Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1891-10-18 / 42. szám
Szegzárd, 1891. 42.szárn. •' Vasárnap, október 18. ' Előfizetési ár: Egy évre Fél évre . Negyedévre Egy szám 6 frt — kr.| 3 »---r I „ 50 , • • 12 , Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kivül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap, * Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utcza 1079. sz. Felelős szerkesztp és laptulajdonos : Dr. LEOPOLD KŐÉNÉL. Főmunkatárs: BODKÁE ISTVÁN. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések, is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. A főgymnásium kérdéséhez. A „Tolnává! megye“ 40-ik számában Sántha Karolynak azon indítványát, hogy a most meglevő két algymnasium egyesítéséből s e megye intelligens elemeinek támogatásával egy főgymnasiumot létesítsünk, két oknál fogva kifogásolták; egyike az: hogy nem a megye székhelyén létesülne, a másik pedig; hogy protestáns illetőleg felekezeti jellegű lenne. Legyen szabad mindkét kifogásra röviden szerény észrevételeimet megtennem. A legfőbb baj az, hogy megyénkben nincs főgymnásium, sigyaz egész vármegyének s z ü*l ő i kényszerülnek fiaikat messze vidékre sok költség mellett gymnasiumba küldeni, Úgy hiszem tehát, hogy mégis kisebb baj volna az a megyére nézve, ha csak az amúgy is félreeső*és a sok hivatalnak összecsoportositása miatt drága la- kásu és élelmezósü székhely lenne kénytelen fiait ugyanazon megye édes gyermekének, egy másik megfelelő Városnak f^lai közé küldeni taníttatás végett. Igaz ugyan, hogy a megye székhelye mint a szülőknek elkényeztetett gyermeke — már csupa önzésből sem látná szívesen, ha akármelyik város, mint például a vármegyének. — csakugyan el lehet mondani — mostoha gyermeke, Bonyhád részesülne ez előnyben, ámde nemcsak ily,szempontból Ítélendő meg egy ily nagyfontosságu kérdés. Először is méltányossági szempontból tekintve nem lehet Bonyhád ellen kifogást tenni, másodszor nemzeti szempontból bűn volna ide nem helyezni, harmadszor kivitel tekintetében ez lenne a legegyszerűbb, legolcsóbb éslegr célszerűbb. Legegyszerűbb azért, mivel Bonyhádon kész épület, tágas udvar, gyönyörű park már készen várja a főgymnasiumot. Legolcsóbb azért, mert legalább is 10*000 frtnyi tőke már meg van. Legczélszerübb pedig azon oknál fogva, mi- ■ vei az algymnasiumnak újonnan fölépült ’tápintózete — mint eddig is tette — ezután is. olcsón látná el valláskülönbségre való tekintet nélkül e vidék szegényebb sorsú tanulóit. A cikkírónak második kifogása, hogy a Bonyhádon kibővitendő főgymnásium protestáns, illetőleg felekezeti jellegű lesz. Én őszintén megvallom, e^t sem tartom komoly kifogásnak, ügy tudom, hogy a múltkori mozgalom is egy felekezeti jellegű főgymnásium érdekében történt s bizonyára nem azért maradt Sikertelen, mivel a többi felekezet nem támogatta, — hiszen láttunk magábau a bizottságban reformátust, lutheránust és izraelitát. Ha tehát egy katholikus jellegű — még csak létesítendő főgymnásium érdekében e megyének minden fölvilágosodott fia áldozott volna, miért kellene attól félni, hogy egy már közel 100 évyes múlttal biró és csakugyan nemzeti missiót teljesítő prot. algymnasiumnak főgymnasiummá való kibővítésénél, e megyének intelligens elemei visszahúzódnának. Aiihde nagyon téved cikkíró, ha azt hiszi, hogy ez merev felekezeti intézet lesz. Eddig — pedig saját erőnkből tartottuk feún — nem volt az, a mint a különböző vallásu tanulók száma is mutatja; ezután pedig, a midőn az állammal ,pak- tálni akarunk, nem is lehetne azzá. A 8á-iki törvények értelmében keletkezett á 11 a m i 1 a g- s e g é 1 y e z e 11 protestáns fő- gymnasiumok egyenértékűek — bocsánat e kifejezésért — az úgynevezett királyi katholikus gymnasium címmel bírókkal. Mindkettőben ugyanazon egy miniszternek kiadott utasítása szerint. tanítanak s ugyanazon főigazgató felügyelete alatt működnek. A különbség csak az, hogy kormányzat tekintetében az a fél bir több befolyással, a ki többet fizet hozzá. Ily intézeteknél minden felekezet számára külön hitoktatók vannak s igy nem hiszem, hogy felekezeti szempontból kifogás alá eshetnének. Ne torzsalkodjunk tehát! Vállt vállhoz vetve, aránylag kevés költség mellett, körülbelül 10.000 frt egyszer s mindenkori befektetés és évenkénti 1600 frtnyi segély mellett, azon helyzetben volnánk, hogy a magas kormánynál sikeres lépeseket tehessünk. Ha itthon tisztáztuk a helyzetet, ha mi egymásnak