Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1891-04-05 / 14. szám

T0LNAVÁRMEGYÍ5. 3. Hírek. Főúri eljegyzés. Lapunk egyik barátjától vesszük a következő érdekes adatokat tartalmazó sorokat: „S z a p á r y Ilma grófkisasszonyt, Sza- páry Gyu'a gróf miniszterelnök leányát vasárnap este eljegyezte Róvay Simon báró. Szapáry Ilma grófkisasszouyt nem rég vezették be a nagy vi­lágba, a hol üde fiatalságával és bájos megjelené­sével mindenkit meghódított. A télen végig tán- czolta a farsangot, részt vett a nemzeti kaszinó ál­tal rendezett mulatságokban s jelen volt a február hó 26-án tartott nagy udvari ünnepen, a hol édes anyja mutatta be a királyasszonynak. Révay Simon báró igen rokonszenves és kedvelt alakja a főúri világuak, előkelő modorával és lekötelező szíves­ségével mindenki tiszteletét bírja. A fiatal pár el­jegyzéséről szóló hirt kétségkívül széles körben fo­gadják örömmel és érdeklődéssel. Az örömnek maga a frigy a forrása, mely két ifjú lény igaz boldog­ságát és tiszta szerelmét jelenti, az érdeklődést pe­dig az a kiváló, tisztelet és őszinte elismerés köti le számára, a melyben az örömapa fényes szemé­lyes tulajdonságainál fogva úgyis mint a korona első tanácsosa s úgyis mint a közügyek vezetője széles e hazában mindenütt részesül. A vőlegény Róvay Simon báró, cs. és kir. kamarás, anyja Taj- nay Ilona. A fiatal báró tagja a főrendiháznak. Barsmegyében, hol kiterjedt birtokai vannak, a köz­ügyek terén, különösen a tűzoltóság szervezése kö­rül tűnt ki és a megyében több önkénytes tüzoltó- egyesületnek főparancsnoka. Yan továbbá szép bir­toka Tajnán, hol a régi családi kastély áll, még a Bánátban is. Róvay Simon báró a lótenyésztés kö­rül is szerzett érdemeket. Trapperei híresek és di­jat is nyertek a budapesti versenypályán. Az ő vi­lágos pejből álló négyes fogatja világos sárgabőr- szerszámmal, melynek homlokszijai vörösek, eléggé ismeretesek a sportkedvelő közönség előtt. A bol­dog vőlegény jelenleg 26 éves, míg Urna comtesse alig 19. Révay Simon báró a budapesti előkelő társaság ólén állt és előkelő, finom modora által sok barátot szerzett magának. Az eljegyzés alkal­mából 0 felsége a király és az uralkodó ház több tagja táviratilag gratulált Szapáry Gyula grófnak. Kedden délután — mikor a kegyelmes asszony fo­gad — a budapesti társaság crémeje ment fel Bu­dára a miniszterelnöki palotába, hogy ő kegyelmes- sógeiknek őszinte és szívből fakadó szerencsekivá- nataikat kifejezzék. A gratulátiók alkalmával jelen volt a fiatal páron kívül a kegyelmes asszony és a 1891. április 5. miniszterelnök három fiával együtt. Hétfőn este a fiatal pár Révay Gyula bárónál szűk családi kör­ben töltötte az estét és kedden este 7 órakor pe­dig gróf Szapáry Gyula ő nagymóltóságánál 24 te­rítékű diszebéd volt, melyen a két család legkö­zelebbi rokonai vettek részt. Ott voltak nevezetesen: Szapáry Géza gróf a királyi magyar főudvarmester és neje szül. Győry Mária grófné, Szapáry István gróf, a volt pestmegyei főispán, nejével szül. Ráday Biri grófnéval, Szapáry Iván gróf és neje, özv. gr, Forgách Józsefné, szül. Róvay Sarolta bárónő leá­nyával, Ilona comtesse-vel és Róvay Gyula báró, a vőlegény bátyja, nejével szül. Berchtold Rózsa gróf­néval és még többen. Csütörtökön este 7 órakor nagy diszebéd volt Róvay Gyula bárónál József-ut- czai palotájában, melyre ugyanazon családtagok voltak hivatalosak, kik a miniszterelnök hétfő esti diszebédjón vettek részt. Ebéd után receptió volt, mely alkalommal Révay Gyula báró leendő sógor­nőjének Szapáry Ilma comtessenak a Róvay család többi tagjait mutatta be.