Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1891-08-30 / 35. szám

Impozáns volt az érkezés, tengernyi nép várta az érkezőket, kik kiszállás után a már ott várakozó fogatokba szállva, rövid sétakocsizást tettek Baján. Este a szigeti helyiségben volt ismerkedő estély. A kirándulókat Szutrély ügyvéd köszöntötte fel, mire br. Eliatsehek néhány szóval, majd Matejka Károly az egylet igazgatója felelt, éltetvén a „gu- rigázó“ társaság minden tagját, főleg a fogadóbizottságot. A kiránduláson resztvettek: br. Eliat- schek Edéné, Garay Antalné, Bök Matild, Smerál Fábiánná asszonyok, Rosmayer Paula, Stepnitzka Miczi, Matejka Vilma, Garay Jolán, Garay Gabriella, Smerál Ilona, Smerál Etelka kisasszonyok, br. Eliatsehek Ede, Rosmayer Ferencz, Smerál Fábián, Roboz János, Matejka Károly, Matejka, József, Janosits Károly, Koreck János, Garay Ákos és Gebhardt Ferencz urak egyleti tagok, Vargha Lajos, Korbonits Dezső és Tóth Gyula urak mint vendégek.

•- — A tolnai kántor választás is eléggé érdekes, ma folyt le s igy főbb vonásaiban közlöm. Kántor lett a közszeretetnek örvendő Gajdos s i k G y ő z ő, a fajszi kántor. 8 szavazattal 7 ellenében lett megválasztva az iskolaszék által. — A választás azonban korántsem ment oly simán, mint sokan hitték. Kora reggel kezdett a nép csoportosulni a plébánia lak elé, főleg asszonyok, kiknek az ájtatoskodás főfoglalkozásuk s e mellett csinálnak kántorpolitikát, ők régen választottak kántort s vógte'en módon csodálkoztak azon, hogy az iskolaszék nem hallgat rájuk s nem fogadja el azt a jelöltet, kit. ők állítottak.

A választás eredménye 11 óratájban lett köztudomásúvá, ekkor kezdődött a rendzavarás. A meglehetős nagy csoportba összeverődött, néhány vén asszony által bujtogatott — asszonysereg által, kik közé egy csomó kiváncsi munkakerülő szegődött; kiabálva és lármázva akartak a plébánia lakba behatolni, a hol azonban a községi csendbiztos néhány rendőrrel útjukat állta. Ekkor az inkább csak tréfából, skandalum teremtése czéljából, megvesztegetett izgatok az asszonyokat a kapunak vezették és a hős asszonyi népség neki feküdt az ajtónak, illetőleg kapunak s azt hősieseu bedöntötte, hanem ekkor meghökkentek, benn a kapun túl a zsandá- rok szuronyai állták el az utat, melybe egy felbőszült asszony beleszaladt s karját gyengén megsértette. Ordítására visszahúzódott a nép és egy órai éktelen kiabálás, értelem nélküli lárma után, imádságos könyvvel a kézben ment haza. — Hiába, a gyomor sem utolsó zsandár!

Még egy próbát tettek, elmentek Gajdossik Győzőhöz, a győző kántorhoz, kérték, mondana le Perler javára s midőn ezt a szerény kívánságukat néha teljesítette, hazatakarodtak. Különben a város intelligens elemei s józan gondolkozó polgársága teljesen meg vannak elégedve a választás eredményével, melyhez csak gratulálhatunk az iskolaszéknek, örülünk, hogy nem hagyta magát néhány nagyszájú vén asszony politikája által félrevezettetni, hanem önzetlen, érdek nélküli magatartást követett. Nagyon helyesen cselekedtek, hogy nem tántorodtak el s nem választották azt a germanizálás által korteskedő jelöltet, ki nem átallotta Ígéreteket tenni a német mise, német temetés mellett s ő felsége születése napján, mert helyettes kántor volt, a „Go 11 e I h a 11 e“-t énekelte a templomban igy akarván magának pártot szerezni.

