Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1891-04-05 / 14. szám

4.

TOLNA VÁBMEGYE.

— Alapszabály-megerősítés. A szegzárdi alap- nevelési egyesület újonnan átdolgozott alapszabályai a vallás- és közoktatásügyi m. k. miniszter által jóváhagyattak, s igy az egyesület évi közgyűlése nemsokára meg fog tartatni.

— Mérgezési kísérlet. Nyéki Sára őcsényi lakos, ki Mózsi Istvánnal 3 év óta vadházasságban ól, Mózsi István anyját az ünnepek alkalmával légypor méreggel akart* megmérgezni; nevezett ugyanis ételébe keverte a mérget, de mert a méreg gyenge volt, igy a meggyilkolni szándékolt életben maradt, azonban még most is súlyos betegen fekszik ; — a tettes folyó hó 1-én a csendőrsóg által letartóztatva, a helyi központi fogházba bekisértetett.

— Kaszinói közgyűlés. A kaszinó április 8-án, szerdán délután 5 órakor rendkivüli közgyűlést tart. Tárgya az uj tekepálya ügye felett való határozat s az esetleges költség megszavazása.

— Halálozás. Bati János, a belvárosi óvoda nevelője, a múlt héten vesztette el édes apját, a ki Budapesten töltötte öreg, napjait, mint állami nyugdíjas. A megboldogult 71 évet ólt. Béke poraira.

— Áthelyezés. Element Ferencz kir. s. tan- felügyelőt a közoktatásügyi miniszter Baranya megyébe, Pécsre helyezte át. Megyénkbe Halász Géza baranyai s. tanfelügyelő helyeztetett át.

— Az ezredév megünneplésére országszerte nagyban készülnek. A mozgalomnak már is élénk képe van. Biharon márczius 15-én megalakult a millenium szoborbizottság. Az alakuló gyűlésen Bigó Ferencz nyüvedi birtokos, volt országgyűlési képviselő beszédet tartott, melyben egy szép eszmét vetett fel és felhívta a közönséget, hogy az országos mozgalmat nem érintve, teljesitse Bihar is hazafias kötelességét. Bigó Ferencz a következő indítványt tette egy emlék felállítására: „Az emléket Biharon a Mén-Marót-féle földvárban állitandjuk fel, miután a helyiséget a legkitűnőbb történetíróink, u. m. Anonymus, Molnár Antal, Horváth Mihály, Kőváry László egybehangzóan úgy Írják le, mint amely helyen és hely körül a honfoglalást. illető töbh fontos történetiní es einény nyert eredményes -.-rrípr, * oldást, itt Biharon' leven székhelye a bent lakó? ellenséges fejedelmek egyik leghatalmasabbjának, Món-Marótnak.“

— A szegzárdi r, k. hitközségi tanács tegnap délután 3 órakor ülést tartott, melynek tárgya volt az uj harangok összhangzásáról beadott szakértői vélemény és az ebből folyó intézkedések, továbbá a felvett harang-kölcsönről beadott kimutatás elbírálása.

— Eljegyzés. Mattioni János selyem tenyésztési hivatalnok eljegyezte Török Erzsiké kisasszonyt. Boldogságot kívánunk az uj frigyre !

— Iglódi Bertalan, Nagy Mihály és Hujdics Károly ideiglenesen folyó évi márczius 29-óvel, a vármegyei törvényhatóságnál díjnoki minőségben alkalmazva lettek.

— Fogházvizsgálat. Szerényi Kálmán szegzárdi kir. ügyész ur az elmúlt héten Tamásiban volt az ottani fogházviszonyok megvizsgálása czóljából.

— Eljegyzés. A b e 1 e s z Adolf a tamásii önsegélyző-egylet könyvelője eljegyezte A b e 1 e s z Sarolta kisasszonyt, Abelesz Márton tamásii kereskedő kedves leányát.

— A szaporodó adók statisztikájához szolgáltat érdekes adatot a következő tény: Bácsmegye együttes évi adója a múlt század közepén 27,794 frl volt. Most Chotek Ferencz gróf, Bácsmegye első virilistája egymaga évenkint 45,456 forint együttes adót fizet.

— A Dunántúli közművelődési egyesület nagy választmánya, mely tudvalevőleg több, mint kétszáz tagból áll, a jövő hó folyamán fogja Budapesten első ülését tartani Széli Kálmán elnöklete alatt. Ez ülésen az egyesületet véglegesen szervezik s kiküldik az igazgató-választmányt, mely közvetlenül vezeti az egyesület működését. Az eddig eszközölt taggyüjtés is fényes eredménynyel járt, amennyiben az egylet vagyona — részint készpénzben, részint kötelezvényben — harminczezer forint, pedig eddig csak 5200 taggyüjtő iv forog közkézen a dunántúli alispánok közvetítésével s direkt czimre alig 5000 fölszólitás ment szót a fővárosból.

