Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1891-09-13 / 37. szám
Módly Sarolta, Módly Ida, Módly Flóra, Pleszky Giziké, Török Örzse, Tóth Idus, Simon Mariska, Szabó Vilma, Vargha Margaretta, Zarubay Ilona, Zarubay Jozefa. — Jegyeiket megváltották : Wei- ninger Sándor 5 frt, özv. Szópauer -Jánosné 2 frt 50 kr, Triebler Urna 2 frt 50 kr, Sebők Kálmánná I frt, Sörös József 1 frt, Stokinger János 1 frt, id. Fejős Imre 1 frt, özv. br. Augusz Antal né 5 frt, özv. Todorovics Lajosné 5 frt, Hanny Gábor 1 frt, Fayt Lajos 1 frt, Török Béla 1 frt, Ujfalusy Lajos I frt. Fel ül fizettek: Mayer Ferencz Andor 1 frt, Mikó György 3 frt, Póchy József | frt. dr. Spányi Leó 2 frt, Papp László 1 írt, Horváth Aladár (Tamási) 1 frtö't, kiknek lapunk utján is köszönetét mond a rendezőség. — Zeneestély. A polgári olvasókör kisasz- szonynapi zeneestólye — kedvező idő mellett j— igen jól sikerült Sokan voltak jelen vidékről is, a kiket e napon Szegzárdra a buesu is vonzott. Az időjárás hűvösre fordulván, az idén aligha lesz több estély s igy ezen évi estélyek ezzel véget is értek. A mulató közönség a késő hajnali órákig maradott együtt. T A N Ü G Y. A polg. leányiskola ünnepélyes megnyitása. Ezen leányiskola ünnepélyes megnyitása szeptember 6-án reggel volt. 8 órakor a fiú- és leányiskola növendékei a tantestület vezetése mellett „Veni Sancte“-ra mentek s azután a leányiskola egyik termében gyűltek össze a lányok a megnyitás ünnepére. V arasdy Lajos kir. tanfelügyelő, dr. S a s s István iskolaszéki elnök, a tantestület az igazgatósággal ólén s kevés számú közönség jelent meg ez alkalomra. Kovácsné Nagy Lujza örömének adván kifejezést az iskola megnyithatása felett, felkérte a kormány képviselőjét, Varasdy Lajost és a község képviselőjét, dr. Sass Istvánt, hogy az intézetet megnyitni szíveskedjenek. Dr. Sass István iskolaszéki elnök erre tartalmas és a női nevelést tárgyaló szép, rögtönzött beszédet tartott, melyet közérdekű és magvas tartalmánál fogva egész terjedelmében közlünk. A beszéd köveikező : Mélyen tisztelt közönség! Kedves gyermekeim! Mint a községi iskolaszék elnöke, a mélyen tisztelt közönséget a tanári testülettel együtt, midőn e reánk s a közönség minden részére nézve, annyira nevezetes napon szivemből üdvözölném, s kedves gyermekeim, önöknek figyelmét íövid időre kikérném, — engedjék meg, hogy mindenekelőtt köszönetét mondhassak Szegzárd nagyközség képviselő-testületének azon újabban tanúsított áldozatkészségéért, melyet a legszükségesebb iskolai felszerelés költségeinek készséges elvállalásával méltán kiérdemelt; nemkülönben a nm. Minisztérium ama bölcs elhatározásán)1, melynél fogva felsőbb leányiskolánknak polgárivá történt kiszélesítése és emelése által a nőnevelés ügyének oly fényes szolgálatot tőn, — a legmélyebb hazafiui tisztelet és elismerés hangján emlékezhessem meg akkor, midőn tudvalevőleg hazánk ezen égető szükségén minden irányban segíteni kötelességének tartja. Kedves gyermekeim! A mai nap nemcsak azon vallási színezetnél fogva nevezetes reátok nézve, hogy Isten áldásáért könyörögtetek annak szentegyházában munkátok sikeréért, hanem fontos az reánk nézve, uraim, főkép a nőnevelés szélesebb keretű megalkotása miatt, tehát nemzeti, 1 vallásos és demokratikus irányának hű betartásával — mindenben a viszonyok és gyakorlati élet követeléseinek számbavétele mellett. — Igenis