Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1891-05-10 / 19. szám
2. TOLNA VÁRMEGYE 1891. májas 10. demokratikus alapokon nyugvó intézmény hivatva van arra, hogy a társadalmi osztályoknak egymáshoz való közeledését előmozdítsa. 1 ha az egyesületi törekvések tág mezején tovább tekintve felemlítjük még a sport-egyesületek különböző nemeit: a torna-egyesületeket, athletikai klubbokat, kerékpározó egyleteket, csónakázó társulatokat, melyeknek egyikével, vagy másikával bizonyára bármely vidéki városban is találkozunk, akkor be kell ismernünk azt, hogy a régi elvet: „ép testben ép lélek,“ a megvalósításhoz, vezetendő, mindenütt és mindent elkövetnek arra nézve, hogy nemzetünk az elsatnyulás ellen megóvassék. De nem akarva sok mindennel előhozakodni, még csak a kaszinókat, társas- és olvasóköröket hozzuk fel, melyek kiválólag arra vannak hivatva, hogy a vidéki társadalmat alapjában szabályozzák és sok tekintetben irányt szabjanak polgáraink tevékenységének. A hivatása magaslatán álló kaszinónak vagy bármily néven nevezendő társas körnek mindig kell annyi erkölcsi tekintélylyel bírnia, hogy irányt szabjon a kebelébe tartozó testületi tagok tevékenységének, s ezek által közvetve az összes lakosság tevékenységének is, nyilvánuljon, ez akár társadalmi, akár bármely más irányban. Ha az ily társas kör nem tudja e hatást előidézni, akkor nem életképes, s intéző férfiai csak hagyják el azt a helyet, melyre őket a közbizalom emelte, de a melyre gyámoltalanságuk által méltatlanokká váltak. Az általunk felhozottakból csak azt akartuk következtetni, hogy oly helyeken, hol az egyesülési törekvés ily tág irányban, s ily kiterjedt mezőkön mozog, ott a társadalmi haladás elmaradhatatlan ; s minthogy pedig vidéki városaink legnagyobb részében, s talán mindenütt, hasonló jelenségekkel találkozunk, bátran elmondhatjuk azt, hogy a vidéki társadalom mozgató erőit az elősorolt különböző egyesületek képezik. / Évtizedekkel ezelőtt ez egyesülési törekvések legnagyobb része ismeretlen volt előttünk. Akkor a vidéki társadalom lüktető erőit csak egyesek képezték, most a legtekintélyesebb egyesületek alkotják. Akkor csak egy-két egyén tett a társadalomért valamit, most egyesült erővel mindany- nyian oda működünk, hogy emeljük azt s tekintélyessé tegyük. A vidéki társadalmat ma az egyesületek alkotják s képezik. Mennél több virágzó egyesülete és társulata van valamely vidéki városnak, annál élénkebb annak társadalma, annál inkább mondhatjuk azt, hogy ott az élet kellemesebben tölthető. Mi az egyesületek számából, azok virágzó, vagy tengő állapotából vonjuk le következtetéseinket valamely város társadalmi életére, s társadalmi egyedeinek sikeres, vagy sikertelen működésére. S mert úgy tudjuk, hogy az egyesületi szellem vidéki városainkban mindinkább terjedőben van, bátran merjük hangoztatni azt, hogy a vidéki társadalom, s az igazi vidéki társadalmi élet valójában csak napjainkban van kifejlődve, s a múlt évtizedek vidéki társas élete még embrióját is alig képezheti a mai kifejlett vidéki társadalmi életnek. A pécsi kir. tábla megnyitása. Pécsi levelezőnk a következőket írja lapunknak : A pécsi kir. tábla működését kedden, folyó hó 5-ón kezdette meg. A megnyitási ünnepélyt a belvárosi templomban tartott diszmise előzte meg, melyen dr. Du- láflszky Nándor megyés püspök pontifikáit, ki elé úgy templomba jövet, mint menet fehér ruhás kis \ leányok virágokat szórtak. A fényes segédletben részt vettek: Troli Ferencz, Girk Alajos, Dobszay Antal és