Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1891-01-25 / 4. szám

TOLNA VÁRMEGYE. 6. Az iparos ifjak önművelődési egylete január 18-án tartotta meg Fránek János elnök vezetese alatt tisztújító közgyűlését. A nagyszámban megje­lent tagokat elnök üdvözölvén, jelentést tett az egy­let megalakulása óta történt egyleti dolgokról s ezek között arról, bogy a felolvasó estélyek, enek- es rajzoktatás a tagok egy részének mily örömet oko­zott. Ezek haszna el nem vitatható s azért kérte a tagokat, hogy szorgalmasan látogassák. Az egylet­nek van 13 alapitó, 52 pártoló és 90 rendes tagja. Bevétele volt 578 frt 17 kr, kiadása 840 frt 38 ki­ás igy tiszta maradvány 237 frt 79 kr. Vagyonuk leltári értéke 330 frt 15 kr. Ezután tisztujitás kö­vetkezett s habár Fránek János nem akarta az el­nökséget elfogadni, a szives kérésnek engedve még egyszer elfogadta. Korelnök Hivex-th Ignácz veze­tése alatt a többi tisztviselők ezek lettek: alel nők Fehér József, I. jegyző Vatzek László, II. 'jegyző Virág Lajos, pénztárnok Ferencz Gyula, számvizs­gálók Erdődi Károly és Debulay Imre, könyvtárnok Gacsályi József s ezenkívül 20 választmányi tag A gyönki kér. nőegylet folyó hó 21-én tar­totta tisztújító közgyűlését s megválasztattak: El­nöknek: Fonyó Lászlónó, alelnöknek; özv. dr. Grosch Pálné, pónztárnoknak : Kiss Beláné, titkárnak : Kiss Béla helyb. tanár. Választmányi tagoknak: Borbély Lajosné, Bévárdy Lajosnó, Duzs Lajosnó, Ernst Ödönné, Gruber Józsefné, Ulgen Antalnó, Klein Endréné, özv. Keneszey Mariska, Muraközy Lászlóné, Pesthy Elekné, Szilágyi Bélánó és Széki Elemérné. FARSANG. A korcsolya bál. Habár e bálról lapunkban megjelent már egy rövidke tudósítás, melyet a bál­teremben, a zene és tánczosnők kedves hangjainak kellemes zűrzavarban egyesülő melódiája közben vetettünk papírra, mégis szívesen terünk vissza új­ból e bálra. Érdekli ez a jelen voltakat, hogy post festa olvassák a kellemes emlékű bál nekrológját, de ér­dekli — tán még inkább — a távolmaradottakat is, kik ez utón nyernek.; értesülést a bál sikeréről és kik közül nem egy ajakról fog a sóhaj' elszállni, hogy bizony kár volt e szép bálon részt nem venni. De viszont mi is örömmel térünk vissza — még csak gondolataink révén is — a báli terembe. Örömmel idézzük fel emlékünkben e bált, örömmel varázsoljuk magunk elé azokat a szép ala­kokat, kik között oly szívesen időztünk. A korcsolya bál a szegzárdi bálok történeté­ben rövid múltja daczára, első rangú tényezővé vált, a mely immár városunk intelligens közönsége ré­széről osztatlan népszerűségnek örvend, olyannyira, hogy a régi bálok közül egynéhányat teljesen ki­szorított Oarneval herczeg birodalmából. És méltán. Mert e bál első bemutatójával mindenkit meghódí­tott az által, hogy mindjárt megtalálta azt az arany középutat, a mely a sikert biztosította. így szét­ágazó társadalmunkból azt a közönséget toborzottá össze, a mely hasonló állásánál fogva ugyanabba a közbe illeszkedik bele, és e bálokon azt a sikerült hangulatot teremtette meg, a mely ép oly kevéssé mondható feszesnek, mint — a jó Ízlés rovására — túlságosan fesztelennek. Ugyanezen hangulat uralkodott az utolsó bá­lon is. Jól mulatott ott mindenki, kivétel nélkül. Kijutott a tánczosnőkből és tánczosokból is egyaránt. Itt is mondhatjuk, meg volt az a kellő mérték, hogy sem túlságos sokan, sem pedig ke­vesen nem voltak. Sőt — mint büszke önérzettel jegyezte meg a hölgyek egyike -- az urakat ez estén utolérte a Nemezis, mert örültek, ha tánczosnőhöz jutottak, nem pedig, hogy válogatba'tak bennök. Az elő négyest 42 p ír tánczolta, a