Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1891-07-19 / 29. szám

TOLNA VÁRMEGYE. 1891. julius 19. zonyitókofc is nyújtana, mely a gyanút és meggyaláztatást igazolná, az a hamis v á- daskodók ama táborába tartozik, a ki a parlamenti szólásszabadság orvén elke­rülheti ugyan a büntető törvény szigorát, de ki nem térhet az erkölcsi törvé­nyek marasztaló verdiktje elől. Mindenkinek el kell ismernie, hogy Magyarországon a sajtó erkölcsi tekintet­ben is magas színvonalon áll. I a fővárosi és vidéki összes politikai hírlapoknak talán egy tizedresze tartozik a függetlenségi párthoz, a többi, bármily te­kintélyes is legyen e szám, nem bir sza­bad meggyőződéssel, önálló akaraterővel, hanem — ilyetén jellemezte azt Eötvös Károly, — csak vak eszköze a kormánynak és pártjának. Titkos összeköttetésben áll e sajtó a kormánynyal, czikkeit és bölcseségét va­lami „Pester Correspondenz“ nevű lapból meríti, véleményszabadsága alá van rendelve egy titokzatos intéző erő utasításainak stb. Valóban mulatságosnak találnánk Eöt­vösnek ezen pártja által is helyesléssel ki­sért felfedezéseit, ha e merész és kétség­kívül élénk képzelőtehetségre valló állítások nem bírnának sértő éllel is. Azt tartják ugyan, hogy csak az lehet Eértő, ami i g a z és a hivatkozott állítá­sok oly messze állnak a valótól, mint a szélsőbalnak jelenlegi vitatkozási modora áll a paiiamentáris színvonaltól, mégis felhábo­rító, ha általánosságban piszkolják és pel­lengére állítják a sajtónak azt a részét, a mely a szabadelvű párt általános politikáját helyesléssel és rokonszenvvel kiséri és — csak ez okból — kétségbe vonják az elha­tározás és meggyőződés tisztaságát és min­dent csupán önzésre és aljas érdekekre ve­zetnek vissza. Mindenesetre szomorú és a közerköl- csiség hanyatlására mutat az olyan föltevés és következtetés, melynek lelkes szócsöve volt Eötvös Károly, hogy mindennek — még az egyéni meggyőződésnek is — ára van. _2. _____________;______________________ Ve szedelmes térre — hogy ne mond­juk lejtőre — ragadta a pártszenvedély a függetlenségi pártot, mert mihelyt leszáll az elvek magaslatáról a személyes politika süp­pedt talajára, akkor oly vesztő útra lépett, mely beláthatatlan következmények és ese­mények elé vezet, a melyből azlán nehéz a kibontakozás. Csak ily előzmények hatása alatt volt kénytelen a kormány, jóllehet ez ma­gának és pártjának is nagy áldozatába ke­rül, követelni a részletes vita azonnali foly­tatását. Es ha a függetlenségi párt most csupa daczból is az erőszak politikáját fogja követni — pedig a jelek már is erő­sen erre mutatnak — akkor, a többség nem nyúlván hasonló eszközökhöz, dicstelen lesz a győzelem, melyet az erőszak utján, fog aratni. Csak a parlamenti szabadság és a közszabadság romjain keresztül ve­zethet az erőszak győzelemre és e veszte­ségért nem nyújthat nekünk az elégtételt, ha e romok magukkal sodorják és elte­metik a rombolókat. r • Am számoljanak majd be lelkiismere­tükkel a névszerinti szavazást kérő kitöltetlen fehér . lapokat most nagy buzgósággal aláíró névtelen hősök. POLITIKAI HÍREK. — Kilátásban levő főpapi előléptetések, Kor­mányhoz közel álló körökből kiszivárgott hírek sze­rint Samássá József egri érseknek prímássá való fölterjesztése — mint azt lapunkban már je­lentettük — a kormány körében befejezett tény. Kalocsai érsekké dr. Schlauch Lőrincz nagyváradi, zágrábi érsekké Bende Imre beszterczebányai püspök van kiszemelve. A meg­ürülendő egri érseki székre Osászka György szepesi püspök, a szepesi püspökségre dr. Szmrecsányi Pál egri oldalkanonok, a nagy­váradira dr. Fraknói Vilmos arbói ez. püs­pök s akadémiai alelnök, Beszterczebányára dr. Bossival István orsz. képviselő s eszter­gomi kanonok van kiszemelve. — Az uj bírói ügyviteli szabályokat, melye­ket lm ling Konrád dr. budapesti kir: táblai biró ur dolgozott ki, legközelebb közzé teszik. E közzé­tétel a bírói és ügyészi szervezet módosítására és a kir. táblák uj szervezésére való tekintettel már- már elodázhatlak mert kissé különös, hogy az uj kir. táblák már két hónap óta ügyvi* éli szabályok nélkül működnek. _ kincset találó köteles azt a hatóságnak beje lenteni és nem elég a földtulajdonos megbízott­jánál történt bejelentés. A találó a bejelentés előtt jutalékát ki nem véheti. (Kir. Curia, 1891. május 6. 10770/90. sz) — Sommás végzéssel befejezett váltó-ügyben perújításnak helye nincs, mert perújítás csak Ítélet­tel befejezett perekben lehetséges. (Kir. Curia, 1891. január 27. 902.) — Biztosítási társaság ügynöke a részére megállapítóIt provisiót több evre terjedő biztosi ta- soknál az ügynöki minőségének megszűnte után befolyó díjösszegekből is követelheti. (Kir. Curia. 