Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1891-01-04 / 1. szám

1891. január 4. TOLNA VÁRMEGYE. a. tatja, egy lélekzet alatt azt is kijelenti, hogy ő maga is „alkalomadtával“ politikai lappá alakul át. Ha meggyőződésünk, hogy valami rossz, hogy valami kárhoztatandó és ugyanakkor ugyanazt a rosszat, ugyanazt a kárhozta- tottat megvalósitani, vagy ennek megvalósítá­sát kilátásba helyezni; — hivatkozni egy hosz- szu múlt alatt elért áldásos eredményekre és ezzel egyszerre szakítani, a „békés munka“ helyett „ádáz haiczot“ akarni, olyasvalami, a melynek magyarázatát mi megérteni ké­pesek nem vagyunk. Mi annyira tiszteljük az egyéni akaratelhatározás sza­badságát. hogy ha „alkalomadtával“ lap­társunk politikai lappá alakul is át, nem érezzük magunkat feljogosítva ezen tény felől bírálatot gyakorolni, viszont senki sem tagadhatja meg tőlünk azt a jogot, hogy mi Ítéljük meg azt, vájjon lapunk megalapítá­sára általunk választott „alkalom“ helyes volt-e ? Mi nem kerestük a harezot eddig, ezen- tól sem keressük azt. Távol áll tőlünk az, hogy mi viszályt szítsunk. Az általunk kijelölt utón mi bátran és kövekezetesen fogunk előre haladni és re­méljük s óhajtjuk, hogy békében, harag és szenvedély nélkül, hisz az a küzdelem, melyet a közjó szolgálatában a különböző elvek és eszmék mérkőzése előidéz, ugyan­abból a szent forrásból fakad, mely forrás : hazaszeretet. Szegzárd 1890-ben. Felvesszük ez alkalommal a krónika iró sze­repét s röviden egybefoglaljuk azon változásokat, eseményeket, mozzanatokat, melyek a már néhai- nevezett esztendőben városunkat és lakóit úgy kulturális. mint közgazdasági s általános műveltségi tekintetben foglalkoztatták. Ha nem minden változás érdekli is a lakosság £ „ ) összeségét egyformán, az általunk felsorolandók azt tanúsítják, hogy a társadalom minden osztályának érdekei nyertek legalább részben kielégítést, hol egyik, hol másik intézkedés életbeléptetésével s igy mégis csak vívmány a/., a megelőző állapotokhoz képest. Az 1890. év meglehetős rosszul kezdődött, mert az influenza városunkban s megyénkben is uralkodott és . elvitte a maga áldozatát. Az iskolák­ban a tanításnak is rövid ideig szünetelnie kellett. Valahára tehát tág terem nyilt szellemi képes­ségem beigazolására! Vettem a sok visit kártyát, meg a listát s el­tekintve a hivatalos óráktól, éjszakákat töltöttem a különböző változatú üdvözleteknek a gyártásában. Egyiket úgy kezdtem: „felvirradván a re­ményteljes uj évnek hajnala stb. A másiknak meg az volt az eleje: „Az idő végtelen kereke újra egyet fordulván“ stb. A harmadikban már még nagyobb volt a po- ezis: Múló fellegek sötét foszlányai körül kipattant az újév reményének sugara stb. A negyediknél már csak úgy nyargaltam a pegazuson ! A nőegylet elnöknőjéhez versben írtam az üdvözletét ilyenformán: „Női arczbáj múlik. Múló évben búvik De jó szivü képed Néked újra ébred Hajnalán ez évnek, Azt kívánom néked Szaporodjék bájod Angyali jóságod.“ De hát minek soroljam tovább ? Olyan gyö­nyörű volt az egytől egyig, hogy én már előre örültem annak a pereznek, a mikor mindezeket a gyönyörű fogalmazványokat elolvassa majd a prin- | czipálisora. Biztosra fogtam, hogy legalább is 5 .