Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1891-06-07 / 23. szám
4. TOLNA VÁRMEGYE 1891. junius 7. mindenik javít rajta valamit. A hosszas századok végezték ezt a nehéz, átalakító kritikus munkát mindenik törölt, simított rajfa s utoljára készen állott a pompás mii, tartalma átment a nemzet testébe és vérébe, mert nem volt benne többé semmi idegen, magyar zamat, magyar észjárás, magyar bölcsesség diszité mindenik levelet. A magyar ge- . nius lehelt belé éltető szellemet, ez irta oda fénylő arany nyal a kezdő betűket: h a z a, ez feste oda fölséges iniciálékkal a befejező szót: szabadság! ... Ez a régi megyék életének története! A könyv elsárgult, egy-egy levél kiszakadt, ujjal kell pótolni. I eldobjuk ezért az egész könyvet ? Nem | Tegyük el, őrizzük meg ! A magyar nép a ház mestergerendéjára teszi, úgy becsüli meg az avult szent bibliát s onnan veszi elő. Szedegessük elő mi is emlékezetünkben a vármegyék törtóne- tónek.régi könyvét Nemzetünk éltető lelke és szelleme van annak sárgult lapjai közé bezárva, forgassuk, lapozzuk a netán ránk nehezedő súlyos napok a'att, bizalmat, lelkesedést meríthetünk belőle/ mert ebbe van a magyar népnek erőt adó, üdvözítő imádsága a : h az aszeretet! * * * A közgyűlést körülbelül ^11 órakor nyitotta meg Széchenyi Sándor gr. főispán. Eövid beszédében megemlékezett, ama kitüntetésről, a mely legközelebb Pécs város lakóit éri az által, hogy az elkészült székesegyháznak felszentelése alkalmából a király 0 Felsége személyesen körükbe érkezik. Ismerve Tolnavármegye hazafias érzelmű fiait, indítványozza, hogy ez alkalommal deputáczióval képviseltesse magát a vármegye. A küldöttséget mindjárt meg is választották. Tagjai ezek lettek: Simontsits Béla alispán, Apponyi Sándor és Géza gróf, Kämmerer Ernő di\, Szeniczey Ödön, Perczel Dezső ország- gyűlési képviselők; Perczel József, Hanny Gábor apát, Pécsi József prépost, Stankovanszky János, Kovács László, Döry Andor, Gerenday Lajos főszolgabíró, Fördős Vilmos t. ügyész, Sántha Károly, Dömők Péter, Boda Vilmos, Dezseöffy Géza törv. elnök, Závody A'bin, Csapó Vilmos, Bernrieder Jó- zseCÉzigeth Gábor, Döry Pál, és Borsody György. Vármegyénk alispánjának indítványára a küldöttség vezetésére Széchenyi Sándor gróf főispán kéretett fel. A gyűlés kezdetén Simontsits Béla alispán bejelenti, hogy Forster Ferencz .megyebizottsági tag interpellácziót nyújtott he hozzá, vájjon van-e tudomása arról, hogy a tolnai pénzügyőrségi közegek és a györkönyi regálebérlő bírói funkciókat, illetve jogokat gyakorolnak. Az alispán hivatkozva a tanácskozási szabályzatokra, melyek szeLetiltem a terem egy félre eső zugába, szemeimmel folyton az eszményi szép gyermek kedves alakját keresve, és — ne nevessetek ki barátaim — keblemet sajgó fájdalom gyötörte azon gondolatnál, hogy családom régi szokását követve, miért nem lettem én, vagy ha már az voltara, miért nem maradhattam örökre suszter. Nemcsak állásomat ügyvédi diplomámmal, nemcsak egy grófi, egy királyi koronát, sőt ráadásul életem felét is odaadtam volna csak még öt perczig tartó susz- terségért. Végre felkelve, az egész társaság távozni készült. Miután Kövessy — kinek, raiut mondára, lova meg volt * sántulva — legnagyobb örömömre elfogadva ajánlatomat beleegyezett, hogy velem térnek vissza, írónkét meleg felöltőjébe burkolva,' boldogan eraelém díszes szánkóm kényelmes ülésére — helyet foglalva apró lábacskái előtt, és midőn Kövessy is felült leánya mellé, vig csengéssel hajtottunk ki a szép holdvilágos téli éjszakába. Kemény hideg van gyerekek,, óvakodjatok a meghűléstől, mondá a jószágigazgató, visszadőlve meleg bundájába és nehéz lélekzet vétele által csakhamar elárulva, hogy átszenderült az álmok országába. Hogy én a kemény hidegből keveset érez-i tern, azt , el hi heti