Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1891-05-24 / 21. szám
Szegzárd, 1891. 21. szám Vasárnap, május 24. TOLNAVÁRMEGYE VEGYES TARTALMÚ POLITIKAI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utcza 1079. sz. Felelős Szerkesztő es laptulajdonos : Főmunkatárs : Dr. LEOPOLD KORNÉL. BODNÁR ISTVÁN. Kéziratok vissza nem adatnak. I A lap szellemi részét illető I öz- I lemónyek, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. r. Előfizetési ár: Egy évre . . 6 írt Fél évre ... 3 _ Negye dévre . | „ 50 „ Egy szám . ... |2 Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon Iparpártolás. Nem éppen rózsaszínű szemüvegen keresztül tekintünk iparunkra, amidőn azt merjük kimondani, hogy amit ma a magyar ipar előállít, mindaz kiállja az összehasonlítást a külföld iparával. Nemcsak kiállja az összehasonlítást, de vannak egyes iparágak, egyes ipartermékek, melyekkel felülmúlja a külföldet is. Csak néhány évvel ezelőtt is, valódi bámulatot keltett, s országos eseményszámba ment, ha gazdag nábóbjaink s pénzarisztokratáink, a hazai ipar fejlesztése czéljából, a tisztán kényelmünkre szolgáló ipartermékeket nem kül-, hanem belföldön rendelték meg. Manapság már bizony nem kell külföldre zarándokolnunk. Amiket a nyugat művelt nemzetei előállítanak, azt képes a magyar ipar Is előteremteni. Igaz, sokszor úgy fogjuk tapasztalni, hogy egyik-másik iparterméket tálán jutányosabban szerezhetünk be külföldről, de viszont feltétlenül arra a meggyőződésre jutunk, hogy a magyar ipar rendszerint tartós és szolid árukat bocsát ki kezei közül. Hazánk viszonyainak tanulmányozásával s jólétének fokozásával foglalkozva, okvetlenül arra a tapasztalatra kell jönnünk, hogy kifejlett nívón álló iparunk nagyobb mérvű pártolása nélkül, most már igen könnyen visszaesést idézhetnénk elő iparhaladásunk tekintetében. Nekünk minden áron oda kell törekednünk, hogy a mezőgazdasági téren szerzett vagyoni gyarapodás eredményeként mutatkozó tőkéinket, a szükséges ipartermékek beszerzése alkalmával, egyáltalában ne dobjuk a külföldi árupiaczra. De ha már éppen ki nem kerülhetnék ezt, úgy ezen kényszer- helyzetből is, csak minél jelentéktelenebb arányokban költekezzünk. Főtörekvésünk az legyen, hogy a nemzeti tőke a haza határain belül maradjon. Mennyi tömérdek életképes hazai ipar- vállalatunk van! Tegyük feladatunkká, hogy megrendeléseinket csakis hazai vállalatoknál eszközöljük. Midőn ezt tesszük, kifejlett iparunkat tesszük erősebbé, s a külfölddel szemben versenyképessé. Mert kifejlett iparunkhoz nem hiányzik e g y'é b, mint a verseny- képesség. Ha ezt megszerezzük neki, akkor iparunk éppen azon a színvonalon áll, melyen a legműveltebb külföld ipara. .A versenyt, a' küzdelmet kell lehetségessé tennünk, hogy iparczikkeinknek minden részről fogyasztókat szerezhessünk. • A lefolyt utolsó két évtized kiállításai teljes hitelű bizonyítványt nyújthatnak a felől, hogy ipartermékeink általában milyen kitűnőek s hogy a»változott viszonyokhoz képest a külföldi czikkekkel kiállják a versenyt. Csak nehány iparcsoportot tekintsünk, mik voltak ezek két évtized előtt! Volt e vegyészeti iparunk ? Mit termelt az agyag- és üvegipar: vagy hol állott a vas- és fémipar; mily produktumai voltak a fa-, bőr-, vagy akár a papir-iparnak ? A ruházati ipar terén* mily óriási haladást tettünk; a bútoripar és dekorativ lakberendezés haladása fheg éppen bámulatot keltő. De ki sorolhatná fel egy rövidke czikk keretében azon haladást, mit különösen két évtized óta tettünk. Csak örülnünk lehet a felett, hogy a természeti