Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1891-05-10 / 19. szám
Szegzárd, 1891. 19. szám. Vasárnap, május 10. Előfizetési ár: Egy érre . . 6 írt — kr. Fél évre. . . 3 „ — „ Negyedévre . | „ 50 „ Egy szám ... i 12 „ Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kívül elfogad Krammer Vil- mos könyvkereskedése Szegzárdon. VEGYES TARTALMÚ POLITIKAI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utcza 1079. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Főmunkatárs : Dr. LEOPOLD KORNÉL. BODNÁR ISTVÁN. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető V öz- lemenyek, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Egyesületi törekvések a vidéki társadalomban. Sokszor halljuk az eralitést a régi jó időkről, melyek, fájdalom, többé vissza nem idézhetők. A múlt időkről sokszor úgy beszélnek, mintha azok hasonlithatlanul jobbak, szebbek és kedvesebbek lettek volna most folyó napjainknál. A letűnő idők emlékein elmerengve vajmi könnyen jutunk ama téves gondolatra, hogy a múlt idők társadalma sokkal élén- kebb, sokkal összetartóbb és tevékenyebb volt, mint a mai. Pedig ha a társadalmi életre hatással biró, s napról napra felmerülő jelenségeket figyelembe vesszük, azt kell tapasztalnunk, hogy mindenfelé elementáris erővel lüktető s helylyel-közzel lázas tevékenységű társadalmi forrongást észlelhetünk. Nem a vidéki nagyobb központokról, hanem a másod- és harmadrangú városok mai társadalmáról akarunk nehány jellemző vonást feljegyezni. A vidéki nagyobb s jobbára forgalmi góczpontokba eső emporiális jellegű városok fejlődése s társadalma teljesen elütő irányzatot mutat a kisebb vidéki városokéhoz képest. Mert míg amazok fejlődése nagyobb szabású és rohamos léptű,, s úgyszólván a fővárosi jelleg után törekvő irányzatot mutat, addig a kisebb városok fejlődési proczesszusa csöndesebb mederben, s kevesebb zajjal folyik, de állandó tevékenységet tanusit. A vidéki társadalom fő tevékenysége napjainkban leginkább abban kulminál, hogy működésének legczélhozvezetőbb eszközét az egyesülési törekvésekben keresi. A pénzintézetek, takarékpénztárak, népbankok és önsegélyző egyletek anyagi eszközöket nyújtanak mindahoz, amiket az ipar, kereskedelem s a mezőgazdasági téren elérni és valósítani óhajtunk. A virágzó pénzintézetek százai legpregnánsabb tanujelei annak, hogy az utolsó évtizedekben önerőnkből, minden állami közvetítés és segélyezés mellőzésével, magunk emberségéből emeltük az illető vidéket azon helyre, amelyet közgazdasági jelentőségében elfoglal. Az egyesülési törekvések a nagyobb ipar terén is észlelhetők.' Készvényekre alapított g.y ár aink, ipartelepeink folytonos szaporodása csak azt tanúsítja, hogy törekvéseinkben kitartás vezérel, s hogy a jövőbe helyezett bizalmunk napról-napra fokozódik. De anyagi érdekeink mellett szellemi haladásunkra is gondolunk. S itt, e téren is, az egyesülési törekvések egyengetik az utat. Ha felsőbb intézetet nem is tudunk teremteni, legalább alsóbbfokuakat rendezünk be, hogy a jövő nemzedékre kiható- lag oly értelmes kereskedői és iparos osztályt létesíthessünk, mely a további önképzésre alkalmassá válva, magvát képezze egy művelt iparos és kereskedői osztálynak. Az egyesülési törekvéseket találjuk fel • továbbá a közjótékonyság sa hu- manismus gyakorlásának megannyi nyilatkozásánál. Jótékony nőegyesületeink, gyermekmenhelyek, temetkezési, rabsegélyző s több eféle egyleteink szélűben keletkezése, szaporodása és virágzása, szintén azt bizonyítja, hogy e téren sem akarunk visszamaradni a század uralkodó áramlatától, mely az anyagiság körében mozgó érdekei és modern realizmusának érvényesítése mellett is oly szépen össze tudja egyeztetni a philan- thropizmus magasztos tényeit. A vidéki társadalmi élet egyik