit tegyen ezzel a fiatal asszonynyal, a ki olyan „erősen“ szereti, s olyan megtörtén áll előtte, hogy szinte szánni kezdi. Elfordult — egyet sétált a szobában, s elhatározta, hogy minden áron — megy. * A szomorú őszutó beette magát leikébe, folyton bánatos volt és nem törődött semmivel. Elállt óraszámra szobája ablakánál s kibámult a ködös barátságtalan novemberi időbe, nézte a véget nem érő szürke vonalakban csorgó esőt, a szélben reszke'ő lombtalan fákat, s a szüntelenül futó hamvas felhőket. Künn ide-oda járnak az emberek kifoszített esőernyők fedezete alatt, egynéhányan vidám mosolygó arczczal Hogy lehet valaki vidám? Hogy lehet mosolyogni? Olvastam „szükkeblüség és elfogultságról, mely fellépne egy felekezeti jellegű“ tanintézet ellenében, íme, a fentebbi számok, és azon valóban bámulatos eredménye az egyheti aláírásoknak, melynek összege csupán Bonyhádon 10.515 frt és melyhez kath. férfiak ezrekkel és izraeliták jelentékeny ösz- szeggel járultak, mutatják, hogy ezen szükkeblüség és elfogultság valami nagy nem lehet és a kikben van, azokat csak sajnálhatjuk, nem tudják, hogy az evang. tanintézetekben, különösen a bonyhádiban féltékenyen óvakodnak valakit felekezetiségében leg- kevésbbé is háborgatni. És igy láthatjuk, hogy a bonyhádi algymnásium csak annyiban felekezeti, a mennyiben azt egy felekezet áldozatkész papjai, tanítói, egyházai, egyesei saját verejtékes filléreikkel fenntartják. Felemlittetett a németesítés. Ez oly gyanúsítás, melyet csak vagy a viszonyok nem ismerése, vagy a rósz akarat hangoztatja. Győződjék meg az ilyen, hogy az év elején az I-ső osztályban beirat- kozóknál, hány német anyanyelvű jön, — az év végén ezekre rá nem ismernek a közvizsgák alkalmával látni számos kékmándlis német embereket, de német tanulót nem, — azok kivételével, kik Ausztriából vagy Horvátországból származnak. Az első évben németnek beiratkozó, a 2-dik vagy 3-dik évben már mind magyarnak iratkozik be. Vájjon lehetséges volna-e ez ha a szellem nem a legtisztább magyar hazafiság szelleme volna? Az anyagi kérdésre uem terjeszkedem ki. — Csak felemlítem, hogy van épülete, mely egy fő- gymnásiumot teljesen befogadhat, van könyvtára, mely csak bővítést vár, és alapja, mely a jelenleg folyó gyűjtésekkel a legjobb reményekre jogosít. Dr. Láng Frigyes. Hírek. — Nagylelkű alapítvány. Lapunk zártakor vesszük a felette örvendetes hirt: Báró Augusz Antalné 15 ezer frtos alapítványt tett az újvárosi óvoda céljaira. — A jótékonyság eme nagyszerű tényéhez nem kell kommentár 1 — Előléptetések. A novemberi katonai kinevezések alkalmával következő tolnamejryei tisztek részesültek elő épte ésben : bonyhádi Perczel József honvédhuszár ezredes.-é, Bohus Ödön tolnai közös-’ hadseregbeli huszárőrnagy alezredessé, dr. Spitzer Manó szegzárdi gyakorló orvos tart. főorvossá és dr. Stokinger László budapesti kir. aljegyző s tartalékos főhadnagy hadbíróvá. — Uj adóhivatal. Az adóhivatalok számát a jövő évtől kezdve öttel szaporítani fogja a pénzügyminiszter. Az 5 adóhivatal közül egyet Bonyhádon fognak, felállítani. Hogy ? Hiszen olyan komor és szomorú minden. Csoda, hogy járnak-ke'nek az emberek — s érdeklődnek egymás iránt! Hát érdemes? Az asszonyok kis ferde kucsmát tesznek s feszülő prémes kabátokat húznak fel, s ugyancsak mosolyognak apró aranypettyes fátylaik alatt, tetszeni akarnak, látszik mosolyukon, léptükön, á mint sietve mennek a kövezett úton, mint a kinek sok sietős dolga vau. Tetszeni akarnak. Nevetséges. Milyen különös minden. Pedig mi sem változott. Minden úgy van, mint volt ezelőtt, annak az „egy“ embernek a távozása bizony nein változtatott semmit a kis városka emberein. Jönnek-mennek dolgaik után s bizony, hogy hiányozna, észre sem veszik. Őt azonban nem bírja felvidítani semmi, semmi. A napokban égy ismerősét látogatta meg, hol egy csoport fiatal asszonyt talált, kik derült arccal s egészen nyugodt kedelylyel szürcsölgették az ozsonnakávét, s közbe-közbe nevettek egymás ötletén és boncolgatták ízekre a kis város esélyeit, ki nem hagyva semmit. Arra gondolt, ha ő most nem volna