Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1891-07-12 / 28. szám
TOLNA VÁRMEGYE. 1891. julius 12. Utóbbi időben ugyan feleszméltek már az egyes államok. Az uj kereskedelmi szerződésektől sok jót várhatunk. S különösen örömmel kell üdvözölni a magyar gazdaközönségnek Baross Gábor vasút állomosi- tási politikáját | uj szállítási zóna rendszerét. Mert a Bécs s más nevezetesebb forgalmi ponttal összekötő vasutak megváltásával ott is felszabadul a magyar gazdaközönség a szállítás drágaságának lidércz nyomásától s bizonyára még nagyobb piacz leend megnyitva búzatermésünk számára. Valóban az a leghelyesebb közgazda- sági politika: oly olcsó szállítási módozatokat nyújtani a belföldi terményeknek, hogy azok a drága előállítási s többszörös vámköltségek daczára is ne kerüljenek sokkal többe a bevitelre szoruló államoknak, mint az ott produkált termény. Csak igy versenyezhetünk félelmes vetélytársunk, Amerikával, egyébként pedig, gazdaközönségünk okvetlenül a tönk szélére jut, mert kivitelre még a legnagyobb termés idején is csak akkor számíthatunk, ha lépést tudunk tartani más termelő államok. gabna áraival. Drágábbért ugyanis nem adhatjuk terményeinket, mint mások, mert akkor nem veszik ; nagyon természetes azért, hogy a drága szállítási költség a gazdák érdekeinek rovására megy, — s a tiszta hasznot úgy szólván kiveszi zsebükből. S ha már a gazdaközönség helyzetének javítását czélzó módozatok felsorolásával foglalkozunk, — nem állhatjuk meg, hogy közönségünk s esetleg a kormánykörök figyelmét egy-két dologra fel ne hívjuk. Az idei csapásos esztendő, különösen a temérdek jégverés kell, hogy gondolkozóba ejtse az illetékes köröket; az itt-ott éhhalálnak kitett lakosság nyomora gyors cselekvést parancsol. Igyekezni kell azért a kormánynak a gazdaközönséget megmenteni a mennyire lehet az időjárás változó szeszélyétől. Be kell hozni a már sürgetett kötelező állami tűzkár biztosítás mellett, a kötelező jégkár elleni biztosítást is, vagy még az utóbbit inkább. 2._____________________________ _ — Melyik éjjel volt az ? — Amikor édes apámat kirabolták. — Elmehetsz. Másnap a némát hivatta. Barátságosan kezdett vele jelekkel beszélni, melyből a vizsgálóbíró’ azt értette meg, hogy azt a vidéket nagyon kedveli, mert ott jó nép lakik, s ha tudna valamit, szivesen szolgálatára állaiia. A vizsgálóbíró azonban észre vette, hogy minden további kérdésnél nagyobb pir borítja el ar- czát, | egyelőre a további kórdezőiködéssel felhagyva, egy papír szeletre felirta, hogy másnap szintén szeretne vele beszólni, s hogy ugyanazon időtájban jöjjön fel. A néma Ígérte s gyorsan kiment. Sietségében'volt valami a szökésből. A vizsgálóbírónak feltűnt az az élénk, értelmet eláruló szem, az az erős megfigyelése a tárgyaknak, a környezetnek, a mi a siketnémák egyszerűségétől elüt. Másnap várt, de nem jött. Utána küldvén, tudtára hozták, hogy még előtte való éjjeLelment Mókus, a lakást is felmondta. — Megszökött — gondolá a biró. Köröztette, s körözésében jelezte, hogy megeshelik, miszerint embere ismét más név alatt van, I azért minden nem állandó tartózkodása 1 a leíráshoz némileg hasonló némákat küldjenek be. Pár hét alatt az ország minden részéből 10 siketgómát állítottak elébe, közte volt Mókus is. Nagy gondtól szabadul meg ez által az or- • szág szegényebb lakossága, — mert kenyere örökre