Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1891-05-10 / 19. szám
1891, májas 10. TOLNAVÁRMEGYE. 3. radoi és biztosítva az elnököt, hogy nehéz feladata teljesitósében támogatni fogják, neki állandó testi és lelki erőt kivánt az ég urától. Ezután elnök kihirdető a tanács beosztását. Az A) polgári Osztályban, mely a kereskedelmi és váltó-ügyekkel isJ foglalkozik, elnök: B'askovics István ; birák : Gruber Gusztáv, Zsabokerszky Fe- rencz, Tőttősy Béla; Tolnai Antal, dr. Daemf Sándor. AB) polgári osztályban, mely egyúttal az úrbéri ügyeket intézi, elnök : Blaskovich István, birák : Kissfaludy Imre, Pilch Antal, Graf Károly, Bocz Alajos, dr. Lukács Adolf. A büntető osztályban elnök: Cseresnyés Sándor, birák: .Pulz Imre, Balogh Károly, Babies Mihály, Tőttősy Béla, dr. Lukács Adolf. Ezután sorshúzás utján megalakittatott a fegyelmi bíróság. Eendes tagok: dr. Daemf Sándor, Zsabokerszky Férencz, Pilch Antal, Tolnay Antal. Póttagok : Babies* Mihály, dr. Lukács Adolf, Kisfaludy 'Ibire, Pulz Imre. Ezzel a teljes ülés véget ért és az elnök visz- szavonulva, fogadta a nála tisztelgő hatósági küldöttségeket, kik bizonyára mindannyian azon meggyőződésben távoztak tőle, hogy Blaskovich Istvánban a pécsi kir. tábla méltó elnököt nyert, kinek működése elé jogunk van a legszebb reményekkel nézni. Este bankett volt a kir. tábla elnöke és birái tiszteletére, a melyen igen előkelő közönség vett részt. A banketten 200-an voltak jelen. Felköszöntőket mondottak: Kardos főispán, Blaskovich kjr. táblai elnök, Sávéi kir. törvényszéki elnök, Aid inger polgármester, Erreth ügyvédi kamara elnöke, P u 1 z z kir. táblai bíró stb. TÖRVÉNYKEZÉS. Érdekes végtárgyalás volt e hő 5-ón a szegzárdi kir. törvényszék bünte'ő osztálya előtt. A tárgyalás délelőtt 9 órakor vette kezdetét és délután 5 óráig tartott. A tanács Dezseöffy Géza elnök, Ágoston István és Z á v o d y Albin birákból állott. Jegyző volt: Dr. Tares a y Gyula. A vádhatóságot B a r á t h Zoltán kir. alügyész képviselte. Yédő: dr. Leopold Kornél. Krizer József ült a vádlottak padján, gyilkosság bűntettével volt vádolva. Az eset a következő volt. 1890. évi október 22-én reggel Szabó Pál Mihály ózsáki csőszbojtárt halva találták lakásán, a mely egyúttal Krizer József ózsáki csősznek is lakása volt. A bonezvizsgálat megállapította, hogy Szabónak halálát közvetlen közelből történt lövés idézte elő, és hogy;a halált öngyilkosság nem okozhatta. A gyanú Krizer Józsefre irányult, mert a kérdéses időben ő volt Szabó közelében, de egyéb körülmények is e mellett látszottak bizonyítani. Krizer a terhére rótt gyilkosságot úgy a vizsgálat, mint s végtárgyalás során határozottan tagadta és tényleges bizonyítók egyetlen egy sem merült fel ellenében. B a r á t h Zoltán kir. alügyész terjedelmes vádbeszédében a mutatkozó gyanuokokat kidomborítván, vádlottat a btkv. 278. §-ba ütköző gyilkosság büntette miatt kérte büntetni. Vádlott védője hosszabb beszédben igyekezett a gyanuokok alaptalanságát kimutatni és kérte vádlott felmentését. A kir. törvényszék délután 5 órakor hirdette ki az ítéletet, mely szerint vádlottat felmentette és azonnal szabadlábra helyezte. A kir. ügyész felebbezett. SZÍNHÁZ. A múlt hét legfőbb eseményét Rátkay Lászlónak jelenléte képezte Illő dolog volt Veszprémi színigazgató íészéről, hogy Eátkayt meghívta az „Árvalányhaj“ előadásához és ez által alkalmat adott a szegzárdi közönségnek is arra, hogy Tolnavármegye jeles fia, a nagy tehetségű iró iránt ro- konszenvét kimutassa. Hétfőn került színre az „Árvalányhaj.