másodikat ugyanannyi, a harmadikat — reggel 4 órakor — 28 pár. A jókedv emelésében mindvégig jó példával járt elöl a rendezőség elnöke. A hölgyek öltözékei ízlésesek és elegánsak voltak. A suhogó selyem uralkodott és a hosszú impo^ záns uszály is számos képviselőre akadt, A báli tudósítónak voltaképen árgus szemek­kel kell bírnia, hogy minden részié’et, minden fodrot és csipkét, minden virágot és szallagot, be­véssen emlékezetébe; ismernie kell a női divatot és annak minden változatosságát, meg kell ítélnie, mi készült a modell után és mi az eredeti eom- positio ; be kell avatva lennie az öltözködésnek a különben csak a jártas női szemek előtt ismeretes titkaiba; egyszeri látásra meg kell Ítélnie a kel­méket minőség szerint, nem szabad összetévesztenie az illusiót a gaceval, a Stefánia frizurát ]a Gretcben frizurává1, az illang parfümöt az oppoponax illatá­val ; éles s/.iuérzékkel kell bírnia, nehogy összezavarja a bordeuxt a vörössel; meg kell Ítélnie, hogv ki tánczol jól és ki szépen, ki táuezol chikkesen és ki elegánsán, ki tánczol feszesen és ki könnyedén, ki tánczol tánczosával szívesen vagy csak muszáj­ból. kinek passió a táncz és kinek teher ; a lélek­tanban is járta-nak kell lennie, hogy gyorsan átte­kintve a helyzetet, egy tekintetből, egy mosolyból alaposan következtetni tudjon, szóval női szabónak és frizeurnak, divatárusnak és virágkereskedőnek, tánczmesternek és psycho'ognak kell lennie egy személyben. Ilyen ezermester pedig nem minden ember lehet; azéit nem is merünk vállalkozni részletesebb ismertetésekre ; csupán néhány rajzot mutatunk be a báli terem tarkt-barka, érdekes ködképeiből. Itt egy uszályos bordeaux selyem ruha fe­hér gyöngyvirág himzés.'el, majd egy erem selyem ruha, hatalmas uszálylyal, fekete toliprémmel tűnt fel (a fekete sárgát ez esetben szívesen bocsátotta meg mindenki), amott egy karcsú alak — a mi báltermünk parkettjén először — fehér selyemben, fekete csipke áthu/attal, Uszálylyal, majd ismét egy bourdeaux selyemruhát rózsasziu áthuza’tal, egy fehér atlas ruhát rózsaszín pluche-el, egy kék se­lyem ruhát sötét kék pluche-el díszítve, egy világos I lilla selyem ruhát hosszú uszálylyal, egy erem se­lyem ruhát világos zöld csikókkal, egy lenszinü selyem ruhát, egy fehér atlas ruhát vörösvirág­gal stb. stb. A lányok között — az illusio ruha volt az uralkodó, fehér, rózsaszín és kék színekben válta­kozva ; láttunk továbbá rózsaszín, fehér és vörös selyemruhákat, kék gázé és atlas toiletteket. Ha valaki nem talál magára, illetve toilet tjére ezen leírásokban — azt a legközelebbi bálon kész­séggel fogjuk kipótolni. A sárbogárdi vasúti tisztikar az állomás helyiségeiben folyó hó 17-én társasvacsovával egy­bekötött tánezmulatságot rendezett, mely Micsinye) Ferencz állomási főnök tapintatos rendezése mellett fényesen sikerült. A közönség — a zord idő da­czára — oly nagy számmal jelent meg, hogy alig fért el a vasúti állomás tág termeiben. A né­gyeseket mintegy 30 pár tánczolta. A jelenvolt intelligens hölgy közönség neveit a következőkben adjuk. Asszonyok: Micsinyei Ferenczné, dr. Kohn Arminné (Hőgyész), Poor Gusztávné, Salamon A la josnó, Tónai Tivadarné, Éliássy Imréné, Bör- zsönyinó, Mayerné (Tápé), Szantnerné, Rezuasekné, (P.-Karácsony) Osányinó (Pa.