tik barátaim. Vagy talán mégis annak a befolyása kerestető fel veíein abban a fehérhatyu-próraes karmantyúban azokat a lágy rint habár interpellácziót csakis a tisztviselőkre vonatkozólag lehet intézni, mégis kijelenti, hogy e tárgyban tüzetes értesítéseket fog beszerezni és annak érdemi részét az illető hatóságokhoz juttatja és a beszerzett adatokhoz képest intézkedik. Több miniszteri leirat felolvasása után következett a közgyűlés legérdekesebbnek ígérkező pontja a Szathmár, Somogy és Alsó-Fehórvármegyék államosításra vonatkozó körleveleinek tárgyalása. Legelőször is gróf Széchenyi Sándor főispán szólott a tárgyhoz. Beszédét más helyen behatóan méltatjuk és egész terjedelmében közöljük. Itt csak annak constatálására szorítkozunk, hogy a beszédet zajos éljenzéssel és helyesléssel fogadta a közgyűlés. Utána Jeszenszky László br. a pinczehelyi kerület országgyűlési képviselője állott fel, reflektálva a főispán ur némely szavaira, beszédében többek közt ezeket mordta: ;A 48-as és mostani állapotok közt nagy különbség van, mert akkor kevesek joga vétetett el s adatott oda sokaknak s most sokak joga vétetik el, hogy keveseknek adassék oda. Ami pedig a vásáros bódé képletes kifejezést illeti, kijelenti, hogy az nem a függetlenségiekre, hanem a javaslatot tevő minisztériumra vonatko/.hatik inkább, mert ők nyíltan, szabadon 1000 éves tradicziókra hivatkozva küzdenek a vármegyék érdekében.“ Különben ő testestől lelkes ől munie:palista, de ha tudná, hogy minden vármegyének ilyen főispánja és alispánja van, mint nekünk, abba is beleegyeznék, hogy legyen meg az államositás.“ Főispánunk miután a vásáros bódéra vonat kozólag általánosságban mondott s Jeszenszky báró által félreértett szavait bővebben megmagyarázta, véget ért a vita s a közgyűlés egyszerűen napi rendre tért az említett körlevelek felett. Tárgyalás alá vették a vármegyei műut hálózat gyorsabb kiépítésének előkészítésére kiküldött bizottság jelentését is. A vármegye elhatározta, hogy a tervezett építkezések keresztülvitelére 624 ezer frtos kölcsönt vészén fel a magyar kereskedelmi banktól 50 éves amorlizáczióra. 5‘39, illetve o']2°i0 évi törlesztéssel. A kölcsönügylet megkötésének előkészítésére S i m outsits Béla ali pán elnöklete alatt Fördős Vilmos tiszti ügyészt és Szigeth Gábort küldötték ki. A közgyűlés egyúttal felhatalmazta a vármegye alispánját arra is, hogy a legközelebbi építkezésekhez megkívántaié összeget nevezett banktól, amint a szükség kívánja, folyó számlára szerezze be. 1892. évre 4 csatornahíd kiépítését határozták el és pedig a regöliét Mónié rendszer szerint. Az utak közül a szakály-tamási, bony- hád-báttaszéki, hidegkut-gyönk-varsádi utak ki nem kis kezeket... Nem tudom, csak annyi tény, hogy nekem az a két órai út, két peyczként tűnt tova. Kövessyék lakása elé érkezve, a kicsikét karjaimra véve emelém ki a szánkából és atyja által követve gyönyörrel vittem éd^s terhemet a lépcsőn felfelé és az emeletekre nem is ügyelve, csak akkor álltam meg vele, mikor egy setét folyosóra érve Kövessy hangját hallám, ki nevetve kiáltá utánunk: Hó öcsém, hová hová, csak nem viszi fel írónkét a padlásra! Midőn azután kedves kis hóvirágomat a meleg szobában letettem, ő régi szokásához híven öleié át nyakamat, mig én — uj szokásom szerint nyomtam forró csókot piros ajkára. Mikor pedig másnap és a következő napokon imádott lánykámat felkerestem, szintén csak a régi szokásnak hódoltam, valamint pár hót múlva is, midőn őt — miután neki az oltár előtt esküdtem örök hűséget — mint drága feleségemet hoztam haza uj otthonába. Ugyan Andorkám, szakitá félbe a mellékteremből egy kedves női hang az elbeszélőt, nem hallotta, hogy Irénke már kétszer kiáltá nevét. Megyek megyek egyetlenem, feleié Dr. Beövy, mialatt barátainak egyike incselkedve kérdé, hogy kis leánya éjjelenként anyja helyett —’ miért veszi a papa segélyét igénybe. Régi szokás barátom, viszonzá a boldog atya, — hanem azért igyatok fiuk — tévé hozzá, felébredt kis angyala ágyához sietve. épített részei s 5 vasúti hozzájáró építtetnek ki a következő évben. 