Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1891-07-12 / 28. szám

1891. julius 12.

TOLNA VÁRMEGYE.

5.

Beöthy Ákos t. képviselőtársam ezen intézményre vonatkozolag azt állította, hogy az nem vált be eddig sem és jövőre som fog beválni; Bartha Miklós t. képviselőtársam pedig azt mondta, hogy ez intézmény idegen, hogy nem tudott és nem is f°g gyökeret verni. Ezen állításoknak tökéletesen ellentmond az a tapasztalat, melyet én 1877-től 1887-ig, mint tagja es helyettes elnöke egy vármegye közigazgatási bizottságának, sőt annak 1887. óta, mióta képviselővé választattam, a mai napig is folyton tagja, ez.m intézmény működésére nézve magamnak közvetlenül szerezhetni szerencsés voltam. Mert nálunk a közigazgatási bizottság nemcsak hoo-y bevált, nemcsak jól funkcziónált és hasznosnak bizonyult, de teljesen meg is honosodott, (ügy van 1 ügy van! jobbfelől. Mozgás a szélsőbalon.)

Ezt tudom nemcsak nehány szomszédos, de pár távolabbi törvényhatóságról is az országban. (Élénk helyeslés a jobboldalról.) Ha tehát némely vármegyében, a honnét tapasztalataikat t. képviselő- társaim bizonyára jóhiszemüleg merítik, ezen intézmény nem felelt meg á várakozásnak és czéljának, és kívánni valót hagy fenn, úgy hiszem ez sokkal kevésbbé lesz az intézmény rovására és terhére Írandó, mint inkább az individuumokban keresendő- a hiba. (ügy van! ügy van! jobbfelől. Mozgás a szélsőbalon.) Mert ott, a hol nincsenek meg a kellő elemek, vagy a hol az elemek akár kvantitativ, akár kvalitatív szempontból nem megfelelők, természetes, hogy ezen intézmény, mint minden más emberi intézmény, beválni nem fog. (ügy van! jobbfelől.) De a hol még ez sem verhet gyökeret és nem tud meghonosodni, vájjon hogyan lehessen ott még szélesebb hatáskörű önkormányzatot létesíteni? (Helyeslés és tetszés jobbfelől.)

Legyen szabad most még egy némely észrevételt tennem azon t. képviselőtársaim felszólalásaira, kik a törvényjavaslatot ellenezték. (Halljuk!)

György Endre t. képviselőtársam arisztokratikus, sőt ha jól fogtam fel, olygarchikus tenden- cziák jeleit is vélte e törvényjavaslatból kiolvashatni. Én egész más meggyőződésben vagyok és meggyőződésemet teljesen megerősítette Horvát Boldizsár t. képviselő ur is, a ki sokkal ékesszólóbban és fényesebben mutatta ki e törvényjavaslatnak határozottan demokratikus jellegét és irányát, semhogy szükségesnek tarthatnám a magam részéről ahhoz bármit hozzáadni.

Én t. barátomnak ezen nézetét épp oly tévesnek tartom, a minő téves és tarthatatlan mindazoknak álláspontja, kik a régi vármegye fentartása mellett a démokráczia szempontjából érvelnek és allegálnak.

Bartha Miklós t. képviselő ur azt hozta fel vádul a javaslat ellen, hogy az külföldi példák re- czepcziója, külföldi intézmény átültetése. Nem kérkedésből mondom, de abban a helyzetben vagyok, hogy meglehetősen ismerem a külföld köz- igazgazgatási rendszereit és intézményeit; de megvallom, nem voltam képes rájönni, melyik külföldi példa reezepeziójának, átplántálásának kivánja ezt feltüntetni, és a magam részéről lekötelezve ereztem volna magamat, * ha t. képviselőtársam egyszerű állítása helyett bebizonyította, vagy legalább megjelölte volna ezt.

Mert, hogy a törvényjavaslat behozza nálunk a kinevezési rendszert, ezt egy elv elfogadásából még nem lehet mondani, hogy külföldi példa átültetése, mert akkor semmiféle törvényhozási intézkedésére nem volnánk képesek, a nélkül, hogy magunkat e vádnak ki ne tegyük. A szervezetnek, a hatásköröknek megállapítása tekintetében pedig úgy, a mint az e törvényjavaslatban le van fektetve, akárhányszor vádul hallottuk felhozni, hogy hiszen ez csak az eddigi rendszernek némileg módosított fentartása; hogy lehet tehát azt ipondani, hogy ez a külföldi intézményeknek átültetése ? (Tetszés a jobboldalon.)

Jeszenszky László br. t. képviselőtársam azt hozta fel, hogy a közigazgatás eddig is drága és a vármegyék dotácziója rendkívül magas volt.

