Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1891-01-11 / 2. szám

4 TOLNAVÁHMEGYE. nap ? A polgárcsaládok közül legalább fele nem tud felelni rá, ha esak az imakönyvhen utána nem néz. Természetes, hogy igen sok helyen, mert azt hiszik, hogy adó összeírás miatt történik az össze­írás, panasszal és bizalmatlanul fogadják az ügynö­köt. De én ezt nem csudálom a nép részéről, mert épen annyi intelligens, úri háznál — különösen a nők — oly bámulva fogadták e dolgot s annyi naivitással kérdezősködtek, mintha soha iskolák felé se jártak volna. Hogy a születési év bemondása sokaknak kellemetlen volt, azt tapasztalták az ügy­nökök s észrevették a nők elpiruló arczain azt is, hogy bizony ezeknek legalább egy része nem mond ám igazat! De hát Istenem, ki venné ezt tőlük rossz néven? Ha jól megy dolguk, akkor szeretné­nek örökké fiatalok maradni, — ha pedig nem vol­tak még boldogok, ezután várják a boldog éveket. Már pedig a fiatalság maga is boldogság, ezért igyekeznek egy-két évet letagadni. (De azért mégis megtudtuk, hogy Szegzárd legszebb asszonya jelen­leg 22 éves. A szedő.) Minden kis gyermeknél be kell Írni, hogy „nőtlen“, vagy „hajadon“! A statisztikus előtt igaz, hogy értékkel bir minden adat, a mely az illetőnek életére, körülményeire vonatkozik; de ez csak úgy ér valamit, ha ezen kérdések mindenütt keresztül is vihetők. A számláló lapokon levő kérdéseket pe­dig talán egyetlen nagyobb községben sem töltik ki rendesen, mert a hol több ügynök van minde- nike másképen értelmezi. „Önálló-e vagy szolgálati viszonyban van-e ?“ Erre a rovatra adott feleletek oly csodabogarak, összeállításuk oly érdekes chaost ad majd az orszá­gos statisztikai hivatalban, hogy ember legyen a talpán, aki eligazodik rajta. Jogászok, bírák, ügy­védek azt írják és diktálják be, hogy „szolgálati viszonyban vannak“ — Miért? mert egyik szerint a hivatalnokok közül senki sem önálló, a másik sze­rint pedig még felesége és gyermekei is szolgálati viszonyban vannak vele, mint családfővel szemben. A czél ugyanis az — szerinte — hogy az önálló családfők számát tudják meg. Ha így magyarázzák a jogászok, mit várhatni másoktól? „Mi az anyanyelve?“ —■ „Magyar is, német, rácz is“ — a felelet. Természetes, hogy az ügy­nök szaporítja a magyarok számát, ott is hol anya­nyelve német; hiszen anyja nem is tud más­ként, viszont ő is Szegzárdon más nyelvet nem ta­nulhatott. Városunkban is igaznak bizonyul, hogy a nők sokkal többen vannak, mint a fér­fiak. A női hiúság akkor nyilvánult sok helyen, mikor látták, hogy neveiket kék lapra írják, ho­lott a férfiaké fehér lap volt. Alig van ügynök, a kinek az előre egyenlő arányban kiosztott kék lapja elég lett volna. Az alispáni hivatal sürgöny utján kórt a minisztériumtól űrlapokat. Valószínű te­hát, hogy az 1890. évi népszámlálás megint jóval nagyobb perczentben tünteti ki a nőket, mint a férfiakat. S ez a viszony javulást a jövőben sem remélhet. Hajadon lányainkra nem valami kedvező jövő! Feltétlenül kedvező javulást fog előtüntetni az írni olvasni tudók száma is. Eltekintve a nép legöregebbjeitől és legszegényebbjeitől, fel­tűnően csekély azok száma — az ifjabb generáczió- ból, — a kik nem Írnak, nem olvasnak. Ez azt tanúsítja, hogy az iskolai kényszer egyfelől lehető szigorral hajtatik végre, máslelől pedig a szülők is felvilágosodottabbak s kellő értelmi szemüvegen át tekintik övéik boldogulását, jövőjét. Iskolába já­ratják gyermekeiket mindazok, a kik csak arra képesek. A szegénység, nyomor statisztikája azonban nem valami kedvező. Különösen lakás tekintetében feltűnő mizerabilis állapotok vannak. Egy-egy szo­bában 8—10 lélek rongyban, piszokban közönséges mindennapi dolog. De