Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1891-07-05 / 27. szám
1891. julius 5. TOLNAVÁRMEGYE. 3. SZEMLE. Igenis van obstnkeió és működik teljes erővel, bárhogy is igyekszik az „Egyetértés“ annak létezését kétségbevonni. Már hetek előtt jeleztük lapunkban a vitarendező bizottság ama határozatát, mely szerint a közigazgatási általános vita csak julius 10-én fog véget érni és ime a tények a vitaren-' dezo bizottságnak adnak igazat. Sőt még egy-két nappal meg is toldották, mert a szavazás csak 12—15-ike között várható. De ha közelebbről tekintjük a függetlenségi és 48-as párt eljárását, eltekintve attól, váljon az obstrukció parlamentáris es az adott esetben megengedett fegyver-e, nagyon furcsa dolgokra akadunk, melyek e pártnak parlamentáris szereplését élénken megvilágítják. így a mai napig felszólalt e pártból összesen 40 képviselő es e 40 közül 8-an adtak be különböző határozati javaslatot. Tehát e párton minden öt képviselő — a felszólalások után az egész pártra kiterjeszthető e következtetés — külön határozati javaslattal élt, vagyis külön álláspontot foglal el a törvényjavaslattal szemben. És mig igy megoszlik a vélemény és állásfoglalás a függetlenségi párton, addig a szabadelvű párt — nehány dissidens kivételével — tömör és egységes sorfalat képez, uni sono, a javaslat mellett, sőt még a mérsékelt ellenzék is az ő részén van. Egy hatalmas, abszolút többséggel szemben, mely osztatlanul a javaslat mellett foglal állást, egy széthúzó és határozati javaslataik száma szerint Számos elenyésző, kisebbség képezi az ellenzéket. Az ilyen ellenzéknek tehát folyton a nemzet többségének nevében beszélni és követelésekkel előállani, legalább Í3 enyhe kifejezést használva, illuzorius. De az egész függetlenségi párt, ha nem is forgácsolódnék szét javaslatai szerint, jóllehet a Parlamentarismus elvei szerint a pártok erejét a különböző javaslatok száma és támogatói állapítják meg, csupán egyötödrészét képezi a képviselő-háznak, miglen négyötödrésze e javaslat mellett van. Jól teszi tehát és csak a parlamentaris- musnak tesz általa jó szolgálatot. Sza- páry miniszterelnök, ha nem enged magára és pártjára pressiót gyakorolni, hanem perhorreskálja az ellenzék erőszakoskodó törekvéseit s az országgyűlés túlnyomó többségének akaratát keresztül is viszi. Polgári iskola Pakson. (G.) Hozzá vagyunk már szokva, hogy Paksról csak rendkívüli esetekben veszünk valami kedvező eseményről hirt, különben pedig elemi csapások és szerencsétlenségek követik egymást s a lakosok egyiket jóformán még ki sem heverik, már a másik sújtja őket. Aki csak egyszer bejárta a malomvölgyet, csalogányvölgyet, hegy ligetet, mély utat s megfordult a vaskutnál, a bimbóházaknál vagy a körülfekvő díszes villáknál, az nem fog a külföldre kívánkozni, hogy szép tájakat láthasson. Vannak országunknak más kies fekvésű városai s a magas Kárpátok és az erdélyi havasok közt regényesebb helyei, de nem igen akad oly hely, ahol a nagyvárosias élet kényelmei s a szép vidék kelleraei oly közel essenek egymáshoz, mint Pozsonyban. Maga a város is évről-évre épül és szépül, miben a szépiiő-egylet működésének is nagy része van. Bár akadnának Szegzáidon is a példának követői. Még a pozsonyi társadalmi életről kellene megemlékeznem ; de hisz egy hónapi nyaralás nem elég ahhoz, hogy azt valaki bővebhen megismerje. De hogy a társadalmi élet nem lehet egyhangú ott, ahol a vezérszerepet maga az uralkodó- ‘háznak egyik tagja, Frigyes föherczeg és Pozsony- megye főispánja, gróf Zichy József viszik, az természetes. Emlitsem-e a közművelődési egyletet, a magyar-kört és Toldy-kört, melyek mind a magyarosítás* terén működnek és pedig a legszebb sikerrel! Nem igy van azonban most. Paks békés lakói nem is álmodták, hogy gr. Osáky Albin közoktatásügyi