-Loog) stb. Leányok: Mihályi Irén (Győr), Rezucsek Jolán, Mayer Me­lanie és Mariska, Börzsönyi Irén (Tápé), Adamécz nővérek, stb. A „bonyhádi polgári kaszinó“ a „Dunán­túli Magyar Közművelődési Egye­sület“ javára 1891. évi február hó 4-én Bony- hádon az „Arany oroszlán“ vendéglő nagytermében zártkörű tán ez-estélyt rendez. Üdvözöljük a rende­zőséget azon szerencsés eszméért, hogy a D. K. E. javára Ibált rendez. A bonyhádi izr. jótékony nőegyiet bálja folyó hó 21-én tartatott meg és daczára a közle­kedési akadályoknak, a vidékiek teljes hiánya mel­lett, elég jól sikerült, a mennyiben a négyeseket 40 pár tánczolta. Az összes bevétel 240 frt, a melyből 100 forint jut az egyletnek. — Jelen voltak: Angyal Ferenczné, Brandeisz Ferenczné, Blumenstock Jakabnó, dr. Elbogen Fülöpné, Da- vidovics Sándorné, Fein Lászlónó, Forberger Lász­lónó, Fleischman Lipótné, Goldfinger Mórné, Gold- I finger Hermanné, Halász Gézáné, Halász Lajosné. Hol len der Ferenczné. Khünel Ferenczné, Kun Mórné, Müller Lipótné, dr. Poth Radoné. Stern Miksáné, Stern Hermanné, Schwarz Gyuláné és Schwarz Hermanné. — Halász Emilia, Hirschfeld nővérek, Traiber Margh, Taub Hermin stb. stb. A folyó hó 7-én Báttaszéken a „Dunán­túli Közművelődési Egylet“ javára megtartott „Kereskedelmi Casino“ bál alkalmával a következők felülfizettek : dr. Boskovitz Mór 2 50 kr., Boskovitz Ármin 1 frt, Zob Gyula 1 frt, Farkas Bernát 80 kr., Spiegel Henrik 50 kr., Pollák Ado’f 1 frt, Fischer Albert 50 kr., Kohn Bernát 50 kr., Lővy Jakab 50 kr., Pink Ármin 50 kr., Lederer Márkus 20 kr., Pollák Ármin 1 frt. Jegyeiket megváltották: Mayer Gusztáv 1 frt, „Tolnavármegye“ szerkesztősége 1 frt, Pesthy József 1 frt, Lustig Pál 1 frt. Gundrum János 1 frt, Égle Károly 1 frt, Kunczer Ferencz 1 frt, Hoh- mann József, 1 frt, Schwartz Mátyás 1 frt, Rohr János 1 frt, Ohrmann Gusztáv 1 frt, Veidinger Lipót 1 frt. A dombóvári izr. nőegylet saját czéljaira 1891. évi február bó 1-én a dombóvári „korona“ vendéglő termeiben zártkörű táncz-estélyt rendez. Kik e bálra meghívót nem kaptak és arra igényt tartanak, forduljanak a rendezőség titkárához, Ha- berfeld Ignácz úrhoz. A tolnai önk. tűzoltó-egylet múlt heti táncz- mulatsága minden tekintetben jól sikerült. Az egylet részére vagy 100 frt tiszta jövedelem maradt. 1891. január 25. MOZAIK. A nagyság. Magas kőfalra jutott valahogy, Gyökeret vert, kikelt egy buzaszem, Kalászba nyúlt, — lenézte társait, Kik porban élnek ott a mélybe, lenn! „Mily kicsi maradt az a sok szegény, Azaz közülök, hogy kinőttem ón! Oh legyen bár mind, tízszer akkora, Ily nagy miként ó n egy se lesz soha! így kérkedett. Irigyen bámulák. Mesém eddig tart, most jő a való: Emberek közt ily üres henczegő, Mint ez a kalász, sok található, Hányat feldob a vak sorsnak kegye, Pro’ekció, a mások érdeme. S hogy a hely magas, arezuk felragyog: Azt hiszik ezzel ők lettek — nagyok! Bodnár István. * A nő több szellemmel bir, a férfi több ész­szel. A nő észlel, a férfi következtet. Rousseau. * Aki a nőiességet és annak nemességét igazán átórzi, az felismeri az emberiség és természet ösz­szes szépségeit. Humboldt. * Frithjof: A férfi szerelme állapítja meg a nő­nek értékét. Ingeborg: A férfi csak addig szeret, a med­dig tisztelni képes. A „Frithjof“. mondából. * Vannak nők, kik úgy hatnak lelkünkre, mint Nizza és Nápoly égalja — tüdőnkre. Balzac. * A nők mások szivében jobban olvasnak, mint a — magukéban. Rousseau. * A férfi azt mondja a mit tud, a nő azt, a miben örömét leli. Jean Paul. * A szépség nem meghatározott formája bizo­nyos vonásoknak; szerintem a szépség az a titok- z tos inger, az a hatás, mely az emberek szivében és lelkében oly]édes mámort és oly gyönyörű ábrán­dokat kelt. Karr Alphonse. * A szép nő szerelmet követel, a rút azt elnyerni törekszik. Destouches. * Egy nő mindig elegendő szép. ha jó. Balzac.

Next

/
Thumbnails
Contents