Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1891-11-01 / 44. szám

1891. november 1.

TOLNAVÁRMEGYE.

3.

Arcképe alig mutatná: mily beteges, gyenge test. Magas, vékony alak, s egy kissé meggörnyedve jár mintha fáradt volna, vagy mintha lehúzná az a köpönyeg, a melyet magáról soha sem tesz le. Mozdulatain különben nem látszik a bágyadtsátt. — pedig örökösen fázik, még a legmelegebb nyárban is.

Az adakozás nála psychologiai szükség, s nem helyzetének kifolyása. Nemcsak alamizsnájával, de érzelmeivel is részt vett a szerencsétlenek szenvedéseiben

Gyakran felcsillanik szemében a köny, midőn nyomor szivébe markol.

Midőn környezete szóvá tette, hogy túlságosan bőkezű, e'szomorodott. Jeliemének alapvonását sértették meg vele!

Mint pap buzgó és tevékeny. Naponkint miséz saját kápolnájában. Közönsége mindig egy sereg koldus, a kik az ő legjobb barátai.

Napközben többször kimegy a lakása előtti folyosóra, hova szabad bejárata van szegénynek, gazdagnak. Mindig talál egy nyomorultat, a kin segíthet. Ez a cél vezeti őt ki a szobájából, mert másként velük nem érintkezhetik. Hiába, a szeretet találékony!

Nem ismer különbséget maga és rendtársai között. Primus inter pares. Nem rendfőnök, de testvér. Nem csoda, hogy rendtársai oly gyengéd megindulással beszélnek róla, mint n gyermekek atyjukról.

Rendfőnöki működése máris figyelemre méltó nyomokat képes felmutatni a főapátság történetében. A rend középiskoláit magas színvonalra emelte. Tanárai a legkitűnőbb szakerők, a kik tanulmányaikat Pannonhalmán végezik,' de okleveleiket a fővárosi egyetemen nyerik.

A zalavári bencéseket, a kiket politikai idők válságai az osztrák gottvici apátsághoz csatoltak s a kik saját apátjaik alatt teljesen függetlenek voltak a pannonhalmiaktól, rendjében egyesité. Ha még a telkii apátságot, mely- hajdan szintén a bencéseké volt, sikerül neki megnyerni, akkor a bencés apátságok ismét egy kézben lesznek összefoglalva, mint századokkal azelőtt, a rend virágzásának fénykorában.

Társalgásában nyájas és leereszkedő. Senki sincs terhére. Csodálatos, hogy mily gyorsan gondolkozik. A tárgynak csak a lényeges pontjait érinti s nagy ’átszökkenóssel ugrik egyik gondola'ról a másikra. Csak jelzi a nyomokat. De azért előadása világos, egyszerű és kereseten. Kifejezéseiben van erő és hév.

Gyenge szervezete nagy gondozást kíván. Többnyire szobájában tartózkodik. Egész télen át alig megy ki kétszer-háromszor a szabad levegőre. Mikor más izzad ott künn a melegben, az ő szobájában még mindig fűteuek. Télen mindig bundát, nyáron legalább is köpönyeget hord.

A fürdő-idény egy részét Balaton Füreden tölti, m-ly a rend birtoka. Sokat tesz, sokat áldoz hogy e fürdő balneologiai hírneve európai színvonalra emeltessék.

Füredre mindig magával viszi inasát, ezt az érdekes specialitást, a ki a legőszintóbb, legszeg- letesebb, de egyúttal a leghűségesebb teremtés is a világon. Egy kissé öregecske már a legény, de Sión hegyén a czódrus nem áll egyenesebben, mint ő. Peckes kemény gyerek az öreg s a bajusza oly hegyesre van pederve, bogy erősebb szélben a szemeit veszélyezteti. Pedig kár volna azokért a szemekért, I melyek úgy csillognak, mint a csiszolt kőszén.

Már huszonöt éve szolgálja urát s még a győri fógymnasium inventárja. Úgy vigyáz rá. mint a szeme világára. El nem távoznék a küszöb elől, a mely mögött gazdája lakik; de be sem ereszt ám senkit, mig meg nem győződik a jámbor szándékáról.

Az öregnek kedve kerekedett egyszer vógig- kocsikázni Füredet a főapát hintójábán. Miért ne lehetne egyszer ő is főapát, mikor úgy is oly közel állanak egymáshoz? Fel is használta a legelső alkalmat.

Mikor Vaszari látogatását végezte az egyik nyaralójában, Gyuri beült a hintóba s rákiáltott a kocsisra: „Hajts Pista !„

Az elegáns fürdőközönség minden oldalról előzékenyen üdvözölte a hintó mélyébe sülyedt pseudó főapátot. Gyuri soha sem volt még i'yen boldog. Csak mikor később köztudomásúvá lett a dolog, tagadtá el minden vendég, hogy a főapáttal találkozott.