minisz er az ő megkérdezésük és beleegyezésük nélkül — elhatározza, esetleg kötelezőig kimondja egy állami polgári fiúiskolának Pakson leendő felálitását. A mily váratlaüul, ép oly kellemesen érinthette tehát őket azon örömhír, mely V arasd; Lajos kir. tanfelügyelőnek a közs. kópv. testülethez, junius hó 30-áD intézett átiratában foglaltatik. Kedvezőnek mondom e hirt és szerencsésnek Paks községet, mert ugyan mely község ne örülne egy ilyen irányú hírnek, mikor ezen adománynyal szemben oly csekély, majdnem elenyésző kötelezettséget kíván a miniszter egy olyan intelligens községtől, mint Paks. Mit is tartalmaz hát e leirat? A miniszter és tanfelügyelő között félév óta tartó parlamenti- rozás eredményeként a miniszter azt tudatja, hogy beleegyezik egy állami polg. iskolának Pakson leendő felállításába, ha a község ad iskolahelyisóget és az iskola dologi kiadásain ik fedezésére kötelezettséget vállal. Ellenkező esetben, egy meglehetős szigorú intelem szerint — a törvény intentiói értelmében kényszeríteni fogja Paks községé*, hogy maga erejéből állítson fel községi polgári iskolát. Közönséges értelme pedig e leiratnak az, hogy: fuss vagy fizess ! Az 1868. XXXVIII. t. ez. 59. §-a ugyanis azt mondja, hogy „oly falvak és városok községei, melyek kebelükben legalább 5000 lakost számlálnak, kötelesek felsőbb népiskolákat, vagy ha"anyagi erejök engedi, polgári iskolákat állítani s tartani fenn “ A miniszter Pakssal szemben e törvénynek akar érvényt szerezni. Már most mi áll inkább érdekében Paksnak? Az-e, hogy a maga erejéből állhson és tartson fenn ilyen iskolát, a mivel együtt járnak természetesen mindazon jogok, a melyek az iskola tantestülete, ’ elhelyezése és szellemi vezetésére stb. vonatkoznak; vagy pedig az iskola épületének és a dologi kiadatok adományozásának megfelelő csekély jog megszerzésével, több ezer frtra menő kiadás kötelezettségét vállalja magára örökre? Szerintünk Paks község nem habozhat, hanem azonnal és örömmel tesz eleget a miniszter azon kívánságának, hogy ad iskolahelyiséget és a dologi kiadásokat fedezni fogja. Nem ismerjük ugyan Paks község vagyoni állását, de olyannak tartjuk, hogy e kötelezettséget örömmel vállalhatja magára. És pedig, hogy az iskolát még a jövő ősszel, vagyis szeptemberben, esetleg októberben vagy novemberben megnyitni lehessen, azt akarjuk jóakaratulag a képviselőtestület figyelmébe ajánlani, hogy a dolgot legközelebb tárgyalva, hozza meg erre vonatkozó határozatát. Varasdy Lajos kir. tanfelügyelő hivatalból is, de ügyszeretetből is szolgál. felvilágosítással erre * i ______ Utóbbi körnek élén áll jelenleg Kramolin Victor kir. ügyész. Még tán Pozsony specziális nevezetességeiről is kellene valamit mondani, de hisz ki ne ismerné híréből a pozsonyi kótszersültet és pozsonyi patkókat ? Igaz, létezik „pozsonyi tarokk“ is, no de lesz még alkalom a szegzárdiakkal — ha úgy kívánják — Szegzárdon is megismertetni. Hadd folyjék tehát a Duna továbbra is nyugatról keletre és tegye termékennyé MagyarLon földjének bőven megöntözött talaját ezentúl is a modern nyugati intézmények meghonosítására s a nyugati kultúra felvirágzására. így van hivatva kelet és nyugat közé ékelt nemzetünk vezérszerepet játszani a keleti államok sorában. S addig is, mig a Duna habjaival Tolnamegye áldott földjére ismét visszajutok, s a forró nyári napokat majdan Szegzárdon izzadom át, a költőnek eme szavaival üdvözlöm a Szegzárdon nyaralókat: „Go adóid meg éé igyál Örökké a világ sem áll! De amíg áll és amig. él,. Eont vagy teremt, de nem henyél ! Mueius. nézve. Különben a dilettáns gondolkozó is tudni fogja, hogy az első évben csak az első osztály fog megnyílni. S ha nem lenne is készletben rögtön a majdan megkivántató nagyobb terjedelmű iskolatelek udvarral s kellő átalakításokkal, mindezeket