Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1891-01-25 / 4. szám

4. TOLNA viHMEGYE. alantas fokán álló szülőknél a gyermekeikkel való nem törődés, kevesebb lesz a betegség; mert lesz, a ki velők közvetlenül érintkezik, bajaikban útmu­tatást ad I bánásmódjával felemeli azokat is, a kik bármi okból, de leginkább a szegénység miatt, eddig magukra hagyva, vezető nélkül inkább kí­vánták gyermekeik halálát, mintsem azt megaka­dályozni igyekeztek volna. Meggyőződésünk szerint e törvényt, ha an­nak intézkedései tapintatosan és okszerűen hajtat­nak végre, nemzetünkre s közvetlenül megyénk lakosságára is feltétlenül üdvösnek, hiánytpótló- nak és szükségesnek tartjuk s épen azért a ma­gyarországi kisdedóvodák főfészkéből, a Bezerédj-ek és Flóri könyvének megyéjéből, azt kétszeres öröm­mel és szivünkből üdvözöljük. VÁRMEGYE. Simontsits Béla alispán 1000 fríot utalványo­zott a közúti alapból a kir. államépitészeti hivatal­nak, -hogy a közlekedési akadályt képező hófuvatok sürgősen eltakarittassanak. © A fillokszera bizottság folyó évi január hó 28-áu délelőtt 10 órakor ülést tart. A difteritisz Kocsola községben is fellépett s Kinyi községben még mindég járványszerüKg pusztít. A földmivelésügyi m. kir. miniszter elren­delte, hogy a selyemtenyésztés a szegzárdi selyem- tenyésztési felügyelőségtől szerzett petékkel űzessék. A Majsa községhez tartozó edelényi pusztán a szarvasmarhák között száj- és körömfájás ural­kodik. A védtörvény utasítás III. része megjelenvén, a közönségre nézve benne az a leglényegesebb, hogy a kivételes nősüló-i engedélyek iránt benyúj­tandó kérvények egyszerűsítettek. Mén szétosztás. A földmivelésügyi m. kir. miniszter táviratban tudatta a vármegye közönsé­gével, hogy a beállott közlekedési akadályok miatt a nagyatádi mén szétosztás folyó évi február 8-ára halasztatott. A VI. számú csendőr-kerületi parancsnokság értesítése szerint a báttaszóki eddig 4 főből álló csendőrségi létszám 5-re, — a szegzárdi 6 főből álló létszám pedig 8-ra, — vagyis a teljes lét­számra fog 12—14 nap múlva egészittetni. TÖRVÉNYKEZÉS. — Érdekes jogi esetek. — A számlán kikötött illetőség. A bécsi Ober­landesgericht a múlt év elején kimondotta, hogy a bécsi kereskedők követte ama szokás, mely szerint a vevőiknek küldött számlákra azt nyomtatják, hogy a felek 500 frton aluli összegek iránti peres kér­désekben alávetik magukat a bécsi bagatellbiróság- nak, mint kereskedelmi bíróságnak — mint nem kétoldalú bíró választási szerződés, érvénytelen. A bécsi kereskedők, a kik e kikötéssel a nem bécsi vevőre nézve, csaknem lehetetlenné tették a véde­kezést, e határozat ellen az osztrák igazságügymi­niszterhez fordultak, a ki e kérdésben kikérte az osztrák legfőbb törvényszék véleményét. — E vélemény ellenkező az OLGével, mert kötelezőnek mondja e kikötést mindkét félre, ha a vevő a számla megkapása után ellene nem tiltakozik, a mi által beleegyezendőnek tekintendő. — Mi a ma­gunk részéről nem osztozunk a legfelsőbb törvény­szék fölfogásában, mert a hallgatag beleegyezés itt egy minden reálitást nélkülöző fictió. A legtöbb vevő észre sem veszi a számlán foglalt kikötésekét, és ha ezek mindegyike kötelező volna, akkor az eladó a kereskedelmi törvénynek reá nézve kényel­metlen intézkedéseit mind hatályon kívül helyez­hetné. Pedig lehet a vevők közt számos olyan is, a ki olvasni sem tud, vagy pl. németül nem ért. A papi szószékről való sértések elleni vé­delem. Egy badeni lelkész a szószékről megsértette a helység polgármesterét, a ki a templomban jelen volt és a sértő szavak hallatára „Ruhe !“-t kiálltott a lelkész felé. E jelenet természetesen félbeszakí­totta a szónoklatot és megzavar a az isteni tiszte­leteit, miért is a polgármester ellen vallás elleni vétség miatt megindították a vizsgálatot. A Land­gericht fölmentette és ez Ítéletet a Reichsgericht, hová az ügyész fölvitte, 1890. november 24-én a következő megokolással hagyta helyben : A polgár- mester föllépését a jogos védelem igazolta és azért nem forog fönn részéről bü »telendő cselekméuy. Az önvédelem joga mindenütt érvényes, a hol a BTK.