Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1891-08-30 / 35. szám

TOLNA VÁRMEGYE.

1891. augusztus 30.

sógekre 66,000 forintot szavazott meg a képviselőtestület, vagyis ezen összegért vállalták el az építészek a nagy vendéglő kiépítését. A mostani Pollák- fóle épület szintén emeletes lesz; a kávéháznak és étteremnek a jelenlegi Kron-fóle üzleti helyiség és Tóth Gyula lakása van szánva, mig a mostani kávéház és étteremből üzlethelyiség készül. Ez lesz a Kron üzlete, a mely átalakítás után oly impozánsnak Ígérkezik nagysága, kényelmes és világos voltánál fogva, hogy alig lesz párja Szegzárdon. Megjegyezzük, hogy az építkezéshez szükséges összeget a város valamely pénzintézettől kölcsönkép veszi fel, erre vonatkozólag már birja a törvényhatóság engedélyét, és a befolyó bérösszegekből lesz a kölcsön törlesztve, igy tehát alaptalan ama többek részéről táplált aggodalom, hogy a kölcsön községi pótadó utján fog fedeztetni. Azonkívül a műépítészek a szép tervekért 1000 forint tiszteletdíjban részesülnek.

— Jégverés. Augusztus 23-án a szegzárdi határban megint óriási vihar, zápor és jégverés volt. Ezen esztendő — úgy látszik — csakugyan rendkivülisógekkel lepi meg a lakosságot. Az idén már a harmadik esetben volt jégeső s kétszer ugyancsak okozott károkat. A fillokszera pusztítása mellett most ez a csapás is súlyosan érinti az adózó közönséget, mert a fillokszeramentes szőlők jó részét is elverte. Valóban elég volt már a csapás ez évre.

— Vasút bejárás. A gróf Zichy Jenő és társai által Adón y-S zabolcstól-Paksig tervezett helyi érdekű vasút közigazgatási bejárása a Tolna- vármegyében fekvő területre nézve e hó 26—27-én tartatott meg. — A kormány részéről Lakatos Aladár miniszteri titkár volt jelen. Vármegyénket pedig F ö r d Ő s Vilmos t. ügyész és R h é d e y Adolf kir. mérnök képviselte. A bejárást a bizottság 26-án Dunaföldváron kezdte, Bölcske község, Herczegfalva, Előszállás és Szent-András puszták bejárása után másnap Kömlődön folytatta s Pakson végezte. — A Fejérmegyére eső kerület bejárása e hó 24—25-én tartatott meg.

— Tolna község magyarosodása. Tolnavármegye lakosságának egy része —Írja a „P. H.“ — németajkú, de tagadhatatlanul jó hazafiak. Anyanyelvükhöz mégis ragaszkodnak és a magyarosodás csak nehezen halad. Péchy József tolnai prépost- plébános azonban községének kulturális és hazafias fejlesztésére talál módokat és alkalmakat s fáradozásai rendesen sikerrel járnak. Újabban úgy intézkedett, hogy a népiskolákban csak magyarul tanulók részére az úgynevezett diákok miséjét csupán magyar énekekkel rendelte megtartandónak, a vaÉletemet adtam oda érte! — de az édes emlék megmaradt!

Bejárom a kis tó partját, hol enyelegve adá az első virágot, — elmélázom az orchideák előtti gyeppadon, hol szivének minden dobbanása, szemének minden tekintete téged hirdetett: szerelem 1 — A hatalmas tölgy fenséges némasága az ő lelkének komolyságát hirdeti, midőn szivünk ádáz viharában az oltárkép maradt meg csupán, melyet emelek.

Minden, minden ő róla regél-----------A park csendes, szellő nem fodrozza bűvös levegőjét. — Itt csak egy ól: fájdalmam.

_______ Spero.

Nő

i szeszély.

— Hé, hé, Magloire!

A halász beugrik a habok közé és a tánczoló kis bárka nagyot lendül az ugrástól.

Az öreg Márton, a vén halászmester, aztán rendbe szedi a hálókat és a bárka az apály elmúltával himbálódzni kezd a tengeren.

Magloire egyszerre csak . odaszól a vén Mártonnak.

— Öreg, mi.... hm.... nem gondolod, hogy még fölmehetnénk a faluig, mig megkezdjük a halászatot.

— Persze, dörmögi a vén halász, neked soha sincs más az eszedben, mint a szoknya . • . . csak gyorsan, feszítsd ki most a hálódat előbb.