^Jfttal Szerencsére a járvány — aránylag — kedvező le­folyású volt. Tolnamegye az uj szervezés alkalmával külön p-'nzügyigazgatóságot kapott, s ennek székhelye Szegzárd lett. — Városunknak ez csak javára és örömére szolgál már azért is, mert a méltán köz- tiszteletben álló hivatalfőnök és a buzgó, képzett hivatalnokok társadalmunknak is kedvelt tagjai. Elvesztettük azonban az alap. urad. ügyész­séget és számtartóságot, a mely körülményt, megint a közalapítványi ügyek országos rendezése idézte elő. Uj lakói lettek továbbá városunknak a m. k. pénzügyőrség tagjai, a mi — ha nem kedves is a polgárok egy részére nézve — fináncziáliter hasznos. A regále ügy rendezése úgy községünket, mint városunk számos lakóját közelebbről érdekelte. Városunk külső csinosodás tekintetében — kü­lönösen az előző évekhez képest — sokat haladott. Elég hivatkoznunk az Adler 2 emeletes, a Pir- nitzer-féle emeletes palotákra, a melyek a fővá rosba is beillenének. Felemlítjük továbbá a Séner- féle (most Schneiderbauer) és több kisebb ház építését s végül az épen napjainkban építeni kez­dett igazságügyi palotát, a mely — habár a reno­vált r. k. iskola-épület mögött épül is, — egyik dísze lesz Szegzárdnak. A r. k. iskolával együtt említhető az a kö­rülmény is, hogy a- belvárosi templomba ezután uj harangok fogják a hívőket isten-tiszteletre hívni s ezek hangjai mellett fogják a hívek buzgó imáikat elrebegni a mindenek urához, a haza, iskola s egy­ház felvirágzása érdekében. Örömmel említjük fel azt is, hogy az elöl­járóság — habár kis mértékben — mégis folytatta az utczák kiköveztetésót s igy a leendő rendezett ta­nácsnak (?) annál kevesebb utcza kiköveztetése marad. A város szellemi és erkölcsi emelésére nézve némi hatással bir az iparosok testületté alakulása, a mit orsz. törvény is rendel s a mi hosszas va­júdás után végre létesült. E testület helyes vezetés mellett hivatva van az iparosok sok mindenféle ügyeinek rendezésére, igényeik kielégítésére. S ha mindig oly tapintatos és ügybuzgó vezetője lesz, mint a milyen annak megteremtője és jelenlegi elnöke, akkor üdvös eredményei el sem marad­hatnak. Ugyancsak az ipartestület elnökének, Fráneknek, érdeme az iparos ifjak ön művelődési egyletének lé'rehozása is, Enuek hiánya régóta érezhető volt, a miről az iparos tanulók Értesítőjében pár évvel előbb Gál Kálmán tanár is alaposan panaszkodott: A kivitel fárasztó, nehéz érdeme Fránek Jánosé Ezen egylet azóta élénk mozgalmat tanúsított s Sylvester napján kiszólt az öreg: „amice, ké­szen vannak-e a gratulátiók ? „Még öt darab hátra van, kérem alásan, de egy óra alatt ezekkel is készen leszek!“ „Megbomlott amice ? Még most sincsenek ké­szen és öt darabnak a megírásához magának egy órára van szüksége ? „Kérem alássan már 8 éjszaka dolgoztam raj­tuk, de reményiem nem is lesz princzipális urnák kifogása a stylus ellen ?“ „Miféle stylus ellen ?“ „Hát kérem a stylus ellen.“ Az én princzipálisomnak a képe olyan lett, mint egy nagy kérdőjel. Feltette a pápaszemet s oda lépve asztalomhoz, kezébe vett egy kártyát. A nő egyleti elnöknőhöz intézett verses gratulátió akadt a kezébe s én büszke* mosolylyal vártam a hatást. „Hallja e amicze, Kutya-Bagoson végezte maga az oskolákat?