Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1891-09-13 / 37. szám
Szegzárd, 1891. 37. szám. Vasárnap, szeptember 13. Előfizetési ár Egy éTre . . 6 frt — kr. Pél évre . . . i 3 „ — Negyedévre . I „ 50 Egy szám .... |2 Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utcza 1079. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : . Főmunkatárs : Dr. LEOPOLD KORNÉL. BODNÁR ISTVÁN. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított | árszabály szerint számíttatnak. 48 és 67. —lk. A függetlenségi és 48-as párt megfujta a riadót és kiadta a jelszót, mely alatt a jövő évi képviselőválasztásokhos szervezkedni és sorakozni óhajt. Es minthogy erre Tolnavármegye székhelye szolgált színtérül, minthogy itt történt a zászlóbontás — kötelességünk hozzá szólani. Foglalkozzunk kissé az alakuló közgyűlésen hangoztatott tanok és eszmék némelyikével. Váljon csakugyan a függetlenségi párt kizárólagos hagyományosa-e a 48-iki eszméknek és vájjon igaz-e, hogy ezeket a 67-es alapon álló párt kitörli és megsemmisíti ? Hát hol volnának a 48-iki év dicső vívmányai, ha azokat a jelenlegi többség épen ^Herman és társai által keservesnek vázolt 24 esztendő alatt meg nem valósította, fényesen érvényre nem emelte volna ? 48-ban csak elvetették a magot és ennek édes gyümölcsei a 67 óta az ország ügyeit intéző többség alatt keltek ki tulaj- donkóp. A népképviseleti rendszer, a független magyar felelős minisztérium, a közös teherviselés, az urbériség és ősiség eltörlése, a sajtószabadság, a vallásszabadság mind 48-ban született meg, de 67 óta érvényesültek és fejlődtek napról-napra szebben és áldásosabban. Ez a helyzet, ez az igazság, nem pedig az, hogy a 48-iki vívmányokért csak a függetlenségi párt tud lelkesülni, hogy e párt tagjai „égő mécsesei, eszményi mártírjai“ ez eszméknek — mig a 67-es alapon álló többség megveti és kiirtja azokat. Hála istennek manapság nincs szükség a szabadságért vértannságot szenvedni — az közkincse e haza minden fiának, a szabadság áldásait ma jobban élvezi Magyar- ország népe, mint valaha. Lótezik-e nagyobb szabadság, mint ország-világ előtt hangos szóval azt hirdethetni, hogy a „kormány megfeledkezett a hazafiságról, hogy idegen érdeket szolgál, hogy a népet más ország érdekében koldussá, teszik stK 1 i, ... v ..... ,4 Ilyet hirdetni — és ugyanazon lélekzet alatt a jogok és a szabadság eltiprásáról panaszkodni valóban irónia ! Igenis van szabadság, van jogegyenlőség, — cs*ak meg kell azt becsülni! A 48-iki eszmék itt élnek közöttünk, nyilvánulnak napról-napra, perczről-perczre és hogy ez igy van, az ennek a függetlenségi párt által korholt többségnek nem utolsó érdeme. Épen úgy vagyunk a többi vádakkal is. Eégi nóta, hogy a hazafiság, a tiszta meggyőződés csak a függetlenségi párt szabadalma a miénk az érdek és haszonlesés. Magyarország lakossága erkölcsileg és anyagilag — Meszlónyi képviselő ur szerint — a tönk szólón áll. Erkölcsileg, mert meggyőződését árunak tekinti és azi; néhány nyomorult forintért vásárra viszi. Anyagilag, mert az adóterhek alatt koldusbotra jutott. Ezt az igazságot a szónok az utolsó 24 év tapasztalataiból merítette; ama ,24 év történetéből, a mely — meggyőződésünk ’ szerint — Magyarország ezredéves történetének legfényesebb korszakát képezi. 