Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1891-11-01 / 44. szám
Szegzárd, 1891. 44. szám. Vasárnap, november 1. Előfizetési ár: Egy évre . . 6 frt — kr. Fél évre. . . 3 „ — „ Negyedévre .1 „ 50 „ Egy szám ... . 12 „ Előfizetéseket ős hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzár dón. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utcza 1079. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Főmunkatárs : Dr. LEOPOLD KORNÉL. BODNÁR ISTVÁN. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Dohánygyárat Szegzárdnak! A közügyek iránt érdeklődő közönség a napi lapokban nem rég örömmel olvashatta a pénzügyminiszter ama nyilatkozatát, hogy a legközelebbi években három vagy esetleg négy uj dohánygyárat fog létesíteni főleg azon vidékekéit, ahol a fíllokszera- vész miatt a lakosság meg van fosztva jövedelmi forrásától. Ez az örvendetes hir kell, hogy el ne kerülje Szegzárd és Tolnavármegye figyelmét; mert szomorú, de való, hogy a mi megyénk és városunk is a fillokszera-pusztitás nyomorát nagy mértékben meg fogja érezni, sőt már most is érzi. A tokaji és ménesi borvidék tönkre ment lakosai némileg megvigasztalódhatnak, mert két év múlva Sátoralja-Ujhelyen a pénzügy miniszter dohánygyárat fog felállítani, hogy a szőlő és bor jövedelmétől megfosztott lakosság uj keresetforrást találjon magának. Ez a két megye tehát jótékonyan fogja érezni a kormány gondoskodásának áldásait, mert idejében közbenjárt illetékes helyen a végett, hogy a tervezett dohánygyárak egyikét megkapja. S mozgalmuknak meg lett a kívánt sikere. Ily előzmények után tehát nem szabad Tolna vármegyének és Szegzárdnak sem összetett kézzel és csöndes megadással nézni a jövőbe, hanem minél előbb meg kell indítani azt a mozgalmat, mely a kormánytól a tervbe vett dohánygyárak egyikének Szegzárdon leendő felállítását kieszközölni igyekezzék. A világhírű szegzárdi bor úgyis nehány év múlva már csak ritkaság számba fog menni, mert Szegzárd és Tolnavármegye egyéb borvidékeit ez a veszedelmes féreg teljesen megsemmisíti. Amint Tokaj és Ménes vidékének népe, úgy Szegzárdé is néhány év múlva szükségét íogja érezni annak, hogy valami uj keresetforrás után nézzen, mert különben saját szülőhelyén ínségnek kénytelen elébe nézni, vagy kenyér- kereset után más vidékre kell költöznie. Okvetetlen szükséges tehát, hogy valami ipari, gyári foglalkozást nyújtsunk a mélyen sújtott népnek, mely a megélhetés legelemibb föltételeit is el fogja veszíteni. A tervbe vett dohánygyárakból a kormány könnyen' juttathat "egyet Szegzárdnak is, ha kellő utánjárás, a szükséges fölvilágositások folytán, való színekben föltárják az illetékes körök előtt azt a képet, melyet a vészsujtotta Szegzárd <és Tolnavármegye fog mutatni néhány év múlva, ha idején nem segítenek rajta, s nem juttatják újabb jövedelmi forráshoz. Szegzárdnak pedig nézetünk szerint némi igénye van már most is arra, hogy a létesítendő dohánygyárak felállítása alkalmával a számításból ki ne maradjon, mert e vármegye dohánytermelése eddig is jó hírnévnek örvendett. Hogy többet ne említsünk: a faddi, doroghi dohány kitűnő minőségűek. A felállítandó dohánygyárak közül egynek legalább a Dunántúlra is kell jutnia, a Dunántúl egyetlen vidéke és városa sem szenvedett pedig annyi kárt, mint Tolnavármegye és székhelye: Szegzárd. Hogy pedig a dohánygyár biztos keresetforrást nyújthat a lakosságnak, arra elég bizonyiték ama körülmény, hogy például az 1894-ben Sátoralja-Ujhelyen megnyitandó uj gyár 1820 nő és 80 férfi munkást fog foglalkoztatni mindjárt kezdetben ; igy tehát kilátás volna rá, hogy Szegzárdon is a gyár legalább harmadfélezer embernek nyújtana kenyeret, megmentené az Ínségtől és kivándorlástól! Azt hiszem, hogy fölösleges tovább bizonyítani, magyarázgatni azt a kis^ámithat- lan előnyt és hasznot," a mi Szég^árdórW a megyét érné azzal, ha a kormánytól az uj gyár felállítását sikerülne kieszközölni. Ez