Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1891-09-27 / 39. szám
1891. szeptember 27. TOLNA VÁRMEGYE. 3. vagyok, hogy azt tételezzem fel, hogy a belvárosi toronyóra jár rosszul ? (köztudomás szerint a napot is ehhez igazgatják!) Sehogy sem tudtam a rejtélyt megfejteni. Végre bellusi Baross Gábor világosított fel! Most, mikor az egységes zónáidét behozta, rájöttem én is, hogy a lakásom a templomtól keletre fekszik.. Tehát nálam hamarabb kél a nap, ezért más a helyi idő. így kijön a 2 óra 45 perez differenczia! Oh nagy Baross Gábor, ha elébb jut eszedbe az egységes zóna idő! Most már késő! Bejött az iskolai óv, hogy a gyermekek pontosan kerülhessék az iskola környékét, átcsaptam az újvárosi toronyórához. Most kezdődik a katasztrófa! Eleinte minden jól ment. Az én óráim által mutatott helyi idő és a toronyóra között már csak 1 órai differenczia mutatkozott 1 Elvégre is hol találhatni olyan toronyórát* mely hajszálnyi pontossággal járjon. Kezdtem beletörődni az uj helyzetbe, Úgy, de egy forró, — kánikulának is beillő napon, 5 gyermekem, mindannyi apai szivem egy- egy büszkesége, bömbölve lépett anyja elé s merész elhatározással kérte, sőt követelte a vastagabb nadrágot. Eszembe jutottak a boldog gyermekkori napok 1 A sejtés derengő napsugara csapta keresztül agyamat: — Mit talán ti ... ? Nyakamba borultak mindannyian : = Igen, óh igen kedves p^ipa, mi mindennap kikapunk az iskolában, azért mert elkésünk .. — Világos lett előttem minden 1 Azért kapok hát ón a főnökömtől mindennap szintén legalább is tiz dorgatoriumot és ugyanannyi hivatalos orrot! s azért fizettem két hét alatt legalább is 80 forint rendbírságot, mert egy órával később járok a hivatalba?! Beláthatja mindenki, hogy az újvárosi óvodába járó egyetlen gyermekemért nem tehettem tönkre a többi ötöt s velük együtt magamat. Átcsaptam még az nap próbára a kálomista toronyórához. Oh csak ezt ne cselekedtem volna 1 Gyermekeim s most már valamennyien — még s/.ivszag- gatóbban bömböltek. Közülök a polgári iskolába járót kicsapással fenyegették. Engem állásomtól a legeslegrövidebb utón felfüggesztettek. — A fe-, gyelmi eljárást megelőző vizsgálat alkalmával aztán gyönyörűséges dolgokra jöttem reá. — Én ugyanis a kálomista óra szerint jártam a hivatalba, a főnököm azonban a belvárosi toronyóra szerint igazodott, — mivel pedig az előbbi két órával később jár, mint az utóbbi, könnyű kiszámítani, mennyit használtam ón hivataloskodásommal a hazának. — Ha ugyanis az én órám 9-et mutatott, akkor már tizenegy volt. — Tehát tizenegy órakor jártam a hivatalba s délután a főnököm órája szerint 1/2b-kor. Annyi eszem azonban természetesen volt, hogy a hazamenetelt mindég az ő órája szerint intéztem. A fegyelmi vá'asztmány 50 frt enyhe (?) büntetésre és megdorgálásra Ítélt. — Mivel e határozat hozóit nem mertem, — fiamit döngettem el hatalmasan. Az akasztófa zseniálisan becsapott. Hogy el ne szökhessék, minden nap saját kezeím- 'inel, de az ő fülénél fogva vezetem az iskola kapujáig. Csodáltam, hogy olyan engedelmes. — Pedig hát, ha a mint láttuk, ón délelőtt 11 és délután 725-kor jártam a hivatalba, drágalátos fiam egy teljes hónapon keresztül sohasem volt — leczke órán, — mert itt megint csak a belvárosi toronyóra az irányadó. teremben s elnézem azt a messze vidékről jött agg embert, ki nem akart addig meghalni, hogy még egyszer ne lássa a győzedelmes zászlókat s a harczkereső fegyvereket. Még egyszer elandalog a felett, hogy magyar dicsőség mi voltál! Kezén vezeti unokáját s a zászlókat és fegyvereket, régi hű társait bemutatja a serdülőnek s a jelent a múlttal hasonlítva össze, arra a meggyőződésre jut; hogy gyáva népnek nincs hazája. Városoknak kellene szerinte nagy csapatokban felkeresni, hogy’ lássák a szent emlékeket, mert bűnt követ el, ki a kegyelet csarnokába el nem jön. Napról-napra színes virágokkal kellene a honleányoknak koszoruzni a fenséges ereklyéket. A ki magyar, az nem maradhat el erről a kiállításról, ha elmarad, lelkiismerete örökké vádolni fogja. Az igaz, hogy a bécsi arzenálban több fegyver van, nagyobb tömegben vannak képviselve az emberirtás