“ Nagyon meglepett ez a furcsa kérdés s nem tudtam, mit válaszoljak. Sorra vette az öreg a kár­tyákat s arcza fokonként vörösebb és vörösebb lett, mig végre valóságos szikrák pattogtak a szeméből s csapott olyan lármát, hogy az akták csak úgy tánczoltak az asztalon. „Hát még önre ennyit se lehet bízni ? dobja a tüzbe ezeket a butaságokat, aztán vegyen tiszta vizitkártyákat és csak ennyit Írjon rájuk „bé u é ká“ érti, bé u é ká. kulturális tekintetben nem utolsó érdeme, hogy az ifjak részére hetenkint — a téli időszakban — fel­olvasó estélyeket tart, a melyek az ifjak művelődé­sére kétségkívül hasznosaknak fognak bizonyulni. A lefolyt évben társadalmunkban nagy hullá­mokat kavart fel a létesített uj ovoda kérdése, a mely felekezeti kérdéssé alakult át. De az akkori ellentétek mindnyájunk örömére már szünőben van­nak és kell is, hogy a békés egyetértés és jótékony egyesületeink hasznos fejlődése érdekében végkép meg szűnjenek. Az uj ovoda áll, sőt virágzik, nap­ról napra több pártfogásban és segélyben részesül; ám virágozzék — a régivel egyetemben — kisde­deink javára sokáig, az idők végéig. A vasúti közlekedés tekintetében f. évi augusz­tus elsején életbe lépett azon újítás, hogy most naponként kétszer érkezik Budapestről és indul oda a vonat, a közönség kényeim éré“ és városunk for­galmi viszonyaira minden tekintetben kedvező ha­tással volt. Nem szabad megfelejtkeznünk e helyen a Dunántúli közművelődési Egyesületről sem. Mert nem Szegzárd érdeme ugyan ennek létesítése, talán nincs is nagy szüksége rá megyénk lakosainak, hiszen — ha nagy kontingenst képeznek is idegen ajkú polgártársaink — egytől-egyig jó hazafiak, ha nem magyarok is nyelvben, de azok szívben, ér­zelemben, mégis tény az, hogy az egyesület létesí­tésének eszméje városunkban és megyénkben, őszinte rokonszenvvel találkozott, ami az alakulásnál meg­jelent megyei küldöttség részvételében kifejezést is nyert. Az egyesület megalakult, sikerei idővel el nem maradhatnak. Közvetlenül érinti városunk lakosságát az a mozgalom, mely a nagy községnek rendezett ta­nácsú várossá átalakulását czélozza. Örömmel konstatáljuk azt a haladást, mely I városunkban a lefolyt évben sok tekintetben mu­tatkozott. Adja Isten, hogy jövő évi visszapillantásunk­ban még fokozottabb mérvű haladásról számol­hassunk be. Boldog újévet 1 Hivatalok ügyforgalma 1890-ben. Vármegyénk törvényhatóságának alispáni . hivatalához 1890. év végéig beérkeztt tisztán || , alispáni ügydarab 19281, mely számadat össze­hasonlítva az 1889. év végéig beérkezett 15788 drbbal, — 8548 drb többletet mutat. — Az ugyan­ezen hivatal tevékenységét igénybe vevő közigaz­gatási bizottsági, alispáni elnöki, erdészeti, II. fokú kihágási, igazoló választmányi, Styrum-Lym- burg alapítványi, község-jegyzői és tisztviselői nyug­„Értem kérem' alássan béuéká“ Pedig dehogy értettem. Soha életemben se hallottam ón ezt a szavat, se a görög se a latin nyelvben. Hanem hátha az a szokás, Isten neki, azt is leírhatom, bár sehogy se fért a fejembe, hogy mivel szebb ez a szó az én köszöntőimnél. Mikor készen voltara az Írással, kezébe vette a princzipális a kártyákat, de alig hogy az elsőre rápillantott, úgy az asztalhoz vágta az egész ,cso- ....... mót, hogy száz felé röpült a papiros. „Mit irt már megint?“ Hát a mit tetszett mondani: „béuéká.“ Kezébe vette az öreg a tollat s azt mondta: „nézze amicze, ón azt mondtam, hogy ezt Írja:“ b. u. é. k. tudja mit jelent ez ? „Nem ón.“ . É|| Hát ez azt jelenti, hogy boldog uj évet kí­vánok “ „Ühm ?!“ „Az ám. Maga pedig ezt irta bé—u—é—ká. Hát ezt tudja-e mit jelent? Hallgattam, mint a hal. „Hát az meg azt jelenti „BéfellegZ' öcsémnek én nálam, kászolódjék.“ El is kászolódtam, de megeskö ugyan ebben az életben nem irok évi gratulácziót se versben, se prózát

Next

/
Thumbnails
Contents