Úgy összeszoktak már a gazdájával, hogy el sem tudnának lenni már egymás nélkül. Nincs gazdának hűségesebb ebe, — s talán lelkét is csak annak sírja felett fogja kilehelni.

*

* *

A főapát ötvennyolcz éves s a rend kormányzatát észszel és lelkesedéssel vezeti. A tihanyi apátság templomát újabban hazai művészeinkkel ujrafestette s számtalan nóp:skolával és óvóiutézettel emelte a köznevelés ügyét.

Újabban a pápa ő szentsége neki a püspökök által viselt violaszinü zuchettot adományozta s ezzel a bencés főapátok privilégiumát egy kiváltsággal ismét gyarapította.

Hírek.

— Halottak napja. A halottak csendes országa benépesül a mai napon, virágok borítják: elhunyt kedveseink nyugvó helyeit, a néma sirhan- tókat megélénkíti — a visszaemlékezés. A megemlékezés é szép ünnepén mindenki kiveszi részét, mert minden ember szivében feltámad a fájdalmas visszaemlékezés áhitatos érzése. Kegyelettel emlékezünk meg azokról, kikhez bennünket a szeretet és hála drága és gyengéd kötelékei fűztek és most az enyészet birodalmában porladoznak.

— Kinevezés. Mádi Kovács'György cs. és kir. altáb ornagy megyénk nagybirtokosa, a bécsi 13. gyaloghadosztály parancsnoka ő Felsége által a 2-ik hadtest parancsnokává s egyúttal a bécsi parancsnokló tábornok helyettesévé neveztetett ki.

— A kir. államépitészeti hivatal uj főnöke Markó Gusztáv kir. főmérnök folyó hó 28-án vette át a hivatal vezetését. Sebők Kálmán volt itteni főmérnök pedig ugyanezen napon utazott el uj állomás helyére, Szegedre.

— Kinevezés. Br. Fiáth Miklós Fehérvármegye főispánja Fehórmegye várnagyává Ná- dasdi S á r k ö z y Kázmér szegzárdi nyugalmazott csendőrfőhadnagyot nevezte ki.

— Esküvő. Hacker László a „Korona“ kávéház tulajdonosa, nov. 3-án tartja esküvőjét Krausz Ilona kisasszonnyal.

— Őszutó. A kalendáriumok időjóslása október hóra nem teljesült ugyan, de ez nem gátol abban, hogy a mai nappal beálló november havi holdjárására, változására s ezekkel együtt az időjárásra vonatkozó jóslásokat is ne produkáljuk. Uj hold ma este lesz s ez eleinte jó időt, erre szelet, bomlást hoz. Első negyed 9-én, hideg, borult, kellemetlen napokkal. Holdtölte 16-án éjjel, nálunk is látható teljes holdfogyatkozással; viharos, hideg napokat hoz. Utolsó negyed 23-án, hideg, de nappal néha szép idővel. E hónapban a nap 1 óra 15 perccel fogy. — A holdfogyatkozás kezdete általában 15-én 11 óra 51 perckor éjjel, vége pedig 16-án 3 óra 10 perckor; a teljes elsötétülés. 12 óra 53 perckor lesz, vége pedig 2 óra 16 perckor

— A szegzárdi népbank 1892. óv január elsején alakítandó uj csoportra felhívást tett közzé. A hetibetót megmarad 20 krajczár. Belépési aláírások eszközölhetők a Népbank üzlethelyiségében, továbbá Bencsik Kálmán, Báthory Elek, Ferdinand Antal és fiai, Goldberger J. Mór, Gottlieb Jakab, Mehrwerth Ferencz és Lajos, Mikó György, Szondy István és Pirnitzer József és fiai uraknál. Megjegyezzük még, hogy a Népbank legújabban hozott határozatával az 1% kölcsön előjegyzési díjszedést megszüntette, valamint a késedelmi kamatok diját is tetemesen leszállította. — Mindkét újítást helyesnek és a közönség érdekében levőnek találjuk.

— Távirda tarifa. Uj évtől kezdve uj távirda tarifa lép életbe. A mostani alapdij megszűnik s szavankint 3 kr lesz fizetendő, de úgy,' hogy legalább 30 krba kerüljön égy-egy távirat.

— Csőd. A szegzárdi királyi törvényszék Bruck ear Herman volt paksi kereskedő hagyatékára a csődöt elrendelte. Csődbiztos: B o r s o d y György kir. törv. bíró. Tömeggondnok : dr. Braun Bernát, helyettes tomeggonduok: dr. Leopold Kornél ügyvédek. Bejelentési határidő 1802. január hó 9. Felszámolási határnap: 1892. február 9.

— Elitéit betörők. Posta György és társai felett, kik sorba dézsmálták a szegzárdi szőlőhegyeken levő présházakat és pincéket, október 27-ón ült törvényt a szegzárdi kir. törvényszék s Posta Györgyöt a Grósz József és többek kárára elkövetett betöréses lopásért 3 évi fegyházra, vádlott társait és pedig Toki Gábort 2V2 évi fegyházra, Szántó Józsefet 1 évi és Abrahám Istvánt egy és fél évi börtönre ítélte.