Magloire nagy sajnálkozással engedelmeskedett. Szerelmes Sant-Jouinben egy vasalónőbe,, a

• 4. ________________

sá

mapi és ünnepi második misén, melyre nézve a kanonika visitában semmi szabály a nyelvre nézve nincs előírva, szintén magyarul énekeljenek. A nó- metajkuak ezért nem szenvednek rövidséget, mert módjuk és alkalmuk van máskor saját nyelvükön éneaelni. Sok asszonynak és néhány férfinak nem tetszett a prépost-plébános ezen intézkedése s hozzámentek panaszra hogy ők ebbe bele nem egyeznek. A prépost-plébános orvoslás szerzés végett utasította úgy a politikai, mint egyházi hatósághoz ; de nem mentek 0 azonban intézkedése megerősítését kérte a püspöktől, mit az Sláby Ferencz püspöki helynök aláírásával kelt levélben készségesen jóvá is hagyott, mert „ez intézkedés mig egyrészről megfelel az iskolai énektanítás menetének, mely kizárólag magyar énekekre szorítkozik, másrészről közelebb hozza nyelvkülönbség nélkül a tanuló ifjur ságot az édes anyai nyelvhez, melynek tudása kétségtelenül nagy haszonnal jár a haza bármily nyelvű polgárára“. A prépost-plébános intézkedését a hazafias irányú körök s egyesek is örvendetes tudomásul vették s követésre méltó például állítják azon községek lelkészei elé, mely községekben nehezen halad a magyarosodás, habár a jó akarat nem hiányzik.

— Szegényház Szegzárdon, Tudvalevő, hogy az eddigi szegényház, mely rendőri tekintetekből sem felelt meg czóljának, eladatott. Ennek helyébe elhatározta a képviselő-testület, hogy az alsó sétatér közelében uj szegényházat építtet, melyre vonatkozó tervek már el is készültek.

— Az iparosifjak betegsegélyző-egylete. A szegzárdi ipartestü'et augusztus 26-án tartott ülésében Franek János elnök azt az indítványt tette, hogy az iparosifjak önképző egyletével kapcsolatban létesítsenek betegsególyző egyletet, illetőleg egészítsék ki- emezzel. Az ind tványt örömmel fogadták s a szabályok kidolgozására és a módozatok tisztázására bizottságot küldöttek ki. Any- nyival inkább pártoljuk az eszmét s megvalósítását kívánjuk úgy az iparosok mint segédeik érdekében, mert — ha ilymódon nem gondoskodnak a beteg segédekről, a törvény rendelkezései sokkal nagyobb terhet rónak rájuk. A törvény szerint ugyanis: beteg segédeiket egy félévig a mesterek tartoznak ápolni, illetőleg ápoltatni. Ha a betegsegélyző- egylet létesül, úgy a mesterek és segédeik havonkénti néhány hatosnak az egyletbe fizetésével biztosítják maguknak azt, hogy betegség esetén kórházi költségüket s ápolási dijukat az egylet fedezi. Az egyesülésnek mindig áldásos következményei vannak, azt kívánjuk, hogy ez ügyben is teljes sikere legyen.

ki a falu minden szép legényére egyformán kacsingat és virágokat tűz a bajába. Mikor a fiatal halász nincs a tengeren, rendesen az ablaka alá megy, fecseg vele és nézi, hogy siklik ide s tova a tüzes vasaló a hófehér ruhán.

— Teringettét, mi is huzza ezeket a fiatal kölyköket úgy az asszony néphez, az a rózsaszínű, illatos hns, a mi oly kívánatosán villan elő a derék csipke fodraiból, mint a baraczk virága — mormogja a vén halász. — De hé, nézz csak oda, ott jön Lison a parton, még pedig egy nyalka vámőr társaságában,

Gyorsan megfordul az ifjú halász és csakugyan meglátja a fiatal lányt, a kinek a vámőr egy kosár öblíteni való ruhát segített kihozni a tengerpartra. Boszantja, hogy ezt a szolgálatot nem ó tehette meg neki és kedvetlenül fordítja el fejét.

Mintha Lison esik eltalálta volna, hogy mi forrhat jó barátja fejében, nyájasan kiáltott a halászok felé.

— Maga az, Mái ton apó .... te vagy az Magloire, milyen volt a halászat?

Magloirenak úgy tetszik, hogy Lison még a szokottnál is pirosabb s hogy a vámőr igen nyájas pillantásokat vet rá.