dr. Szeredy József kanonokok. A pécsi püspököt megillető keresztet dr. Eózbányay József vitte. A misén részt vettek a főispán, a tábla elnöke (magyar diszben), a polgármester, a táblabi- rák, a katonai és a polgári hatóságok testületileg és nagyszámú közönség. Mise után a közönség hivatalos része átment a láblai elnök által összehívott teljes tanácsülésbe, melyen az összes bírák és tisztviselők és utóbb az elnök is megjelenvén, az elnök megemlékezvén Ez igazán kedves! (Ez már sokat mond, tessék elhinni.) A negyedik: Te, ez a kis leány szép, istenemre szép ! (Tetszik tudni ez a „szép“ közönséges értelemben, minthogy ma már ennek a szép szónak jelentését roppantul profanizálták.) Aztán jő, — oh ez kérem egy fölséges fokozat, — „pikáns“ az eszemadta! — No tetszik érteni, — ezt érteni kell. És p dig ebben minden benne van, csak az nincs, a mit önök — pikánsnak neveznek. Majd tán lesz alkalmam bővebben kimagyarázni e szp valódi értelmét. Következik azután a „bájos“, az „elragadó“, a „gyönyörű“, az „isteni“ ! — Azt hiszem, több fokozat nem is lesz. — Hát ennyi grádus elég is. Azonban az ón ízlésem nem igen óhajt egy olyat, a kiben e fokozatoknak csak egyike találtatnék. Legjobban szeretnék egy mixtumot, egy keveréket. Pl. A kedvest a szellemessel; az „ej ej“-tl? a — pikánssal;" a szépet a kedvessel stb. — Hanem főfeltétel a jó szív ! — Ah igen, igen ! a jó szív ! — S melyiket tartaná annak ? Ez csak nem relativ fogalom? — Nem uram, ez föltótien, öz abszolút, ez — minden. Jó szívnek azt tartanám, ha, — először is, ha akadna egy jutalmazandó. Mert őszintén megvallva, — ebben a kisorsolásban, ha nem Ígérek is határozott „főnyereményt“, de a „hozzám való“-nak teljes boldogságot Ígérek, olyat, a minőt ón, ebben az életben boldogságnak tartok. Nos, teszem az volna jó szív, a kihez őszintén igy szólhatnék: Kedves nagysád, nagyon szeretném, ha ön engem szeretni tudna, s viszont igen szeretném, ha önt szeretni tudnám. Tegyünk próbát. Itt a kezem, becsülettel akarom kiállani. Egy hónap elég idő rá. Ha most a „kedves nagysád“ erre azt mondaná „uram én nem vagyok olyan filozófus, mint ön, de nem is óhajtok lenni. Mert a filozófia tudomány, de a szerelem — művészet.“ Erre azt felelném, kedves nagysád szellemes, de nem vagyunk egy nézeten. S minthogy ön ezt az őszinte ajánlatomat félre értette, ajánlom magamat. — Azonban, ha azt felelné fönnebbi szavaimra: „Jó, itt a kezem, ez a puha bársonyos, kis kacsó. Ezzel a kis kaesóval, azt hiszem sikerülni fog megfűznöm azt a lánczot, melyet ön uram az egy havi próbaidő után kénytelen kelletlen sem tudna többé szét- szakgatni,“ — erre azt felelném, hogy — nem felelnék semmit, hanem egy distinguált meghajtással szótlan távoznám, mint a ki legyőzve győzött. Ez jó szív ! No de ne tessék félreérteni. JEz csak jele a jó szívnek, de már elég nyilvánvaló. Mert a jó szivet csak feleség korában ismerném meg igazán. Azt sem arról, hogy kabátom leszakadozó gombjait újra odaerősítse ; hogy megkérdje; mit főzzek ma ebédre, fehér vagy barna levest, krumplit vagy babot, mert „édesem te úgy szereted a babot!“ vagy minden hazulról való elmenetelkor ő adja rám a felöltőt, vagy pláue azt mondja: „de nyolczra itthon légy lelkem!“ — Óh egészen más az, amit én jó szívnek gondolok és érzek. Igen, érzek! A feleség, az — szeressen! 