biztosítva lesz. S nem csupán helyi érdek az, de a Dunántúl jó részéé, sőt majdnem fél Magyarországé, hogy ez a mi sokszor kigu- nyolt szárnyvasutunk egyszer már kiépites- sék. — Direkt összeköttetésbe lépnék ezáltal Fiúméval, mi felénk van a legegye- nesebb, igy a legolcsóbb ut s Magyarországnak ott van voltak épen a legtermészetesebb világforgalmi piacza, mert ott a magyar tenger. De elég a példából! Örömmel üdvözöljük még egyszer hazafias kormányunkat a termelők érdekein könnyíteni akaró törekvéseiért; a magyar gazdaközönséget pedig kitartásra, buzdítjuk a mostani meleg napok alatt és bár elismerjük, hogy egyes vidékek sokat szenvedtek az időjárás viszontagságai miatt,— de azért fennen hirdetjük, hogy még nincsen okunk a kétségbeesésre, mert szentül hisszük, hogy üdvös politika mellett a mit elvesztünk a vámon, megnyerjük majd a réven! Tolna vármegye mongrafiája. Pár hónappal ezelőtt fejtegettük lapunk hasábjain vármegyénk monográfiája megírásának módozatait és annak szükséges voltát. És most arról számolunk be olvasóinknak, hogy ami akkor jámbor óhajtásnak látszhatott legfeljebb, immár a megvalósítás stádiumába jutott; meg lesz irva Tolnavármegye története! Nem dicsekedési viszketegből vettük fel a tollat, — hiszen nekünk semmi érdemünk sincsen a dologban, még csak nem is a mi kezdeményezésünk adta meg az impulzust a kivitelre; hanem azért írjuk e sorokat, hogy egyfelől jóléső örömünknek adjunk kifejezést s hogy másfelől a legmelegebben üdvözöljük megyóük ama tudós fiait, kik a nagy mű megírására vállalkoztak. Wosinszky Mór Apar község nagytudományu esperes plébánosa egy vármegyénk alispánjához intézett beadványban tudatja, hogy a vármegye monográfiája őskorszaki részének megírását, ő vállalta el s az ezen munkálatokhoz szükséges adatok beszerzése czóljából, valamint működése sikerének minden irányban leendő biztosítása végett az alispán intézkedéseit kéri ki. A vizsgálóbíró üdvözlé ismerősét s most már rendszeres kihallgatásához fogott. Nem akarta megmondani, hogy miért hagyta itt a vidéket; hallgatott. A vizsgálóbíró egyszer háta megó kerülve, közel mellette elkiáltja magát: Te nem vagy süket ! 1 Te csaló vagy !! A siketnéma meg sem mozdult, mereven nézett előre. Hanem a vizsgálóbíró a fül alatt a nyakon, s a vállon észrevett egy kis megrándulást, a mi valami váratlan esetén az ijedtséget kiséri. S ez elég volt, hogy Mókust csalónak tartsa. Most szemben állt s rászegezve tekintetét szigorú hangon kérdé : — Tehát nem akarsz beszélni ? ! Mókus rábámult a bíróra, nézett rá s leirá egy papírra: miért haragszik uram ? Midőn a biró olvasta az Írást s hirtelen felemelő fejét Mókus felé, észrevette azt az erőltetett nyugodtságét, a mi a természetes higgadiságtól any- nyira elüt. Felvett egy fejszét s oda adva az őrnek mondá: Mátyás, fogja ezt a baltát, s ha ez az ember, mig én hármat olvasok meg nem szólal, üsse főbe! S mikor átadta, intett szemével, de hogy Mókus meg nem láthatta. —I Egy — olvasott a biró. Mókus nyugodtan nézett a bíróra és várt. — Kettő, Tehát a mü egyik legfontosabb részének megirója Wosinszky Mór leend. Már a múltkori czikkünkben is — ő reá esett a mi választásunk, mert ki a nagy munirát nagyobb tudással s fáradságot nem ismerő szorgalommal végezhetné el-; hamarjában eszünkbe se jut olyan iró. || De hát ki lesz hű segítő társa, vagy kinek lesz