Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1891-07-19 / 29. szám
TOLNA VÁRMEGYE. 1891. julius 19. zonyitókofc is nyújtana, mely a gyanút és meggyaláztatást igazolná, az a hamis v á- daskodók ama táborába tartozik, a ki a parlamenti szólásszabadság orvén elkerülheti ugyan a büntető törvény szigorát, de ki nem térhet az erkölcsi törvények marasztaló verdiktje elől. Mindenkinek el kell ismernie, hogy Magyarországon a sajtó erkölcsi tekintetben is magas színvonalon áll. I a fővárosi és vidéki összes politikai hírlapoknak talán egy tizedresze tartozik a függetlenségi párthoz, a többi, bármily tekintélyes is legyen e szám, nem bir szabad meggyőződéssel, önálló akaraterővel, hanem — ilyetén jellemezte azt Eötvös Károly, — csak vak eszköze a kormánynak és pártjának. Titkos összeköttetésben áll e sajtó a kormánynyal, czikkeit és bölcseségét valami „Pester Correspondenz“ nevű lapból meríti, véleményszabadsága alá van rendelve egy titokzatos intéző erő utasításainak stb. Valóban mulatságosnak találnánk Eötvösnek ezen pártja által is helyesléssel kisért felfedezéseit, ha e merész és kétségkívül élénk képzelőtehetségre valló állítások nem bírnának sértő éllel is. Azt tartják ugyan, hogy csak az lehet Eértő, ami i g a z és a hivatkozott állítások oly messze állnak a valótól, mint a szélsőbalnak jelenlegi vitatkozási modora áll a paiiamentáris színvonaltól, mégis felháborító, ha általánosságban piszkolják és pellengére állítják a sajtónak azt a részét, a mely a szabadelvű párt általános politikáját helyesléssel és rokonszenvvel kiséri és — csak ez okból — kétségbe vonják az elhatározás és meggyőződés tisztaságát és mindent csupán önzésre és aljas érdekekre vezetnek vissza. Mindenesetre szomorú és a közerköl- csiség hanyatlására mutat az olyan föltevés és következtetés, melynek lelkes szócsöve volt Eötvös Károly, hogy mindennek — még az egyéni meggyőződésnek is — ára van. _2. _____________;______________________ Ve szedelmes térre — hogy ne mondjuk lejtőre — ragadta a pártszenvedély a függetlenségi pártot, mert mihelyt leszáll az elvek magaslatáról a személyes politika süppedt talajára, akkor oly vesztő útra lépett, mely beláthatatlan következmények és események elé vezet, a melyből azlán nehéz a kibontakozás. Csak ily előzmények hatása alatt volt kénytelen a kormány, jóllehet ez magának és pártjának is nagy áldozatába kerül, követelni a részletes vita azonnali folytatását. Es ha a függetlenségi párt most csupa daczból is az erőszak politikáját fogja követni — pedig a jelek már is erősen erre mutatnak — akkor, a többség nem nyúlván hasonló eszközökhöz, dicstelen lesz a győzelem, melyet az erőszak utján, fog aratni. Csak a parlamenti szabadság és a közszabadság romjain keresztül vezethet az erőszak győzelemre és e veszteségért nem nyújthat nekünk az elégtételt, ha e romok magukkal sodorják és eltemetik a rombolókat. r • Am számoljanak majd be lelkiismeretükkel a névszerinti szavazást kérő kitöltetlen fehér . lapokat most nagy buzgósággal aláíró névtelen hősök. POLITIKAI HÍREK. — Kilátásban levő főpapi előléptetések, Kormányhoz közel álló körökből kiszivárgott hírek szerint Samássá József egri érseknek prímássá való fölterjesztése — mint azt lapunkban már jelentettük — a kormány körében befejezett tény. Kalocsai érsekké dr. Schlauch Lőrincz nagyváradi, zágrábi érsekké Bende Imre beszterczebányai püspök van kiszemelve. A megürülendő egri érseki székre Osászka György szepesi püspök, a szepesi püspökségre dr. Szmrecsányi Pál egri oldalkanonok, a nagyváradira dr. Fraknói Vilmos arbói ez. püspök s akadémiai alelnök, Beszterczebányára dr. Bossival István orsz. képviselő s esztergomi kanonok van kiszemelve. — Az uj bírói ügyviteli szabályokat, melyeket lm ling Konrád dr. budapesti kir: táblai biró ur dolgozott ki, legközelebb közzé teszik. E közzététel a bírói és ügyészi szervezet módosítására és a kir. táblák uj szervezésére való tekintettel már- már elodázhatlak mert kissé különös, hogy az uj kir. táblák már két hónap óta ügyvi* éli szabályok nélkül működnek. _ kincset találó köteles azt a hatóságnak beje lenteni és nem elég a földtulajdonos megbízottjánál történt bejelentés. A találó a bejelentés előtt jutalékát ki nem véheti. (Kir. Curia, 1891. május 6. 10770/90. sz) — Sommás végzéssel befejezett váltó-ügyben perújításnak helye nincs, mert perújítás csak Ítélettel befejezett perekben lehetséges. (Kir. Curia, 1891. január 27. 902.) — Biztosítási társaság ügynöke a részére megállapítóIt provisiót több evre terjedő biztosi ta- soknál az ügynöki minőségének megszűnte után befolyó díjösszegekből is követelheti. (Kir. Curia. 