Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1891-09-13 / 37. szám
1891. szeptember'13. TOLNA VÁRMEGYE. 3. ugyan választó, --'de számot szaporító vidéki van jelen?) Délután fél négykor gyülekezni kezdett a kiváncsi tömeg. A régi jó világ kortes zászlói lekerültek a padlásról. Volt ott Szluháétól kezdve Gei- széig mindenfele kiadásból. — Legelőször egy meg- tépett lobogót hoztak. Á kezdőbetű lyányzott róla, a minek az itt-ott ácsorgó kormánypártiak nagyon megörültek, mert ezt olvasták le arról fennszóval . . .Oda Vilmos 48-as képviselőnk! s mivel több Vilmos nevű képviselőnk nincsen, szentül elhitték, hogy megbukott Boda Vilmos! Erre elővezettók az elitéltet. Szegény magyar szabadelvüség olyan sápadt, halavány volt 1 A központi járás képviselője kíméletesen bekötötte a deliquens szemeit. — Bántani azonban nem bántotta, csak oda szólott: „Vágjad fiam, vágd“ . . . majd Forgáchot Írtam, pedig csak Petrich lépett elő. (Azért mondom csak, mert I’orgáchból csak a „eh“ van meg benne!) Haalmas bunkós bottal jött, az már igaz 1 Csipkedett, csapkodott, verte a mellét, ütötte az asztalt, de csak a czigány tud a szárazfából varázshangokat kicsalni! neki nem valami nagyon sikerült, bár telitorokból fújta azt a régi nótát, hogy: mégis hunezut a német.— Hát hisz ezt nem kell olyan nagyon bizonyítgatni! Égy haszna azonban mégis volt beszédjének. A maga módja szerint elmondta a függetlenségi párt egész történetét úgy, hogy a következő szónokoknak már théma sem maradt. S ez haszon volt azért, mert Herman Ottótól kölesdi szereplése után egészen mást vártunk, azt, hogy legalább is skalpirozza a szegény elitéltet. — De hasztalan ült és várt Döry h. főszolgabíró a tribün egyik szegletén, hogy majd ő neki lesz alkalma- az elnök helyett élni a „zárszó“ jogával, nem került rá a sor., A vén oroszlánnak csak á sörényét lá’tuk mozogni, a hangját is hallottuk, — de hát se nagyon meg nem ijedtek, se nagyon neki nem bátorodtak tőle Egy kis hízelgéssel kezdte, megtette vármegyénket. v e- zér vármegyének, (Te is fiam Brutus 1) majd világitó toronynak, — megmutatta, hogy harapni is tudna, — de nem harapott, pedig sokan azt várták a hős oroszlántól. Meszlónyiről konstatáljuk, hogy mondott egy igen jó viczczet, de pz nem az övé, — egy kevésbbó jó beszédet s ez az övé. — Különösen dicséretéül hozzuk fel, hogy verseket nem rögtönzött s még csak nem is czitált, csak egyszer, a mikor „Bóma ledől s rabigába görbéd.“ Különben a mi Boda Vilmosunkat nagyon tapintatos embernek ismerjük. Ez alkalommal azonban mégis követett el ■ egy nagy tapintatlanságot. Úgy mutatta be MeszléDjit, mint Kossuth rokonát. Hát kérjük szeretettel ez nagy bajnak is lehetett volna a szülő oka. Jókai Mór „Minden poklokon keresztül“ czimü regényében darabokra szedi a nép azt a szerencsés barátot, a ki olyan szerencsétlen, hogy a szent lándzsát, a melylyel a Krisztust átverték, megtalálja. — Ettől féltettük Mesz- lényit, hogy a Kossuth szó varázsa miatt majd ereklyévé tördeli a nép 1 De nem esett meg. Türelemmel végig hallgatták, meg is éljenezték tisztességtudással. Utána R á t k a y beszólt. Politikus akart lenni, de poéta maradt, ez a kettő pedig nem igen fér össze. S lassan-lassan csökkenni kezdett a hallgatóság érdeklődése, ritkult a „halljuk“, az „úgyvan“ s leg főképp az „éljen“ — Észre is vette az Argus szemű Boda Vilmos, hogy ha netalán tán még S z 1 u h a Pista is beszól teljesen vége lesz a hatásnak s oda szólott az elnöknek, hogy zárja be az ülést, mit ez készséggel meg is cselekedett. Erre aztán pár pillanat alatt üres lett a tér. A szónokok, a nép elszóledtek. — Öröm mámorral mentek szót, mert azt hitték, hogy megölték, eltiporták Öt! — Pedig hát a magyar szabadelvü- séget nem lehet ilyen könnyen megölni 1 S azóta csend van, mély csend. A nemzeti kokárdát letették s ismét fogy a sárga-fekete kapucziner. A hallgatás pókjai lassabban fonják hálóikat, — a váudormadarak szégyenkezve messze repültek. Csalódtak, nagyon csalódtak 1 azt hitték ő hozzájuk jött a nagy tudós. — Pedig nem 1 — Ökörnyálak úszkálnak a levegőben, czikk- czakkos