áldásokban gazdag források kellő kiaknázása, s a befektetési tőkékkel való zsugoriskodás mellett is oly óriásit haladtunk az ipar terén, daczára • annak. hogy 'még a meglévő, s a rendelkezésünkre álló munkaerőket sem használtuk fel mindenkor kellőleg, sőt még ma sem használjuk fel úgy, amint kellene. Pártoljuk a hazai ipart! Ha e jelszó általánossá válik, akkor a vállalatok emberei sem fogják félteni a befektetési tőkéket, melyek mostanság, a legcsekélyebb X körülménytől is csakhamar ingadozni kez- I denek, mert iparunk még nem szi- jlárdult meg eléggé, jóllehet teljesen I kifejlett, s ismételjük, hogy kiállja az össze- I hasonlítást a külföld iparával, de pártolás hiányában még mindig nem versenyképes. E téren a sajtónak is van hivatása és pedig igen szép, igen nemes hivatása. Első sorban is kötelessége az anyagi érdekeinket előmozdító iparügyi körülményekre folytonosan figyelmeztetni'; mert valóban nem tesz háládatlan munkát, ha a közönséget a hazai ipar pártolására serkenti; I sőt nemcsak kötelessége serkenteni, hanem TÁRCZA.-----*03----Ss ten. Hol, merre vagy? Oh nem kutatlak én, A sáranyag, a gyönge földi lény, Ah, tudni jó, de hinni édesebb : Hiszem és vallom létezésedet! Körültem itt e nagy, dicső világ, Fejem fölött a csÜlag-miriád, Örök havashegy, zúgó óceán Keletkezett erős kezed nyomán ... Hatalmad hirdetői századok, A hajnalféhy, mely ép elém ragyog, Tavaszi rügy és téli szemfedél, Minden csak általad, csalt benned él! Te vagy a Jó, ki fény sugár t adott Az égnek ; a mezőnek harmatot; Te adsz lelkemnek szárnyakat, hitet, A melyig el hozzád fölrepülhetek. Atyám ! imádlak porba hullva ím, Neved dicsérik hő fohászaim. S most érezem, midőn szivem leli: Hogy bennem is van egy rész — isteni! díe-né&y Qoatá^, Selyem széilm----Se lyem szálú zöld füvecskén Reng a harmat cseppje, Arczoraon is alápereg A bánatnak könnye. Harmat cseppjét felszántja Mosolygó nap arcza, De a szemem bánat-könnye Csak megmarad rajta. Bánat-könnye két szememnek Hull, hull egyre pereg.... Ki nem apad az a forrás Honnan árja ered. Szivem mélyén eltemetve A tengernyi bánat, Két szememnek hulló könnye Onnan ered, támad. Ha megszün’ a szív dobogni, Megszűnik a bánat, Lezárul majd két szerbem is S könnybe már nem lábad... Marosa Gyula. Nehány szó"1 az „Egyetemes Regénytár“ 100-ik kötetéhez. Mikor a Singer és Wolfner czóg elhatározta, hogy jó és olcsó regények terjesztésére vállalkozik, hogy a mi & terem a külföldön s ami meglehetős idehaza, azL csinosan kiállított, ötven krajczáros vászonba kötött könyvekben viszi be az úgynevezett nagy közönségbe, senki sem hitte volna, hogy megélik a századik kötetet. Maga a regényírás átyjá; Jókai Mór csodálkozó szemeket vetett rájok, midőn felkérték, hogy írjon számukra egy kötetet s előadták a tervüket: — Talán aranybányát fedeztek fel az urak, vagy petroleum-forrásokat.és most a haza oltárára akarják letenni könnyen szerzett kincseiket? És mi többiek is mind csodálkoztunk, mert igaz, hogy eddig is folyton akadt egy-egy köny^. nyelmü ember (e könnyelműek nélkül furcsán nézne ki ma az irodalom), aki számolásába belekeverte a lelkesedését — s ez rossz keverék. A bor és a viz összekeverése még praktikus is lehet, a viz erősebb lesz valamivel, a bor gyengébb, de mikor valaki a I Az „Egyetemes-Regénytár“ 100-ik köteténeit, megjelenése alkalmából felkérettiiuk a Mikszáth Kálmán, által irt elős/iónak közzétételére, a melynek már a kitűnő és népszerű irodalmi vállalatra való tekintettel is igen szívesen teszünk eleget. A szerk. ZLja.p-u.nle inai száma ÍO oldalra terjed.