el lehetne végezni az 1892. óv őszéig. Ideiglenes! iskolahelyiségül egy 2 termes épület is megtenné a szolgálatot, a mely kellő világítással, egészséges szellőztetéssel és berendezéssel az első osztályt magába fogadja. A tanárok, kiknek száma eleinte szintén csak kettő lenne, magánlakást bírnának amúgy. is. Paks morális és matériáiig haladása, fejlődése határozottan megkövetelik, hogy e tekintetben a tárgyalt módon és irányban járjon el. Azonban felhívjuk a képviselő-testület figyelmét ez alkalommal még egy körülményre. Értjük ezalatt a tanárok fizetésügyót. Naponkint olvassuk, hogy az ország összes tisztviselői fizetésügyük javítását sürgetik. A kiegyezés után megállapított fizetési skála ma már idejét múlta. Az óvenkint fokozódó igények, társadalmi követelések tisztességesebb anyagi javadalmazást feltételeznek. Igaz, hogy a miniszter állapítja meg a tanárok fizetését; de a képv. testület és kir. tan- felügyelő informáczióját figyelembe kell vennie. Ne engedjék, hogy gyermekeik nevelői és oktatói, a kik tehát a szülőket pótolják, nyomorult férgek, a társadalom napról-napra élő parazitái legyenek az által, hogy különösen a családos tanárok meg nem élhetnek csekély 7—800 frt fizetésből. Ha ezen irányban is érvényesítik befolyásukat, a megélhetési viszonyok fel fej tósó vei, csak kötelességüket teljesitik és megérdemlik azon tanárok elismerését, a kiket ugyan most nem ismernek; de a kikkel mégis együtt •fognak élni, talán rokoni, családi kötelékbe lépnek. Ezeket kívántuk ez alkalommal Paks kópv. testületének figyelmébe ajánlani, habár meg vagyunk győződve, hogy körültekintő s bölcs megfontolásával a dolgoknak, hasonló eredményre jut maga ’is. Határozzanak tehát komolyan és gyorsan, mert kulturintézetekben szegény megyénknek minden csekélynek látszó kormányintézményt örömmel kell fogadnia addig is, mig az egységes középiskola megteremtésével talán Tolnaraegye is birtokába jut egy ilyen egységes középiskolának. . VÁRMEGYE. — Közigazgatási bizottsági ülés. Tolna vármegye közig, bizottsága folyó hó 7-én ülést tart. — Megyénk a D. K. E.-órt, Tolnavármegye közönsége még a tavaszi közgyűlésen 1000 frtos alapitó tagként lépett be a D. K. E. tagjai sorába. Simontsits Béla vármegyénk alispánja az 1000 frlnyi összeget a múlt héten utalványozta ki s a következő lelkes hangú levél kíséretében küldte meg az egylet elnökének Széli Kálmánnak. Nagymél- tóságu Elnök ur! Tolnavármegye közönsége teljes mérvben méltányolván azon nagy és nemes czélo- kat, melyeknek megvalósítása érdekében a „Dunántúli Közművelődési Egyesület“ a legszélesebb körű tevékenység kifejtésével kezdette meg hazafias működését, ezen fontos nemzeti ügy iránti meleg érdeklődésének kifejezést adandó, folyó évi márczius hó 17-én tartott rendes közgyűlésén, 1000 frtnyi összeg adományozásával a Dunántúli Közművelődési Egyesületbe alapitó tagként való belépést határozta el. Midőn a vármegye közönségének ezen elhatározását szerencsés lehetek Nagymóltóságod becses tudomására hozni, egyúttal a leérkezett kormányhatósági jóváhagyás alapján vaú szerencsém a meg-- szavazott egyezer (1000) frt alapítványi összeget az ez ügyben hozott folyó évi 132/rkgy. számú törvényhatósági bizottsági határozat s az annak értelmében a vármegye közönsége nevében általam alá- jegyzett gyüjtő-iv kíséretében azon tiszteletteljes kérelmem nyilvánítása mellett felküldeni, hogy ezen összeg kézhez vételéről szóló nyugtát hozzám juttatni szíveskedjék. Fogadja Nagy méltóságod megkülönböztetett tiszteletem őszinte nyilvánítását. Szegzárd. 1891. junius 27. Simontsits Béla, alispán. — Yajha a vármegye közönségének eme szép tette szélesebb körben is megtenné hatását s a nieg- mutatott példa nyomán kiki erejéhez mérten sietne a maga, habár csekély áldozatát meghozni !