foszlányai, miotha betűk lennének s ezt kérdenék: Akinek olyan meleg, érző szive van s nagy tudós lehet, miért akar középszerű politikus lenni? S éjjelenként a sétatér utjai is benépesednek láthatatlan szellemekkel. — A majdan ide jövő Garay szobor múzsája megelevenedik s egy zokogó nőt vezetget karján. — Nekem esküdött örökhüsóget... és mégis...?! Mennyi panasz, mennyi fájdalom van ebben a pár szóban 1 S a sirás-zokogás messze hallatszik. A kora reggel mezei munkára menők látják is az elsuhanó alakot, sóhajtva, fájdalmasan rebegik utána : Szegény Felhő Klári 1 Csitt! Függetlenségi és 48-as pártgyülés Szegzárdon. A függetlenségi és 48-as párt a jövő évi képviselő-választásokra való szervezkedés czéljából Szeg- zárdra alakuló közgyűlést hitt egybe, a melyre a vármegye összes választóit — tehát pártkülönbség nélkül — külön meghívó utján meghívta. Az alakuló gyűlés folyó hó 8-án nagyszámú, minden esetre pár ezer főnyi közönség jelenlétében tartatott meg. A közönség között igen természetesen volt számos nem választó és kiváncsi szabadelvű- párti is. A gyűlés mindvégig teljes rendben folyt le. A központból Herman Ottó és . M e s z 1 ó n y i Lajos képviselők küldettek ki az értekezletre. A gyűlés 8-án délután 4 órakor vette kezdetét. A vásártéren levő Ferencz József-féle ház előtt tribünt emeltek és a szónokok onnét intézték beszédeiket a közönséghez. A tribünön az említett képviselőkön kívül Boda Vilmos és Petrich Ferencz képviselők, Rátkayés Cholnoky dunaföld- vári ügyvédek, Dr. Schwetz Antal bonyhádi ügyvéd, B o r z s á k Endre, Dr. Steiner Lajos, Dr. D i c e n t y Pál Szegzárdról; S z 1 u h a István a paksi kerületnek egész bizonyossággal említett 48-as jelöltje, S z 1 u h a Ignácz, Sándor, János és Miklós, Fónyfi, Garay Antal, G e i s z László stb. foglaltak helyet. A politikai hatóságot: Döry László h. főszolgabíró képviselte. A gyűlést Boda Vilmos nyitotta meg, kinek tapintatos és a nála megszokott higadtsággal és mérséklettel előadott beszédei nemcsak párthiveire, de a jelen volt szabadéi vüpártiakra is láthatólag kedvező hatással voltak. Beszédében előrebocsátotta, hogy nem kíván szóvirágokat használni, mert jelen van különben is a szónoklat két mestere, de a vendégjog ellen sem akar hosszabb beszéddel véteni. A babérágból magának egy levelet sem kíván. Tolnavármegye függetlenségi pártja nincs szervezve, hogy pedig a szervezettség mily eredményeket képes felmutatni azt a függetlenségi párt a legutóbbi országgyűlési vita alatt fényesen bebizonyította. Szükséges a szervezkedés azért is, mert a kormány a függetlenségi pártot kiirtani, illetve annak jelöltjeit kibuktatni törekszik. Tagadja, hogy e pártot kiirtani joga vagy ereje volna. Bármit határozzon is az értekezlet, határozzon úgy, hogy abból Magyarország hasznát lássa. (Lelkes éljenzés.) Ezek után ajánlatára a gyűlés vezetésére elnökül: Petrich Ferencz, a jelenlevő képviselők nestora, és jegyzőül: R á t k a y László, a jeles költő választatott meg. Petrich hosszabb beszédben köszönte meg a bizalmat és fejtegette a függetlenségi párt prog- rammját. Beszéde tele volt a szokásos függetlenségi „közhelyekkel.“ A lefolyt 24 esztendő — a szónok szerint — elég volt annak bebizonyítására, hogy a 67-es alap rossz, hogy azt csalódás követte. Csalódtunk 67-ben, a mi erőnkben, Ausztriában. Maga Deák Ferencz, kit különben becsületes embernek és tiszta hazafinak ismer el a szónok, szintén csalódott, mikor egy szilárd nemzetre való számítással létesítette a kiegyezést. Követeli a független magyar nemzeti bankot, melynek eszméje csak a papíron penészesedik el; önnálló vámterületet, magyar udvartartást, magyar szó uralmát a hadseregben ; hogy ha a magyar katonának németül kell tanulnia, a paritás megköveteli, hogy Ausztria katonái tanuljanak magyarul. Szóló különben elismeri a német nyelv szükségességét, sőt a fiának is meghagyná, hogy tanuljon németül. A külügyi képviEzzel a látványossággal csak az Orfeum „Appolló nászutja“ vetekedhetik, a hol minden elképzelhető görög és római istennő fogyatékos öltözékekben mutogatja művészetét. Újabban aváros