Lord Cynlé.

6*

_________________________________

IR

ODALOM. TUDOMÁNY.

Lévai Dezsőnek „OTTHON“ czimü könyve tegnap hagyta el a sajtót. A 160 oldalra terjedő, csinos kiállítású munka, mely Rákosi Viktor előszavát és a szerző számos karczolatát tartalmazza, ára 1 frt 30 kr. Izlelietőül ide iktatjuk Rákosinak szellemesen megirt előszavát — a könyv ismertetésére legközelebb visszatérünk.

Előszó!

* Ismét erre a háladatlan föladatra szántam magamat. Nem is tettem volna, ha bizto an nem tudnám, hogy egy jóravaló, eleven tollal megirt könyv elé kerül az előszó s olyan csapat élén masíroz, melynek minden tagja egészséges, szemrevaló legény.

A múltkor a mi uj társaskörünkben, az Otthon- ban megszólít Márkus József:

— Látja ott azt a zömök, barna fiatal embert tártlizni ?

— Látom.

— Mit gondol, micsoda ő ?

— Abból, hogy kártyázik, látom, hogy magyar ember, hogy itt kártyázik következtetem, hogy iró.

— Mindkettő és még azonfelül egy harmadik-: orvosdoktor.

— Mi közöm hozzá ? Nagyon egészséges vagyok.

Ekkor a zömök magyar iró és orvos-doktor abbahagyja a kártyázást s odajön hozzám.

— En Lévai -Dezső vagyok.

— Örvendek.

— Novellista és tárczairó.

— Még ennek is örvendek.

— Egy kötetem jelenik meg Szegzárdon, Báter Jánosnál.

— Ennek meg Báter János örvend..

— Kérem, írjon hozzá egy előszót.

— Ennek nem örvendek.

• — Dó örvendek én.

. — Mi haszna lenne az előszóból ? — kérdem.

— Kiadóm kétszáz példánynyal többet nyom a könyvből, ha Ön előszót ir.

(Teringettét 1 Rögtön elhatároztam, hogy t i z előszót kiadok egy kötetben, Báter Jánosnál, a ki úgy kétezerrel fog többet nyomtatni.)

Gondolkodóba estem.

Elvégre lehet még olyan iró, a ki gyógyítani fog s akkor majd jól esik neki egy jószivü doktor támogatása ; miért ne támogassak hát én egy doktort, a ki Írónak készül. Azonkivül mindig áldásos munka egy fiatal doktort arra buzdítani, hogy ne gyógyítson, hanem írjon.

— Megírom az előszót.

Erre Lévai Dezső átadott nekem egy csomagot, melyben hátrahagyandó művei voltak összegyűjtve.

Csinos dolgok ezek, melyek megérdemlik, hogy Tolnamegye határán túl is olvastassanak. A mindennapi életből vett alakokról mesél történetekét a szerző, komolyakat is, vidámakat is, vidámsága kellemes, sok jó ötlete van, ízetlenséget nem követ el, stílusa egyszerű.

Ez ugyan nem előszó, hanem kritika, de nem állhatom meg, hogy meg ne dicsérjek egy szerényen fellépő vidéki kartársat, a ki a maga lábán jár, a maga szemeivel lát és a maga eszével gondolkozik.

Tisztelt uram ! írjon csak tovább, akár a maga, akár a más gyönyörűségére. De azért az orvosi pályától el ne forduljon, a világért se. Ez adja meg Önnek a kenyeret, az irodalom jóvoltából pedig egy kis vajat is kenhet majd rá.

Erre az első darab vajas kenyerére fogadja tőlem szívesen ezt a kis — sót.

Budapest, 1891. julius 1. Rákosi Viktor.

