Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1891-08-23 / 34. szám
TOLNA VÁRMEGYE. 1891. augusztus 23. A tolnai ev. ref. egyházmegye közgyűlése. A tolnai ev. ref. egyházmegye mél- tóságos S z i 1 a s s y Aladár világi főgondnok és nagytiszteleiü 0 s e k e y István esperes elnökletük alatt folyó hó 18. és 19-én Szegzárdon a városház nagytermében tartotta meg rendes évi közgyűlését. Jelenvoltak a 24 anya- és 4 leány egyház lelkészei — DunaSzt.-Györgyöt és Paksot kivéve — mind. A gyűlés ez évben hosszasabban tartott, mint rendesen, mert az egyházmegye különben elég számos belügyei mellett az ez évben, deczember 5-én Budapesten összehívandó ref. zsinat elé terjesztendő „Törvényjavaslatot“ a magyarországi ev. ref. egyházak szervezetéről tárgyalta első nap pontról-pontra. Természetes, hogy első nap reggelén ő felsége koronás királyunk születés napján a szegzárdi ev. ref. templomban is istentisztelet tartatott, hová az egyházmegye küldöttei mindnyájan megjelentek, ezáltal is leróván hazafiui kötelességét minden egyes alkotmányos királya iránt. Első nap délelőtt az egyes egyházak ügyei, sérelmei tárgyaltattak, majd a zsinati törvényjavaslat tárgyaltatott, mit délután 2 órára a kaszinó helyiségében kellemes társas ebéd követett. Jelen voltak mintegy 85-en. Természetes, hogy az érdekes toasztok megeredését még a nap túlságos heve sem gátolta meg. A felköszöntők sorát móltóságos S z i 1 a s s y Aladár az egyházmegyének kedves, szeretett főgondnoka nyitotta meg. „Mindig nagy örömmel vagyok, tisztelt uraim önök között, — úgymond — mert egyházmegyénk minden ügye szivemen fekszik és minden mozzanata élénken foglalkoztatja figyelmemet; de e. perczben örömöm kettős, mert egyházmegyénk küzdő ' apostolai körében ünnepelhetem meg szeretett királyunk születés napját; ő érette emelem fel, tisztelt uraim, e poharamat, hogy éltessem a jelenkor legalkotmányosabb uralkodóját, ki hazánknak, édes magyar honunknak úgy egyházi, mint világi dolgokban, csak javát munkálja faradhatatlan buzgósággal, miben még az apai fájdalom se töri meg az erős férfiút. Soká éljen a mi szeretett királyunk!“ — A köszöntőt fennállva hallgató társaság szívből jövő éljenzéssel fogadta. Azután D. öczy József, váraljai ref. lelkész, sikerült metaphoricus beszédében éltette amaz egyetértést, mely egyházi életünket összetartja, s melynek hivatása most is csendben megválasztani zsinati küldötteit. Azután S i k ó Ernő, bonyhádi ref. lelkész az egyházmegye két fejére emelte poharát, éltetvén bennük az egyház érdekeiért szívesen küzdő _L ________________________________________ Cs ak azt a leányt csodálom, a Magdát! ügy mondják eljár, ellátja virággal, koszorúval a fakeresztet, magam is láttam mikor vitte, ölégszer! A menyecske nem szól semmit, ágakat tördel, rádobálja a tűzre, a felszálló füsttől köhögési roham fogja el, megtörli arczát köténye sarkával, aztán félre ül... Később elpsendesülnek, a csendbe belevegyül ama sajátszerü zsongás, mely a pihenő erdők sajátja. Az imádságra szóló harang átcsendül a lombok között. — Mért nem eszel Magda ? Kifogysz az erőből! így se sokat ér a dolgod, hát még azután ! ? A halaványarczu leány felveti hnvirágszinü szemeit az öreg asszonyra, aki gúnyos nevetéssel vizsgálja, aztán hátra suttog minduntalan a mögötte ülőknek valamit. Felnéz reá, de nem szól semmit, leveszi kendőjét fejéről, haja hamvas finom, mint a vékony- szálú kender, egy-egy esőcsepp csillog rajta, olyan mintha könyét sirla volna oda valaki. Más felel helyette !