igeti „H ő k ö m“-színházban, meg a variótes-ben is kedvelt szórakoztató helyet fedezett fel a közönség; ezek egyikében az egyik csillag „Per ez el Eliz“. a ki bizonyára talmi Perczel; habár más variánst is hallottam róla, a mit azonban elhallgatok, mert egy nemrég elhunyt, szerencsétlen alakot közelről érint 1 De furcsa is az emberi élet; a napokban a Kerepesi utón láttam egy olyan úri nőt sétálni, a ki néhány évvé] ezelőtt még az önök városában számot tevő úri hölgy volt. Sic transit gloria mundi 1 Mint az ón doktor barátom mondaná, a ki szintén az önök városából származott Budapestre, s a ki gyakran tudtán kívül jókat szokott mondani. Legközelebb egy úri emberről volt szó, ki maga is, meg a felesége is elég érett és erős, s a gyermekük mégis „veleszületett gyengeségben“ halt el 1 Azért — raondá a doktor — mert az apja Jäger hive és vegetáriánus volt! — Egy másik ismerősének pedig, a ki arról panaszkodott a mi doktorunknak, hogy guggolás közben a térde roppan, s mit használjon el'ene: — azt felelte, hogy „ne guggoljon le!“ — Ez csak alapos kúra. A kúráról jut eszembe, hogy a Margitsziget vendégei is már mind eltűntek erről a paradicsomról, alig lézeng rajta néhány ember; legfölebb Vajda Jánost látja az ember ábrándozni s elvonulni a világtól, mely őt meg nem érti. Hanem a szigeten egy újféle f i g u r á n s brancheot fedeztem fel. Eddig azt hittem, hogy csak a kávéházi hölgybandákban vannak figuránsok, de most már meggyőződtem arról, hogy a festő hölgyek is figuránskodnak ! Divat lóvén az intelligens hölgyek körében 'a- festés, most már minden hölgy festeni akar; leü'nek tehát a Margitsziget partjára a hajóállomás mellé, hogy mindenki lássa őket; magijk elé teszik a kész képet és folyton pemecsélnek a képen az ecsettel, mintha festenének, pedig nem is fog a pemzliük! Hiúságok hiúsága, hogy már erre i& ráfanyalodtál! Kilestem a múltkor a kóklerségüket s el is röstelték magukat a világbolonditó hölgyecskók! De nem is lehet tőlük rossz néven venni ebben a bolondos világban, ahol mindenki másnak akar — legalább látszani, — mint a mi a valóságban ! A kis Zilahi is Nádainak akart mutatkozni a „Bálkirálynő“-ben, a hol a napokban Fodor Tasziló szerepét játszotta, mely Nádaynak egyik bravour szerepe és kiváló alakítása. De alaposan belesült. Még annál is kevesebbet mutatott, mint a mit várt tőle az ember; néhány ízetlen túlzással iparkodott tetszést aratni, de még ez sem sikerült i neki. Hiába, még nagyot kell nőnie a művészet és gyakorlat terén, hogy Náday remek alakításait csak némileg is feledtetni képes legyen. Ugyanekkor lépett fel ismét Bercsényi, mint ujon- nan szerződtetett tag a „Báró és bankár“-ban. Csalódott az életben, visszatért tehát ismét a színpadra, melyet hütlenül elhagyott abban a reményben, hogy eztán egy bankár kényelmes helyzetébe jut! Bizonyára olvasták önök a Schreiber Móricz drámáját, mely a hozomány kérdésen alapult; csakhogy ott a Móricz a börtönbe került, mert ölni is akart; de mint az élet mutatja, némelyek flegmatikusabban — egyszerűen visszatérnek régi mesterségükhöz, ha csalódnak a hozományban! Sapienti sat! A „bárót“ Mihályffy adta túlságos nagy hévvel és túlzással. Rokonszenves, szép tehetségű, fiatal színész, ki idővel a nemzeti színház egyik legelső tagja lehet. Kinevezték az operai művészek játékmesterévé! Elmosolyodtam rajta, mikör elolvastam. Ki gondolta volna azt, hogy a ki 10 óv előtt még az aradi színháznál szabólegóny volt: az most művész számba megy és művészeket tanít játszani! A városligeti arénában is hirtelen feltűnt egy szép tehetség, a ki most már a nemzeti színház küszöbén áll. Önök előtt is ismeretes a pozsony- temesvári társulat szerencsétlen szereplése óta, — Polgár Károly, a rokonszenves, fiatal bonvivant színész, ki jelenleg valóban divattá lett a „Salon- betyár“-ban elért sikere óta! A múltkor örömmel emlékezett Szegzárdról, a hol az ottani lapok igen melegen méltatták s már akkor megírta róla egyik lap, hogy rövid idő alatt a fővárosba emeli őt tehetsége ; a mi most csakugyan beteljesült rajta, s jól esik reá visszaemlékeznie L