vau olyan lak^s is. hogy a család tagjaival együtt van egy-két malacz, liba. Képzelni lehet, hogy ilyen házban milyen lehet a levegő és kigőzölgés, habár az ilyen hideg tél va­lamelyest enyhíti is a fertőzés terjedését. A közerkölcsiség szempontjából nem mond­hatni, hogy rendkívül hátra áll városunk la­kossága. Legalább vadházasság, együtt nem élés nem sok családban fordul elő. Hogy van imitt-amott, azt tagadni nem lehet. Ellenben a legtöbb polgár házban — látszólag legalább — békés, egyetértő családi élet mutatkozik. Általában tehát állíthatjuk addig is, mig az összeszámlálás teljesen bevégződik s az adatokat a maguk valóságában láthatjuk, hogy városunk a 10 óv előtti viszonyokhoz képest óriás mértékben ha­ladott úgy anyagi, mint szellemi tekintetben. A kultúra terjedésével — általános elv szerint — a korrupció is együtt jár. Meggyőződésünk szerint ezen elv városunk lakóira nézve ezen alkalommal nem talál. Yajha igaz lenne állításom! N épszámláló. VÁRMEGYE. Vörhenyjárvány. A vármegye főorvosának je­lentése szerint a vörheny Madocsa és Bölcske köz­ségben is fellépett s előbbi helyre erősen befész­kelte magát, utóbbi helyen azonban enyhébb le­folyású. Újévi üdvözlet megváltása czimén 4 frt 80 kr folyt be a D. K. E. javára a simontomyai járás foszolgabirájához. Kellő helyre juttatás czóljából be küldte az alispáni hivatalhoz. Nevezett egylet ré­szére adományokat mi is elfogadunk s ren­deltetési helyére juttatjuk. A belügyminiszter Dr. Jekelfálussy József „Nemzetgazdasági Szemléjét“ a törvényhatóságok figyelmébe ajánlotta. A kereskedelemügyi miniszter a báttaszóki ipartestületnek alapszabályait pótlás végett vissza­küldi e. 1891., január 11. Hírek. — A miniszter elismerése. A közoktatásügyi miniszter dr. Dulánszky Nándor pécsi róm. kath. püspök, Troli Ferencz pápai prelátus és pécsi ka­nonok, Udvardy Sándor szeszgyáros, Bezerédj Pál földbirtokos, Bischitz Mór nagybérlő, Hanny Gábor apát-plébános, Kiss Károly törvényszéki biró, dr. Beöthy Károly ügyvéd, dr. Haidecker Károly ügy­véd, Haidecker Béla ügyvéd, gr. Széchenyi Andor, dr. Steiner Lajos, Sztankovánszky János uraknak, továbbá özv. báró Augusz Antalnó, Szépauer Já- nosnó, Theodorovies Lajosné, Abaffy Domsics An­tónia, Borsody Lajosné, Sebők Kálmánné, Nagy Lajosné, Simontsits Bóláné és Dezseőffy Gézánó urhölgyeknek, a szegzárdi róm. katb. kisdedóvó és gyermekmenhely javára tett, összesen 2500 frtnyi adományukért elismerő köszönetét nyilvánította. — Némesség adományozása. T o s z t Gyula miniszt. osztálytanácsos,- pécsváradi közalapítványi főtiszt, „bányavölgyi“ előnévvel magyar ne­mességet kapott, testvérét,-Károlyt, zborói földbirto- kost, ugyanezen kitüntetés érte. — Kinevezés. A kereskedelemügyi m. kir. mi- 1 niszter Győrffy János nyugalmazott utmester he­lyébe a szegzárdi kir. utmesteri állásra Takács M János törvényes igazolványnyal ellátott honvéd hu- szár őrmestert nevezte ki. —- Eljegyzés. Kugyelka Ferencz kányái gaz- J1 datiszt eljegyezte Apáth Ilona' kisasszonyt Felső- f Hidvégről. belieknek a száma, csak az tudja, a ki sorra bu- várolhatta őket! A laikus világ azt mondja, hogy pl. a magyar szobrászat és festészet csak mai ke­letű, a műtörténelem pedig azt mondja, hogy ki- lenczszázóves! Kilenczszázév minden műkorából tud szakadatlan felmutatni szobrászati és festészeti műremekeket. Ilyen például e mutatvány czimóül is szol­gáló mélyedósi vésett dombormű, mely a pécsi püspöki udvar egyik mellék helyiségében találtatott s ma a nemzeti múzeumban őriztetik. A XII-ik században s annak műstiljóben : az ó román stílben készült e szobrászati alkotás, mely korántsem műkiviteléért, lévén az egészen primi­tív, hanem inkább azért