1867-Ó t a Magyarország h a 1 a- d á*s a minden téren mesésnek m on d ható. Magyarország Európa művelt államai előtt soha olyan tekintélylyel nem birt, mint ma, a mikor az európai nagyhatalmasságok között fontos tényezőt képez. Ma Magyarország hitele erős alapokon nyugszik, megszilárdult; mig két évtizednek előtte Magyarországnak pénzpiacza elszigetelten állott és a bizalmatlan külföld előtt csak önmagunkra voltunk hagyatva. TÁRCZA. ‘ 3JLV- :TT1T Sicniény. Lelkembe halkan, félve Lopodzifc egy remény, Bevallani magamnak Már alig merem én. A régi szerelemnek Utolsó óhaja Megszólal a szivemben: Ha most nem, ugij soha. Ha mostan meg nem értjük Egymásnak lelkeit, ügy erre többé már az Öröklét sem tanít. Ha most igaz barátok, Testvérek nem leszünk, Ítélet-harsonáig Egymásnak elveszünk. Ha mostan- gyanú, kétely Új vádako.t kohol, Két lélek társtalan majd Örökké bujdokol. Oh jer, eped ve várlak, Te ifjú szép remény, A régi lángot lassan Újjá élesztem én. A múltat újra kezdjük, De most vigyázva ám, Okulva annyi régi Atszenvedett hibán. Ragyog majd uj szerelmünk, Nem lesz csöpp foltja sem, S szeretjük egymást sírig Tisztúltan, nemesen. otaiácj'yi £ajcs. „O tthoa" * Karezolatok. Irta Lévai Dezső. Előszóval ellátta: Bákosi Viktor. — A „Tolnavármegye“ eredeti tárczája. — Soha életemben nem voltam még kritikus. Jámbor szántó-vető ember vagyok az irodalom mezején, a ki hébe-hóba, ha felvi zeni magam aratta buzáeskámat a vásárra, mindjárt tartom a hátamat is, hadd üssék a bíráló urak. ' Nagy gyönyörűség fogott el tehát akkor, mikor a karezolatok fiatal Írója felkért arra, hogy könyvét bíráljam meg amúgy „Isten igazában“! Na ez kapóra jön, gondoltam magamban. Visszaadom a kölcsönt, a mit a bíráló urak kamatoztatnak nálam. Szép selymes szóval körülhálóztam, (mint áldozatát a pók) hogy mást ne gondoljon, * Habár múlt számunkban méltattuk már Lévai könyvét, közöljük ezt az ismertetést, mert tudjuk, hogy azt olvasóink a kiváló iró, Rátkay László tollából szívesen veszik másodszor is. A szerk. és mikor magamra maradtam, mérgesen fogtam az olvasáshoz. De már a czim megejtett! „Otthon“ ! Istenem, mily bűbájos szó! Eszembe jutott gyermekéveim otthona, a szülői ház, vadvirágos rétek, gyermek pajtások serege! Be messze estem tőletek, idegeu vármegyébe, hogy verejtókes homlokkal, töviskoszorus szivvel, nehéz küzdelemmel megalkossam a másik „otthont“, a.házi tűzhelyt, a férfi otthonát. Váljon miért válasz otta a fiatal iró e szót könyve cziméül, váljon melyik otthonról akar írni ? Bizonyára a szebbikről, arról az otthonról, melyet bölcsőnk ringása, gyermekiépteink avatnak megszentelt földdé! Elakarja nekünk is mesélni tündérálmait! Lássuk hát a lantot, hogyan pönög! A könyv elején, mint a ház küszöbén, a pajkos „Sipulusz“ ^köszönti ránk az előszót, mosolygó arczczal és jókedvvel, nevetve mond keserű igazságot ! Azt a tanácsot adja az ifjú Írónak, hogy Írjon, de az orvosi pályát ne hagyja el, mert az adja a kenyeret, az irodalom csak a vajat hozzá I Biz’ ez igy van manap jó Magyarországon, és sok viz lefolyik még a Duna, Tisza partján, * * Tizenhat apró kis karczolat van a könyvben, csupa jókedvű bohóság! Drámai erő, lyrai szárnyalás nincs ugyan egyikben sem, és ez a könyv gyengéje, de minden egyes darabban van játszi