jelen, bizonyára róla is beszélnének. Bele pirult az arca ebbe a gondolatba, s zavart lett nagyon. Nem érezte jól magát asszony-barátnői között. Kérdezték hogylétót, egy-egy célzást téve halványságára, a mi igen rosszul érintette. Minek ? Hisz úgy is el fog ez múlni mind. — Kinevezések. Somosy Béla a hőgyószi és Novotny Mihály a dunaföldvári m. kir. adóhivatalhoz adótisztekké neveztettek ki. — A szerencsés pécsiek. Pécs város dohány gyárat akar, küldöttsége már fenn is járt a minisztereknél. Mint a Pünfk. Ztg. Írja, Lobkovitz herceg hadtestparancsnok ekkor említette a főispán előtt, hogy ő felsége,‘úgy látszik, nagyon jól érezte magát az idén Pécsett, mert jövő évre ismét oda készül, az őszi nagy hadgyakorlatok alkalmával, melyeket ott fognak meg tartani. A hadtestparancsnok nyilatkozata szerint egyenesen a király kívánsága volt, hogy legyenek tekintettel Pécsre a hadgyakorlati terveknél, melyeket most dolgoz ki a vezérkar. A 4-ik (budapesti) és a 13-ik (zágrábi) hadtest fog gyakorlatokat tartani Pécstől délre s Pécsett lesz a főhadiszállás. — A dunántúli közművelődési egyesület, mely takarékosságból a nyáron át nem tartott irodát, most a József-körut 5. számú házban rendezte be a helyiségét, a melyben november hó első felében lesz az első választmányi ülése. A nyár óta jelentékenyen gyarapodott az egyesület. Sárközy fehér.negyei és Szily baranyamegyei alispán több száz uj tagot szerzett neki, Hornig Károly báró veszprémi püspök pedig 200 irtot ajándékozott a kulturegyesü- letnek. Két fiókegyesülettel is gazdagodott és pedig a balatonival, melynek Fenyvessy Ferenc, s a somogymegyeivel, melynek Tál lián Béla a? elnöke. Egy iroda’mi vállalat megindítását is tervezi az egyesület, a mely képben és Írásban ismertetné a dunántúli vidékeket — Esküvők. Rassovszky Julián központi járási szolgabiró e hó 14-én tartja esküvőjét Luk- rits Stefáni kisasszonnyal Pécsett. Hacker László a korona kávéház tulajdonosa múlt kedden vezette oltárhoz menyasszonyát, Krausz Ilona kiasszonyt. Az esketési szertartást dr. Ungár Simon főrabbi végezte, a ki szép beszédet intézett a fiatal párhoz. A chorus pedig L i n h a r t Ignácz főkántor vezetése alatt szabatosan adott -elő egy egyházi éneket. — Meghívó. A szegzárdi kaszinó folyó hó 22-én délelőtt 11 órakor a vármegyeház nagytermében alakulása 50-ik évfordulójának megünneplésére diszülést tart, melyre a kaszinó tagjai családjaikkal tiszte'ettel meghivatnak. Tárgysorozat: Totth Ödön választmányi t »g ur felolvasása, az egylet alakulása- és történetének ismertetésével. — Ugyanazon nap este 8 órakor a kaszinó helyiségében társas vacsora fog tartatni. — Felkóretnek a részt venni óhajtók, hogy a kaszinó helyiségben kitett iv aláírásával legkésőbb folyó hó 19-éig jelentkezni szíveskedjenek. Szegzárd 1891. november hó 3-án. A kaszinó vá'asztmánya. Érzi, hogy nem igen bírja tovább. Haza-menet tűnődés fogta el alig várta, hogy szobájába érjen, s egyedül legyen gondolatéival. Később megérkezett a férj s köszöntötte, megkérdezte, hogy töltötte a délutánt, miközben panaszkodott, hogy folynak az üzletek, s valószínűleg a télen nem is fognak javulni. S aztán előszedte a zsebében hozott napilapot, kiterítette az asztalra s olvasásába merült... Égett a nagy, fehér ellenzővel fedett lámpa az asztalon, bevilágította a szoba bútorzatát, a nagy pohárszekrónyt erkélyszerű faragványaival, a magas consoltükröt, s az ablaknál ülő fiatal szőke asszonyt, a ki kibámult az utcára, melynek rossz, töredezett kockás kövezetére gyér világot vetett egy-kót utcai lámpa. Nem látta a szobát, a melyben ült, férjét, a ki szelíden meghajtott fővel az aszta'nál olvasott. Gondolkozott. Egy napon aztán az a gondolata támadt, hogy mi lenne, ha ő elmenne utána! Felkeresné! Mit ér ez az erőszakolt nyugalom, tehetetlen vergődése a szívnek. Hisz szemébe szeretné mondani mindenkinek r „Én csak komédiázom veletek, semmi sem igaz abból, a mit rajtam láttok, se mosolyom, se szavaim, gyűlölök mindenkit, hagyjatok békén.“ Minek is legyen, minek is maradjon itt, hisz úgy is távol van mindig. Hátha mennék?