— „Baranyai nóták“ czimü ismert dalok, melyeket Albert István irt, ezentúl csak Nádor Kálmán zenemükereskedésóben kaphatók. x>.ra 60 kr. Ugyancsak a fenti szerzőtől pár hét előtt a „Legújabb Budapesti Népdalok“ kö/.ött megjelent „Őszi idő“ czimü eredeti dal 80 kiért minden könyvkereskedésben kapható.

— „Lázban“, regény, irta Lindau Pál. A jeles német- regényíró egyszerű, de azért mindvégig megkapó és érdekes mese keretében hű lélektani alapból kiindulva képét adja egy úgy nevezett „tiltott“ szerelemnek. Osterode tanár, egy nagyhírű tudós egy év előtt nőül vett egy fiatat leáuyt, akit tudománya miatt elhanyagol. Midőn öcscse, .Willern Richard Berlinbe jön, meglátja ezt az elhagyatottságáLan kétszeresen bájos nőt- és mindkettőjükben lángra kap a „szikra“. A szenvedély. ellenállhatlan erővel vonza őket bűvkörébe, s meíjhődolnak neki. De Willern Richard nem bírja el a tudatot, ,hogy megcsalta jóltevójet es belehal Lázálrnában elárulja féltve őrzött titkát nagybátyjának és ez követve a „tue la“ elvét, megöli nejét. Egy segéde Schlemm János, hogy meg- keritse magának Osterode utolsó nagy művét, őrültnek jelenii ki a hires tanárt, aki aztán még sokáig ól magányban és kerülve az emberektől. A mesteri lélektani rossz mindvégig dicséretére válik Lindau jeles tollának. A kitűnő munkát Tábori Róbert fordította sikerültén és megjelent a S i n- ger és Wolfner-féle „Egyetemes Regénytárban“ mint a vállalat VI évfolyamának 18. kötete. Ára igen csinos piros egész vászonkötésben 50 kr.

MOZAIK.

A nő a férfi ellenében az, mi a szenvedély a józan ész ellenében. Jaj annak, ki szenvedélyének alá van vetve és kinél az legyőzhetetlennó

.vált. . V”

&

Ki nem látott volna már életében nőt sírni fájdalom nélkül és nevetni ok nélkül?

— *

Azt mondjuk; „Csak az igaz lehet szép;“ de ezen mondás csak a férfiakra vonatkoztatva áll; mert a nőknél „csak a mi szép az igaz,“ azért ők mindig csak a szépet keresik, mitsem törődve az igazzal. Alighanem onnan ered ezen nembeli különbség, mert a férfiak fantáziájukat az ész alá rendelték, mig a nők a fordított viszonyoknak hódolnak.

*•

Nőknek titkokat elárulni nem tanácsos ; mer-t gondolat kabinetjeik folytonosan nyitvák, az ut pedig a szívtől a nyelvig csak egy ér.

* *

Találtatnak olyan nők. kiknek még soha nem volt szenvedélyök; de ritka mint a fehér holló az o'yan nő, kinek egy szenvedélye lett volna.

*

Sok nő kitűnő természetes ésszel meg van áldva és azért tud is okos és hasznos dolgokról behatóan értekezni; de kevés az olyan nő, ki tudná, mikor kötelessége hallgatni.

* V.

Szép nők, gyakran dicsérik más nők szépségeit, hogy ezáltal a férfiak figyelmét magukra tereljék és azok az ő szépségűket bámulják és csodálják.

*

TOLNA VÁRMEGYE.

A nők összehasonlíthatok azon madarakkal melyek többször megváltoztatják szinöket es tollazatukat. A házban rendesen varjuk, — a sétányokon néha pávák és négyszemközt — gerhezek.

*

A nők azt akarják, hogy vakon higyjünk nekik mindent; de azt nem akarják soha, hogy úgy is cselekedjünk, mint ahogy hittünk.

*

Szépség szeretetreméltóság nélkül ~ virág illat nélkül.

*

„Szemnek árt a sok olvasás?“ Nos igen, jó a szép szemnek, ha sokan olvasnak belőle.