1891. január 15-én kelt kineveztetéséről, megemlíti, hogy kineveztetósével egyidejűleg utasittatott, hogy a tábla működésének megkezdése napján tegye le a hivatalos esküt, mi, Cseresnyés Sándor tanácselnök fölolvasván az eskümintá^ nyomban meg is történt. Ez aktus után, mit a közönség lelkesen meg- éljenzett, az elnök megnyitá a teljes ülést és bejelentő a táblai kinevezéseket E szerint a névsor a következő : Elnök: Blaskovits István. Tanácselnök: Cseresznyés Sándor. Táblabirák; Pulcz Imre, Balogh Károly, Gruber Gusztáv, Kisfaludy Imre, Pilch Antal. Babits Mihály, Zsabokerszky Ferencz, Bocz Alajos, Graf Károly, dr. Lukács Adolf, dr. Daemf Sándor, Tol- nay Antal, Töttösy Béla. Elnöki titkár; Selcz Nándor. Fogalmazó: Orkonyi Ede. Tanácsjegyzők r Hardi Sándor, Geiger Dezső, dr. Doby Imre. Irodaigazgató : Persián Iván. Irodatisztek : Tantossy Ferencz, Pilissi József. írnokok: Sulyok Károly, Thomayer Gyula, Horváth Jenő és Galle Menyhért. A táblabirák az esküt, melynek szövegét az elnök olvasá föl, letevőn, az elnök ünnepélyes szavakban utalt a teendők nagy halmazára, melyek a táblára várnak és melyekkel megküzdeniök kell, hogy a várakozásnak megfelelve a jog- és igazságszolgáltatás ügye diadalra jusson. Önök tudják,’ fordult biró társaihoz, hogy e nagy feladatok sikeres megoldására egyes ember képtelen : első lépésem tehát az önök jó akaratának, támogatásainak kikérésére irányul. Arany igazság az, hogy a visz- szavonás, széthúzás megbénítja, mig a kölcsönös bizalom hatványozza az erőket Kérem tehát őszinte barátságtokat és jóakaratu támogatástokat; részemről ígérem, hogy bennem odaadó munkatársatokat fogjátok föltalálni, ki együtt fog veletek mindent elkövetni, hogy munkásságunknak örömeit és gyümölcseit élvezhessük. Majd megemlékezve a városról, mely a táblának a díszes helyiséget adta, figyelmeztette a bírákat, hogy tőlük függ, miszerint elmondhassák rólunk, hogy megtettük kötelességünket“ és „úgy legyen“ kívánsággal zárá be szavát. Az elnök szavaira Cseresnyés Sándor tanácselnök válaszolt, hangsúlyozva, hogy a bírák át vannak hatva a rájok váró feladat nagyságának érzetétől és hogy bizalommal néznek a jövő elé annál is inkább, mert bizalmukat fokozza azon tudat, hogy oly elismert kitűnő elnök vezeti őket. Társai nevében Ígéri, hogy esküjükhöz hívek fognak maSzeressen tesfóvel-lelkével, minden óhajával és gondolatával. Szemének minden pillantásával, ujja rózsás körmétől le, le egészen lábacskájának kis uj- jáig. A kabátomat küldje a szabóhoz és kérjen meg, várjam meg ő nála, mig a szabó visszahozza, mert ő nem ér rá várni akkor, midőn én otthon vagyok. Ne kérdezzen meg, mit főzzön, de főzze meg a lencsét, mert tudja, hogy én azt szeretem. És ne adja rám a felöltőt, sőt dugja el, még egy negyedórára; és plane ne mondja: hogy nyolcz- kor itthon legyek, mert tudja, hogy én már hétkor otthon vagyok. — Tehát ez „jó szív?“ — Óh még ez mind semmi. Szóval a jó szív szeretni tud. Hecsepecs lekvárt főzni, édes istenem, az nem szerelem még. Hanem egy czigarettát saját kezűleg megcsinálni, rágyújtani és úgy tenni azt saját kezűleg a férj ajkára, mielőtt azt egy csókkal tisztára törülte, hogy érdemes legyen az a száj azt a czigarettát ,ő utána tovább szívni, ebben valami jó szivet is látók. — Ön tisztára. papucs alá k<-rül, csupa jó szívből. — Papucs, papucs! Nincs annál boldogabb férj a világon, mint aki papucs alatt van. De minő papucs alatt! Olyan papucs alatt, melyet tulajdonkép a feleség húz a lábacskájára és mégis én járok benne. Mert annyira papucs alatt óhajtok lenni, hogy meg né tagadhassak az édestől egy pár gyönyörű hímzésű piczi papucsot,ajándéknak, csakhogy azt a papucsot az édesnek mindig föl kell ám