legje- ; lentékenyebb mozgató erejét képezik, csak 1 például hozzuk fel, ínért épen a philanthro- pizmus magasztos tényeiről szóltunk, — a t ü z o 11 ó-e g y e s ü 1 e t e k. Ez egyesületeknek kettős hivatásuk és feladatuk van. Az egyik a nemesebb : a vagyonmentés. A másik, mely azonban egy cseppet sem áll mögötte túl aj dónk ép eni rendeltetésének, az, hogy a társadalomban az osztályok között keletkező válaszfalat teljesen ledöntse, s a társadalmi ellentéteket kiegyenlítse. Mint TÁRCZA. , ----4Í*—df legSánás. (Egy levél olvasásakor.) A Mont-Blancnak tengerszemén Úszik Szerén. Ringatja lágyan a kéjencz tó árja, Fehér habgyöngy tapad holló hajára. Leng, mint az álom, mely valóra vált S az elbűvölt tenger szemére szállt. Mosolyg vidáman s szive feldobog S az ég kaczéran vissza mosolyog. Rám nem mosolygott igy az ég soha / Tamás valék örökkön — nem csoda! Pedig bár ildvezültem volna rég; Ilyenkor mily gyönyör lehet az ég ! Midőn a szent nyáj tiszta légen át Vizsgálja .az elporladók honát j S az Alpesekröl elgomolyg a köd, Hegy völgyet a nap lángözönje föd ,* S a Mont-Blancnak tengerszemén Úszik Szerén! Vásárhelyi. mpátlyá-za-t egy szívre. Szerkesztőségünkhöz a következő komoly pályázati felhívás érkezeit: „Felhivatnak azon tisztelt hölgyek, kiknek kebelében elég gyöngéd és jó szív lakozik ahhoz, hogy egy teljesen elárvult lelket szerelmükkel boldogítsanak és róla az árvaság átkát elűzzék, valamely reájuk bízott módon legyenek kegyesek azt tudtomra adni, ki iparkodni fogok teljes erőmből és egész lelkemmel magamat e boldogító szerelemre méltóvá tenni, mert tovább ez árvaságot ki nem bírom. Pályázati föltételek : hajadonok részéről leg- föllebb 80 éves kor, özvegyek és elváltak részéről legföllebb 85. Termet és alakbeli kifogástalanság ; szép arcz (tekintet nélkül a barnára, szőkére, bir télén szőkére s az e nembeli minősitvények sokféle vál'ozataira); üdeség, kellem és szellem! Főfeltétel azonban a jó szív ! Hozomány a személyes bemutatkozáskor történendő megbeszéléshez képest. Házasság e szerint nincs kizárva, sőt óhajtandó'“ Fokozódó meglepettséggel olvassuk e furcsa, de szép, erőteljes vonásokkal irt levelet, melyhez egy a szerkesztőségnek szóló kérelem volt pro- scriptum gyanánt csatolva, hogy az ajánlatot méltókép ajánljuk különösen a „tolnamegyei szép honleányok“ figyelmébe. íme itt közöljük a pályázatot egész terjedelmében. Minthogy azonban kíváncsiság gyötrött bennünket is az excentrikus idegen iránt, sok utánjárás folytán sikerült egy interwiewot ki. szközölni s igy abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy szerkesztőségünk kiküldött tagijának a pályázó szív tulajdonosával folytatott beszélgetésből adhatjuk a következőket : — Ön tehát egész komolyan pályázik uram ? — Egész komolyan és határozottan ragaszkodom a föltételekhez. — Hány éves ? — Huszonöt. A legszebb kor, azt hiszem. Sőt, hogy ne igen vallasson a száraz kérdésekkel, rom. kath. (mi azonban a jutalmazandó szívvel való egyesülésre semminemű akadályul nem szolgál.) — Ép és egészséges, azt látom. Sőt korához képest tán kissé túlerős. Gyönyörű szép bajusz, szép, beszédes szemek és ... . — Lám, ha ön férfi létére igy nyilatkozik, azt hiszem .... — A kívánt eredmény okvetlenül meglesz. De nézze esak! — Nos? — Ön szellemes nőt kíván és egyáltalában igen erős feltételeket szabott, amennyiben hát: kellem, szellem, igéző arcz stb. — No, ha nem is igéző, de szép, tetszik tudni: szép. Fogalmaink igen eltérők a szépségre vonatkozólag, sőt a fokozatokban valóban nagy homály uralkodik. A „szép“ legalsó foka szerintem az. kire gyönge vállvonogatásal és bajuszom jobb ágának hetyke megpöndörintósóvel ennyit felelek : No! Mintha azt mondatfám: megjárja! A legközelebbi fok fölfelé ez : Ej, ej ? ! A harmadik fok :