-uek a jogos védelemre vonatkozó szakaszá­nak előfeltételei meg vannak. Jogos védelem min­denki ellen és mindenütt helyén van, a hol jogel­lenes támadás forog fönn, a melynek e hárítására védelemre van szükség. Az a körülmény, hogy a támadás paptól ered, nem zárja ki a védelem jo­gát. A hely sem akadályozza a védelem menthető- sógét. A hely szentségének a támadót kellett volna visszatartania; a megtámadott ott áll szembe a jogtalansággal, a hol gyakorolják, ő nem választ­hatja meg a védelem helyét, mert reá kényszerítik. A templomból való távozás nem védhette vádlottat a sértés folytatása ellen ; ő ugyan ezt nem hallotta volna többé, de a pap annál inkább gyalázhatta volna az egybegyült község előtt annak elöljáróját. A pap támadása a vádlott becsülete ellen irányult De hát az „intelligens“ osztály különb-e ? Jegyző, tanító, ügyvéd, orvos, gazdatiszt, protes­táns pap : ezek közül is hány perczentet tesznek azok, a kik szemmel láthatólag érdekházasságot nem kötnnk? Sőt a tiszti kardbojt minden gáncs nél­küli lovagjai — ezek meg épen utalva vannak arra, hogy ha nősülni akarnak, kauezióképes menyasszonyt keressenek. Ti szegény leányok, kikre legalább pár ezer forintnyi hozomány vagy örökség nem tekint, ti reátok „még az ég is beborult!“ Még a napila­pok kishirdetői is, midőn csinos, művelt fiatal leányt vagy gyermektelen özvegyet keresnek és arczkópet is kívánnak, mindenütt ott van, hogy megkivántatik „az 5—10—20 ezer forint hozomány.“ Persze azért minden vőlegény és minden fiatal férj „szive sugal­latát követi. Persze, hogy szerelemből nősül, csak­hogy ez a szerelem az írás szerint „a pénznek sze­relme.“ De jaj néktek is, szegény gazdag lányok, menyasszonyok, kiket midőn férjetek a templomból kijővén, keblére ölel, szivetek között ott van, rossz vezető izolátor gyanánt, a frakk belső zsebében az esküvő e'őtt leolvasott bankjegycsomag! Még jajabb azonban azoknak, a kiknek hozo­mányában csalódik a férj, a mennyiben a muta­tott s hiresztrít összegből legalább is e^ry nullát letörői a valóság, mint a hogy Bernát Gazsi szá­zasainak nuliáit lefújta a nagy szél. Igen, ha már üzletté tesszük a házasságot, legyen ez akkor szolid üzlet. Innen lehet tán ki­magyarázni, hogy épen abban a vallásfelekezetben, I hol a házasságok leggyakrabban üzletszerűen szoktak köttetni, aránylag legkevesebb a házassági viszály és elválás, noha ez utóbbi náluk a legrö­videbb utón történhetik. Egy régi könyvben olvastam, komolyan állítva, hogy egy régi népnél hogyan gondoskodott a tör­vény, hogy minden leány férjhez mehessen. Az „eladók“ nyilvános árverésnek vo tak tárgyai. Elő­ször a szépek legszebbjei — fokozatosan a kevésbbé szépekig. Aztán a nem szépekre került a sor: ezek­nél aztán az árverés árlejtésre fordult t. i., hogy ki mennyi hozománynyal veszi őket nőül. A hozo­mány kikerült a szépekért begy ült kincshalmazból. Nem is olyan bolondság, mint első tekintetre lát­szik. És már ma csakis azért nem volna alkalmaz­hat, mivel a nő valódi becsét a tisztultabb felfo­gás nem csupán a külső szépség, hanem főkóp az erkölcsi tulajdondk szerint mérlegeli. E tekintetben azonban az európai nősülő előtt is sürü fátyol takarja a lélek szépségeit, mint a mohamedán előtt menyasszonya arczát. „Csak lakva ismeri meg az ember, kiben mi lakik.“ A legházia­sabbnak látszó leányból is lehet háztartásával mit- sem gondoló, családja körében magát föl nem ta­láló nő, és viszont, a kiről azt hinnéd,hogy csak a pipe­rének él és a bálterem parkettjén találja fel világát ab­ból a lányból lehet olyan asszony kinek édes az otthon ; olyan „bámulatra, imádatra méltó nő, ki e jelszót követi: vígan teljesíteni kötelességét.