-r So’se kösse-fonja a Magdát nénémasszzony, ölég neki anélkül is az isteni szolgálat! Hangosan nevetnek. — Nem tudtam öcsém, hogy a te tilód bánja, ha a Magda kenderét töröm !... A leány elfordul — beleszalad a piros vér színtelen árczába, nem mer körülnézni, csak egy pillanatra oda tapad neheztelő, szemrehányó tekintete a legényre. fáradhatatlan bajnokokat; majd tiszt. Széky Géza gerjeni ref. lelkész az egyházmegye kedves pénztárnokát, Gödé Károly decsi. ref. lelkészt éltette szép allegorikus beszédében. Majd Gödé Károly, Döczy Józsefet, mint a ki fáradhatlan munkásságával kiérdemelte zsinati küldöttségét stb. — Délutánt egészén a törvényjavaslat vette igénybe; másnap délután %3 óráig tartott a gyűlés. Itt az egyes tanügyi, államsegély kérvónyi, domestikai, pénztári, számszéki stb. bizottságok tették meg jelentésüket ; egyéb indítványok stb. Ezzel a gyűlés véget ért. Még felemlítendő, hogy Szilassy Aladár főgondnok most is 50 fr. tál növelte egyházmegyei szegény pénztárunkat. Isten áldja a nemes adakozót. KÖZSÉGI ÉLET. — Kéviselő-testületi ülés. Szegzárd képvi- selő-testülete tegnap, augusztus 22 ón délután ülést tartott, melynek tárgysorozata következő volt: 1. Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítésére 3 tag kiküldése. 2. A nagyvendóglői építkezési tervnek elfogadás vógetti bemutatása s az építkezés kiadása iránti intézkedés. 8. Az építendő szegényház iránti intézkedés 4. A fazekas-utczai háztulajdonosok kérvénye, az utczának feltöltóse iránt. 5. S einsdörfer József, volt községi számvevő nyugtájának utalványozása. 6. Dr. Komáromy Gyula községi orvos előterjesztése, oltási ügyben. 7. A. pénztári vizsgálatról felvett jegyzőkönyv bemutatása. Az ülés lefolyásáról lapunk közelebbi számában hozunk tudósítást Hírek. .— Ő felsége koronás királyunk 61-ik születés napját folyó hó 18-án városunk lakossága is megünnepelte. Taraczkok durrogása, a harangok zúgása, a fellobogózott középületek már kora reggel hirdették a nemzet nagy tinnepót. A belvárosi r. k. templomban ünnepélyes mise tartatott. A szent mise délelőtt 10 órakor kezdődött, a melyen H a n n y Gábor apátplébános fényes segédlettel pontifikáit. Ott volt gróf Sz échenyi Sándor főispán vezetése mellett az összes vármegyei tisztikar, Dezseöffy Géza elnökkel élén a kir. törvényszék, továbbá a kir. ügyészség, járásbíróság, pénzügyigazgatóság, tanfelügyelősóg, a polg. iskola tantestülete, a községi elöljáróság, a csendőrsóg stb. és nagyszámú közönség. A mise végén Éber Géza növendókpap vezetése mellett az ezen alkalomból összeállított dalárda szép és szabatosan előA vihar eközben véget ér — a fellegék szakadozva, ritkulva úszkálnak, a fák lombozatán áttörő pontok nem sötétek többé, hanem kékbe játszva egy-egy kigyuló csillagot tüntetnek fel... Az eső lemosta a növényekről, virágokról a rájuk támadt port, illatuk erősebb. A kis erdőben mé'y a csend, — majdnem kísértetiesen hangzik a megáradt kis hegyi patak morajlása, mely a völgybe fut, s elborítja a renden heverő, száraz virágokkal tarkáit sarjut. Szellő suhan a cserjék között, összevegyül az alvók rendes nyugodt lélekzetével, sorban, pihennek az aratók a nehéz, a fárasztó nappali munka után, fejők alatt a párnát helyettesitő „eleséges ruha“, az asz- szonyok, leányok szoknyáikat terítik fejökre és rájuk borul a szép csillagos égboltozat, takaróul. Magda távolabb fekszik a csoporttól, az ő fekhelyéről nem hangzik az a nyugodt lélekzés,!... Nyugtalanul hánykolódik a füves virágos ágyon, két kis forró kezét összefonja a keble felett. Szeme oda néz a fényes csillagokra, melyek áttörnek itt-amott a lombsátoron, s növelik azt a nyugtalan vágyódást a leány szivében, mig elözönli egész valóját!... Az eső lehütötte a levegőt erősen, nedves és csípős az, átszalad az erdőn, besurran a leány felbomlott kendőjén, csókolja rózsás