1891. ápril 14. 1869/90. sz. — A BTK. 351. §-a szerint a zsarolás tény- álladóka már az által jön létre, hogy a tettes, ha­bár nem jogtalan vagyoni haszonra irányzott czól- ból, valakit rágalmazó vagy becsületsértő állításnak nyomtatvány által való közzétételével fenyeget. (Kir. Curia, 1891. márcz 23. 8688/1890.) VÁRMEGYE. — Ülések és közgyűlés. Tolnavár­megye közigazgatási bizottsága augusztus hó 12-én s állandó választmánya ugyanazon hó í 8-án ülést tart. A vármegye nyári ren­des közgyűlése pedig augusztus 14-én lesz. ORSZÁGGYŰLÉS. Morzsák a t. Ház asztaláról. Az obstrukciót mi is megkezdettük, tessék gyülekezni! De hát először is azzal jöjjünk tisztába: mi is voltaképen az obstrukció? A kormánypártiak szerint: rendes körül­mények között törvényes parlamenti eszköz, de jelen esetben mégis csak olyan, mint a tör­vénytelen gyerek: már születése előtt hir­deti országnak-világnak a nagy szégyent, a mit majd a szülöanyára hozni fog. Az ellenzék pedig azt állítja, hogy az ob­strukció maga a Megváltó; mert megmenti e hon-hazát a végveszedelemtöl! törvénykezés. A gyermek csak néz, néz, S kétkedve mond: mégis el kell oda mennem, — Engedj csak aludni, tán eljönnek ismét S vissza visznek engem . . . El is járt még sokszor Álmodni oda a tóparti pázsitra, De azt a szép álmot csak nem álmodhatta Soha többé vissza ... ó mért nem lehet, hogy Érintetlen szívvel álmodoznánk mindig; Hogy egész éltünk, mint ártatlan gyermeké, Alom voln’ a sírig! Lelóczi. Szerelmi posta. • — A „Toluavánnegye“ eredeti tárczája. — Stefánia-Yacht-Egylet nagy vitorlás verse­nyeire készült Balaton-Füred közönsége. A fürdő-saison elérte delelőjét. Az összes villák megteltek a legelőbbkelő ven­dégekkel, kiket nagy részb'en a yacht-versenyek iránti érdeklődés vont Füredre. Naponkint már kora reggel élénk sürgés-for­gás volt a mágyar tengerparton; a hosszú fasor árnyékában bájos hölgyek szívták az éles levegőt, I gyönyörködtek a viz tükrén lebegő vitorlás yach- tok meglepő látványán. Végre elérkezett a versenyek első napja. A vitorlás yachtok, giggek, sandolinok és nagy fahéj-csolnakok egész raja lepte el a füredi kikö­tőt ; -mig a parti sétatéren gyönyörű toilettekben tarkállott a hölgyközönség. A verseny-jury a czélpontot jelző nagy bár­kán foglalt helyet, á versenyintézők s habitüék apró sandolinokban sürög.ek e körül. Clarisse comtesse a jury-hajó fedélzetén ült, gyönyörű sport toilettben. Atyja, az öreg gróf volt a jury elnöke s igy a bizottság a bájos comtesset kérte föl, hogy a győztes versenyzőnek a díjakat ünnepélyesen át­nyújtsa s ézáltal becsesebbekké tegye a díjakat a sportmanekre nézve. Sir William Duffy ott ült a comtesse lábai­nál s úgy beszélgetett a bájos lánykával. — Tizet egy ellen, hogy ezt a koszorút az ón „Queen“-em viszi el, szólt Sir William Duffy, de flegmatikus hangjában semmi kérkedés nem volt, Clarisse egy kiséé elpirult, mintha megijedt volna Duffy jósolga'ásától, de a második pillanat­ban már ép oly fllegmával válaszolt ő is. — Tartom a tizét. —i Fontban vagy aranyban ? — A mint önnek tetszik. — All right! tehát fontban. Győzelmem bi­zonyos. Én kételkedem benne, hiszen az egész tár­saság azt mondja, hogy Géza báró yachtja biztosan elsőnek érkezik. Clarisse egy kissé elpirult, midőn Géza báró nevét kiejtette, de Sir William Duffy mit sem vett észre s egykedvűen fújta tovább a füstöt cigaret- tejéből. — Tudom, hogy ezt mondja az egész társa­ság, de a báró meg lesz verve. Hiszen a társaság azt mondja, hogy a báró nem csak azt a koszorút nyeri meg, melyet a comtesse tart a kaesóiban, hanem megnyeri ezeket a kacsokat is . . . Sir! ön vakmerő dolgokat beszél, — szólott Clarisse kipirult arczczal s izgatottan, — nem tu­dom, ki adott önnek, s az egész társaságnak jogot arra, hogy ilyeneket beszéljenek?! Sir William Duffy elmosolyodott. — Ugyan kérem, bájos comtesse, egyszer az életben beszéljen kegyed is higgadtan, mint az an­gol hölgyek. Kegyed egészen fel van izgatva, pe­dig- én még többet is akartam mondani; most nem hallgat ránk senki, az egész jury a giggbe szált, hogy a boyokat közelről megtekintse, — egyedül vagyunk. Én rám nézve ugyan mindegy volna, ha volnának is itt mások, de hát önöknél magyarok­nál az a szokás, hogy az ilyeneket négy szem közt, elrejtőzve intézik el, mert igy regényesebb. Tehát legyen ! én szeretem kegyedet! Clarisse ijedten ugrott föl ülőhelyéből. — Sir! — én nem tudom — — ön •—------­én ------■ — Az atyjától már megkértem a kezét. — De Sir!

Next

/
Thumbnails
Contents