Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1891-02-01 / 5. szám
Szegzárd, 1891. 5. szám. Vasárnap, február 1. Előfizetési ár: Egy évre . . 6 frt — kr, Fél évre. . . 3 „ - „ Negyedévre . I „ 50 „ Egy szám ... . 12 „ . Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kivfil elfogad Krammér Vilmos könyvkereskedése S/.egzárdon VEGYES TARTALMÚ POLITIKAI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utcza 1079. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Főmunkatárs : BODNÁR ISTVÁN. Kéziratok vissza nem adatnak. Á lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetősek és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. magyar szatadelvüség. Mert hát ilyen is van. A doktrinerek e fölött a kijelentés fölött meg fogják ugyan nagyon csóválni bölcs fejüket, de az a dolgon csöppet se változtat. Igenis van k ü- lön magyar szabadelvűség, mely lényegesen eltér attól a liberálizmustól, melynek dogmatikus tanait német állam bölcselők tudományos rendszerbe ütötték. Különbözik tőle mint egyik gyümölcsszem a másiktól, ha mindjárt egy fán termettek. Csak a' külső formavv;és^^ zottük hasonlatosság. ^ z a tn a t r a nézve ma^fr^SS^^tnástől: az egyik üdítő, a másik émelyítő; tápláló az egyik, a masir pedig ezer betegség csiráját rejti magában. Ez a sajátszerü zamat fűződik egyszersmind a magyar szabadelvüséghez is; mely főleg ebben különbözik más nemzetek liberalizmusától. A magyar szabadé 1- vüségben van valami, a mi a szivet lelüditi, a mi hullámzásba hozza a kebleket és képes vágyakat kielógiteni, holott másoknál többnyire a rideg spekuláczió terméke szokott lenni és a gyomor egyik kö- vetelményekép jelentkezik. A magyar sza- badelvüség forrása az idealizmus és éltető ereje a nemzeti szellem, melylye! együtt szokott érvényesülni mindenkor. Máshol a liberalizmus import czikk, mely az áramlatok szeszélyes ingadozásának ki van téve; nálunk azonban e 1 v, mely gyökeret vert a nép életében és innen van, hogy mialatt máshol csak politikai kérdésnek tekintik, addig nálunk nemzeti létkérdéssé vált, tőle függvén a magyar állam megizmosodása és nemzeti egységünk megszilárdulása. Európa egyéb államaiban eltengődhetnek középkori intézmények mellett, a reak- cziő uralma alatt, a nélkül, hogy az álla- Uijság létalapját veszák..fenyegetné; Magyarországban a kuráptari szellem uralja^ kenten alaasnf “egész állami önnállóságun- kat és a veszélyek egész lánczolatanWrtltmé ki nemzeti lételünket. A magyar szabad el vüség ép ezért nem is indulhat szürke theoriák után és nyilvá- nulásaiban nem engedheti magát katedrái tanok bilincseitől feszélyezni. Eredeti és sajátszerü, mint maga a magyar géniusz, melyből inspiráczióit meríti. Máshol a liberalizmus közeledést jelent a nemzetietlenség tág felfogása felé ; nálunk ép ellenkezőleg: leghatályosabb rugója a nemzeti szellem fejlesztésének. Magyarország nemzeti léte leginkább akkor volt veszélyeztetve, mikor az önkény kegyetlen kedvtelését találta a liberális eszmék elfojtásában. Ellenben minden újabb vívmánya a szabadságnak egyúttal előkészítője vala nemzeti létünk konszolida- cziójának. 1848-ban, midőn a szabadság hajnalhasadását ágyudörgéssel hirdették, a magyar nemzet újra ébredésének őrtüzei is kigyul- tak és a háromszinü zászló, melyet nemzeti ügyünk jelvénye gyanánt magasan lobogtattunk, egyszersmind a szabadság, egyenlőség és testvériség jelszavait is fennen hirdette. is, mikor hosszú, kínos iespeáé$ után 8 nemzeti jellem ujult erővel előtört,' ne||a szabadelvűsig v|JkS|^L mely a nemzefi aspmRIiók támogatáshoz hathatósan hozzájárult ? VagynffiP a jog- egyenlőség elvéből indultak-e ki ama küz-~^ delmek, melyek alapján a kiegyezés létrejött ? Hiszen ma, uj alkotmányos éránk