kezet nyújtunk, lehetetlen, hogy a magas kormány nemes intentiónkat ne pártolná. Legyen azért Szegzárdnak egy olyan leány- nevei,ő intézete, a hová, e megyében minden müveit anya oda adhassa leányát, maradjon meg polgári iskolája, sőt bővíttessék ki vincellér iskolával, fejlődjék selyemgyára, de a főgymnasiumot engedjék át Bonyhádnak, az amúgy is mindig csúfolt „Schwäbische Türkei“ székhelyének. Marhauser Imre. * • , . * . ' |g **r;. é . . • Egész terjedelemben közöltük Marhau ser ur cikkét, annak bizonyságául, hogy mi lapunkban az ellenkező nézetek kifejtésének is szívesen adunk tért, de másrészt, mert a vita elől kitérni nem szoktunk. ( . A t. cikkíró ur azonban alaposan téved, ha azt hiszi, hogy mi ellene vagyunk a bonyhádi protestáns főgymnásium es7méjének. Ám ha a bonyhádi algymnásiumot főgy'mnásiummá emelik, ennek senki jobban örülni nem fog, mint mi, de ennek daczára nem térhetünk el ama álláspontunktól, mely szerint-, ha a vármegye közönsége egy főgymnásium létesítése érdekében aktióba lép, akkor e főgymnásium Szegzárdot illeti meg első sorban. Nem önzésből, mint a czikkiró ur állítja, nem helyi haza- fiságból, tartjuk erre Szegzárdot első sorban hivaTÁRCZA. Hómai utiemlékek. — A „Tolnavármegye“ eredeti tárczája. — Az uj Thulei. Fiatal élte átkát — Szerette a leánykát örült szerelmesen. S mi volt jutalma tőle P Meghívó esküvőre Lilaszln levelen. És nem kapott szivéhez, És nem szavalta éghez: „Az asszony mind hamis“. Éljött a nász s e napra Rendében volt a frakkja, S ott volt a lakzin is. Mulatott nagy vidáman; A köszöntők sorában Legelső volt övé. Ivott s járt hetyke tánezot, Veszettül íhajázott — Az ördög bútt belé. Azóta siri halvány, Többé soha se hallám Szokott vidám szavát; Hüllővér lett a vére, Az egész életére Kímulatá magát. Vásárhelyi. Az ódombovári állomásnál csatlakoztunk, Pintér József bonyhádi esperes-plebános ur és én, a Budapestről szeptember 26-án délben elindult magyarországi zarándokokhoz, kik az apostol-fejedelmek és sz. Alajos sirja látogatására a kereszténység dicső fővárosába — Bómába siettek. Hetedmagunkkal .ültünk egy szalon-kocsiban, és e kis publikum is az országos jelleget viselte magán, lévén együtt egy ifjú Zichy gróf Fehérmegyóből, egy esperes Abaujból, egy káplán Eperjesről, egy mérnök Szepességből, egy ügyvéd Debrecenből és mi ketten Tolnavármegyéből. A Muraközön és Zágrábon éjjel haladván át, kora hajnalban a kietlen Karszt-vidók szemlélésébe merültünk el, mely a mily véghetetlenül szegény, oly vadregényesen érdekes. A kis társaság egyik tagja sem járván még erre, nem tudtuk magunkat tájékozni az iránt, hogy körülbelül hol s mikor pillantjuk meg legelsőbben az Adriát, s igy sikerült is a völgyekben elterülő kora hajnali nagy dért — tengeröbölnek néznünk. Már világos nappal volt, midőn végre megláttuk az igazi magyar tengert s a rajta libegő kis vitorlás hajókat, a kenyere után járó, szegény halásznéppel. Fiúméban a zarándoksereg sz. misét hallgatván, nyomban utána az Agathe nevű tengeri hajóra' szállott s onnan élvezte csak igazán Fiume fölötte kies perspektíváját, ‘mely a vasútról, Zágrábból jövet egyáltalán nem élvezhető. Orvosunk, a szegzárdi születésű Dr. Lőrinci, azt hajtogatta, hogy ha a tengeri betegséget ki akarjuk kerülni, jól éljünk és bőven táplálkozzunk r a hajón. Ámde nem igen volt mivel! Feher kávé egyátalában nem kapható, a sódar — szagos volt. A készletben levő* egy pár porció gulyást a sze- mesebbek nagyhamar elkapkodták s igy a legtöbben ebédre sem kaptak egyéb főtt ételt, mint — tinhalat (németül Tonfisch), melyet pedig erős „illatánál“ fogva bizony nem valami Szívesen vesz be a hozzá, nem szokott magyar gyomor. Az időjárás, mig csak a hajón voltunk, reggeli 9 órától esti -9-ig, andalítóan szép és csendes volt, mint nálunk akár a legderültebb májusi napon. Hajónk nyugodt méltósággal siklott tova s szaporán szelte a tenger sötétkék vizét. Az utasok a legjobb hangulatban gyönyörködtek — délelőtt a Quarnero vidékének kedves panorámájában, délután pedig — a nyílt tengeren — a delfinek komikus akrobata-mutatványain. A vallásos kedélyű utasokra nézve megható részlete volt e tengeri pályának, midőn délben vagy harmincz papnövendék i— zsenge korával járó csengő hangon — elénekelte az „Ave maris Stella“ és „Salve regina« kezdetű Mária-himnuszokat. Anconáig nem is volt semmi különös baj; mert az, hogy neháüyan egy ßZ&T* Lapunk xolslí száma ÍO oldalra terjed- **2$^