Én úgy tudora, hogy ő ezen állításával nemcsak a valódi tényállással, de saját pártjának álláspontjával is ellentétbe jutott.; Mert folyton azt halljuk, és a| vonul végig általában a beszédeken, hogy adja meg a törvényhozás a kellő költséget,

szavazza meg a megyei tisztviselők számára a kellő dotácziót, akkor majd jó lesz a közigazgatás igy is; ugyanekkor tehát azt mondani, hogy a mostani közigazgatás is drága, tökéletesen téves.

De én tévesnek tartom azt a példát is, melylyel ő ezen állítását igazolni ákarta. 0 t. i. a közigazgatás praxisából hozott fel egy példát, midőn egy egyénnek, a ki a bírónak nem fogadott szót, azt szidalmazta, az e miatt megindított közigazgatási eljárás 28 írtjába került. Én úgy tudom, hogy a közigazgatási szaktudomány terén másként szokták a közigazgatás olcsóságát vagy drágaságát megállapítani.

Kétféle kulcsot alkalmaznak: az egyik szerint az összes közigazgatási költségek elosztatnak a lakosság létszámára; a másik szerint pedig bizonyos területi egységre vonatkozólag állapítják meg a köz- igazgatás költségeit.

Nálunk ezen szabályokat alkalmazva, arra a következtetésre jutunk, hogy Magyarországon melynek az 1890-dik népszámlálás szerint 15.122.574 lakosa van, ezek közt az összes közigazgatási költségeket felosztva, egy főre nem kerül több, mint 82-72 kr. Már pedig úgy hiszem, hogy ezt sem általában, sem viszonyítva más államok közigazgatási költségeinek arányához, drágának mondani nem lehet. (Helyeslés a jobboldalon.)

De ha a másik módot követjük is s a közigazgatási költségeket négyszög kilomóterenkint kiszámítva teszszük vizsgálatunk tárgyává, akkor sem jutunk más eredményre, mert ezen számítás szerint az összes költségekből egy négyszög kilométerre 44 frt 60 kr esik. (Helyeslés a jobboldalon.)

Hoitsy Pál t. képviselőtársam azt mondta, hogy ő nem akar ahhoz hozzájárulni, hogy a törvényhozás a népszabadság utolsó foszlányait kicsikarja a nép, a nemzet kezéből.

Nézzük t. ház, hogyan állunk ezzel az állítással szemben; még ha ez valóban kicsikarás volna is, pedig én azt hiszem, hogy a mit az illetők józan észszel önként szívesen adnak, a mi ez esetben az illetők nagy részéről nem tagadható, az nem kicsikarás, kinek a kezében volt a választási jog? ki gyakorolta eddig ezen választási jogot? Nem a nép, hiszen az ország 15 millió lakosa közül csak 28 ezer és 54 volt tagja a vármegyei bizottságoknak. (Egy hang a szélsőbaloldalon : De ezeket választották!

Csak a felét választották; de különben a mi a választást illeti, arra is rá fogok térni Hoitsy Pál t. képviselő ur másik állítása, a mely katexochen a választás kérdésére vonatkozik, hogy a választó polgárnak csak az juttatja eszébe, hogy neki szabadságai vannak, hogy ő a nemzet polgára, ha minden 5 évben a többi 500—600 választó polgárral a szavazó urnához járul és egy pillanatig élvezi alkotmányos jogát; én ugyan nem igy vélekedem, de elfogadva ezt, azután azt kérdem, vájjon segitünk-e, ha azon pillanatnyi joggyakorlást, melyei a nép gyakorol minden 5 évben, egyszer egy pillanatra, mikor országgyűlési képviselőválasztásnál megjelen, még másik pillanatnyi joggal megtoldjuk, a melyet minden 6 évben egyszer a 15 millióból 28 ezer ember gyakorol. Ez az én felfogásom szerint alig nyomhat a latban valamit.

Eövid időre vagyok bátor még szives türelmüket kikérni.

Mielőtt befejezném beszédemet, még egy el- mulaszthatatlan kötelességet kell teljesítenem azon bizottság iránt, a melynek lekötelező bizalmából e helyet elfoglalhatni és a t. ház türelmét igénybe vehetni van szerencsém.

Meszlényi Lajos: Kinevezték, vagy választották? (Derültség a szélsőbaioldalon.)

Perczel Dezső előadó: Ez?el úgy látszik nem minden képviselő van tisztában, % úgy, mint azzal, hogy a házszabályok mit rendelnek. (Derültség jobbfelől.) \

A lefolyt vita alatt ismételten tapasztaltuk, a mi nagyon természete s is, hogy a közigazgatási, bizottság eljárása ismételten bírálat tárgyává tétetett és igen természetes az is, hogy a kritika a bírálón, által elfoglalt különböző álláspont szerint különféle volt.

Nem is erre kívánok észrevételt tenni és fel szólalt képviselőtársaim bármelyikével polémiába bocsátkozni. De két oly vád hangzott el a bízott- I

ság eljárása ellen, a melyeket, mint a bizottságnak e helyen személyesitője, válasz nélkül nem hagyhatok. (Halljuk! Halljuk!