eszközei, de az legfölebb csak megdöbbentő, mig ez a hely, a fegyverek terme megható. Itt látni a föld míves leghívebb társát — a kaszát, melylyel búza rendjét vágja vagy a rétet kaszálja -*■ kiegyenesítve, mintha az égre kiáltana, a népek istenéhez, hogy áldja- meg ‘az igazságos ügyet. A hosszú nyélre illesztett kiegyenesített, mintegy 40 darab kasza közül öt érdekesebb példány A kicsapástól csak úgy sikerült megmentenem, hogy ünnepélyesen megesküdtem a tanári kar előtt: nem adok több gyermeket a kezük alá. S világos, hogy azonnal vissza akartam pártolni a belvárosi toronyórához. — Annak azonban volt annyi esze, hogy időközben elromlott. Vég elkeseredésemben minden gyermekem számára vásároltam egy-egy fali órát. Hadd tudja mindenki a maga idejét.... Ebbe aztán majd megbolondultam. — Nyolcz ketyegő óra egy házban. Kilenczedik á zsebemben. — Utoljára, mintha a fejembe is elkezdett volna ketyegni valami. — Nem aludtam egész éjjel. — S reggel már 5 órakor felkeltett egyik fiam, hogy neki már menni kell, mert 8 óra. S azt hiszik, hogy vettük valami hasznát ennek a sok átkozott órának. — Délben már egyetlen-egy sem knappolt a harangszóval ... A kálomista harangozó napszámba volt s a feleségével már 11-kor elhuzatta a delet. Az újvárosi harangozó sietett ebédelni, tehát fóltizenkettőkor csendített, a komótos belvárosi harangozó pedig szépen megebédelt, rágyújtott, azután -egyet szundított, a torony aljában még ki is kurizálta magát és csak azután indult el harangozni. Dühömben egy pár órát a falhoz csaptam, a többit aztán megállítottam. Mai napig se jár egyik sem. S most közel állok a megbolonduláshoz. — A gyerekeket már nem féltem. — Megaczólosodott a bőrük a sok veréstől egészen. — Ma holnap pikkelyt kapnak, mint a halak. — Feleségemmel azonban mindennap összeveszünk. Mikor délben a hivatalból hazamegyek, ő még csak a villásreggelinél tart s mikor az ebéddel elkészül, én már a délutáni hivatalos órát is kiültem. A múltkor keresztelőbe készültem, de oly jókor értem oda, hogy a gyerek még meg sem született. Egyik közeli rokonom temetésére pedig olyan későn találtam oda érni, hogy már el is temették s közel járt hozzá, hogy feltámadjon. Igaz örömöm csak egyszer volt e hosszú idő alatt. Anyósom a múltkor, itt volt Dunapenteléről s öt órával hamarabb kiexpediálhattam a hajó állomáshoz, a mint kellett volna. De mi ez a csekély öröm ennyi szekatúrához ? S helyzetem napról-napra kétségbeejtöbb, — mert hogy mit hoz a jövő, ki tudná ? Annyit azonban elárulhatok, hogy már is öngyilkossági eszmék kavarognak agyamban. Hogyne, hisz a belvárosi toronyórát a múlt héten megcsinálták s tegnap csak ötvenkettőt ütött egyhuzombitn. Oda vau álmom, nyugodalmam. Valóságos vízióim vannak, mindenütt bomlott toronyórát látok! Különben holnaptól kezdve a hivatalba teszem át lakásomat. Megvan ígérve hogy ha rnóg egyszer elkésem, elcsapnak. Egy 8 gyerekes apa tehát nem lehet könnyelmű. Ulisszes mikor a Szirénekhez közeledett, a hajóhoz köttette magát. — S én a hivatalszolgával éjjelre is becsukatom magamat, hogy ki ne tudjak menni még éjszakára se. Egy megbolondult torony órától még az is kitelik, hogy este elveri a reggeli kilenczet. Sorsom Isten után a harangozó kezébe van letéve 1 S ma már reményem sincsen, hogy ez a mai állapot valaha megváltozzék. Az éjszaka megjelent előttem a hatalmas miniszter : bellusi Baross Gábor. A porba csúszva igy könyörögtem előtte : a Tápió mentéről került ide. Úgy vannak, abban az állapotban, mint azt a nagy napokban már a szolnoki csatában is használta a szabadságért lelkesülő magyar nép, mely minden erővel, minden eszközzel küzdött a zsarnokság ellen. Megható e fegyvercsoport, melyek felé a szabadságharczbeli zászlók 1 engen k s ellentétül oda vannak állítva a tökéletesebb fegyvernemek, a miket az napság a dicső napokban használt a magyar. Osztrák és orosz tábornoki és főtiszti kardok mellett ott van a magyar vitézek pengéje, lőfegyvere ... De hol van a régi lelkesedés, a mit az anyagban tesp'edő kor ma már meg sem ért s nyugodtan viseli békéit. A jól szerkesztett katalógus, a műizlésre valló és