nálunk nemcsak vallási, társadalmi s családi követeléseknél fogva nagyfontossága a nőképzés altalánossá tétele s minden rétegre való kiterjesztése, hanem ezer éves államalkotó hivatásunknak elengedhetetlen követelése, hogy nemzeti jellegünk fentartására és fejlesztésére nagyban közreműködjön. Ez okon, ha van berendezésünk terén valamely mozgalom, melynek erős áramlattal kell elöresodortatnia, s létért való küzdelmünkben éles fegyverként suhogtatni, az a nőnevelés általános s annak erőnk szakadtáig következetes nemzeti irányú fejlesztése. Nem akarom ezzel azt mondani, mintha nem lettek volna a régmúltban is kiváló nemzeti nőalakjaink, egy Gizella királyné, Szt. Margit, Erzsébet, Eozgonyi, Szilágyi, s újabban egy Brunszwik, Bezerédj nemes megjelenése s áldásos működésűkben — csakhogy ezek egyes századok elszórt gyöngyházaiból I nem a mindennapi élet szükségleteiből emelkedtek ki. — Nekünk manapság, mint mindenben, úgy a nőnevelés terén is általánosító eszközökkel kell tért foglalni s azt meg is tartanunk. Az az idő elmúlt, midőn a nő csak elvétve, mint valamely szemkápráztató tünemény válhatott míveltségével egyes kiváltságosok tulajdonává s a nagyobb rész, főzés, varrás és házvitel szolgálatában állónak véve, távol, hogy a család és társadalomban számottevőnek tekintessék — egyszerű paria szerepre volt utalva; sőt a nőimí6. ___________________________________ veltség és tudás, mint valamely veszélyeztető hozomány lón egyes családok körében elismerve. Ez az idő hála Istennek nincs többé. Tudjuk ma már, hogy a félig mívelt vagy mí- veletlen közt van a legtöbb szívtelen, pazar, i kötelességéről megfeledkező ; míg az azzal megáldottak sorában tűnnek fel az igazán boldogító, a körülményekkel megalkuvó s az élet viszontagságaiban mindig kötelességhü nők és anyák. Ezen általános szabály minket, mint nemzeti létünk őreit kétszeresen kötelez önfentartó kötelességünk teljesítése körül s igy kétszeres érdekünk általános elterjedésén s népszerűvé tételén teljes erőnkkel munkálni. Semmi kétség, mely szerint tekintve a magas kormány ehez hasonló bölcs intézkedéseit, annak jelenlevő képviselője t. tanfelügyelő urnák készséges közreműködését, nemkülönben tanerőink hű munkásságát, végre a községi és társadalmi részvétet — de mindenek felett az igének élő megtestesülését, abban, hogy polgári leányiskolánk megnyitása küszöbén máris közel száz növendéket számit, hogy a várva várt siker elmaradni nem fog s hogy intézetünk ily szép számú növendékek összesereglésében az időnek megért gyümölcsét jelenti. Isten segítsen kedves gyermekeim iparkodástokban ügybuzgó elöljáróitokkal együtt, hogy mindanyian a munka végével elmondhassuk : megtettük kötelességünket. Ezek után az iskolát megnyitódnak nyilvánította. A tanítás másnap, szeptember 7-én vette kezdetét. Az abc. tanítása. Nem nagyot állítunk, mikor azt mondjuk, hogy az abc. a legnehezebb tudomány s nem is lesz felesleges, ha külön czikket szentelünk tanításának, miután ez szintén nehéz tudomány a jelenleg használatos tanitásmód mellett, mely ellen azonban nem szándékozom filippikát tartani, csupán egy segítő tanitásmódra óhajtom a tanító urak figyelmét felhívni, a jelenleginek sikeresebb müvelhetése végett. A tanítás és különösen a népiskolai tanitás legsikeresebb módjának elvileg azt mondhatjuk ki, melynél a gyermekek három érzékét; a látást, hallást