— Ternó! Tóth Ignácz ur az a szerencsés halandó, a ki a múlt héten egy ternót csinált. A megtett négy szám közül 3 kijött, s igy 240 frtot nyert. Késő már a bánata, hogy csak 20 krt tett s nem forintokat, melyek után ez alkalommal ezreket tehetett volna zsebre. Ugyanez alkalommal még hat egyén arabó-val nyert. Husvét hete ilyformán a lutrizóknak kedvező volt.

— Segély a méhész-egyletnek. A földmive- lósügyi miniszter a szegzárd-vidóki méhész-egyletnek 100 frtnyi segélyt utalványozott, melynek fel- használásáról annak idején jelentést vár.

— A báttaszéki vasúti állomáshoz állategészségügyi szakértőül kiküldött dr. Boszkovitz Mór orvos, ezen állástól való felmentését illetékes helyen kérelmezte.

— A Bölcske községben uralgott vörheny- járvány megszűnt.

— Államsegély. A vallás- és közoktatásügyi m. k. miniszter az ő-dombovári iparos tanonczis- kolának 150 frt, a báttaszékinek 96 frt és szegzárdi iparostanoncziskolának 400 frtnyi államsegélyt utalványozott. Egyúttal kimondotta, hogy ezután az iskoláknak nem kell értesítőt kiadniok, a mi által szintén eszközölhetnek megtakarítást. Elrendelte azonban, hogy az óv végén szokásos seged- es tanonezmunka kiállítást ezután is eszközölje minden iskola-felügyelő bizottság. Ennek hatása alatt a szegzárdi iskola bizottsága már felszólította a mestereket, hogy tanonczaikat és segédeiket a kiállításban való résztvevősre buzdítsák. A bizottság a kiválóbb munkákat az idén is jutalmazza s igy a törekvők az erkölcsi elismerés mellett anyagi haszonban is részesülnek. A bizottság különben közelebbi ülésében több szegény tanulónak engedte el a tandíjat.

— Szegzárd nagyközségben egy v ég r e- haj tói állás üresedésbe jött. Az ezen állást elnyerni kívánók sajátkezüleg irt kérvényeiket a község elöljáróságához nyújtsák be.

— Árverés. Egy darab elkobzott óraláncz iróntartóval és 1 darab aranygyűrű április 15-én délelőtt 10 órakor a kir. ügyészség hivatalos helyiségében árverés utján el fog adatni.

— Tanítás nyitott ablakok mellett. Végre valahára megértük, hogy a levegő kezd felmelegedni. Legalább erre mutat az a körülmény, hogy az iskolában a Maestro nyitott ablakok mellett tanított és pedig április 1-ón; mert nem hisszük, hogy a tanítás mestersége okozott volna oly nagy meleget.

— Szegzárd nagyközség elöljárósága által, utczai lámpák szaporítására, Szegzárdon a nagyvendéglő dísztermében f. évi márczius hó 30-án tartott tánczvigalom alkalmával jegyeiket megváltották : Foris János 3 frt, Diczenty Ferencz, ifj. Ferdinánd Antal, Fray János Takler, Ferger Mihály, Ferger Ferencz, Grósz János Támer, Kész Gottfried, Mehrverth Sándor, Matzon Béla, Nagy János Prantner, Takler Lajos 1—1 frt, Buday Pál, Korbonits Dezső, Lónárd János 80—80 krt. Felülfizettek: Debulay Imre, Dr. Diczenty Pál, Háry Ede, Hauk Antal, Kvárdián Károly 20—20 krt, kiknek ezen adakozásukért köszönetét mond ez utón is az elöljáróság.

— Szénkéneg. Azon szőlősgazdák, kiknek szénkénegre van szükségük, felvilágosítást kaphatnak Nits István b. filloxera biztostól. A szénkéneg mótermázsája 15 frt 30 kr.

1891. április 5.

rétik. Most az egyszer azonban ez utóbbi a kisebbik baj és talán segíthet is rajta valamiképen.

A fiatal urat megszokott foglalkozásánál találja. Bodor pipa füstöt ereget és verseket farag.

— Ah Béla urfi, mit tettem 1 vigyázatlanságból eltörtem a porczellán vázát. Béla urfi hirtelen felugrik.

— Tyhü! az már baj, Mari kisasszony. Az ón szivemet is maga törte össze s ez még nagyobb baj.