“ Á közönség, a mi nálunk ritka eset, teljesen megtöltötte a termet és mindvégig lelkesen tapsolt a szerzőnek. A darabot, midőn a népszínházban színre került, tüzetesen ismertettük és most csak ismételjük, hogy kevés népszínművünkben van annyi drámai erő és oly szép, választékos nyelvezet, mint Eátkaynak e darabjában. Az előadás is jó volt. Veszprémi, Eélay és Tisztái, a nők közül Perczel Mari és Újvári Teréz igen szépen játszottak. Hrubosról külön kell megemlékeznünk, a ki gyönyörű lyrai hangjával elragadta a közönséget és általános tetszést aratott. Az előadáson jelen volt Dr. Scheffer Sándor dunaföldvári ügyvéd is, a ki e dar^b zenéjét irta és vele nagy hatást ért el. Különösen tetszett a „S/.erelmi egyszeregy“- féle duett, melyet az előadóknak meg kellett ujrázni. Eátkay barátainak kérelmére még másnap is körünkben maradt és megjelent kitűnő darabjának, a mely a szerzőnek országos hírnevet szerzett, a „Felhő K 1 ári“-nak előadásán. A közönség ismét nagy számban jelent meg és lelkes tapsokkal és éljenzésekkel ünnepelte a szerzőt, kinek többször kellett a lámpák előtt megjelennie. Az előadók közül Veszprémmé, Perczel Mari, Újvári Teréz, Szabóné és Veszprémi különösen kiemelendők. Szerdán „Dr. Klaus“ vígjáték került színre. A közönség mindvégig igen jól mulatott úgy a darabon, mint az előadáson. Veszprémin é, mint mindig, kitünően játszott. Igen kedves volt és nagyon ügyesen játszott Újvári Teréz, ki a társulat legjobb és leghasznavehetőb tagjainak egyike, értelmes, szép játékával minden szerepben helyt áll. Szabóné, Tisztái és Iványi is igen jól játszottak. Csütörtökön a „Furcsa háború“ adatott. Haidekker Károly, i (1819—1891.) A halál egyre szedi áldozatait. Gazdag és szegény, ur és szolga mindegy neki. 0 nem válogat. Egy közbecsülésben, munkában és érdemekben megőszült férfiút ragadott el most is sorainkból. Mert Haidekker Károly ügyvéd ilyen volt. Fiatal korában ő is, mint annyi ezer, saját keresményéből tanult. Kis gyermekeket tanított, hogy magát emberré képezhette, a mikor önnálló- ságra és megélhető helyzetbe jutott, gyámolította, tartotta édesanyját és nővérét is. Mint^'ogvégzett férfit, 1848-ban a központi járás szolgabirájává választották. Az ötvenes évek-, ben a többi hazafiakkal ő is bujdosott s visszatérve ügyvéd lett. Később magán vagyona gyarapodván, gazdálkodott s munkássága és példás takarékossága folytán most szép vagyont hagyott vissza. Alapitó tagja volt a szegzárdi takaréktárnak, a melynek 20 éven át ügyésze is volt, sokáig épen ingyen, a mig az intézmény megerősödhetett. Alapitója volt a kaszinónak is 1841-bén s mikor a német világban a kaszinó társas összejövetelei betiltattak mint annak elnöke, módot talált arra, hogy a hazafias eszméket ápolhassák. Szőlőjében tartottak összejöveteleket s nem engedték, hogy a város polgárainak érintkezései megszűnjenek; mert tudatában voltak annak, hogy a magyar nemzet szellemi és anyagi gyarayodására a hosszas stagnálás után egy szép kor virágzása fog következni, ennek pedig hatalmas emeltyűje az egyesülés! A kaszinó újra alakulása után több Ízben elnökévé is választotta s ez által csak az érdemnek adta meg az elismerést. Néhány évvel előbb szélhüdés érte. Utóbbi időben pedig épen ágyhoz volt kötve, nem mozdulhatott ki s igy a halál megváltás volt rá nézve. Haláláról a következő jelentést adták ki: „Alulírottak mély fájdalommal tudatják a maguk — és a nagyszámú rokonok nevében Haidekker Károly ügyvédnek és Tolnavármegye törvényhatósági bizottsági tagnak hosszas szenvedés után folyó évi május hó 8-án reggel 1 órakor, élte vennie, ha nekem úgy tetszik, — vagyis ez erősen van mondva — ha ő úgy látja, hogy én úgy látom, hogy most azt a papucsot nagyon igézőnek látnám az ő lábacskáin. Aztán ölelni, csókolni kell tudni! Az az illető fent hivatkozott hölgy de helyesen mondta' volna, hogy a szerelem művészet. Haj! Haj! Ebbenía művészetben nyilatkozik ám csak még a jó szív. Hogy az a csók unalmas ne legyen; hogy édes legyen, mint az a kenyér, amit sohasem unnak meg leimádkozni a mindennapi raiatyánkban! — Szigorú a föltétel. — No azt a feleség fogja eldönteni^ vájjon szigoru-e ? Mert nehéz dolog jo. szívvel szeretni, hogy sohasem fáradjunk belé. Ez ép a művészet. — S a jó szívvel vajh’ összefér-e a „szellem?