nevezetes, mert előállítási módja különösen sajátos s napjainkban szokatlan, maga pedig az egész alkotás ma oly ritkaság, hogy hazánkban ezen kivül még csak egy van, Szamos- ujváron. Nevezetessé teszi továbbá bibliaielőképi (typo- logiai) jelentősége is, melyről alább. Általában mindenki előtt ismeretes a szob­rászatban a domborműi alkotás (relief). Ennek egyik műfaja: a mólyedési dombormű. Ez ismét kétféle. Egyik az, mely még a régi egyptomiaknál is gyakorlatban volt, s mely úgy állittatik elő, hogy a sima kőlapon az alak szá­mára szánt hely előbb bemólyittetik s ebből emel­kedik aztán ki a dombormű-alak. Ez a legrégibb mélyedési dombormű. Ezzel különösen az alak tar­tóssága volt biztosítva, mert felülete mélyebben feködvén a körülötte lévő felső sima lapnál, nincs a ledözsölhetósnek úgy kitéve. E czélból keletke­zett később, de még az ó korban, a lapos dom­bormű, (bas-relief) midőn az alak a sima, de nem mélyített lapból alig észrevehető leg . emelke­dik ki. Másik neme a mólyedési domborműnek a mólyedési vésett, dombormű, (relief en creux) mely különösen a román stil korának (XL XII. XIII. század) szobrászatában volt gya­korlatban. E szerint a különben itt is bemélyiteit alapból az alaknak csak külső korrajza (silhauettje) emelkedik ki, de belső- a körrajzon belül eső ré­szei pl. orra, szája, szeme* arezvonásai, keze, ru­házata redői sat. nem emelkednek ki, hanem he­lyük simán látatlan marad, hogy aztán e részek mégis láthatók, kivehetők legyenek, ez az alakba bevésett bemélyitett rajzvonalakkal eszközölte­tik s aztán az egész igy kiemelkedő silhouett, ha­sonló magasságú s szintén a mélyedésből kiemel­kedő sima kerettel vétetik körül a fölirat számára, melybe a betűk épen úgy vósetnek; mélyíttetnek bele, mint az ábrába annak rajzvonalai. Á domborművek ez utóbbi neméhez tartozik a pécsi mólyedési vésett dombormű. Ezen, félembernyi magasságnál valamivel na­gyobb s fehér márványból készült műemlékünk az ó testamentomi Izsákot ábrázolja feje körül dies- fónynyel - (nimbus) és felette „J á k o b,“ alatta : „E z s a u“ felirattal. Az alak mindkét kezével áldó helyezetben van előállítva. És pedig jobb kezével ifjabb fiát Jákobot, a ballal Ezsaut áldja, de csak jelképileg (symbolico). Ezt jelzi az, bogy ifjabb létére Jákob neve az alakon felül, Ezsaué pedig alul van Írva. De Izsák itteni Ábrázolása előképi (typolo- gikus) jelentésű is, az-az előképe, valamely ujtes- tamentumi jelenetnek, és pedig okszerüleg felte­hető, hogy kettőnek, t. i. a megváltás jelének a keresztnek, és a keresztyénségre áttért egész világot két kezével áldó Krisztusnak. Az ismert typologiai képkörök szerint ugya­nis Izsák úgy tekinthető, mint a ki fiai megáldá- sakor két karját úgy teszi keresztbe, hogy a jobb a baloldalon álló Jákobra, a bal pedig a jobbol­dali Ezsaura essék. Az igy ábrázolt Izsák méltán előképe a keresztnek. A másik a Krisztusra vonatkozó előkép pedig magában hordja magya­rázatát. Még csak kettőt kell e domborműről jelez-- nünk. Egyiket — azoknak, kiknek talán feltűnő volna — azt, hogy .itt Izsák mint Krisztus­nak előképe ábrázoltatván, méltán állittatik elő nimbussal a feje körül. Másikat pedig azt, hogy Izsák itteni ábrázolása, egy egész typologiai kép­sornak esak egy része. Mert mint e műemlék jobboldali része is mutatja, ennek még folytatása is volt, a melyen — a typologia szerint — még két alaknak kellett lenni, t. i. Krisztusnak magá­nak és ismét egy másik előképnek: körülbelül Melchisedeknek, mint az 6 testamentomban a pap­ság főképviselőjének. Az igy képzeletileg kiegészített dombormű aztán bizonyára valamely főoltárnak a részlete lehetett. Tarnóczy Tivadar.

Next

/
Thumbnails
Contents