A kis bonne, mintha e megjegyzést nem is hallotta volna, folytatja siránkozását.

— Jaj, jaj mit tegyek? O nagysága agyon üt, ha megtudja.

— No azt már én nem engedném, hogy az én kis — és az urfi bizalmasan közeledik a köny- nyező leányhoz, ki azonban visszahátrál az ajtóba előle.

— Van egy pompás ötletem, Mari kisasz- szony. Ha a mama kérdi, ki törte össze a porczel- lán-eserepet, fogja csak bátran ón rám: nekem nem lesz semmi bántódásom. Hanem a halál sem esik ingyen: ennek a váltsága, egy édes, mézes kis csók.

Béla urfi azonnal le is fizettetné magának a dijat, de a kis bonne halálra ijedve szalad előle a gyermekszobába, a hol remegő szívvel várja ő nagysága megérkezését. Mindent meg fog vallani neki; történjék vele bármi, nem fog gyáván meghátrálni a felelősség elől.

Hanem azért, a mikor ő nagysága hazaérkezve, villogó szemekkel és haragtól remegő hangon tudakolja a tettest, a szegény kis bonnet elhagyja a bátorsága és szemlesütve, alig hallhatóan dadogja :

— Béla urfi döntötte le véletlenül.

O nagysága másra gondolta és meglátszott rajta, hogy nehezére esik a csalódás; de haragja azonnal csillapodott.

Béla urfi a mama kedveneze, a család büszkesége, jövendőbeli országos képviselő és akadémikus: neki mindent megbocsátott. A kis bonne- nak nagyon fájt ez a hazudás és saját maga előtt szégyenkedett miatta. Izgatottan ült le az asztalhoz és nem mert felpillantani tányérjáról, nehogy Béla urfi szemeivel találkozzék. Félelem és kétség is gyötörték, vájjon az urfi elfogja-e vállalni a kár elkövetését, holott a kért váltságdíjat megtagadta tőle.

O nagysága érintette is a dolgot még a leves közben. A fiatal ur elpirult, még jobban a kis bonne. De Béla urfi hamar feltalálta magát.

— Véletlenül hozzáértem a könyökömmel és lezuhant.

A remegő leánynak a szivéről is mintha egy nagy kő zuhant volna le. Csakhogy hazugságokhoz nem szokott, ártatlan szivét nem könnyítette meg az sem. Benne maradt a szógyenérzet, hogy másra hárította a maga hibáját és az a tudat, hogy joga sem lett volna arra. Oh az a váltságdíj S Bármi más lett légyen, nem szabódott volna, hanem egy csók: az lehetetlen. Édes atyjáén kívül még sohasem érintette ajkát férfiajak. Vissza borzadott még a gondolattól is.

És mégis helytelenül cselekedett. Kijátszotta az ifjút, a ki jó szívvel helyt állott érette.

Egy álló hétig kerülte a fiatal embert, a mikor csak lehetett és ha találkoztak egyszer-más- szor, nem mert a szeme közé tekinteni. És az urfi is, mintha duzzogott voína reá.

A kis bonnet jó szive nem hagyta nyugton; sehogysem tudott megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy igaztalanul bánt valakivel. Jóvá kell tennie hibáját minden áron, ha mindjárt.... a szegény leányka nagyott sóhajtott.

Bemegve lépett be az urfihoz, a ki ismét erősen szitta csibukját és irta.az érzelmes dalokat.

— Béla urfi... én igaztalan voltam ön iránt Eljöttem, hogy ... bocsánatot kérjek.

Béla úrfi ülve maradt és nem felelt.

— Igen ... igen, igaztalan voltam ... de megbántam és megfizetem a ... a váltságdíjat... ha kívánja ... ha kell ... ha muszáj ... ha minden áron ....

A fiatal ember elragadtatással szemlélte azt a gyönyörű gyermeki arezot, melynek eleven pi- rosságát csillógós könnyek harmatozták be. íme elérhette volna jutalmát, azt az édes, mézes kis csókot De ellentállott a tuszkoló vágynak.

Megértette, hogy a kis bonnenak, milyen nagy áldozat volt az, melyre nemes szive ösztökélte.

— Kisasszony, mondá, én vakmerő voltam, bocsánatot kérek. Ön angyal, engedje meg, hogy kezét megcsókolhassam. Köszönöm.

A fiatal ur meg volt hatva és hangja remegett.

A kis bonne megelégedetten távozott. Vannak tehát, a kik a kis bonnet szeretik, a nélkül, hogy megbántsák szeretetükkel.

Béla urfi is boldog volt:

— Pompás eszme! kidolgozom.

Én elébe kerültem vele.