“ (Giborian.) Hála Isten a ferde nevelés nem termi meg mindig rossz gyümölcseit. Ha miuden leányból olyan asz- szony lenne, a minőre szülei, különösen anyai és nem is ért véget akkor, midőn ez fölkelt és csöndet követelt; ezzel csak a várható további sér­téseknek akarta elejét venni, Érdekes válópör folyik a majnai Frankfurt­ban. A férj el akar válni nejétől, mert ez meg­tévesztette kora tekintetében, még pedig — mira- bile dictu — úgy, hogy tiz évvel idősebbnek mondta volt magát a hírlapi hirdetésre küldött házas-ági ajánlatban. „A feleségnek 10 évvel fiata- labbnak kell lennie férjénél, ez esetben pedig, úgy mond a férj, 15 év a különbség; öreg ember lé­temre fiatal feleségem van, a kit még bálba is kellene vezetnem, hogy a fiatalokkal tánczolhasson.“ A kibókitósi kísérletek nem vezettek eredményre. A férj lopta húsnak a feleség részéről elfo­gyasztása nem képez büntető cselekményt. A m. kir. Curia : . . . Istvánnónak az a cselekménye, hogy a férje által haza vitt nyelvet és más husrészeket, noha tudta, hogy azok lopott marhából valók, férje parancsára megfőzte, és azokból gyermekeivel együtt maga is evett, nem foglalja magában az orgazdaság alkatelemeit, jelesen megszerzést, anyagi haszon végett elrejtést vagy elidegenítésre való közremű­ködést. (1890. julius 1. 8056. sz.) 1891. január i. Hirek. — Vidéki előfizetőink mai számunkhoz melléklefkép veszik lapunknak szerdán — a hófúvások alkalmából — megjelent rendkí­vüli kiadását, — Szegzárd lakóinak száma a legújabb ösz- szeszámitás szerint 14677. így hallottuk ezt, mert hivatalosan nincs még öszszeszámitva. E szerint az emelkedés igen örvendetes. Az 1880-ikivel szem­ben több mint 2700 főnyi szaporodás Vallás, nyelv, nemi különbség stb. szerint az anyagot feldolgozni vagy fe:dolgoztatni az elöljáróság feladata lenne Épen ez ügyben kaptunk egy kérelmet az elöljáró­sághoz intézve, melyet magunkévá téve, lapunk más helyén közlünk. Felhívjuk rá e helyen is a figyelmet! — Rátkay uj darabja. Kitűnő népszínmű írónk Rátkay Lászlótól uj darabot fogadott el „Ár- valányhaj“ czimmel a budapesti népszínház. — Már a szerepeket is kiosztották. —■ A főbb szerepeket B1 a h a Lujza, Kiérné, Csengeri Mariska, Horváth Vincze, Szirmai, Németh, Kas­sai, Vidor, Szabó Antal, Újvári és T o 1- 1 a g i fogják játszani. Nagy sikert kívánunk me­gyénk kitűnő fiának ! — Katonai lelkészek. Razgha Lajos szegzárdi és Czupári János paksi r. kath. segédlelkészek és gyöngédség (mondjuk gyengeség) nevelni szokta, akkor még nagyobb ritkaság volna az olyan nő, „kinek ára (bölcs Salamon szerint) sokkal felülhaladja a kárbunkulusokat. Bízik ahhoz az ő férjének lelke, és annak marhája el nem fogy. Jóval illeti őtet és nem gonoszszal, az ő életének minden napjaiban. Keres gyapjat vagy lent és megkésziti az ő akaratja szerint. Fölkelvén még éj >1, eledelt ád az ő házá­nak és szöszt az ő leányinak. Gondolkodik mezőn való örökségről és megveszi azt; az ő kezeinek munkájából szőlőt plántál. O maga is az ő derekát megövedezi és megerősíti karjait. Látja, hogy hasz­nos az ő munkálkodása; meg nem aluszik éjjel is az ő világa. Az ő markát megnyitja a szegénynek és kezeit kiterjeszti a szükölködőnek. Nem félti az ő haznépét a hidegtől; mert egész háznépe fel­ruháztatok béllelt rúnákkal. Ismerik az ő férjét a kapukban, mikor ül a tartománynak véneivel. Az ő száját bölcsen nyitja meg és kegyességnek tudo­mánya vagyon nyelvében. Fölkelvén az ő fiai, bol­dognak mondjak otet; az ő férje hasonlatosképen dicséri őtet, Csalárd az emberek előtt való kedves­ség és hijabavalo a szépség: a mely asszony féli az Urat, az szerez dicséretet magának. Dicsérik őtet a kapukban az ő cselekedetei.“ Nem állhattam’' meg, hogy ne idézzem a jó fe­leséget oly .gyönyörűen rajzoló bibliai helyet: a ki előtt ismeretlen, érdemes, hogy megismerje; aki ismeri, gyönyörködni fog annak újra olvasásában és kárpótlást talál benne hosszas csevegésem végig hallgatásáért.

Next

/
Thumbnails
Contents