fáradságos tanulmányon alapuló rendezés és összeállítás dicséretére válnak Hen taller Lajosnak és Farnek Bélának, a mit a kiállítás látogatói elragadva ismernek el, s a sajtó minduntalan kifejezi azt, hogy milyen hálára kötelezték le a nemzetet. Honvéd csákó, honvéd atilla, milyen nemesen egyszerű, nem parádéra készült ez, hanem komoly harczra, egy önérzetes nemzet harczára. A megiíletődésre késztő teremben végig hallom visszhangzani az indulót: Diadalra honvédek. Győzelemre harczosok. „Oh te hatalmas miniszter, — a kitől retteg a félvilág, ki megreguláztad az összes magyarországi vasúti órákat, hogy egységes kelycgéssel mérjék az örök idő végtelen futását, — segíts mi rajtunk, — ha kell tégy csodát, tedd meg. hogy ez a mi három toronyóránk is egyszerre járjon, — hogy akkor legyen dél, este, a mikor ideje elkövetkezik és nem, a mikor harangozóiflk akarják.“ A hatalmas miniszter mérgesen tekintett reám. A bajuszára tüstént feltűzött — akár csak a cserebogarat, — két osztrák minisztert. Azután megnyomott egy gombot. Recsegve, ropogva repültek a levegőbe a Vaskapu földalatti óriás sziklái s tisztán hallottam, a mint a vasminiszter fogai közül bosszúsan dörmögte: „Ide nézz, olyat kérj, a mit megtehetek, — a mit meg lehet tenni, nem pedig olyat, a mi képzeletnek is abszurdum, vagyis: lehetetlen!“ Csitt! TÖRVÉNYKEZÉS. — Nyolcz év előtti gyilkosság. Szabó Mihály, Széki István és Sallai János összebeszélés után 1888. óv november 16-án Gáspár János decsi lakost a szőlők között lesből agyonverték. Az első vizsgálat alkalmával alibijüket valahogy igazolták. A dolog azonban Sallai felesége utján nemrég kitudódott. A szegzárdi kir. törvényszék folyó hó 24-én Széki Istvánt 8, és Sallai Jánost 12 évi fegy- házra Ítélte. — Szabó Mihály időközben meghalt. — Gyermekkitétel büntette miatt a szegzárdi kir. törvényszék 11/2 évi börtönre Ítélte G r ü n t h á 1 Erzse felsőnánai hajadont, ki újszülött gyermekét egy juh istállóba hagyta, hol |az ártatlan csecsemőnek egy véletlenül odakerült disznó leharapta a lábát, úgy, hogy a gyermek belehalt. Végtárgyalások a szegzárdi kir. törvény széknél. 1891, évi szeptember hó 29-én. V a h 1 Mihály emberölés kísérlete. Loch Henrik és társa sikkasztás. Mánk János emberölés vétsége. Németh Péter személyes szabadság megsértése. 1891. évi október hó i-én. E d 1 Vincze ellen, lopás miatt. Lató. Klári és társa ellen, lopás miatt. Simon Pál ellen, gyilkosság kísérlete miatt. Mise György ellen, rablás miatt. Dankó Lajos és társa ellen lopás miatt. Hírek. — Személyi hirek. Bernrieder József nagybirtokos, megyei közéletünk egyik kiváló alakja, súlyos szembajba esett. Örömmel értesülünk azonban, hogy az alkalmazott orvosi műtét jól sikerült és szívből kívánunk mielőbbi felgyógyulást. P é c h y József, tolnai prépost-plébános, Rómába utazott. — Eljegyzés. Rasso vszky Julián a központi járás h. szolgabirája, ki csak pár hét előtt jött körünkbe, eljegyezte L u k r i t s Stefánie kisasszonyt, L u k r i t s István pécsi kir. törvényszéki bijró leányát. Hallom a fegyverzaj elmúltával az elkeseredés jajszavát, látom, hogy temetnek egy nemzeti nagy létet s hogy dugják el féltékenyen fegyvereiket, melyeket látva ma, büszkén dobog a szivem. Látom zászlódat édes nemzetem, hallom a költő szavát: „Előre ! “ Nem magyar az, ki eb.be a templomba imádkozni el nem jön, ki — ha teheti — minél gyakrabban nem éli át a dicső napokat. Nem lehet jó anya az a hon’eány, ki nem jön ide lelkesedni. Vétkezik az az apa, ki fiát el nem hozza. Ha rajtam állana, bucsujárásokat vezetnék ide, de azt hiszem, ez felesleges, mindenki fog időt tölteni a fegyverek között s áldozik a szabadság emlékének. • S ő honfi bánatról, összetört, eltemetett reményekről regél nekünk... és mennyit annak a kettős bilincsnek vérfagyasztó csörgése, melylyel Gyulai Gál Miklós volt megvasalva. Az ilyent nemcsak látni, de érezni is lehet itt, még pedig olyat, mit szavakkal ki nem fejezhetünk. A nemzeten áll, hogy megmutassa képességét arra, vájjon megérdemli-e a kiállítóknak azt az áldozatkészségét, hogy aszab. adságharczi kiállítás állandó légy e n. Erdélyi Gyula.