1893-ban a tamási-dombovári műutat veszik munka alá, de csak feltételesen úgy t. i.: ha vasút nem épül, mert ez esetben ezt segélyezik 183 ezer forinttal. A bonyhád-báttaszéki műut 1890. évben házilag kiépített szakaszára vonatkozó számadást elfogadták. A lótenyésztési bizottság elnökének kérvényére az ebadó alapból 500 frtot szavaztak meg a folyó évben Dombóváron tartandó nepies tenyésztésű lóverseny ezé íjaira. A tolnamegyei gazdasági egylet kérvénye folytán pedig 1000 frtot folyósított a közgyűlés - a bonyhád-vidéki marhafaj fentartása, illetve az ottani tenyészanyag dijazhatása czeljából. Egy alszámvevői állást is rendszeresített a közgyűlés, még pedig a házi pénztári megtakarítások terhére 1000 frt javadalmazással. Őcsény községnek a Dunántúli K. É. való belépését jóváhagyta a közgyűlés. A gyűlés vége felé élénk diskussiora adott alkalmat a mórágyi jegyzőválasztás^ A közgyűlés Döry Pál főszolgabíró, Fördős Vilmos tisztiügyesz és végül Simontsits Béla alispánnak a kérdést szakszerűen és behatóan fejtegető és álláspontját gyönyörű beszédben megvilágító felszólalása után a választást az állandó választmány javaslata értelmében megsemmisítette. lég egyszer a &aray szoborról. A kaszinó közgyűlése ma délután fog dönteni a fölött, váljon elfogadja-e a választmánynak lapunk utolsó számában már felemlített azon határozatát, hogy a Garay szobor számára a Garay - alapból az uradalom által 1223 frtra taksált jelenlegi sétatér vétessék meg. Mi múlt számunkban már kifejtettük e kérdésben elfoglalt álláspontunkat és azt most, a tizenkettedik órában, csak ismételjük és a legmelegebben ajánljuk a közgyűlés figyelmébe. Eltekintve attól, hogy első eset lenne az, hogy a szobor helyét a szobor alapból fizetik meg, mert mindenütt széles e világon a szobor helyéről, sőt felállitási és természetesen fentartási költségeiről is az illetékes község tartozik gondos kódúi és eltekintve attól, hogy éppenséggel nem áll arányban, a szobor helyének magas ára (értjük, hogy e helyet csupán a szobor czéljaira tartjuk drágának) magával a szoborra száut összeg nagyságával, mert ez csaknem 10%-át képezi a szoborra fordítható összegnek, de ismételjük, mindezektől eltekintve, a sétateret a szobor helyéül alkalmasnak egyáltalán nem találjuk. A sétatér félreeső helyen fekszik és a szobornak e helyen történő felállítása által a város szépészeti szempontból mit sem nyer. Már pedig ha évtizedek' nehéz fáradozásai után végre sikerül városunkban az első szobrot felállítani, akkor miért ne legyen az a városnak legszebb és legélénkebb forgalmi helyén, a Garay téren ? Nem mondjuk, hogy abban az esetben, ha már városunknak egyéb helyein egy-két szobor léteznék, akkor is annyira ellene volnánk e tervnek, de igy az első és egyetlen szobrot á városnak egy félreeső pontjára eldugni, szerintünk, nem. volna helyes, nem ezélszerü és éppenséggel nem jndokolt. A Garay tér, a körülötte levő és emelkedő impozáns épületek által,, legszebb pohtja már ma és még inkább lesz Szegzárdnak. Ott az Augusz. palota, a nagyvendéglő, a Pirnitzer-ház, a polgári iskola stb. Úgy nekünk, mint pedig az idegeneknek, — négy utcza keresztezi egymást e helyen, — legnagyobb forgalmi helyünk a Garay-tér. A város szépészeti érdeke is azt követeli, hogy e helyen, mely egyúttal középpontja az egész városnak, álljon a szobor. És végül nem kicsinylendő az a szempont sem, hogy e téren van a költőnek szülőháza, másrészt pedig egyetlen okot sem tudunk, mely a mi álláspontunk éllen szólana.