“-7- Sőt vele jár együtt! Szellemtelen volna például, ha a feleség homlokomat kétszer egymásután csókolná meg ugyanazon helyen. Szellemtelen volna, ha — daczára a végtelenül kedves lencsének.— egy héten kétszer főzné. Szellemtelen volna, ha egyszer-másszor zárva nem találnám- a boudoir ajtaját s ő kopogtatásomra azt felein ^szabad!“ Ah, ön félreért. Hiszen ő akkor öltözködik rózsaszínbe, mert tudja, hogy ón — hazajövök s egy kissé megkésett, mert — — Hisz épp ez a „mert!“ — No mert nagyon bele talált mólyedni vőlegéuykori leveleimbe, különösen abba, a melyikben vigyázatlanul „Drága egyetlen“ helyett csak ez volt czimül: „Imádott angyal!“ holott ő egyszer mindenkorra kijelentette, hogy ő nem angyal, ő egy kicsit ördög is. Afféle jószivü kis ördög. S igy hát semmi áron sem én viselem a szarvakat. Azonban Mefistó sánta lábát már én viselem, mert a jó férj, akarom mondani, Mefistó .... hiszen tetszett valamit hallani Mefistóról. Szegény ördög, szegény sánta Mefistó! — Bocsánat, hogy szavába vágok... furcsa, igazán furcsa. Es nem tartja magas numerusoknak a 16 éven felüli számokat 30-ig, 85-ig? — Korántsem! Élek ugyanis a gyanupörrel, hogy ezek a futólag érintett óhajaim bajosan tudnának összhangzásban lenni az évek minimális tételével és nagyon tudnám sajnálni, ha e miatt azt a várva-várt bizonyost bizonytalanná tenném. — Nem fél ön, hogy egyetlenegy pályázót sem fog találni? — Attól semmi esetre. Az a lehetőség ki van zárva, hanem — — Hanem hogy a föltételeknek megfelelőt? — Éz az, ami rendkívül aggas/.t. Mert utóvégre szép arezot, termetet, szellemet, kellemet ha utamba hozna is a gondviselés, csak az egyik föltételnek megfelelőt, a jó szivüt, őt, őt?! — És, mit tesz az esetben, ha a pályázat meddő marad? Természetesen főbe lövi magát. — No nem éppen! Az abszolút föltételekből engedek valamelyest és suttyomban átalakítom az egész pályázat érdemét a viszonylagosan legjobbakra. Mert újból kijelentem, ezt az árvaságot nem bírom tovább. — Ajánlok önnek valamit uram. — Halljuk! — Tartson inkább árverést a szivére. — Már hogy a legtöbbet ígérőnek „becsáron alul is ............“ Ah hova gondol?! Egy ilyen jó szi vet ? — Egy jó szív ! Először! (Örzsike, az isten is áldja meg, boruljon a szivemre!) — Egy hűséges jó szív! Másodszor!! (Piroska és Aranka rohanni készülnek, . . Örzsike habozik) Örzsikéra, édes Örzsikém, még nem késő! — Egy szerelmes, hűséges, jó szív! Senki többet! Harmadszor!!! S három közül a — 35 éves elvált asszony Izabella odarohan s az ön hűséges szivére borul. Örzsike egy szellemes „ah!“-al összerogy ... De sebaj! ön többé nem árva. — Köszönöm tanácsát uram, de el nem fogadhatom. Várok, várni fogok inkább, mig magam is el nem érem a 35 esztendőt. S ha addig sem találok hozzám való teremtést, vagy kiírom újra a módosított pályázatot, vagy intézetet nyitok, nem kevesebb jelentőségű firmával: „Itt rosszul járt jó szivek jó tanácscsal reparáltatnak. Az idő pénz! Vigyázzunk, hogy ne fizessük meg az árát — ezzel a pénzzel!“ De addig várok és remélek. Ajánlom magamat kegyeibe. — Sok sikert! * * * Eddig tudósítónk interwiewje. Bájos, jószivü, szellemes hölgyeim, kikiáltjuk a jelszót: Hölgyválasz! Hevesi.