“ — Választók figyelmébe. Fölhívjuk polgártár­saink figyelmét, hogy a ki választói jogosultságát nem akarja a jövő évi országgyűlési képviselői vá­lasztás alkalmával elveszíteni, adóját legké­sőbb folyó hó 15-ig fizesse le. — A húsvéti ünnepek alatt Szegzárd minden templomaiban a hívők igazi áhitatossága nyilvánult. Az isteni tiszteleteken rendesen nagy közönség vett részt. A belvárosi templomban jezsuita páterek prédikáltak. A nagyszombati feltámadási körraenet azonban elmaradt, mert a mi évek óta nem fordult elő, esett az eső, hideg és csúnya idő .volt; sőt közben-közben még a hó is esett. — Főnyeremény. Kramer Ármin szeg- zárdi jónevü borkereskedő 4205. sorozat, 7. sorsz. tiszavölgyi sorsjegyével a folyó hó elsején megej­tett húzás alkalmával 100,000 forintos főnyere­ményt csinált. A szerencsés nyerő a kérdéses sors­jegy birtokába aszegzárdi népbank által jutott, a midőn azt pár óv előtt a tiszavidóki sors­jegycsoportból (melyet Háry Ede akkori pénztár­nok kezelt) osztalékul kapta. A Népbank a „Bu­dapesti Lloyd“ Engel Zsigmond és társa budapesti bankháznál vásárolta e sorsjegyeket. — Pályázat jegyzői állásra. Mórágy község­ben a nyugdíjaztatás folytán üresedésbe jött jegy­zői állásra április 17-ig pályázat van hirdetve. — Uj alapitó tag. Legújabban Schneiderbauer József ur 25 írttal a szegzárdi r. k. gyermekmen- hely egyesület alapitó tagjai sorába lépett. — D. K. E. Bonyhád, Zomba és Tevel köz­ségek Döry Pál ottani főszo'gabiró ur elismerést érdemlő kezdeményezése folytán 100 —100 írttal a „Dunántúli Közművelődési Egylet“ alapitó tagjainak sorába léptek. — Uj részvénytársaság. Dunaföldvárott egy műgőzraalom lótesitóse czéljából. az ottani kereskedelmi körök és gazdaközönség élénk érdek­lődése mellett mozgalom indult meg, melynek ólén W e i s z József ottani nagybérlő áll. A czólból rész­vénytársaságot alapítanak 200,000 forint alaptőkével. 4Ó0 részvényt bocsátanak ki 500 írtjával darabját. A beküldött tervezet szerint a malom naponként 150—200 métermázsa gabonát dolgozna fel, ezen egy évre 54000, esetleg 72000 métermázsát tevő, saját eladási körében könnyen elárusítható meny- nyiség a malomnak már elég dolgot ad s igy an­nak jövedelmezőségét feltétlenül biztosítja. „A he­lyi viszonyok a prospectus szerint egy nagyszabású gőzmalomra egyéb tekintetekben is fölötte kedvezők. E gőzmalom részvényei tehát tőkebefektetésre igen alkalmasak. De érdekében állna annak létesítése az ezen vidéki gazdaközönségnek is, mely terményei szá­mára a gőzmalomban egy jó és biztos vevőt fogna nyerni s a malomban őröltetvén és ugyanott szerez­vén be korpa és dara szükségletét is, mint részvényes • nek ilykép alkalma leend az ipari vállalatnak hasznai­ban is részesülni. Kívánatos is volna, hogy a bir­tokos urak e vállalat irá’ t minél nagyobb mérvben érdeklődjenek, mert mennél nagyobb mértékben érdekelvék, annál inkább bizonyos, hogy a vállalat jövedelmezőségét vállvetett munkával emelni s ezzel saját hasznunkat is gyarapiteni fogják’“ A költ­ségvetések szerint a műgőzmalom körülbelül a következő költségekkel lesz Jelőállitható: Telek beszerzése körülbelül 12000 frt, malom építkezé­sek 200 mm. őrlésre 24 órai munka, 37000 frt. Berendezés 150 mm. naponkénti őrlésre körülbelül 45000 frt. Gőzkazán és gépezet előállítása 20000 frt. Iroda, istálló, fészer, hídmérleg, villanyvilágítás ^00 frt. Vízvezeték 8000 frt. Előre nem látott ki­4000 M. összes előállítás lKOÖOO frt: -For­galmi tőke 70000 frt. Összesen 200000 frt, mely összeg 400 drb 500 frtos részvény kibocsátásával fedezve lenne. — Színészek Szegzárdon. A szinpártoló-egye- sület közelebbről Veszprémi Jenő színigazga­tóval szerződést kötött, a ki még e hó folyama alatt ide érkezik s megkezdi az előadásokat. A színházi előadások iránt nagy érdeklődés mutatko- j zik, mert a bérlők száma megközelíti a 80-at. Az anyátlan árva szótlan állja végig a fejére zúduló vihart és csak fel-fel csillanó könnyei tesz­nek bizonyságot róla, hogy mennyire szenved mi­atta. Csendesen huzza meg magát a türelem véd- szárnyai alatt, melyek most ólomsulylyal nehezed­nek reá. Ezer szerencse a kis bonnera, hogy ő nagy­sága alvás közben kialussza migrainejót és azzal együtt anyai gyengédségét is. Harag nélkül nem állja ugyan most sem, csakhogy ezúttal egy kis változatosság kedvéért a maga kedves énje szolgál­tatja reá