és tapintást vehetjük igénybe, miután igy a leczkét három oldalról nyert benyomás utján a gyermek könnyebben felfogja s emlékezetében megtartja. Ha pl. a hallás által keletkezett benyomás el is múlik, ez nem vonja még maga után a leczke elfeledósót, mert a másik két érzék által közvetített benyomás megmarad. A népiskolai tanításnál azonban csak két érzék : a látás és hallás van igénybe véve s az abc. tanításánál nem is lehet többet igénybe venni, minélfogva szükséges, hogy az ezek által közvetített benyomások felfogását könnyitsiik meg lehetőleg, mely czólból a gyermekek lelkületóre, természetére, helyesebben mondva a gyermeki kedély világra kell, hogy alapítsuk a tanítás módját. A gyermekek élete semmi komoly dologgal nincs egy befűzve, csupán játszadozás mindaddig, mig iskolába nem kerülnek, hol a komoly munka árjába egyszerre nyakig esnek, a mi igen kellemetlen hatású, a hirtelen fordulatra előkészítő átmenettől meg nem előzött ellentét s főleg ennek következtében a játék varázsa hatványozodva emelkedik azon idő alatt, melyet az iskolában töltenek s figyelmüket az előadástól elvonja. Az a feladat tehát, hogy a tanítást a tanító olyanná tegye, mely a játék gyönyöreit ha feledtetni nem is, de legalább ellensúlyozni tudja, a tantárgyat olyan alakba öntvén, mely a kisemberek figyelmét huzamos időre lebilincselni képes s ezzel egyúttal a tantárgyat gyenge felfogó képességükhöz képest átalakítsa, mikor is, mintegy já'szva, mondhatni öntudatlanul tanulnak. Sokan azt fogják hinni, hogy ez épen a betűk betanításánál lehetetlen, de a ki helyesen ítél, az ellenkezőjét fogja állítani. Már csekély gondolkozás után is arra az eredményre jutottam, hogy majdnem minden betűt könnyen belehet ezen a gyermeki természetre alapított mód szerint tanítani. Nevezetesen: Igen sok tárgy vagy lény bizonyos körülmények. viszonyok közt, vagy ráha’ás folytán olyan hangot ad, mely egyik vagy másik betű nevéhez nagyon hasonlít, sőt mondhatni, hogy egyik vagy másik betű nevét adja. Már most, ha valamelyik betűt akarja a tanító tanítani, mindenek előtt felhívja a gyermekek figyelmét arra a tárgyra vagy lényre, mely a betű nevét adja vagy legalább ahoz hasonló hangot ad s csak ezután mutatja meg a betű képét, alakját. Például az „a“ betű tanításánál emlékeztetjük a gyermekeket, hogy mikor valaki sajnálkozik, azt mondja: a, a, a. Mit mond hát a ki sajnálkozik ? kérdezzük aztán, mire a gyermekek ismételik: a, a, a. Ekkor aztán meg lehet mondani, hogy az „a“ egy betű s hogy első a betűsorban. Később aztán a kérdésre : hogyan tesz, a ki sajnálkozik, mindjárt tudni fogják a betű nevét és képét. Ily módon lehet az örvendezés kifejezésével az „á“, a szűk nyílású üvegből kifolyó viz bugyo__________TOLNA VÁRMEGYE.__________ gásának hangjára emlékeztetésóvel a „b“, a macskát hívó egyén hangjának ismétlésével a „c betűt 1 igy tovább a többit is könnyen es gyorsan betanítani. ffa a tisztelt tanfórfiak egyetértenek velem a betűk ezen betanítási módjának czélszerüsegeben, szíveskedjenek erről értesíteni s akkor az egesz betűsort az előadottakhoz képest ki fogom dolgozni. Széki Ákos. KÖZGAZDASÁG. Lóverseny Dombovárolt. A Dombovárott folyó hó 6-án megtartott lóversenyről nem közölhetünk kimerítőbb és alaposabb tudósítást, mintha Döry József urnák, a megyei lótenyésztési bizottság nagyérdemű elnökének a földművelési