A két halász partra száll és mind a négyen ott haladnak a part hosszában. A sirályok rekedt, bánatos hangon kiáltoznak feleltük s a tenger haragosan mormolva, bömbölő robajjal törik meg a sziklákon

— Az 1848—49-iki honvédek figyelmébe. Sokan nem hiszik el, hogy a hírhedt Haynaú báró oly alapítványt tett, a mely ma is fönnáll s melyből 127 rokkant honvéd számára vafi jelenleg üres alapítványi hely. Ez alapítványokat — őrmestertől lefelé — nyomorékká lett aggharezosok élvezhetik 1772, 24V, és 35 kr napisególyben. A honvédelmi miniszter most értesítette a törvényhatóságokat, hogy ezen alapítványra igen kevés honvéd van előjegyezve s felszólítja a hatóságokat, hogy az erre jogosult honvédeket erre figyelmeztessék.

— A Dunagözhajózási-társaság helyzete az első üzleti félév alatt nem volt előnyös, mivel a bevételek a tavalyihoz képest 1.600,000 írttal csökkentek. A második félév azonban sokkal kedvezőbbnek mutatkozik. A forgalom élénkségé miatt a társaság összes hajói igénybe vannak véve. A társaság pécsi szénbányái kezeléseben is változások várhatók. Az eddigi igazgató Ma áss Bernát kilép a társaság szolgálatából s helyébe W i e s n er lép. Szeptember hóban a bányaigazgatóság székhelye Bécsből Pécsre helyeztetik át.

— Szüreti mulatság. A szegzárdi iparos ifjak önművelődési egylete 1891. évi szeptember hó

19-én Szegzárdon, az egylet helyiségben, pénztára javára zártkörű szüreti mulatságot rendez. A szüreti mulatság műsora : 1. Csőszök és csősznők felvonulása énekkel és zenével* 2. A törvények kihirdetése a községi nótárius által. 3. Szőlő-lopás. —, Lopni szabad, csak vigyázni kell, hogy rajt’ ne csípjék. 4. A csőszök és csősznők táncza., 5. A must készítése és Ízlelése. Beléptidíj személyenként 60 krajezár.

— Átvonuló katonaság. Szeptember hó 2-án városunkba érkezik a pécsi 7. számú honvéd huszárezred 2 százada s ugyanaznap délután 3 órakor külön vonattal Czeglédre mennek a lovassági gyakorlatokra.

— Kaszinó-estély. Tegnap, augusz'us 29-én kaszinó-estély tartatott. Az idő kedvező volt. Az estély lefolyásáról jövő számunkban referálunk.

— A hivatalnokok munkaszünete. Szókesfe- jérvár város közgyűlésén Tóth" Arthur azt indítványozta, hogy a városi hivatalokba hozzák be be a vasárnapi munkaszünetet. Havranek polgármester kijelentette, hogy a maga részéről a közügy érdekében a délelőtti két hivatalos órát fentartani óhajtja. A közgyűlés is ebben az értelemben határozott s az indítványt elvetette'.

— Villám ütés. A múlt vasárnap esti nagy vihar alkalmával a villám Imberl Ferencz pándzsó- utczai házába beütött, de nagyobb kárt nem okozott.

Lison egyszerre csak oda fordul a vámőrhöz:

— Ugye-e Jusztin, maga nem menne el nekem elhozni azokat a sirályokat, a melyek amott fészkelnek a sziklahasadékban ?

A három férfi egyszerre tekintett a leány által mutatott irányba.

Egy húsz méter magas szikla emelkedett ott ki a tengerből, melynek legcsucsán egy sirály feszek volt Iá ható, benne a pelyhes kicsinyekkel, melyek préda után járó szülőiket várták.

— Nincs arra szükség, hogy odamásszak — viszonzá a vámőr — inkább lelövök egynéhányat innen a puskámmal.

A vámőr már kezébe kapta fegyverét, midőn Magloire karját lenyomta és gúnyosan vágta elé :

— Hogyan, hát te semmiesetre se mernél oda felmászni.

Mássz te oda, ha olyan nagy kedved van. Ellenveté a vámőr.

Hogyan, te elhoznád őket nekem ! kiáltott fel örömteljesen Lise.-- Természetesen, hogy el. i Ah, H szép, nagyon szép tőled, de nekem a szándék is eleg, ne menj, igen veszedelmes az az ut.

Magloire tagadólag rázta a fejét.

— Most már elhozom őket. — De mit csináljak én a sirályokkal ?

— Add oda őket Jusztínnek.

Yiszonzá gúnyosan a halász. Aztán gyorsan a meredek felé szaladva, egyenesen neki ment asziklának.