Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1891-04-26 / 17. szám

1891. április 26.

TOLNAVÁRMEGYÉ.

S.

a ki mint Fedora, úgyis elegáns színpadi megjelenésével, mint jól átgondolt és átérzett s szépen eladott játékával tehetséges és nagy routinnal biró színésznőnek bizonyult. Fedorája igen szép alkotás volt. Feltűntek Veszprémjének fényes toilettjei. Mellette Veszprémi Ipán off szerepében mutatta be drámai tehetségének igen szép jeleit, lelkes kihívásra ragadva a közönséget. Az összjáték is igen jó volt. Következő napon E. Illés Károlynak „Czifra Juczi“ ezimü népszínművét játszották igazán szép, összhangzatos előadásban. Minden egyes szerep jó kezekben volt. Itt is Veszpréminét kell első sorban említenünk, a ki a czimszerepben ismét kitűnt és általános tetszést aratott. Igen jó volt Veszprémi is, továbbá Rélay Tarzsó' János szerepében. Per ez el Mari, Szinay mint Fajdos Mihály, Tisztái mint Pipiske Dániel és Hervey mint Bájfy Elemér kitünően helyt állottak. P erezel Marinak néhány szépen előadott dalát meg ke lett ismételnie.

Kedden volt az első bérleti előadás, szinre került Strauss kellemes zenójü operettje a „Czi- gánybáró “ Az előadás jó volt, különösen Per ez el Mari Saffí szerepében ép úgy megjelenésével, mint értelmes játékával és szép énekével egyaránt tetszett. A többi szereplők is jól beváltak. Szerdán Murai Károlynak uj vigjátéka mely a nemzeti színház műsor darabja, a „Huszárszerelem“ adatott. A közönség mindvégig jól mu!atott a kitűnő darabon, valamint a jó előadáson is. A szereplők közül elismerést érdemelnek Veszprémi n é, Lux Matild, Újvári Teréz, úgyszintén Veszprémi, Szinay és I v á n y i. Csütörtökön Katona „Bánk-Bán“-ja aditott és nem esünk túlzásba, ha azt állítjuk, hogy Szegzárdon ily nehéz darabot ily szép előadásban még alig láttunk. V e s I prém i, mint Bánk, igazán elemében volt. Megjelenése és maszkja is szépen illettek szerepéhez, úgyszintén öltözékei. Szépen, ügyes pathosszal szavalt, szerepét minden részletében kidolgozva és kidomborítva igen szépen játszott; úgyszintén Veszprém iné Melinda szerepét méltósággal és hévvel játszotta. Igen jó volt Szinai is Biberach nehéz szerepében, ki sokoldalúságának és tehetségének mindinkább szebb jeleit muta'ja be. R é 1 a i, mint Peturbán, Tisztái, mint Tiborez és Lux Matild a királyné szerepében szintén jól és értelmesén játszottak. A decoratio és a jelmezek mind igen szépek és ízlésesek voltak. — Ennyit a színészekről

Sajnáljuk, hogy hasonló dicsérettel nem szólhatunk a közönségről is, mely egy-kót estén csaknem üresen hagyta a termet, a többieken is csak gyér számmal jelent meg.

Valóban elszomorító jelenség látni, a mintegy törekvő színigazgató jó társulatával a közönynyel küzd.

Veszprémi valóban megérdemli a pártolást és igazán nagy hiba volna a közönség részéről a megérdemelt pártfogást tőle megvonni.

Hisz örülnünk kell, hogy végre jó és tisztességes társulat került Szegzárdra, annál is inkább, mert egyéb szórakozási vagy mulató helyünk nekünk Szegzárdon egész éven át úgy sincs.

Sajnálnánk, ha Veszprémi társulata sem jutna nálunk jobb sorsra, mint elődei.

Hölgyeim! Uraim! Pártoljuk a színészetet.

On-dit.

Hírek.

— Királyi adomány. Ő Felsége a tolnavármegyei árvízkárosultak részére magánpénztárából 2000 forintot adományozott.

— Névnapi ünnepélyek. Béla napját a megyei tisztviselők és a város sok előkelősége felhasználták arra, hogy vármegyénk alispánját Simon t- s i t s Bélát, testületileg és egyenkint is üdvözöljék. Egész délelőtt folyt az alispán urnái a tisztelgés úgy hatóságok, mint egyesek részéről. Másnap György napján pedig Mikó György újvárosi közszeretetben álló plébánost üdvözölték tisztelői és barátai, valamint az ipariskola felügyelő bizottsága és tanárai testületileg. E bizottság elnöke ugyanis Mikó György ur. Az üdvözlők közé mi is őszinte tisztelettel sorakozunk.}

— Kinevezés. A kereskedelemügyi m. k. miniszter az államépitészeti hivatalok személyzeti létszámában Sebők Kálmánt, a tolnamegyei ál- laraópitészeti hivatal főnökét I. oszt. kir. főmérnökké nevezte ki.