huszonnegyedik évében is minduntalan tapasztalhatjuk, hogy nemzeti létünk erősítésére irányuló összes törekvéseink csupán a sza- badelvüség segítségével valósíthatók meg mindnyájunk megelégedésére. Csak az elkeresztelési vitánál voltunk tanúi a nemzeti és szabadelvű TÁRCZA. Beköszönt az _ _ _ — Baumbach Rudolf. — Beköszönt az ifjú május újra, Dalra gyújt az énekes madár, Bégi romra kúszó rózsaágon Három bimbó megnyílásra vár. „Napsugárnak, fű Imiié dalának, Bózsabimbók úgy Örüljetek, Felkereslek, újra látjuk egymást, Majd ha egykor rózsák lettetek! Visszatértem — nem is nagysokára — Rózsabokron ámde mit leiék? Nem a három bimbó fakadását: A virágok letörött nyelét. Egy virágot úti szellő tört le. Másikat a féreg ette meg, Az utolsót kedvesének adta Valamelyik ábrándos gyerek. Eégi romnak mohos rejiekóből Vén bagoly gúnyolva csúfolog - Mórt hagyád tövén soká a bimbót Más tőré le — helyes a dolog! Nem nehéz virágot tépni-1örni A kezét tövis sebezze bár, Jó fiú, kinek a rózsa vágya, Hogyha bimbó, úgy szakítsa már. Viharos. Az asszony, mindig asszony. Elbeszélés. Irta: Kálmán Dezső. — A „Tolnarármegye“ eredeti tárczája. — III. Mr. Adams leverte szivarjáról a hamut. — Készen vagyok gróf ur! Megvagyok győződve, hogy művem kielégíti várakozását. — Kiváncsi vagyok. Azt már láttam hogy a régi várkastély helyén egy valóságos tündérpalota áll; azt íj láttam, hogy az öt alapítványi hölgy számára öt lakosztály nyúlik ki a félkör alakú köz {»pontból; de már most lássuk a medvét! A yanke félretolta theás csészéjét, azután valóságos amerikai időkiméléssel ürített ki egy tokajival telt öblös serleget. — Akkor aztán felugrott az asztaltól s a terem közepére ment. E terem egy nagy félkört képezett. Közepén egy pianinó állott, jobbra balra asztalok, csinos nádszókektől környezve. A ' háttérben kényelmes pamlagok, zsöllyók terültek el. A háttér falát égszínkék brokát boritá, tele szőve mythologiai képekkel, raig a félkört, a menyezettől le egész a a padla’ig vörös bársony függöny takarta. A yanke a pianinohoz lépett. Megnyomott egy billentyűt. A félkörről lehullott a bíbor szőnyeg, s a félkör most tiszta, fénylő üveglapot mutatott. — Most pedig gróf ur ide vigyázzon! ügy volt az alku, hogy én önnek egy olyan termet rendezzek, be villamos készülékkel és halló csövekkel, a mely terem üvegfalzatán öt az más szoba belseje látható legyen lakójával együtt, a nélkül, hogy a benn levőnek tudomása lehetne arról, hogy őt valaki látja, hallja. — Tessék itt van ! Mr. Adams megnyomott egy másik billentyűt. A billentyű egyet csettent, s a sima üvegfalon látható lett egymás mellett symmetrikus távolságban öt női terem, berendezve olyan keleti fényűzéssel a minőt még a háromszázhatvanöt feleségű dahomei szultán asneki szultánája is megirigyelhetne. Elemér gróf örömében akkorát ütött öklével az asztalra, hogy minden evő és ivó eszköz tánezra kerekedett! — Yoila un horane! Nagy Napoleon szavaival gratulálok önnek. De ez kevés, mert ön nagyobb annál a német poétánál. Goethe csak verset irt, de az ön találmánya magát a költeményt fogja megórzókiteni. — Hatalmas találmányi Örömmel fizetem ki a munkadíjt. Tessék itt van! A gróf egy csomó bankjegyet nyújtott át Mr. Adítmsnak. A yanke zsebre gyűrte. — All right, gróf ur! * * * Mr. Adams, az élelmes, lángeszű yanke nagyon ügyesen oldotta meg a rábízott feladatot. A romladozó, elhagyatott várkastélyt — a melyet birtokosa csak nagy ritkán keresett fel — valóságos tündér palotává varázsolta. Öt lakosztály sugárzott ki egy félkörből. Mindenik lakosztálynak külön cselédsége. Csak egy nagy terem volt közös, öt külön bejárással. Ez a tündér palota várakozott az öt alapítványi hölgyre. Meg is érkeztek nem sokára mind