*

Számokat és asszonyokat nem jó korrigálni.

„Gyöngyök könyeket jelentenek,

— különösen ha a férj nem akar venni.

*

Szánandóbb, mint bármely szegény legény, az agglegény.

___________ ' _______ ;

TA

NÜGY.

A tudományok csarnokai, a sok és különböző iskolák, melyek az élet más meg más viszonyaira vonatkozó ismereteket közük s a lélek kiművelését, finomodását eszközölni vannak hivatva, egykét nap múlva ismét megnépesülnek. A falaik között két hónap óta uralkodott csendet sokat szenvedett hazánk reményei, a nagyratörő muzsafiak vidám kedvcsapongásaikkal, a viszontlátás édes érzetének hangos nyilatkozásaival zavarják fel.

Tíz hónapig ismét a tudománynak élnek. Az erkölcs, haza, isten és embertársaik iránt való szeretet, kötelesség és megbecsülés tiszta, hamisítatlan érzetét szívják ott magukba.

Elhagyják a szerető szülők és testvérek boldogító körét, átlépik az iskolák küszöbét, hogy itt szülők helyett tanáraikban szülőket, testvérek helyett ezekhez hasonló, őket pótló testvéreket, jó barátokat leljenek tanulótársaikban s áldozzanak a múzsáknak, a kik őket barátjaikká fogadták.

A legőszintébb üdvözlettel és jóakarattal köszöntjük úgy a tisztelt tanárokat, mint az ifjúságot s fáradtságos, de nemes és megtisztelő munkájukhoz kitartást, erőt, krisztusi türelmet kívánunk, hogy törekvésüket teljes siker koronázza s ebben leljék lelki örömüket mindazok, a kik annak elérésében önzetlenül közreműködtek.

Szól ez üdvözletünk és kivánatunk minden rendű és rangú iskoláinknak, de különösen megyénk gymnáziumainak és polgári iskoláinak. (Fájdalom, hogy a paksit még nem sorolhatjuk ezek közé.)

Önként jő a kérdés toliunk alá, hogy megfelelnek-e ezen tanintézetek a hozzájok fűzött szép reményeknek, betöltik-e hivatásukat a kor, a szülők igényeinek kielégítése tekintetében,, az intézetek fatartóinak intenciói megvalósulnak-e ?

Mindeme kérdésekre felelni azonban nem feladatunk, felel erre az idő s a tapasztalat, mely arról tanúskodik, hogy az ezekből kikerült ifjakból munkás, helyüket tisztességgel betöltő honpolgárok válnak s igy az adott körülményekhez és viszonyokhoz képest, ezen iskolák helyüket úgy a hasonló iskolák, mint társadalmi tekintetben becsülettel megállják.

S ezeket nem a lokálpatriotizmus mondatja velünk, hanem az ország hasonló intézeteivel való szigorú, elfogulatlen összehasonlítás. E tudat ösztönözze az intézetek vezetőit, tanárait és növendékeit a további folytonos haladásra, hogy nyerjék meg mindazoknak rokonszenvét, a kik eddig bármi okokból azoknak, ha ellenségeik nem is, de barátjaik sem voltak.

De midőn ezeket hangoztatjuk, egyetmást a szülőknek is kívánunk mondani.

Feltétlenül nagy jótétemény az, ha pgy megye s városai olyan iskolákkal bírnak, a hol bármily állású szülők taníttathatják gyermekeiket. Ez azonban nem involválja azt, hogy már most — akár van természettől hajlama valakinek a szellemiekkel való foglalkozásra, akár nincs — olyan irányban kónyszeritsük őt tanulni, a milyenre teljesen keptelen es a melyhez talán kedve sincs.

Az általános iskolakötelezettség törvényben van kimondva. Vannak különböző, majdnem minden irányú szakiskolák. Ma már uralkodó elv: a I szakszerűség. Keresse meg hát mindenki a gyér1891. augusztus 80.