1891. ápril 14. 1869/90. sz. — A BTK. 351. §-a szerint a zsarolás tény- álladóka már az által jön létre, hogy a tettes, habár nem jogtalan vagyoni haszonra irányzott czól- ból, valakit rágalmazó vagy becsületsértő állításnak nyomtatvány által való közzétételével fenyeget. (Kir. Curia, 1891. márcz 23. 8688/1890.) VÁRMEGYE. — Ülések és közgyűlés. Tolnavármegye közigazgatási bizottsága augusztus hó 12-én s állandó választmánya ugyanazon hó í 8-án ülést tart. A vármegye nyári rendes közgyűlése pedig augusztus 14-én lesz. ORSZÁGGYŰLÉS. Morzsák a t. Ház asztaláról. Az obstrukciót mi is megkezdettük, tessék gyülekezni! De hát először is azzal jöjjünk tisztába: mi is voltaképen az obstrukció? A kormánypártiak szerint: rendes körülmények között törvényes parlamenti eszköz, de jelen esetben mégis csak olyan, mint a törvénytelen gyerek: már születése előtt hirdeti országnak-világnak a nagy szégyent, a mit majd a szülöanyára hozni fog. Az ellenzék pedig azt állítja, hogy az obstrukció maga a Megváltó; mert megmenti e hon-hazát a végveszedelemtöl! törvénykezés. A gyermek csak néz, néz, S kétkedve mond: mégis el kell oda mennem, — Engedj csak aludni, tán eljönnek ismét S vissza visznek engem . . . El is járt még sokszor Álmodni oda a tóparti pázsitra, De azt a szép álmot csak nem álmodhatta Soha többé vissza ... ó mért nem lehet, hogy Érintetlen szívvel álmodoznánk mindig; Hogy egész éltünk, mint ártatlan gyermeké, Alom voln’ a sírig! Lelóczi. Szerelmi posta. • — A „Toluavánnegye“ eredeti tárczája. — Stefánia-Yacht-Egylet nagy vitorlás versenyeire készült Balaton-Füred közönsége. A fürdő-saison elérte delelőjét. Az összes villák megteltek a legelőbbkelő vendégekkel, kiket nagy részb'en a yacht-versenyek iránti érdeklődés vont Füredre. Naponkint már kora reggel élénk sürgés-forgás volt a mágyar tengerparton; a hosszú fasor árnyékában bájos hölgyek szívták az éles levegőt, I gyönyörködtek a viz tükrén lebegő vitorlás yach- tok meglepő látványán. Végre elérkezett a versenyek első napja. A vitorlás yachtok, giggek, sandolinok és nagy fahéj-csolnakok egész raja lepte el a füredi kikötőt ; -mig a parti sétatéren gyönyörű toilettekben tarkállott a hölgyközönség. A verseny-jury a czélpontot jelző nagy bárkán foglalt helyet, á versenyintézők s habitüék apró sandolinokban sürög.ek e körül. Clarisse comtesse a jury-hajó fedélzetén ült, gyönyörű sport toilettben. Atyja, az öreg gróf volt a jury elnöke s igy a bizottság a bájos comtesset kérte föl, hogy a győztes versenyzőnek a díjakat ünnepélyesen átnyújtsa s ézáltal becsesebbekké tegye a díjakat a sportmanekre nézve. Sir William Duffy ott ült a comtesse lábainál s úgy beszélgetett a bájos lánykával. — Tizet egy ellen, hogy ezt a koszorút az ón „Queen“-em viszi el, szólt Sir William Duffy, de flegmatikus hangjában semmi kérkedés nem volt, Clarisse egy kiséé elpirult, mintha megijedt volna Duffy jósolga'ásától, de a második pillanatban már ép oly fllegmával válaszolt ő is. — Tartom a tizét. —i Fontban vagy aranyban ? — A mint önnek tetszik. — All right! tehát fontban. Győzelmem bizonyos. Én kételkedem benne, hiszen az egész társaság azt mondja, hogy Géza báró yachtja biztosan elsőnek érkezik. Clarisse egy kissé elpirult, midőn Géza báró nevét kiejtette, de Sir William Duffy mit sem vett észre s egykedvűen fújta tovább a füstöt cigaret- tejéből. — Tudom, hogy ezt mondja az egész társaság, de a báró meg lesz verve. Hiszen a társaság azt mondja, hogy a báró nem csak azt a koszorút nyeri meg, melyet a comtesse tart a kaesóiban, hanem megnyeri ezeket a kacsokat is . . . Sir! ön vakmerő dolgokat beszél, — szólott Clarisse kipirult arczczal s izgatottan, — nem tudom, ki adott önnek, s az egész társaságnak jogot arra, hogy ilyeneket beszéljenek?! Sir William Duffy elmosolyodott. — Ugyan kérem, bájos comtesse, egyszer az életben beszéljen kegyed is higgadtan, mint az angol hölgyek. Kegyed egészen fel van izgatva, pedig- én még többet is akartam mondani; most nem hallgat ránk senki, az egész jury a giggbe szált, hogy a boyokat közelről megtekintse, — egyedül vagyunk. Én rám nézve ugyan mindegy volna, ha volnának is itt mások, de hát önöknél magyaroknál az a szokás, hogy az ilyeneket négy szem közt, elrejtőzve intézik el, mert igy regényesebb. Tehát legyen ! én szeretem kegyedet! Clarisse ijedten ugrott föl ülőhelyéből. — Sir! — én nem tudom — — ön •—------én ------■ — Az atyjától már megkértem a kezét. — De Sir!