ő társa, mert az őskorszaki rész csak a kisebbik része leend bizonyára a nagy terjedelmű műnek. Aligha csalódunk, mikor azt mondjuk, hogy Kämmerer Ernő dr. országgyűlési képviselő, ez a rokonszenves, fiatal tudós, a ki a beavatottak értesítése szerint, temérdek anyagot szerzett össze eddig is, sőt a tervezett nagy műnek egyes kidolgozott részeit is ott heverteti már asztal fiókjának íeneken. Ez ugyancsak kombinaczio részünktől, de olyan kombináczió, a melynek okvetlenül igaznak kell lenni, mert nem hisszük, hogy akadna olyan iró, ki ismerve Kämmerer Ernőnek jeles készültségét, az általa összehalmozott es feldolgozott anyagok értékét, becsét, szóval ő benne a teljes garan- cziát a mü sikerült voltára nézve, — az ó közreműködése nélkül vállalkoznék a nagy feladat megoldására. Örömmel üdvözöljük azért a két tudóst a kezdet nehézségeinél, együttes munkálkodásuk különösen nagy örömünkre szolgál, mert az alkotandó mü nagy sikerét az erők összpontosítása által móg- inkább biztosítottnak látjuk. Ebből az elvből kifolyólag aztán még mást is óhajtanánk, azt nevezetesen, hogy két, szintén érdemes régészünk : Hőke és Széllé Zsigmond is részt venne a munka egyes részeinek megírásánál. Az ő közreműködésük bizonyára nem vonna le a monográfia Íróinak érdemeiből, csak növelné a terjedelmes mü sikerét és belbecsét. Ajánljuk még a dr. Novák Sándor vármegyei I-ső aljegyzőnk édes atyja Novák Sándor főorvos ur által összegyűjtött adatokat is, a melyek ez idő szerint tudtunkkal Geiger Gyula urnái vannak. * * * És most beszámolunk a vármegye örvendetes készségéről a melylyel sietett Wosinszky Mór fent jelzett kérelmének eleget tenni. Simontsits Béla alispánunk távollétében dr. Novák Sándor I-ső aljegyző körrendeletileg utasította a községek elöljáróságait, hogy a körrendelethez mel'ékelt kérdőpontokat tartalmazó ivet pontosan töltsék ki s folyó évi augusztus hó 1-éig a járási főszolgabíró urakhoz terjesszék be. Végül utasította az elöljáróságot, hogy Wosinszky Mór esperes-plebános ur mellé, a községekben helyszíni szemle czéljábol való megjelenése alkalmával egy községi elöljárót vagy rendőrt adjanak segéd kezésül, s hogy számára a községek határában távolabb fekvő leihelyek gyorsabb meg- tekinthetése végett a szükségelt fuvart díjtalanul bocsássák rendelkezésre. Mókus meg sem mozdult. — Három! Mókusnak egy arczizma sem mozdult meg, csak tovább várt. Ez aztán már a bírót hozta ki sodrából. — Mátyás, fogja itt van ez a tü s mikor ón beszélek ehez az emberhez, szúrja a lábába. Az őr elvette a tüt. S azzal a biró ismét jellel kezdett beszélni, s Mókus felelt nyugodtan minden kérdésére. Egyszerre az őr a ezombjába szúrta a tüt. Váratlanul jött, de Mókus ki nem esett szerepéből, csupán felkiáltott, minta némák szoktak: Hamamama! Ez a kísérlet is meghiúsult s ezzel egy napra be lett fejezve a kihallgatás és Mókust börtönébe kísérték. Másnap már 24 siketnóma volt a nyakosi kir. járásbíróságnál. Ha nem is feleltek meg a leírásnak, mint gyanúsokat a köröző járásbírósághoz kísértették őket. Mind teljesen siketnémának tüntette fel magát, csak erősen méltatlankodtak a letartóztatás miatt, Aczél ismét csak Mókust vezettette maga elé. Nem akart beszélni most sem. Akkor Aczél a börtönőrt és a tollnokot kiküldte, s midőn azok kimentek, felvett a sok bűnjel közül egy fejszét s a siketnéma elé állt.