— A király Pécsett. A király Pécsre érkez- tének napja nincs ugyan még meghatározva, de azért már nagyban készülnek ünnepies fogadására. A székesegyházat a király megérkezésének napján fogják fölszentelni. A város impozáns kivilágítást és fáklyásmenetet akar rendezni s diadalíveket állítani. A megye száz emberből álló lovasbandóriu- mot küld, mely a királyt a pályaházból egész a püspöki palotáig fogja kísérni. A palota szobái, termei fejedelmi fénynyel lesznek berendezve. A fogadtatásnak és az ünnepségeknek végleges programmjät csak a megérkezés napjának tudatása után fogják megállapítani; annyi bizonyos, hogy a király két napot tölt Pécsett. Vele együtt érkezik oda József főherezóg és több miniszter, de még a király előtt odautazik G a 1 i m b er t i nunczius és nyolez püspök.

— Biztosítsunk! Nem annyira a tűzbiztosításra akarjuk ez alkalommal olvasóink figyelmét felhívni, mert hiszen ezt ngy is megteszi minden okos házbirtokos, hanem a jégkár elleni hiztositásra. Ennek van most ideje s feltétlenül szükséges is. A gazda egóez évi termését tönkre teheti a jég, mely a hideg tavasz elmúltával s a valószínű hirtelen forró nyár beköszöntővel soha sem szokott elmaradni. A\> a nyugalom, mely biztosítás után honol a birtokos lelkében, százszorta többet ér annál a néhány forintnál, melyet az évi biztosításra fordít, ha Isten megóvja is a jég pusztító verésétől.

— Az orsz. gazdasági egyesület budapesti állatkiállitásán megyénkből kitüntetést kaptak a következők : X. Szarvasmarhák csoportjában: Forster Géza egy 10 frkos első és 50 frkos második díjat, I) ö ry Vilmos 80 frkos első és 50 frkos második díjat; fajták és keresztezésekért az első 100 frkos díjat P e r c z e 1 Dezső. Juhok csoportjában: Mario juhokért báttaszóki alap. uradalom 60 frkos III. díjat. A díjak kiosztása a díjazott marhák elővezetése mellett történt.

— A pénzügyigazgatóság köréből. Tekus Vilmos pénzügyigazgatósági tituár 2 .heti szabadságáról székhelyére vissza érkezett és az ügyosztály vezetését átvette.

— Esküvő. B á t o r y Elek gyógyszerész urnák esküvője Herczeg Lujza úrnővel, Herczeg Ferencz verseczLvolt polgármester özvegyével, folyó évi április hó 27. napján, délelőtt lesz Versqczen. Sok szerencsét és boldogságot az uj párnak.

— Matinéé. Értesülésünk szerint a husvét előtt megkezdett matinée-knak folytatása lesz és pedig a legközelebbi már mához egy hétre, vagyis május 8-án.

— Buzaszentelés. Szt.-Márk, vagyis a búza védszentjének napján, tegnap, nagy közönség s a népiskola növendékei részvételével történt meg Szegzárdon a buzaszentelés.

— Esküdtszéki tárgyalás volt e hó 21-én Pécsett. Hornyák Gyula tanító volt a vádlott, Sa- mordsil Mária szak esi postáskisasszony a panaszos. Hornyák ugyanis azt irta a „Szekszárd Vidéké“-be a kisasszonyról, hogy, mint postamesternő, a Szakosra érkező leveleket és csomagokat felszokta bontani. A pécsi posta- és távirdaigazgatóság e miatt maginditotta Samordsil k. a. ellen a fegyelmi eljárást, mely azonban a kisasszony részére felmentő volt. A postaigazgatóság tehát az inkriminált közlemény szerzőjének megbüntetését kívánta és igy került az a pécsi kir. sajtóbiróság elé. Az esküdtek 7 szavazattal 5 ellenében megállapították a vádlott bűnösségét, a kit a törvényszék (Sávéi Kálmán elnöklete alat;) ennek folytán 14 napi fogházra és 30 frt pénzbüntetésre ítélte. Az elitéit tanító semmiséget jelentett be. Az elitéit helyett, ki teljesen vagyontalan, hogy szabadlábon maradhasson, védője, dr. J o b s z t László pécsi ügyvéd 800 forintot tett le biztosíték gyanánt.

— Hymen. Busbach Jenő pinczehelyi segédjegyző eljegyezte G e tt 1 i n g e r Valériát, Gett- linger Márton pinczehelyi földbirtokos és megyei biz. tag leányát.