árriyu vállait. Borzongást érez tőle, de — forróság gyűl nyomába!... A légben terjengő illat, a homlokára simuló lombok, az erdő éde6 csendje, minden, minden hat reá, bódulttá teszi, lelke megtelik azzal az édes fájó adott hymnust énekelt. Ugyanez nap reggel 8 órakor a tolnái ev. ref. egyházmegyei közgyűlés tagjai a ref. templomban tartottak ünnepélyes isteni tiszteletet. Délben főispán ur ő méltósága a vármegyeház nagytermében diszebédet adott, a melyre mintegy 70-en voltak hivatalosak. A pezsgőnél felállott gróf Széchenyi Sándor főispán és lelkes szavakkal éltette apostoli királyunkat, a legalkotmányosabb uralkodót, A jelenlevők a szép beszédet állva hallgatták végig és zajosan megéljenezték. * Szt. István napján szintén ünnepélyes mise volt a belvárosi r. k. templomban. Ez volt az első Szt. István nap, a melyet a törvény, mint nemzeti ünnepet, a munkaszíinet által megünnepelni és megtartani rendelt. Annál nagyobb volt a megütközés városunkban a fölött — és megrovást érdemel, hogy e napon nyilvános ár ver est tartottak a Márton Kálmán-fóle üzlethelyiségben. Csodáljuk, hogy a hatóság közbe nem lépett és be nem szüntette a nagy nópcsődületet előidéző árverest. — Személyi hir. Dr. Sass István megyei főorvos szabadságon van. — Esküvő. Dr. Kardos Kálmán szegzárdi kir. al ügyész, folyó hó 20 an vezet’e oltárhoz özv. Forster Zsigmondné tabódi földbirtokos leányát Gizella kisasszonyt. A nászünnepély egész csendben folyt le, mert a mennyasszony édes anyja veszélyes betegen fekszik. Zavartalan boldogságot kívánunk a fiatal párnak. — Ezüstmise. Mikó György újvárosi plébános augusztus 15-én ünnepelte áldozárságának 25 éves fordulóját. A köztisztelésben és becsülésben élő plébános urat ez alkalommal a nyilvánosság terén is őszinte tisztelettel üdvözöljük s kívánjuk, hogy közhasznú életét a város lakosságának javára s embertársai boldogitá.-ára Isten még sokáig teljes egészségben tartsa meg, hogy újabb 25 év múlva is, mint a szegények jótevőjét ünnepelhessük. — Kinevezés. A központi járás helyettes fö- szolgabirája, a szegzárdi ipartestület elöljáróságának meghallgatása után, az ismeretlen helyre távozott Pápá Sándor helyett a szegzárdi ipartestülethez iparbiztossá Kovács Dávid polg. isk. tanárt nevezte ki. — A m. kir. igazságügyminiszter Cséf- falvay Kálmán rétsági kir. járásbirósági dijnokot a paksi és Csi/.mazia Jenő paksi kir. járásbirósági Írnokot a szegzárdi kir. törvényszékhez helyezte át — Orvostudor. Ko vács Salamon orvostu- dori oklevele a megye augusztus 14-éri tartott közgyűlésén kihirdettetett. vágyódással, mely ott terjeng mindenütt, amerre csak néz ! Sírni szeretne — nem megy — szeme száraz, — bántja, hogy nem akarnak megeredni kö- nyei, semmikép, ügyel valamit— semmi. Egy kis fénybogárka csillan egy bokor a'att. mintha nézné, figyelné őt — miért ? Ugyan miért ? ... Jól és tisztán hallja, amint suttog a közeli nádas, s egy elkésett szekér halad a távoli országúton. Felemeli kissé fejét... Mind alszanak — csak az erdő nem ! Az beszól, suttog, lólekzik és biztat!... Szeress ! Szeress !... Ezt hallja mindenütt! Megmozdulnak a sötét lombok és — intenek, igen! Igen ! A leány úgy szerelné vele mondani — igen! Igen! Széttárja karjait, megérinti a hideg, nedves, harmatos füvet... megfordul. Milyen sejtelmes mély hallgatás! Mintha titkolna valamit az erdő. Hogy reszket minden kis levél! A leány figyel, érzi, szive mélyén az erdő álmatag suttogását, s azt a felverődő, bóditó virágillatot ! Holdfényes párázat emelkedik az erdő felett,' s lassan-lassan bocsátkozik alá. ... — Alszol-e» Magda m 1. A mellett sötét árny jelenik meg, mintha hajolna felé, lassan óvatosan, elébb úgy tetszik,