által a megyében virágzásnak indult dohánytermelés is még nagyobb mérvet öltene, másrészt pedig ezereknek uj keresetforrást nyujtand. t Életbevágó szükség tehat, hogy a megye vezérlő férfiai és képviselői akár a törvényhatóság utján, akár egy monstre depu- táczióval minél előbb kopogtassanak a pénzügyminiszter .ajtaján — és igyekezzenek feívilágositani őt arról, hogy az egyik uj dohánygyár felállításához Szegzárdnak, Tol» TÁRCZA. Sir vers. — Emlékezés halottak napján. — Nincs a világon annyi szeretet, Mint mennyi nékünk bennéd elveszett. Nem, nem veszett el! Bár kutat az elme: A szív a szívhez vissza hogy ne lelne! Y. Ix. Szárnyatlan madár. — Vázlat. Irta: KABOS EDE. Estefelé Szever kissé izgatott lehetett s Valami csekélységért ilyesmit dörmögött növendéke felé: — Szamár . . . Tele lett a lakás lármával. A vén francia madám ijedtében megütötte a kis Izát, pedig simogatni akarta s most már a kis leány is sírni kezdett. A madámnak befagyott a hangja s nem tudta ‘csitítani. Aztán egyszerre az asszony, a nagy- kereskedő neje is bejött a szalonból s a madám még jobban megijedt. Egy szót. sem tudott szólani, csak mutatott kétségbeesetten a csukott ajtó felé. Onnan pedig hangzott a fulladt kiabálás : — Nem kell instruktor! A mamának kell instruktor! Mama szereti! Én instruktor nélkül is lehetek szamár ! Menjen mitőlünk, maga koldus ... Akkorára az anyja felszakitotta az ajtót. A fiú ordítozva hátrált a sarokba s onnan sivitotta : — A mamának kell . . . nekem nem. Egy könyv feküdt az asztalon. Az asszony megkapta s neki hajította a fiúnak. Valahogy meg- hasitotta vele a képét s a tizenkét éves kamasz most már hörögve lapult meg a földön. Az anyja oda futott, ütötte, rúgta s lábai ‘alól az összekuporodott fiú dühösen, fogait vicsorítva sziszegte: —- A mamának kell . . . szereti. . . megmondom a papának ... I. Szever lesietett az utcára. Valami zavar vett rajta erőt s nem tudott magának számot adni, hogy mi történt, mi változott meg az utolsó órában. S a mint egészen a házakhoz húzódva sietett tovább az aszfalton, mégis úgy érezte, hogy a gázvilág bántja, hogy ismerőssel nem akar most találkozni. Úgy rémlett előtte, hogy az az asszony ott fenn még most is veri a fiát s ez még mindig ordítja: „nem nekem, a mamának kell az instruktor . . .“ Fázott s bizonyos csodálkozással kérdezte magától, hogy váljon minden bűnné változik, ha egyszer kimondják ? Sohasem gondolt arra, hogy talán csúf életet ól; mindössze annyira emlékezett, hogy nem volt túlságosan nehéz dolga, mint instruktornak; xegy kissé hanyag‘is lehetett, de a fiú okos volt, magától is tanult s az anyja nem volt épen nagyon szigorú. Talám nem is törődött az egószszel. Világosan emlékezett egy estére: a fiúval ült s egyszerre az asszony bejött, megszólította: — Szever ur, jöjjön be egy kissé a szalonba. 0 zavartan szahódott, növendékére mulatott. Akkor az asszony felhúzta a vállát s egy kis guny- nyal mondta — Elvégzi azt Bódus maga is. S benn a szalonban, hol tükör alá szorított villany burákból szóródott szét a tejszín világosság, a zongorához ült. Eleinte nem játszott, csak megmegütötte a billentyűket, közben kérdezett s hallgatta, hogy ő mit felel, aztán mikor már melegebb lett volna a beszélgetés, szándékosan elfojtotta azzal, hogy valami vad, szeszélyes, talán nem is létező dalt verdesett s azalatt is egyre csak mosolygott csak mosolygott. Sze.ver nem tudta, mire vélje a játékot, a mosolyt, a hallgatást. Homályosan sejtette, szinte ösztön szerint érezte, hogy az asszony forral ellene valami\ Egyelőre úgy magyarázta, hogy egy kissé kacérkodik. Csak úgy, a hogy tükör előtt is kacérkodnék, ha egyéb alkalmatossága nem akad; hogv a gyakorlatból ki ne jöjjön. Elég csinos, elég fiatal asszony is volt még s Szevernek a játék nem volt visszatetsző. Egyszerre az asszony, abban hagyta a játékot, ölébe nyugtatta két kezét s megszólalt: Ugy-e maga szegény fiú?