— Üzlpt eladás. A Bezerédj utczában levő Steiner Károly-féle jóhirü régi kereskedés eladó. Steiner Károly Mijhrwerth Ferencznek a báró Augusz-féle házban levő üzletét veszi át.

alakját s azután a falon, a levegőben, környös körül mindenütt betegen, nyomorultan Gézát. Ella köpönyeget öltött és kisietett a hideg téli éjszakába ...

Az öreg anya a beteg fölé hajolt és hallgatta, hallgatta vájjon lélekzik-e még ? Tudta, hogy fiának meg kell hallnia. Az orvos sem tagadta már, hogy mindennek vége van. Hidegen mondotta, szánakozás nélkül.

A hol egy világ összerogyni készül, a sajnálkozás nem akadályozza meg a romba dőlést. Az asszony az orvos szemébe nézett és tudta, hogy igazat mondott, hanem a szive mégis azt súgta neki, hogy orvos és szomszédok, de még a maga tudata is hazudnak. Nem, nem lehet hogy meghaljon. Hiszen Géza, az ő gyermeke; az övé! Senki másé csak egyes egyedül az övé!

A beteg aludt és álmában úgy mosolygott, mintha a boldogságot látná.

— Aludj fiam és mosolyogj anyádra. Lásd nincs szegénynek kívüled senkije e világon.

Kopogtak. Az anya felijedt és ujját ajkához szorítva az ajtóhoz sompolygott, hogy azt kinyissa. Ella lépett be rajta, az ajtó nyílás zaja a beteget felveite álmából. Géza bágyadt tekintettel nézett a belépőre.

— Géza, én vagyok.

— Te vagy királyleányka? kerdé elhaló hangon a beteg.

— Géza, nem ismersz rám?

Nem ismert már senkire, odafönt volt már az ideáljainál.

Fővárosi tárczalevél.

Bpest, 1891. április 23.

— Hova mégysz Dani? — kérdi egy jól megtermett mészároslegény“ kollegájáétól. —Mikor ittunk mi brúdert ? Kikérem magamnak, hogy engem tegezzen!

— Pardon!

E párbeszédet lestem el a belváros egyik népes utczájában, hol történetesen több mészáros lakik, mint Kőbányán légy — a sörlében. Hát ezeket mi lelte ? kérdem ön-magamban. Ekkor jutottam rá, h'így a mészáros legények folyamodtak ipartestületükhöz, hogy „azt az ósdi szokást,“ hogy minden mester tegezi légényét, meg a legények egymást — szüntesse meg, A „segéd urak“ ebbeli kérelmének az ipartestület helyt adott, s most nem lehet velük gyalog szerrel beszélni. Mondhatom, hogy sokra viszik. A mészáros „urak“ felemelték a hús árát annyira, hogy azt, ki ma egy kiló húst vesz, rögtön a megfigyelő osztályba viszik. Ehhez járultak a „segéd urak“ a tegezéi megszüntetése ellen. Már is képzelem, hogy évek múlva, hogyan fog Csontos Mihály mészárosmest r „segédjéhez“ szólani:

— Ugyan Falusi János ur, ha meg nem sértem, legyen oly szives vágja fel ezt a marhát!

A marháról jut eszembe, hogy nálunk már t. I a fővárosban megnyílt a marhakiállitás. Igen szép példányokat látni ott, csak azokat a példányokat szeretnők látni, melyeket a város levágatni

szándékozik az agyonsarczolt közönség részére. De ezt hiába várjuk.

Épp úgy, mind hiába várjuk a tavasz közeledtét. Bár a naptárban és zálogezédulán rég meg volt jelezve a.kezdete, de a valóságban a természet még szigorú inkognitóban van.

A poéták az idén felsőitek cudarul. A százszor elzengett „langy tavaszi fuvalom,“ a „rügyező lombok halk suttogása“ csak pictus-raasculus, mert a természet kigunyolja a rímfaragókat. A pesszimisták mindnyájan végrendeletet Írtak, az uszoda- tulajdonosok elmentek „melegebb hazát keresni,“ a korcsmárosok a „zöldben“ úgy fütenek az ürés szobákban, mintha maholnap az ősz kezdődnék. Szóval fura idők ezek, az az egy vigasztal mégis, hogy május elsején nem lesz oly sok „auflag a zöldségen.“ Értem ezalatt, ha egy telivór köpezös Józsefvárosi spieszbürger nyolezad magával kirándul a városligetbe s ott kora hajnaltól késő estig hömpölyög a gyepen.

Hát ez nem rósz mulatság. Minden bizonynyal többet ér, mint egy hangversenyre elmenni. A fővárosban kora ősztől egész mostanig annyi hangverseny volt, hogy nem hiszem, hogy a fél Budapest dobhártya-gyulladást ne kapott volna. Különösen zongorát nem szeretek látni, hát még hallani. Bátran kiűzhetnének a határból egy keserves akkord elpengetésével.

Még nem kisérlették meg, ugyan, de meg történhetik velem ilyesmi.