minisztérium lotenyész osztályához intézett, az ügyet kiváló szakértelemmel megvilágító jelentését, egész terjedelemben közzé tesszük: Folyó hó 6-án Dombóvár közelében a tüskei pusztán a népies lótenyésztés emelésére rendezett lóversenyek megtartatván, —van szerencsém azoknak lefolyására és eredményére nézve az alábbiakban jelentésemet felterjeszteni: A kezdet nehézsége és a szokatlansággal küzködve, — Tolna megyében még soha nem volt semminemű népies lóverseny a nevezések nem ütöttek oly jól ki, a mint azt re- mónyeltük; — érdeklődés volt, a tenyésztők közül sokan voltak jelen, de ló nélkül és nem versenyeztek, kérdésünkre, hogy miért nem neveztek, azt adták válaszul : „Uram! mi versenyt soha nem láttunk, annál kevésbbé próbáltunk, az idén eljöttünk megnézni, hogy milyen a lóverseny, mit és hogy kell csinálni, és ha az Isten segít, majd a jövő évben mi is lovainkkal veszünk részt abban.“ — És ugylátszik a versenyek tetszettek, az eszme gyújtott a tenyészközönségnól, miként alaposan remé- nyelhetjük, hogy jövő években mindig nagyobb tért hódítani és azok meghonosítása és a tenyésztők vérébe való beplántálása által népies lótenyésztésünket jóval előbbre vinni, és egészségesebb alapra fektetnünk sikerülni fog, úgy leven meggyőződve Lehndorffal: hogy a jó tenyésztésnek nem egy oldalulag az alkat és küllemre való tekintetekből kell kiindulni — hanem a ló kellő kipróbálása és tehetségére kell mindenekelőtt a fősulyt fektetni. Az egyes versenyek lefolyása a következő volt: Az I-ső lóháton való versenyre 6374 folyó méter távon, a melyből 3000 méter ügetve, illetve a versenyzők vezetve, a vezetőt csak ügetésben lett volna szabad elhagyniok, különben disqualiíica'taltak volna — a többi 3374 méter távon a vezető kiállása után szabad tetszés szerinti menetben versenyeztek és 1-ső lett 100 frt díjjal Baka József kiskondái lakos, 161 cm. magas, 6 éves, i meretlen leszármazásu sárga kanczája 13 első perez alatt; 2-ik lett 60 frt díjjal Fábián Mihály, gyula- jovánczai, 4 éves, 157 cm. magas, (kancza) pej Füriosója, 14 perez és 40 másodpercz alatt; 3-ik lett és utolsó díjjal B o d a Vendel szakályi lakos, 4 éves, 171 cm. magas, pej (gr. Apponyi bérméne Noniustól származó) kanczája 16 perez 40 másodpercz alatt. — Az utóbbi a kihirdetett versenyfeltételek alapján távolozottnak lett volna tekintendő és a díjtól elesett volna, de a tenyészközönség buzdítása végett a versenybíróság ezúttal a dijat kiadatni határozta. — A legjobb kilométer ricord 2 perez és 2 másodpercz volt. — A Il-ik sebes hajtású kocsiversenyben összesen 13,204 folyó méter távra, a melyből ügetve 6374 folyó méter, a többi része tetszés szerinti menetben versenyeztek és 1-ső lett 200 frt díjjal Hideg Mihály szakályi lakos, 5 éves 167 cm. piros tarka Greet Eostem után, és 3 éves 164 cm. magas Cambusier vagy Varázs után saját nevelt kanczái- ból álló fogata az ügetési távot 18 p. 45. és az egész pályát 33 p., 14 másodpercz alatt hagyván .hátra, — 2-ik lett 100 frt díjjal Kovács Lajos dalmandi lakos; 12 éves, 153 cm. és 8 éves 152 cm. magas, ismeretlen származású két szürke kanczája, az ügetési távot 18 p., 40 mp. és az; egész pályát 34 p. 8 .másodp. alatt futváu be, — 3-ik lett 25 frt jutalommal Simon József szakcsi lakos, két igen csinos, de túlkövór, éppen nem készített és dolgozott negyedfü csikaja, egyik 165 cm* 1891. szeptember 1B.