Az egyik abban állt, hogy a közigazgatási bizottság nem tárgyalta, vagy, mint egyik felszólalt képviselő ur magát kifejezni jónak látta, sutba dobta a törvényjavaslatra vonatkozólag hozzá utalt kérvényeket. Egyszerűen nem áll, mert a bizottság azokat igenis tárgyalta, sőt egész határozottan állíthatom, és erre nézve, miután a gyűlések nyilvánosak voltak, akárhány tanúra is hivatkozhatom, hogy a bizottság azokat beérkezésük utáni első ülésben kiadta egyik tagjának, meg is nevezhetem, Széli Ákos t. képviselőtársamnak, azzal a megbízással, hogy a törvényjavaslat szövegének tárgyalása alkalmával az illető kérvények tartalmát referálja, (ügy van! ügy van! jobbfelől.) és az ö előadása alapján a bizottság ezen kérvényeket igenis tárgyalta, erről a szokásos formában a háznak jelentést is tett, a mi nem kerülhette ki azoknak a figyelmét, a kik a bizottság jelentésének utolsó bekezdését elolvasták. (Helyeslés jobbfelől.)

A másik kifogás, a melyet Helfy Ignácz, Madarász József, Thaly Kálmán t. képviselőtársaim és még többen felhoztak, abban áll, hogy a közigazgatási bizottság eljárása siettetett vagy sürgettetett.

Ezen vádat ép oly kevéssé fogadhatom és ismerhetem el alaposan, mint az előbbit, mert a közigazgatási bizottságban sem a kormány, sem a többség nem siettette a tárgyalást. (Ellenmondások a szélsőbalon.) Azt hiszem, hogy ép úgy, a mint ezt a mostani tárgyalásunkra vonatkozólag nem lehet állítani, mert épen tegnap volt alkalmunk az elnök ur azon eljárását tapasztalni, hogy daczára annak, hogy szólásra senki sem volt. felírva, a vitát még sem zárta be... (Élénk helyeslés jobbfelől-)

Ugrón Gábor: Az elnöknek volt igaza, mert két óra után senkit sem lehet szólásra felhívni. (Nagy zaj.) Ne tessék az elnököt bírálni. (Zaj és ellenmondások jobbfelől.)

Perczel Dezső előadó: Távol áll tőlem ezen szándék. Sokkal inkább alkalmazkodom egész magatartásomban nemcsak szavaimmal, hanem ténye- imrael is a házszabályokhoz, semhogy ezt megengedném magamnak; de állításom megerősítésére szabad erre hivatkoznom és ezt épen elismeréssel említettem fel. (Helyeslés jobbfelől.}

Mondom, ép úgy, mint a házban nem sürgetjük a tárgyalást, a bizottságban sem tettük ezt, mert senki sem volt ott szólásszabadságában korlátozva, sőt akárhány esetben ugyanazon bizottsági tag ugyanazon szakaszhoz több Ízben is szólhatott. (Helyeslés jobbfelől- Zaj a szélsőbaioldalon.) Különben ezt legeklatánsabban bizonyítja az a körülmény, hogy a bizottság ezen 279 szakaszból álló törvényjavaslatot 38 teljes ülésben tárgyalta le, és ép azért, hogy minél alaposabb legyen a tárgyalás* határozta el a bizottság, hogy az ülések tartamát öt órára felemelte.

És most — hogy egy, úgy látszik, szellemessé vált fordulattal éljek — mindezek előrebocsátása után kijelentem, hogy én is teljesen osztom és ápolom mindazon nemes érzelmeket, a melyeket a függetlenségi és 48-as párt vezére Irányi Dániel t. képviselőtársam tegnapi beszédében felhozott; (Éljenzés a szélső baloldalon.) osztozom azon hazaszeretetben, a mely minden párttekintet fölött áll, osztom és pártolom az ősök iránti legnemesebb kegyelet érzetét; osztom és keblembe foglalom a fiaink és unokáink jövője iránti gondosság érzetét, kiket én is egy alkotmányos, jólétnek örvendő, de a kor színvonalán álló nemzet szabad polgáraiul óhajtok látni; osztom és ápolom úgy a jelen, valamint az utókor iránti felelősség érzetét.

De mindezekkel nemcsak meg tudom egyeztetni azt, hogy elfogadom a törvényjavaslatot, hanem egyenesen ezen érzelmek által indíttatva, kérem a t. házat, hogy a beadott összes határozati javaslatok mellőzésével a törvényjavaslatot, úgy a mint azt a közigazgatási bizottság beterjesztette, általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni móltóztassék. (Elénk helyeslés, és éljenzés jobbfelől. Szónokot számosán üdvözlik. Felkiáltások a szélsőbalon : Hoch ! Hoch !)