az okot. Nagy apparátussal fog hozzá a toilettehez. Akis bonne természetesen ebből is kiveszi a maga részét. — Ah, megszurta a derekamat! — Csak a füzőkapocscsal értem hozzá. — Önben megrögzött már a tagadás. A mig agyon nem talál szúrni, nem is fogja belátni ügyet­lenségét. Kérem vegye kézbe a bodoritó vasat és fodorintson vele végig ezen a leállós vuklin. Phi! minő égési szag. Ügyetlen! Megégette a hajamat. Húsz forintos hajfonat! Rotschildnó is tönkre menne az ön ügyetlenségei mellett. — De kérem csak a papír égett meg, a mig végig töröltem rajta azt az izzó vasat. — Idegessé tesz ezzel a folytonos feleselge- téseivel. Megégette és punktum. Hol van a — — Igen, hol van a — — Igen, igen, hol van a — ha száz igent mond, összetett kezekkel nem fogja megtalálni. A kis bonne lohol, fárad; kutatja ágyban, ágy alatt, tűvé teszen minden zeget zugot: a ke­resett öltönydarab nincs sehol. Pedig ez valami nélkülözhetien ruhaczikk, melynek daczára, hogy már ősanyáink is eleget boszantották vele ősatyáin­kat hajdanában (vagy talán épen ezért) nincsen jóravaló magyar neve. A divat különczködésein gú­nyolódó Csokonai a buffán, magyarul: dagály ne­veket tartotta fenn az utókornak és elragadtatásá­nak ád kifejezést, hogy a módinak minden bolond­ságai közt, ez a legképtelenebb divat eltűnt valahára. Ő nagysága a csikóbőrös kulacs megóneklőjóvel homlokegyenest ellenkező véleményen volt. Éppen az volt előtte képtelenség, Rogy az ő buffánja el­tűnhetett, holott terjedelemre nézve legczimeresebb kollegáival is bátran megállotta volna a versenyt. Már már a negyedik dimenzió tana kezdett uj híveket toborzani, midőn a kis Palkó diadalér­zettel hozza az elveszettnek hitt buffánt, mely alá papírból készült csolnak volt akasztva. — Szent Isten! mit csináltál vele? kiált fel kezeit összecsapva a mama. Ne haragudjál mamuska, csak luftballont ját­szottunk vele. Ő nagysága haragosan kapja ki a kis Palkó kezéből a megkerült kincset. — Milyen pajkosok ezek a fiuk! Hja, az ön nevelése kisasszony. A szegény leány könnyes sze­meiből villámokat lövel örökös kínzójára. Alig tudja fékezni kitöréssel fenyegető indu'atát. De győz rajta erős akarata. Csak még egy darabig nem. Ő nagysága azonnal távozni fog. Azután nem áll útjában semmi, kitombolhatja haragját kedve szerint. Türelmetlenül várja ezt a pillanatot és mikor végtére elérkezik, magára zárja be a sal.onajtaját és megkezdődik a visszatorlás. Rohamlépésben futkos fel és alá a teremben, mérgesen dobbantva picziny lábaival a puha sző­nyegre. Kezeit ökölbe szorítva hadonáz a nagy semmibe és a szenvedett bántalmazások mindegyi­kére megadja a daczos feleletet — a nagy semminek. — No,.ez egyszer megadtam neki; kifújtam haragomat. De jól esik! Nem, még nem volt elég. Azért az utolsó szidalomért még tartozom neki. Nem maradok adósa senkinek. A galamboknak is van epéjük. Újból neki- zudult a vihar, melynek záporesője a kis bonne szemeiből kitóduló könnyek és mennydörgése a meg­bántott szív keserves kifakadásai voltak. De hah! mi ez? A zápor és égzengés közben lecsapott a villám. Egy pompás khinai porczellán-virágtartó szerteguruló cserepei jelölik útját. A kis bonne, minden izében remegve állt meg egy esztendői kínos keresményének roncsai előtt. S ha még csak ez volna magában? Micsoda rette­netes esete-paté lesz, ha ő nagysága hazatér. Ez az ő kitörése vihar egy pohár vízben, ahhoz képest ami következik. Lázas nyugtalanság vesz rajta erőt, kezeit tördeli kétségbeesésében. — Mit tegyek, mit tegyek? Kihez forduljon segítségért, kitől kérjen csak tanácsot is szorultsá­gában. Egy eszme villan meg agyában; a végső menedék. Béla urfi. Az nrfi az egyedüli, a ki őt szereti, ebben a házban. Vagy is inkább, a ki minduntalan szerelmi verseivel és vallomásaival üldözi szegénykét, mely gyöngéd nyilvánulások között, bizonynyal nem az utóbbiak a kellemetlenebbek. A szegény kis bonne- nak az is baj, ha nem szeretik, az is baj, ha sze-

Next

/
Thumbnails
Contents