— Ellenőrzési szemlék. A közös hadseregbeli tartalékos katonák ellenőrzési szemléje Szeg- zárdon október 26. és 27-én, a honvédeké pedig tegnap, október 31-én volt.

jolva, hogy szinte érezte a leány lehelletót, beszólni kezdett :

— Nem tudom, tudott-e maga arról az életről, melyet én eddig folytattam. Ha tudott, ha nem: nem változtat rajta. Nagyon csúf élet volt. De azt higyje el, hogy én csak ma tudtam meg. Hogy, a mit eddig sohasem mertem megtenni, az utcán lestem* meg, ezt is azért tettem, mert a szégyen égette a lelkemet s kerestem magát, hogy vezekeljek. Ezért nem mentem el, pedig küldött, ugy-e ? Beszélnem kellett magával; e világon senki sincs, a ki előtt szükségét éreztem volna, hogy tisztázzam magamat, csak ön, Margit. Nem menteni akarom életemet, csak azt akarom, hogy ismerjen meg s magamaga fog engem menteni. Azok a csöndes kisvárosi esték sétáló népükkel, világitatlan sétányukkal s szelíd, meleg levegőjükkel, mikor együtt járkáltunk és sohasem mondtam, hogy szeretem, de egész lelkemmel éreztem, hogy ez az egész élet csak maga miatt kedves nekem, — azok az. édes, ártatlan beszédek, melyek lelkemet a magáéval úgy összeforrasztották s azok a kedves, apró jelek, melyek éjszakánként azt álmodtatták velem, hogy maga is szeret: most itt vannak a lelkem előtt s miattuk érzem százszorosán szégyenemet. Meghallgat engem Margit?

A leány halkan suttogta:

— Beszéljen. .

S Szever folytatta:

— Szárnyatlan madár voltam a mióta élek. Mindig meg volt bennem a madár vágya : magasra szállaui, biztos, tiszta levegőben ringatózni — s hiányzott hozzá a szárnyam. A gymnázium- kan úgy éreztem, hogy százszor jobban tudnék tanulni, ha nekem is volnának szüleim s élhetnék náluk gondtalanul, mint társaim s mikor akadt egy jó ember, a ki magához vett, tanultam is, boldog is voltam. De csak rövid ideig. Aztán megvett a gond, hogy mi lesz velem, ha majd fölkerülök a fővárosba, az egyetemre ? Ereztem, hogy ott ismétlődni fog bajom, hogy a „holnap“ gondja el fogja

>- t

venni erőmet a „ma“ munkájától. Ereztem, hogy a félelem a bizonytalanságtól meg fogja fojtani erőmet, hogy a bizonyost kiaknázhassam. Éreztem, hogy egész lényem és természetem olyan, mint az anekdota emberéé, a ki nem tudott élni, mert félt a haláltól. Egész sereg társam szaladt neki bátran az életnek s meg is szerezte magának épen Vakmerőségével a biztos alapot, mig én remegő lélekkel álltam a befagyott folyó közepén s nem mertem a biztos part felé indulni, mert hátha beszakad alattam a jég. Pedig a többi kacagva, csoportosan, »'gondtalanul futott a. partra s onnan kacagta az én bátortalanságomat. S ón még akkor sem mertem utánuk menni; beteges képzelődésem azt súgta nekem, hogy az a nyomorult jég csak azt lesi,

hogy ón ereszkedjem rá s nyomban beszakad. Társaim ma kész, munkaképes emberek, én semmi sem vagyok.

Lehajtotta fejét s egy percig hallgatott.

— Pedig különb vagyok, mint ők. Csak a szárnyam hiányzik. Ha ón mertem volna, ha a félelem el nem csüggeszt, Margit, hol volnék én ma ? S milyen boldog volnék, hogy magát mellettem tudnám, meleg fészekben* csókolhatnám a haját, a homlokát! Mert nekem ez a part, ez a cél; csak magát akarom, magát szeretem. De gyáva, gyáva, gyáva vagyok.

A konduktor jött be. Szever fizetni akart a leányért is, de ez nem engedte. Mig egyedül nem maradtak, teljes volt a csönd. A leány kibámult az útra, a gyorsan elfutó palotákra, a szinte egy- beömlő gázsorra s Szever ezalatt csak őt nézte. A konduktor kiment.

Szever folytatta:

— A matúra után is otthon maradtam egy évig. Nem tanultam semmit, csak azon gondolkoztam, hogy milyen nyomort kellene tűrnöm, ha én akkor fenn vagyok az idegen fővárosban. Feljöttem volna-e valaha, ha maga fel nem jön ? — nem hiszem. De akkor már nem volt maradásom. Én azt hiszem : eszméletlen voltam, mikor a fővárosban kiszálltam. A rettenetes nagy méretek között olyan csöppnek, olyan pornak éreztem magamat,